000106 |
Previous | 4 of 12 | Next |
|
small (250x250 max)
medium (500x500 max)
Large
Extra Large
large ( > 500x500)
Full Resolution
|
This page
All
|
t i 4 ©Mai 1961 mára 14 X&Í KANADAI MACrZSESAG BIÓRA FERENC DIPLOMATÁK Ugy volt az hogy a kecs-keméti embernek yalaha nem volt nagyobb mérge mint ha a makói hagymát emlegették előtte Ebből lát-szik milyen régi történet le-het ez — mikor még a nagy-kőrösi uborka nem volt kita-lálva! Mert ha ki lett volna akkor bizonyosan emiatt et-te volna a méreg a kecske-méti embert a régi világban A mostaniban már ntm mert nem pörös atyafi már egymással a két derék vá-ros hanem édeslestvér A Katona-centenáriumo- n sen-kinek se volt akkora sikere mint Nagykőrös literátus polgármesterének Dezső Kázmérnak Pedig csak eny-ny- it mondott a síremlék előtt: — Kecskemét halhatatlan fiának hódol a szomszéd vá-jo- s Százvalahány beszéd közt mindenki ezt találta talpra-esettebbn- ek Meg is tapsol-ta a nagykörösi polgármes-tert az egész gyülekezet de leglelkesebben Kecskemét Hanem hát most az ánli-világr- ól van szó mikor a kecskeméti ember csak a nyakát csavargatta ha a ke-f-ák azzal ajánlgatták neki a nagypiacon a buzogányfejnyi hagymákból kötött koszor-údat: — Ebből lessék jó ember Imert ez az igazi makói hagy-m- a Még a holt is megmozdul Jennek a drága jó szagától — Bolond beszéd — duru-izso- lt a kecskeméti ember — IHagyma: hagyma Egyik is a ' íőldben terem másik is Én 1 lugyan egyet se lépnék az is-tenadtáért mikor- - nekem a kecskeméti hagyma se ke-'nyer- em — Hja nem is makai hagyma ám az! Azt érdemes volna a tövén is megnézni imert olyant máshol nem ]át-n- i Terem ott akkora hagy-m- a is hogy cmbcríejjcl ve-tekszik Jó volna ha Kecs-- 'keméten akkorára nőne a barack De már ez szívén találta a kecskeméti embert Azt mondta rá ezt a csudát csak-ugyan megnézi S ha csak a fele igaz annak a híres hagy-mának akkor ő megeszi a saját fejét Azzal se nap se óra meg-indult a kecskeméti ember Makóra hagymát látni de úgy sietett hogy siettében kifelejtette a tarisznyájából a szalonna mellől a keny-eret Az ám csakhogy ugyan-akkor a makai ember meg Harminc éve halt meg Móra Ferenc a magyar iro-dalom egyik legszebb hangú elbeszélője a nagy szegedi mesemondó Kecskemét felé volt útban mert neki meg a hires ba-rack vette magát a begyébe Mindig elöntötte a pulyka-méreg mikor a nagy barack-hegyek mögúl rákiabáltak a gyümölcsös kofák — Erre jöjjön atyafi itt az igazi kecskeméti barack! — Hát aztán? Mivel volna az különb a makai barack nál? — De még a makai hagy-mánál is különb! Jó volna ha akkora volna Makón a hagyma mint Kecskeméten a barackmag! Amire aztán a makai em-ber is azt mondta hogy nem áll meg Kecskemétig s ha a fele is igaz annak a hires ba racknak akkor 5 ott marad kecskeméti embernek s reg-geltől estig egyebet se tesz csak barackmagot törógel Azzai nekivágott a világ-nak de a szegedi hídon mégiscsak megállt falatoz-ni Hát ahogy bontogatja a tarisznyát akkor veszi ész-re hogy kenyere van de a szalonnáját otthon felejtet-te Az volt a szerencséje hogy a kecskeméti ember is éppen akkor ért oda az jó- - szívvel adott neki kenyérért szalonnát De még jó szót is adott mellé: — Hová igyek-szik földi? — Elmék barackot látni Kecskemétre Mert azt mondják hallja ott akkora barackok teremnek mint a sütnivaló tök — Micsoda? — kapta föl a fejét a kecskeméti ember — De bizony Tiszántúl a to-ronygomb sincs akkora mint mifelénk a barack — Ejnye ejnye — álmél-kodott a makói ember — no