Magyar Elet, March 26, 1977

              pp
1977' március 26 MAGYAR ÉLET 9 oldal'
Stirling György:
am iPn r H - r H & r & első és az utolsó íáték ©00
Segélykiáltás a menekülttáborból
Lapunk mindig elsőrendű feladatának tekintette hogy
szüntelenül ébrentartsa a menekültkerdést A Magyar fi-lét
már hosszú évek) óta helyt ad hasábjain az európai
táborokban várakozó menekültek leveleinek kéréseinek
es ezzel igyekszik hozzásegíteni őket ahhoz hogy mie-lőbb
megtalálják végleges helyüket a szabad világban
hogy új eletet --kezdhessenek Ugyanakkor időről-időr- e se-gélygyü- jlő
akciókat szervezünk hogy legalább egyszer
egy évben karácsonykor tegyük könnyebbé a menekültek
életet akik embertelen körülmények közt töltenek néha
éveket is áz olaszországi táborokban
A menekültüggyel azonban állandóan foglalkozni kell
mert az emigráció hajlamos arra hogy megfeledkezzék
erről a problémáról Pedig a menekültek nagyon rá van-nak
szorulva a mi segítségünkre Sokat szenvednek az
olaszországi táborviszonyoktól es felőrli idegeiket a ki-vándorlást
intéző adminisztráció lassúsága De ennek nem-csak
az olaszok nemtörődömsége az oka: a világ bele-fáradt
a harmincegynéhány esztendeje taitó menekültá-radatba
és fásulttá vált az emberi szenvedések iránt'
Bezárultak a szivek es bezárultak a határsorompók is:
egyre fogy ároknak az országoknak a száma melyek mg
hajlandók menekülteket befogadni
A küldött dollársegélyekkel nem tudunk helyzetükön
változtatni csak pillanatnyi gondjaikat enyhíthetjük Az
olasz lágerekben uralkodó állapotok megjavítása az eu-rópai
emigráció feladata lenne de a jelek szerint ők sem
tudnak megbirkózni az olasz hatóságok hanyagságával
a visszaélésekkel és általában a kultúrállamhoz nem mél-tó
körülményekkel Amit mi innét tehetünk az az hogy
igyekszünk minél több garancialevelet küldeni és ezzel
lehetővé tenni a Kanadába vagy az Egyesült Államok-ba
való bevándorlást Az utóbbi években e téren is di-cséretes
lépések történlek 'de ez még mind kevés: az
új menekültek szüntelenül jönnek és a problémák soka-sodnak
Pedig saját lelkiismeretük megnyugtatására sokan ab-'b- a
a hitbe szeretnék ringatni magukat hogy 'ma már
nincs is menekültkérdés Azoknak a menekülteknek az
ügye akik a leveleket írják lassanként majd csak meg-oldódik
valahogy a sorsa' és a táborviszonyok se lehet-nek
olyan borzasztóak Elvégre azóta — mint hallottuk —
bezárták a leghirhedtehb lágert a capuait s a megma-radt
egy-k- ét táborra nyilván több gondot tudnak fordí-tani
a hatóságok Sokáig így nem lehet bánni ártatlan
emberekkel akik a kommunizmus elől meneküllek nyu-gatra
hogy szabadon élhessenek és dolgozhassanak Lé-tezik
egy genfi menekült-egyezmén- y is mely pontosan
szabályozza milyen bánásmódot kell biztosítani a befo-gadó
országnak a menekültek részére !
A legtöbben közülünk nem szívesen hallják mások
gondját-bajá- t és azt szeretnék hinni : a dolgok' maguktól
megváltoztak és minden rendben megy!
Nos minderre alaposan rácáfolt az az újabb levél
melyet március 5- -i számunkban közöltünk („Segélykiál-tás
Latinából!") A' levélre egyetlen jelző illik: megrázó!