holnapreggel majd föl tekintem én azt — Jaj jó ember csakhogy elkésett ám kend — sóhaj-tott nagyot a másik jó em-ber — Ma egy hete mind le-hullott a barack abban a nagy szélben aztán akkora lyukakat ütött a földbe hogy létrán se lehet utánuk mászni — No akkor hát én haza-felé is fordíthatom a szekér-rúd- at — csattantotta be a makai ember a bicskáját — Hol az a haza földi? — Makón ahol az a híres hagyma terem — No akkor együtt me-gyünk — ugrott föl a kecs-keméti ember — mert én éppen oda tartok hagymát csudálni Azt mondják em-berfej- jei vetekszik kendtek- - nél a hagyma — Micsoda? — nevetett a makai ember — Azt mon-dom én kendnek bátya for-duljon vissza mához három hétre álljon ki a kisajtóba akkorára olyan nagy lesz a makói hagyma hogy ellát-szik Kecskemétre FIGYELJE KÖNYVOSZTÁLYUNK HIRDETÉSEIT LAPUNK KÖNYVOSZTÁLYÁN KAPHATÓK: Babits Mihály: Hatholdas rózsakert „ $050 Bartha Kálmán: Trianoni átok Versek $150 Csaba István: Az elsüllyesztett háború $150 Csighy Sándor: Hangok a romok alól $200 Csighy Sándor: Mozaik kockák $150 Fáy Ferenc: Az irást egyszer megtalálják $150 Fáy Ferenc: Törlesztő ének $200 Füry Lajos: Árva Magyar János $180 Ghyczy Zsuzsanna: A város $300 Kenései F László: Járhatatlan utakon S200 Kenneth Claire: Holdfény Hawaiiban $280 Kerccseny János: A Világmegváltó Eszme I—IL $550 Kisjókai Erzsébet: A gyertyáknak égni kell $120 Kisjókai Erzsébet: Esti zsolozsma " $060 Kiskókai Erzsébet: Fénykép Album „ $060 Kisjókai Erzsébet Lázadás $200 Kisjókai Erzsébet: Tulipántos láda $060 Kisjókai Erzsébet: Ének Stuart Máriáról $080 Kostya Sándor: Édes anyanyelvünk „„ $100 Dr I Nádassy: Hotel Canada _' $190 Orbán Frigyes: Görbe Tükör $100 'Dr Padányi Viktor: Vérbulcsu $030 M Saint Clair: Ella néni meséi $100 Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán „ $050 Székely Molnár Imre: Hallod-- e Zsófi? $300 Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből I $200 Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből H $300 Wass Albert: Tizenhárom almafa $240 Zilahi Farnos Észten Zeng még a dal $100 Könyvosztályunk beszerez bármilyen maevar könwet ( Minden könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk utánvéttel könyveket nem szállitunk Erre aztán észbe kapott a kecskeméti ember is és meg-rázta a kezét a makai em-bernek — No komám kend se bolond emberrel éteti ám a szalonnát — Nini — adta vissza a makai ember a bókot — de annak is van ám magához való esze akibe kend töm-kö- di a kenyeret Azzal aztán az egyik is ha-zatérült a másik is vissza-fordult s azóta a kecskemé-ti ember is nagy elismerés sel van a makai hagyma iránt a makai ember becsü-letben tartja a kecskeméti barackot Most már hogy miért Diplo-maták a cime ennek a törté-netnek? Hát azért mert ép-pen most jutott eszembe mikor napról-napr- a olva-som hogy milyen nagy elis-meréssel vannak egymás iránt mindenféle nemzetisé-gű diplomaták mióta a pá-rizsi nagyhídon összetalál-koztak A brüsszeli titkos rendőrség mesteri nyomozás után megtalálta Rubens „Néger fejek" című világhírű ello-pott festményét Letartóztatták Andre Beugnies 19 éves fiatalembert aki egyik tagja volt a tolvajszövetkezetnek Letartóztatása úgy sikerült hogy Beugnies telefonon váltságdíjat követelt a képért a múzeum igazgatóságától és sikerült a telefonáló személyazonosságát megállapí-tani Wass Alherl: (Harmincadik folytatás) Az asszony valamit észrevehelett az ar-cán mert puhán a karjára tette a kezét „Fáradt vagy? Menjünk inkább haza?" „Festeni akarok" felelte Kazimir reked-ten és elfordította a fejét Este a hotel-szobában megcsinálta az első vázlatot Jobb szélen Heléne bal szélen Párizs Szépek tiszták meztelenek és fiatalok Köztük a kép közepén valamivel hátrább Shylock Undorító torz vigyorral-hája- s ar-cán sötét köpenybe burkolva testének ocsmányságát Egyik kezében gyöngyök drágakővek másik keze mohón begörbülő karmokkal nyúl Heléna után Heléna már nyújtaná Párizsnak az almát de kezének mozdulata megtörik a gyöngeségen s az al-ma Shylock felé hull Kétségbeesett iszo-nyattal néz Párizsra a szája szót akar for-málni de Shylock fekete karmai már csap-nak le a gömölyű váll fehér húsára már késő A kikívánkozó szóból talán egy halk kis sikoly lesz csak talán az sem A fej megadó mozdulattá] lefelé hajlik a másik kéz esett védekező mozdulattal igyekszik eltakarni a testet késő Az alma a gyön-gyök és drágakövek felé hullott és Shylock győztesen vigyorog Ez volt az a kép amit félévre rá a szép-művészeti múzeum megvett Heléna arca Évára emlékeztetett Párizsban sokan Ka-zimi- rt vélték megtalálni Shylock püffedt arcában mindenki ráismert Pohrisch Gott-fried- re a délkelet-európ- ai bor-- és gyümölcs-konszern vezérigazgatójára Néhány élclap meg is emlékezett erről Ezeket a lapokat megjelenésük után a Pohrisch-bankhá- z sietett összevásárolni azonban ezzel csak növelték a botrányt Egy félévig még be-széltek a dologról aztán rendre megfeled-keztek róla Egy év múlva aki a szépművé-szeti múzeumban megállt a kép előtt már nem is gondolt arra hogy létezik egy Poh-risch Gottfried is ezen a földön Csak a ké-pet látta és érezte hogy szép És döbbenve érezte azt is hogy igaz Madelaine figyelmeztette Kazimirt elő-ször hogy rendkívüli hajlama van a port-réra Hogy képeinek legerősebb oldala mindig az arc és a jellem Kazimir kísérle-tezni kezdett és hamarosan rájött hogy Madelainenek igaza van Portréi kitűnően sikerültek Mindaddig amíg maga válasz-totta ki a modelljeit Mikor már divatba jött és a közélet kiválóságai egymásután keresték föl megrendeléseikkel valamint azok is akiknek bőven volt pénzük arra hogy a divat után futhassanak: gyakran előfordult hogy egy-eg- y képe nem sikerült De ezt csak ő és Madelaine tudták és talán néhány műbíráló A divat után hóborodott gazdag polgároknak mindegy volt csak Lubovszki-portr- é legyen A sikert nem le-hetett megállítani még a legkontárabb má-zolással sem Kazimir nagyon jól tudta hogy mindezt Madelainenek köszönheti Az asszony mes tere volt az adminisztrációnak Valami mély hálás barátságot érzett iránta ami nem volt egészen szerelem de több is le-hetett annál Egyszerűen szüksége volt Ma-delain- ere mint a kenyérre a mindennapi életben Természetesen akadtak azután is NÉHÁNY BÉCSI újság azon a hűvös udvarképes hangon amelyre talán még báró Bollfrast őfelsége I Fe-re- n József szárnysegéde nevelte az újdondászokat fel rótta Burgenland leggazda-gabb emberének a legna-gyobb magyar hitbizomány hajdani urának Eszterházy hercegnek azt a törekvését hogy beláthatatlan birtokain visszaállítsa a középkort A hazai kommunista újság-írók kéjjel ragadták meg a történetet és siettek hazug portrét festeni az Eszterházy uradalom különös birtokosá-ról A párttitkárok és tsz-elnök- ök sötét butaságát nem látják A bécsi udvarképes hang helyett a pártirodák durva szólamait kürtölik Egy kis ízelítőt adunk eb-ből a rosszindulatú hazugság-halmazból: A földrajzi és időbeli tá-volság amely elválaszt ben-nünket a nyírott bajuszú ne-hézkes