Ahogy az ember olvassa úgy szorul egyre jobban össze
Magyary Csilla:
Országúti okulás
Az észak-amerik- ai földrész a hirdetések- - hazája Ma
már mindenütt az egész világon divat a reklám de
tálán sehol sincsen olyan sok változata a hirdetéseknek
mint az Egyesült Államokban — na és persze Kanadá-ban
is Nekem aztán hirdethetnek Sokszor az ellenke-zőjé- t
váltják ki: csak azért sem veszem meg azt az árut
amit mindenáron rám akarnak sózni De van a hirdeté-seknek
egy fajtája ami mindig érdekelt és amin ma is
sokat derülök t— sőt sokat is tanulok belőlük Ezek a
hirdetések nem akarnak eladni semmit — inkább vala- -
kinek vagy valakiknek a nézetét hirdetik És megtalál-hatók
az egész földrészt behálózó utakon szaladgáló
gépkocsik sarhányóin ablakain esetleg csomagtartóin
Megtudom belőlük hogy a kocsi vezetője állatbarát
és fékez ha valami állat szalad el előtte Vigyázzunk
hát tartsuk be a tisztes távolságot "nehogy belerohan-junk
ha°" hirtelen lefékez az úton átsétáló kuíyaurfi
vagy macskakisasszony előtt x
Van egy mostanában az etnikek előretörésévél di-vatba
jött hirdetés ami saját becses véleményem sze-rint
igeh udvariatlanul hailgzik befogadó hazánkkal
szemben Én mindig buszkén vallom magam magyarnak"
de azt högy magyarnak születtem inkább a fempldm- -
ban
Mert
köszönöm meg Istennek mint autómra ragasztva
bevallom'1 nekem sem (esne jól ha tegyük fel fór
dítoít helyzetben egy amerikai állampolgár telepedne" le
hazánkban és felvévca magyar állampolgárságot tovább-ra
is azt hirdetné autóján r "vagy7 bárhol másutt:) Hála
Istennek amerikai vagyok Dehát ez egy szabad ország
— mondja a szinten divatos szöveg tehát szabadon le-hetünk
udvariatlanok is r '
Örömmel olyasom mind több es több autón azt is:
%F
s-- '- 2 s amikor a végére ér egy percre megbénul az
0i)a elakad a lélegzete Körülnéz a jól berendezett me
leg szobában és mérhetetlen szégyen fogja el: amig ő
itt ül mások akiknek ezer viszontagság közt sikerült
maguk mögött hagyniuk a kommunizmust most a sza-bad
világ küszöbén embertelen körülmények közt élnek
a teljes bizonytalanságban Az ember szégyelli hogy
magyar és szégyenkezik az egész anyagilag befutott
többszázezres amerikai magyar emigráció neveben mely
képtelen arra hogy 200 honfitársán segítsen
Mert a levélből nemcsak azt tudjuk meg hogy La
tinán semmi sem változott nemcsak a már számtalan-szor
hallott panaszokról tanúskodik de a levél egy olyan
tragédiát tár elénk mely már életet követelt Egy húsz-éves
magyar fiú életét és kérdés ezt az első tragédiát
nem követik-- e hamarosan újabb tratgédiák? A levél
mellett két újságcikk az II Mcssaggero című nagy olasz
napilapból kivágva: „öngyilkosságot követett el egy ma-gyar
menekült a fogdában" mondja az egyik cím s a
másik: „Tüntettek a menekültek a fogda előtt" Úris-ten
hét év alatt már sok menekült-level- et olvastam de
ilyet még soha És' ezt a levelet másnak is mindenki-nek
el kell olvasnia hogy rádöbbentsen bennünket: mi-lyen
sorsa van Európában a menekült honfitársainknak
És rádöbbentsen arra is: itt azonnali segítségre van szük-ség!
Nagyon érzéketlennek és közömbösnek — nem: kér-gesszívün- ek
— kell lennie annak akiben e megdöbbentő
sorok elolvasása után nem mozdul meg valami És aki-ben
nem merül fel automatikusan a gondolat: Segíteni
kell! S rögtön utána a kérdés: De hogyan? Mit tudunk
mi tenni — innét?
Igen segíteni kell!
Meg kell keresni a módját annak miképp tudunk
segíteni És azt is meg fogjuk' találni Első dolgunk
hogy felvegyük a latinai menekültekkel a további köz-vetlen
kapcsolatot megtudni adataikat és nekilátni a
sponzor-keresésne- k Most nem lehet fontosabb kérdés az
emigráció számára Most félre kell tennünk minden más
problémát elvi vitát: erre a konkrét „harci feladatra"
kell összpontosítanunk erőinket mert itt a legdrágább-ról- :
emberéletekről van szó!
A három börtönben lévő magyar fiút pedig ki kell
szabadítani! A magyar egyesületeknek szervezeteknek o-- da
kell hatniok nogy az olasz hatóságok vizsgálják ki
ügyüket és így vagy úgy de tegyenek pontot az egész-re
Nem tehetik tönkre három fiatal jövőjét és nem sza-bad
megvárnunk amig újabb tragédiák történhetnek
E fiúkért valaki felelős — idéztük már néhányszor
a költőt — amikor a menekültekről írtunk és mindig
hozzátettük: most mi Vagyunk a felelősek értük! Lati-nán
nem lehet magasabb a magyarok száma kétszáznál:
szégyen lenne ha ennyi honfitársunkon nem tudnánk
segíteni Ki kell nyújtanunk feléjük a kezünket nehogy
elveszítsük őket mert az ö jövőjük a mi jövőnk is A
magyar emigrációé Mely ezt a választ küldi levelükre
S ha olvassák majd lapunkat meg kell érezniök: már
nincsenek egyedül!