járású s külső megje-lenésében inkább egy fűsze-resre emlékeztető földesúrtól arra készlet hogy'héhány vo-nással kiegészítsük a volt ma-gyar főrend száz-- és százezer hold urának arcképét Az utolsó magyar nábob 1956-ba- n hagyta el Magyarorszá got feleségével Ottrubay Me-lindával aki mindaddig az Operaház első balerinája volt amíg a hercegi nász le 3H P kisebb-nagyob- b szerelmi fellángolásai fu-tó kalandjai melyek könnyen botrányra vezethettek volna Azonban Madelaine mindannyiszor megtalálta a módját annak hogy kellő tapintattal és ösztönös finom-sággal áthidalja ezeket az epizódakadályo-kat annyira hogy semmi bántó emlék nem maradt vissza utánuk Madelaine okos asz-szo- ny volt Volt türelme kivárni amíg egy-eg- y ilyen eset után maga Kazimir tért visz-sz- a hozzá enyhe lelkiismeretfurdalással Ezeknek a fellángolásoknak egyedüli ma-radandó nyoma minden esetben egy-eg- y remekül sikerült kép vagy portré maradt ami mind hozzájárult Kazimir hírnevének emeléséhez Tizennégyévi házasságuk idő-szaka — a Madelaine okos vezetése alatt — egyetlen emelkedő ív volt Kazimir pályá-ján Mikor Madelaine 1938-ba- n ötvennégy éyes korában meghalt — rövid betegeske-dés után váratlanul ízlésesen és szépen méltón egész életéhez — Kazimir negyven-egy éves volt még csak és Európa egyik leg-ismertebb portréfestője A temetés decem-berben volt és Kazimir Itáliából nászútjuk helyéről hozatott egy repülőgépre való pi-ro- zs rózsát amit kosárral szórtak a ravatal köré és a sírra Beatrice asszony ugyancsak repülőgépen jött le a temetésre Varsóból ahol Lubovszki Taddeus halála óta egyedül élt az öreg házban kutyái macskái és emlé-kei között mint egy fehérhajú törékeny kis rokokó-dám- a és amikor a temetés után magukra maradtak a Rue Etienne-bel- i vil-lában Kazimir az ő vállán sírta l'i bánatá-nak első könnyeit Aztán összecsomagolta fontosabb holmiját a villát lezáratta és felköltözött az anyjához Varsóba Néhány szép meghitt hangulatú hóna-pot töltöttek el együtt anya és fia Kazi-mir nem dolgozott azokban a hónapokban Nagy sétákat tett néha felrándult pár napra a hegyekbe de ecsetet nem vett a kezébe így telt el a tavasz Nyár elején megszállta hirtelen valami mohó nyugta-lanság Párizsba utazott Onnan Olaszor-szágba Onnan Bécsbe És ekkor találkozott össze Reginával Egészen hétköznapi módon kezdődött A festőművészeti főiskola egy kis bankettet rendezett a tiszteletére amiről a lapok is megemlékeztek sőt néhányan közölték el-ső díjnyertes festményének a fényképét is a „Napozó leányt" amelyik a főiskola halljában csüngött A bankett útin amikor néhány professzor társaságában lefelé ha-ladt a lépcsőn meglátott egy nőt aki a lép-cső alatt állt mintha várt volna valakire Egyszerű kispolgáriasan öltözött nő volt rövidlábú hízásra hajlamos típus úgy har-minc és negyven között Mikor a lépcső al-jában a professzoroktól elbúcsúzott a nő néhány gyámoltalan lépést tett feléje „Ke-res valakit?" kérdezte Kazimir jóindulatú udvariassággal Az asszony elpirult és né-hány gyors apró lépéssel közelebb jött „Nem ismer meg Lubovszki úr?" Kazimir figyelmesen összehúzott szemöldökkel nézte néhány pillanatig aztán megrázta a fejét „Ne haragudjon" „Regina va-gyok" mondta az asszony és kicsit szomo A gaioa§ö§ liercei nem parancsolta a színpad-ról A balerina-hercegn- é távo-zása éppúgy parancsszóra tör-tént mint minden a hercegi udvarban amely különöskép-pen nem a Várban nem is az arisztokrácia Andrássy úti vagy Múzeum utcai zárt tele-pülésén terült el hanem a kispolgári Józsefváros kellős közepén a József körúton ahol a herceg egyik bérháza állt ITT LAKOTT az Eszterházy család szeniorja hatszobás la-kásban akár egy jól kereső ügyvéd A ház földszintjén tágas csemegeüzlet működött melyben a kapuvári hercegi szalámigyár termékeit árusí-tották ahol gyakran megje-lent a herceg is személyesen súlyos szempillái alól alatto-mos borztekintettel ellenőriz-ve a mérleget s a hátsó rak tárba szólítva azt a segédet aki egy csinosabb kis cseléd-lánynak bővebben merte mér-ni a parizert Olykor egy po-fon is elcsattant a jégszek-rény mögött Pál hercegre ak-kor ragadt a név amely a Jó-zsef körúttól terjengett s gyűrűzve felérkezett a leg-magasabb körökbe: „A garasos herceg" Ödön közgazdasági szak-könyvek szerint nem elég a vagyon alapjait lerakni a va-gyont szüntelen munkálko-dással óvni gyarapítani s dé delgetni kell mint holmi me -wwv - legházi növényt A' garasos herceg tökéletesen eleget tett a klasszikus elvnek felmér-hetetlen vagyonának minden parányát megszállott éber-séggel őrizte s szívósan gya-rapította Dolgozószobájának polcain kötegekben hevertek a kompaszok pénzügyi folyó-iratok közgazdasági tanulmá-nyok A garasos herceg pon-tosan tudta mikor milyen a gyapjú árfolyama Liverpool ban s mennyi a búza tonnája Argentínában Este felöltötte estélyi-ruháj- át szórakozni ment s a pénzt is szórta ha úgy adódott de nappal úgy élt és dolgozott mint egy kiskereskedő aki-nek léte vagy nem léte fillé-res tételeken múlik Birto-kain elképesztő rend vasfe-gyelem A POLITIKÁBAN tehet ségtelen volt a pénzügyi mű-veletekben szerencsés szor-galmas és kicsinyes a közna-pi életben gyanakvó rosszhi-szemű és szertelenül gőgös A mágnásoknak ahhoz a ré-tegéhez tartozott amely Isten kegyelméből valónak hitte magát s megkövetelte a föl-döntúli hatalomnak kijáró tiszteletet Jellemében egy jeruzsálemi lovag s egy kap-zsi pópa vonásai keveredtek A garasos herceg a sza-badságharc napjaiban tűnt ici isujci n magyal puiuii- - i don beledugta érzé-- Inyait őrizzük rúan elmosolyodott „a Klempnergasseból ahol lakni tetszett a kis Regina ak-kor még kis Regina voltam " Kazimir-na- k felderült az arca „A kis Regina? Aki ennivalót hozott mindig? Nahát ez igazán kedves de régen is volt az Reginács-k- a ! A mama még most is annyit veszek-szik a lakóival?" „A mama nem veszek-szik már" felelte a nő csendesen „a mama meghalt Hat éve már" „Bocsásson meg" Néhány pillanatig hallgattak „Csak azért jöttem" kezdte el egy idő múlva újra az asszony „hogy lássam néhány percre Nem akarom zavarni" „Dehogy zavar" felelte Kazimir és megvillogtatta a fogait „jöjjön üljünk be valahova és beszélgessünk! Meg-iszunk hozzá egy üveg jó bort Jöjjön! Ezek a mütudósok mind antialkoholisták az embernek kiszárad a torka közöttük!" „Milyen szép hogy most is úgy tetszik még nevetni mint akkor" mondta Regina halkan és a szeme megkönnyesedett Aztán ültek egy csöndes kis vendéglő félreeső sarokasztalánál és néhány pohár bortói az asszony nyelve megoldódott E-lmondta hogy férjhez ment egy géplaka-toshoz három gyermeke van az urának nem megy valami jól mert beteges de azért élnek elmondta hogy mennyit le-selkedett a kulcslyukon amikor Kazimir bent meztelen nőket festett hogy utálta őket szerette volna a szemüket kikapar-ni elmondta hogyan szedte föl a képet azt a bizonyos képet az utcáról hogyan dugdosta a szekrényében hogyan jöttek el egy félév mindenféle úriemberek és keresték és ő nem akarta elárulni hogy nála van