A gyermek a jövő! Az abortusz gyilkosság! Mert azért
még itt is akadnak akik nem felejtették el az ötödik
parancsot és hirdetik is: „Ne ölj!" S ha már itt tar-tunk
meglepő és ebben az istentelenséget propagáló i-- mát
és Istent a közéletből kizáró világban mind több
és több a 'hitvalló felírás az autókon „Jézus az Ur"
— olvashatjuk sőt azt 'is: „Isten nevére minden térd
hajoljon meg!" Egy másik kedves felirat arról értesít:
a kocsi vezetője bízik Istenben akinek tudta nélkül egy
veréb sem esik le" hát akkor reá hogyne vigyázna „Ne
szemetelj az utakon" — kéri a rendszerető utós kocs-iján
is De nekem még jobban tetszett az a feliratj mely
a pornográfia elleni küzdelemre szólit fel mert a por-nográfia
az erkölcsi szennyező (Mert nemcsak az ország-utakat
de életünk útjait is tisztán kell tartani) Eddig
sosem Volt felirat autómon Nemrég kaptam egyet amit
felragasztottam mert hiszek a felirat igazságában: „Az
imádság a legnagyobb hatalom a földön" A legtöbb em-ber
ugyan „maradinak" találja azt aki még hiss a Gond-viselő
Istenben aki irányítja sorsunkat és aki meghall-gatja
imánkat de húsz éves amerikai életem folyamán
nem tudtam — és nem is akartam — levetkőzni ezt a
maradisagot
Majdnem egy éven át 2L mérföldet kellett megten-nem
hogy munkahelyemre jussak volt időm tanulmá-nyozni
a kocsifeliratokat Sőt két barátot is szereztem
mert majdnem naponta találkoztam két kocsival melye-ket
megelőzve 'rájukdudáltam Ugyanis azt kérték a Sár-hányóra
ragasztott szép színes papírszalagon: „Ha sze-reted
Jézust dudálj" És mikor előztem barátságosan
egymásra is mosolyogtunk
Persze 'vannak1 sokkal kevésbé lélekemelő' feliratok is
De lényegesen kevesebb a számuk Ám lehet hogy az
én szemem van úgy berendezve hogy hamarább meg-látja
— s mindenesetre szívesebben olvassa „— ha azt
hirdeti a vezető a ko'csiján: „Megtaláltam Istent" 'és
azt hogy „Dicsőség az Istennek!"
Amikor megszülettem valahol messze Muszkaföldön
már dörögtek az ágyuk Ezerkilencszáztizennégy augusz-tusát
mutatta a kalendárium G-yerekfő-vel
mit sem tud-tam
a háború borzalmairól csupán Édesanyám meleg
szeretetét éreztem: akkor még azt sem tudtam hogy mit
jelent az a szó hogy Apa hisz ő akkor már messze
oroszföldön harcolt
Anyámat öt gyermekkel — minden segítség és tá-masz
nélkül nagyon keserves és ínséges idők elé állí-totta
a sors Öt gyermeket nem hagyhatott otthon e-mi- att
nem tudott elmenni dolgozni így aztán életün-ket
a sors kegyes vagy kegyetlen szeszélye kormányoz-ta
s egyetlen anyagi támaszunk a csekély hadisegély
maradt
Anyám mindent megtett amit csak meglehetett
hogy ne érezzük Édesapánk hiányát de amint teltek
a nehéz téli hónapok egyre több nehézséggel kellett meg-birkóznia
A háború második évébe fordult amikor Anyám kény-telen
volt időnként felkeresni a zálogházat hogy vala-mi
szerény holmit örökre otthagyjon Akkortájt már gyak-ran
előfordult hogy ha kenyeret kértünk szemét elön-tötte
a könny amikor azt felelte: ma nincs kenyerünk
nem tudok adni Biztatáskent ilyenkor mindig azt mond-ta:
majd ha vége lesz a háborúnak akkor minden jóra
fordul de biztatása éhségünket nem csillapította Anyám
ilyenkor szomorú gondterhelt arccal járkált és csak ak-kor
vidult fel egy kissé ha hebe-hótí- a levelet vagy tá-bori
levelezőlapot kapott Apánktól
Egy téli reggelen nem volt erőm felkelni Ágyban
kellett maradnom Orvost hívtak aki alaposan megvizs-gált
Félfüllel hallottam amikor azt mondta Anyámnak:
komoly eset torokgyík be kell vinni ezt a gyereket a
kórházba gondoltam biztos azért mert a gyík beleköl-tözött
a fájós torkomba
Bár rettegtem az idegen környezettől és a kórháztól
sírva-riv- a fájó szívvel de mégis engedelmeskedtem A-nyám-nak
amikor karjába vett és elvitt a kórházba
Egy nagy teremben helyeztek el az egyik sarokban
a többi ágyakban mind sebesült katonák feküdtek
Körülnéztem: mindenki idegen volt Félelmemben sír
va görcsösen karjába vizsgálta Te
hogy ott ne hagyjon
A főorvos amikor látta mennyire zokogok és két-ségbeesetten
markolom Anyám karját kivételesen
neki hogy ott maradhasson velem éjszakára
Másnap amikor felébredtem Anyám már nem volt
mellettem Újra eltörött a mécses Panaszos sírásba kezd-tem
mire mellettem' fekvő sebesült közvitéz rámszólt:
„Ne sírj nemsokára jön Édesanyád csak hazament a
többi négy testvéredhez hogy azokat is ellássa!" — És
ezzel a kezembe nyomott három szinespapirba csomagolt
cukorkát ami akkor nékem óriási ajándéknak tűnt
Miutánílassan elcsitultam nemsokára jött az ápolónő
'aki langyos tejet és kekszet adott reggelire
A fényűzésnek számító tej és keksz szinte ünneppé
tette első napomat a kórházban Kisvártatva Anyám is
megérkezett kávét töltött egy csészébe meg valami sü-teményfélét
tett az ágyam mellett lévő éjjeliszekrény te-tejére
Még mielőtt megkínált volna mondtam Anyámnak
hogy én már megreggeliztem velem ne törődjön mert
az apolónéni már adott meleg tejecskét meg kekszet
így 'amit nékem szánt vigye haza és ossza szét' a test-véreim
között
Anyám szemében könny csillogott amikor halkan
csak annyit mondott: — örülök kisfiam mert az egész
családnak amúgyis csak annyi jutott mint amit most
néked hoztam
Valahogy azon a reggelén Anyám nem látszott o-ly- an
szomorúnak Boldognak láttam mintha valami ti-tokzatos
mosoly sugárzott volna rám a mindig bánatos
szemeiből Rámnézett majd hirtelen így szólt hozzám:
— Kisfiam a doktorbácsit meddig kell itt
maradnod? Ha visszajövök akkor mondok majd néked
egy örömújságot
Anyám kiment hogy beszéljen az orvossal Mikor'
visszajött örömmel újságolta: — Tíz nap múlva haza-vihetle- k
és képzeld akkorra Édesapád is hazajön vég-re
szabadságra!
Én csak néztem-nézte- m Anyámra s csak annyit kér-deztem:
— Az én Édesapám is olyan mint az a honvéd-bácsi
aki nékem cukrot adott?
— A te Édesapád csak könnyen sérült sebe már
begyógyult — felelte Anyám — végre annyi idő után
hazaengedik lábadozni — tette hozzá- -
A kórházi kezelés és a sok-so- k injekció jót tehetett:
elmúlt a torokfájásom és tíz nap múltán hazavitt Anyám
_A háztájunkon nagy volt a sürgés-forgá- s lázas ké-szülődést
láttam' Apánk"fogadására — már amennyire
háborús időkben i készülődni lehetett annyi sok minden
hiányában i
Kétnap elteltével Anyám felöltöztetett s a többi
testvéreimet is hogy takarosan és tisz-tán
legyenek öltözve Mindannyian gyalogszerrel elindul-tunk
a ivasutállomásra húfgy várjuk 'a katonavonatot Kis-vártatva
befutott a szerelvény
Anyárriat soha nem láttam oly boldognak mint ab- -
llSIll
ban a pillanatban amikor egy nagybajuszu katonaruhás-fér- ő
két fehér csillaggal csukaszürke zubbonygallérján
hosszan átölelte és megcsókolta majd utána testvéreimet
szorította magához
Én maradtam utoljára: fölvett a karjába magához
ölelt és megcsókolt Emlékszem érdes bajusza volt ami
csiklandozott Kezem fejével dörzsölni kezdtem az orro-mat
mire Apám nevetve mondotta: — Ne' prüszkölj hisz