de Hertha a szomszédból a ba-rátnője bosszúból megsúgta valakinek-d- e ő nem akarta még akkor sem odaadni csak amikor megmondták hogy ebből Lu-bovszki úrnak nagy dicsősége lesz csak akkor adta oda a képet de utána egész éj-szaka sírt és hogy ne haragudjék amiért ennyi butaságot beszél össze-vissz- a de régi dolgok ezek és jól esik most ennyi év után beszélni róluk Kazimir nem haragudott Egy kis hal-vány szomorú mosollyal a szája szélén hall-gatta az asszony hangját és újra föltámad-tak benne a régi bécsi emlékek Melanie a műlovarnő a cirkusz a nyálascsó-k- ú kis Margót a sajthéj reggelik az éhezések a nagy ivások a Ro'sengasse és Éva igen Éva Hirtelen fölkapta a fejét és félbeszakí-totta az asszonyt „Jöjjön" mondta „még el kell menjünk valahova" Taxiba ültek „Rosengasse" mondta a gépkocsivezetőnek Az hátrafordult „Milyik szám?" „Egyik sem Az utca elején álljon meg"-- „Várjon itt" mondta amikor kiszálltak Első benyo-mása az volt hogy semmi sem változott Ugyanazok a házak álltak két oldalt ugyan-azok a kerítések szegték a kerteket Meg-ismerte a fákat Egy-eg- y erkélyt Különös volt Mintha nem is telt volna el tizenhét év Mintha „Nézze" súgta fojtottan és megfogta a Regina kezét „itt kezdődött ö ott bent teniszezett én itt álltam és néz-tem Aztán füttyentettem így " A hang kény húsos orrát a véres zűrzavarba majd hozzálátott a családi vagyon rehabilitá-ciós munkálataihoz S itt ~b-be- n a tragikomikus pillanat-ban derült ki milyen találó volt a név melyet a cseme-gésb- olt segédei ragasztottak rá A garasos herceg nem a hit-bizomány visszaszerzésével kezdte — nyilván úgy számí-tott hogy előbb-utób- b önma-gától az ölébe hull — hanem a József körúti bérház lakói-nak nyilvántartó könyvét la-pozta fel egy trafik lehúzott redőnye mögött s számoló-cédulákon egy dohányporos pulton azt bogarászta kitől mennyi elmaradt lakbért le-het behajtani Csodálatos kép lehetett Az utcán ropogtak a fegyverek a redőny néha megzörrent egy sorozattól s benn a boltocska mélyén egy őszülő úriember lakbérkülön-bözeleket szorzott és osztott elmebajos szorgalommal Ami-kor hírül vette hogy vérmes reményei szétfoszlottak a számolócédulákat zsebre tet-te felvett egy csomag olcsó cigarettát és odaszólt a tra-fikosna- k: — Ennek az árát majd le-vonásba hozzuk A hátsó ajtón távozott s az ajtó csöndesen szárazon kat-tant mint egy múzeumi tár ló zára melyben a múlt ár-- Sietve múlva ijesztően hasított végig a csenden néhány fa megborzongott tőle és halk sárga levelek hulltak „Csakhogy akkor nyár volt Regi-nácsk- a nyár " Keserű őszi avarszag sűlyosodott a nyir-kos levegőre levelek hulltak ősz volt A teniszpálya üresen és gazdátlanul ásított és látni lehetett hogy fű lepte be Régen nem használta senki Fű nőtt ki az utak kavicsa közül is a kert gondozatlan volt és elhanyagolt A tizenhét év mégis eltelt gondolta eltelt „Várjon itt egy percig" mondta hirtelen „nem haragszik ugye?" Az asszony szótlanul megrázta a fejét és a tekintete fátylas lett Kazimir benyitott a kerti kapun A ka-vics csikorgott a lába alatt Egy-eg- y sárga juharlevél keringve hullott alá a fákról Gyomlepte ágyások szomorkodtak A csön-getésre egy öreg szakácsnéforma asszony nyitott ajtót Van itthon valaki?" Az asz-szon- y bizalmatlanul mérte végig „Az úr fent van" Elővette a névjegyét „Kérem jelentsen be" Az asszony megtörölte ke zét a kötényébe aztán átvette a névjegyet „Tessék várni" mondta barátságtalanul és bement a házba Egy idő múlva visszatért „Tessék