én vagyok az édesapád! — Erre meg egyszer megcsókolt
s mindannyian elindultunk hazafelé
Otthon persze mi gyermekek egyrecsak Apánk háti-zsákját
Iestük: vártuk hogy mikor oldja meg 'lestük a
tartalmát Kisvártatva apám kezdte kirakni az ajándéko-kat
Először o nagyobbik bátyámnak csákót meg egy
kardot adott majd a másik dobot kapott A harmadik
fényes bőrszerúségből készült hintaló jutott a nővérem
babát kapott végül nékem hat ólomkatonát adott
örömünk kimondhatatlan volt Nagy buzgalmunkban
rögtön knohantunk az udvarra és mi mást? Kezdtünk
katonásdit játszani Sem Apánkra sem Anyánkra nem
figyeltünk akik közben arra készülődtek hogy átlálogas-sana- k
apám szüleihez Mielőtt szüleink elindultak Apám
odajött a kisudvarba es arra intett bennünket hogy ne
legyünk túl harciasak bánjunk csinján a játékokkal a-k- ad
elég háborúskodás a világban
Ahogy kitette a lábát "nyomban kiiórt a mi hábo-rúnk
de oly hevességgel hogy bátyám kardja nemsoká-ra
kettégörbült csákója sárbalaposva behorpadva hevert
s a dobnak úgy kiütöttük a közepet hogy csak egy ü-r- es
karika maradt belőle
A legfiatalabb bátyám szent meggyőződése az volt
hogy várandós a hintaló: kis csikót hord a hasában
mire felvágta a hintaló hasá A lovacska
mind kihullott Végül az en került a
sor: már háromnak baltával vágták le a fejét A na-gyobbak
azzal az indokkal ítélték lefejezésre katonái-mat
hogy ezek orosz bakák és ezek sebesítették meg
Apánkat
Mikor Apánk végűlis megjelent a „csatatéren" ma-radék
3 ólomkatonámat megmentette „az életnek" Szót
lanul végignézett a gyermekháború vahdális dúlásán s
fakadtam s kapaszkodtam Anyám 'összeráncolt szemöldökkel a játékioncsokat
megen-gedte
a
megkérdezem
s
végigvizsgálta
szénatömése
ólomkatonáimra
Kintete nem volt haragos inkább szelíd amikor csende-sen
csak ennyit mondott: — Kellett nektek háború? Hát
ez volt az első és utolsó eset hogy nektek valaha is
még egyszer játékot veszek
Neki lett igaza: a játék öröme csak pár óráig tar-tott
de Apánk komoly emlékeztetője az ajándékok szét-törésér- ól
örökie megmaradt emlékezetünkben '
Apámnak vissza kellett mennie a frontra A háború
végeztevei szerencsésen hazatélt de megtartotta szavát:
valóban nem honolt ajándékot És többé nem is vett -- játékot
Ha játszani akartunk bizony magunknak kellett
játékot barkácsolni ami helyesnek bizonyult Nem 'került
pénzbe s kézügyességünket is fejlesztettük Meg aztán
nem is kellett úgy vigyázni rájuk'i mint a gyári pén-zért
vett játékszerekre
így hát Apánk mégiscsak ajándékozott nekünk egy
örök emlékezetes játékszabályt a legkiismerhetetlenebb
játék az Élet számára: „Ne rombolj ha építhetsz s ma-gad
uram ha nincs szolgád!"
SBI
25 éyes jubileum
II Erzsébet királynőnek
tiónralépésének 25-i- k esz-tendejére
emlékeznek Ang-liában
Személye összekap-csolja
az egykori angolbiro-dalom
egyrészét a Com-monwelth-(Kana- da
Auszt-rália
New Zealand) népeit
akik ma is mint uralkodó
jukat tiszteli II Erzsébet
királynőt Jelenleg is úton
van hogy együtt legyen a
Commonwealth néppel az
ezüst-jubileu-m esztendejé-ben
Angliában pedig jubileu-mi
(kiállítást rendeztek
' L L
ITT A TAVASZ
CÉGÜNK ELNÖKE
ÉS SZEMÉLYZETE KEDVES MAGYAR
BARÁTAINKNAK ÉS ISMERŐSEINKNEK
JÓKÍVÁNSÁGAIT KÜLDI A KANADÁBAN
VALAMINT AZ EGÉSZ VILÁGON ÉLO
ÖSSZMAGYARSÁGNAK
FINEST CHRYSLER PRODUCT SERVICE
CHRYSLER
DODGE — DART — CORONETS — IMPERIALS
MOTORS (1968) LTD
ITT-ATAVAS- Z!
JÖJJÖN NÉZZE MEG ÉS VEZESSE
A VILÁG LEGTÖKÉLETESEBB
ASPEN AUTÓJÁT