bejönni" Kazimir körülnézett az ismerős házban Hogy megváltozott min-den gondolta Minden megváltozott A bú-torok kopottak voltak és öregek Por és rendetlenség mindenütt „Tessék " mondta az asszony és kinyitott egy ajtót Magostámlájú karosszékben egy ráncos-arcú kopasz öregúr ült Lötyögött rajta a ruha ahogy sovány kezét feléje nyújtot-ta „Kedves igazán kedves " motyogta egy vértelen öreg száj „üljön le kérem oda oda jaj tudja mikor az ember megöregszik és egyedül marad az élet már semmit sem ér semmit „És Éva?" szakadt ki Kazimirből ijedten a kérdés Az öregúr színtelen szemei döbbenve néztek rá „Nem tudja? Szegény leányom megölte volt magát lent Görögország-ban sok éve már annak mikor is? Tudja az ember már nem méri az időt sem már az is csak telik és telik minek is él az ilyen öregember még nem igaz?" Nem tudta volna elmondani később hogy' miről beszéltek még Talán mondott egy-ké- t konvencionális szót de lehet hogy azt sem Mikor kijött a házból úgy érezte mintha maga is megöregedett volna hirte-len Mintha valamit elvesztett volna vala-mit ami nem volt az övé de mégis az övé volt mert gondolni tudott reá emlékezni Mintha az egész múlt és az egész Rosen-gasse elsüllyedt volna valami feneketlen mélységbe és ő csak a régi emlékezések árnyképeit látná maga előtt a kertet a há-zat a begyöpösödött teniszpályát ott lent de mindezt olyan valószínűtlen messzeség-ből mintha valójában nem is létezett vol-na soha Éva gondolta görcsös rémülettel Éva aki valamikor itt a teniszpályán ki-nyúlt fiatal testtel szökött a fehér labda után hogy ez az Éva jaj gondolta jaj az a szép karcsú test ott a tenger-parton (Folytatjuk) I t t
Object Description
Rating | |
Title | Kanadai Magyarsag, March 14, 1964 |
Language | hu |
Subject | Hungary -- Newspapers; Newspapers -- Hungary; Hungarian Canadians Newspapers |
Date | 1964-03-14 |
Type | application/pdf |
Format | text |
Rights | Licenced under section 77(1) of the Copyright Act. For detailed information visit: http://www.connectingcanadians.org/en/content/copyright |
Identifier | Kanad000272 |
Description
Title | 000106 |
Rights | Licenced under section 77(1) of the Copyright Act. For detailed information visit: http://www.connectingcanadians.org/en/content/copyright |
OCR text | t i 4 ©Mai 1961 mára 14 X&Í KANADAI MACrZSESAG BIÓRA FERENC DIPLOMATÁK Ugy volt az hogy a kecs-keméti embernek yalaha nem volt nagyobb mérge mint ha a makói hagymát emlegették előtte Ebből lát-szik milyen régi történet le-het ez — mikor még a nagy-kőrösi uborka nem volt kita-lálva! Mert ha ki lett volna akkor bizonyosan emiatt et-te volna a méreg a kecske-méti embert a régi világban A mostaniban már ntm mert nem pörös atyafi már egymással a két derék vá-ros hanem édeslestvér A Katona-centenáriumo- n sen-kinek se volt akkora sikere mint Nagykőrös literátus polgármesterének Dezső Kázmérnak Pedig csak eny-ny- it mondott a síremlék előtt: — Kecskemét halhatatlan fiának hódol a szomszéd vá-jo- s Százvalahány beszéd közt mindenki ezt találta talpra-esettebbn- ek Meg is tapsol-ta a nagykörösi polgármes-tert az egész gyülekezet de leglelkesebben Kecskemét Hanem hát most az ánli-világr- ól van szó mikor a kecskeméti ember csak a nyakát csavargatta ha a ke-f-ák azzal ajánlgatták neki a nagypiacon a buzogányfejnyi hagymákból kötött koszor-údat: — Ebből lessék jó ember Imert ez az igazi makói hagy-m- a Még a holt is megmozdul Jennek a drága jó szagától — Bolond beszéd — duru-izso- lt a kecskeméti ember — IHagyma: hagyma Egyik is a ' íőldben terem másik is Én 1 lugyan egyet se lépnék az is-tenadtáért mikor- - nekem a kecskeméti hagyma se ke-'nyer- em — Hja nem is makai hagyma ám az! Azt érdemes volna a tövén is megnézni imert olyant máshol nem ]át-n- i Terem ott akkora hagy-m- a is hogy cmbcríejjcl ve-tekszik Jó volna ha Kecs-- 'keméten akkorára nőne a barack De már ez szívén találta a kecskeméti embert Azt mondta rá ezt a csudát csak-ugyan megnézi S ha csak a fele igaz annak a híres hagy-mának akkor ő megeszi a saját fejét Azzal se nap se óra meg-indult a kecskeméti ember Makóra hagymát látni de úgy sietett hogy siettében kifelejtette a tarisznyájából a szalonna mellől a keny-eret Az ám csakhogy ugyan-akkor a makai ember meg Harminc éve halt meg Móra Ferenc a magyar iro-dalom egyik legszebb hangú elbeszélője a nagy szegedi mesemondó Kecskemét felé volt útban mert neki meg a hires ba-rack vette magát a begyébe Mindig elöntötte a pulyka-méreg mikor a nagy barack-hegyek mögúl rákiabáltak a gyümölcsös kofák — Erre jöjjön atyafi itt az igazi kecskeméti barack! — Hát aztán? Mivel volna az különb a makai barack nál? — De még a makai hagy-mánál is különb! Jó volna ha akkora volna Makón a hagyma mint Kecskeméten a barackmag! Amire aztán a makai em-ber is azt mondta hogy nem áll meg Kecskemétig s ha a fele is igaz annak a hires ba racknak akkor 5 ott marad kecskeméti embernek s reg-geltől estig egyebet se tesz csak barackmagot törógel Azzai nekivágott a világ-nak de a szegedi hídon mégiscsak megállt falatoz-ni Hát ahogy bontogatja a tarisznyát akkor veszi ész-re hogy kenyere van de a szalonnáját otthon felejtet-te Az volt a szerencséje hogy a kecskeméti ember is éppen akkor ért oda az jó- - szívvel adott neki kenyérért szalonnát De még jó szót is adott mellé: — Hová igyek-szik földi? — Elmék barackot látni Kecskemétre Mert azt mondják hallja ott akkora barackok teremnek mint a sütnivaló tök — Micsoda? — kapta föl a fejét a kecskeméti ember — De bizony Tiszántúl a to-ronygomb sincs akkora mint mifelénk a barack — Ejnye ejnye — álmél-kodott a makói ember — no holnapreggel majd föl tekintem én azt — Jaj jó ember csakhogy elkésett ám kend — sóhaj-tott nagyot a másik jó em-ber — Ma egy hete mind le-hullott a barack abban a nagy szélben aztán akkora lyukakat ütött a földbe hogy létrán se lehet utánuk mászni — No akkor hát én haza-felé is fordíthatom a szekér-rúd- at — csattantotta be a makai ember a bicskáját — Hol az a haza földi? — Makón ahol az a híres hagyma terem — No akkor együtt me-gyünk — ugrott föl a kecs-keméti ember — mert én éppen oda tartok hagymát csudálni Azt mondják em-berfej- jei vetekszik kendtek- - nél a hagyma — Micsoda? — nevetett a makai ember — Azt mon-dom én kendnek bátya for-duljon vissza mához három hétre álljon ki a kisajtóba akkorára olyan nagy lesz a makói hagyma hogy ellát-szik Kecskemétre FIGYELJE KÖNYVOSZTÁLYUNK HIRDETÉSEIT LAPUNK KÖNYVOSZTÁLYÁN KAPHATÓK: Babits Mihály: Hatholdas rózsakert „ $050 Bartha Kálmán: Trianoni átok Versek $150 Csaba István: Az elsüllyesztett háború $150 Csighy Sándor: Hangok a romok alól $200 Csighy Sándor: Mozaik kockák $150 Fáy Ferenc: Az irást egyszer megtalálják $150 Fáy Ferenc: Törlesztő ének $200 Füry Lajos: Árva Magyar János $180 Ghyczy Zsuzsanna: A város $300 Kenései F László: Járhatatlan utakon S200 Kenneth Claire: Holdfény Hawaiiban $280 Kerccseny János: A Világmegváltó Eszme I—IL $550 Kisjókai Erzsébet: A gyertyáknak égni kell $120 Kisjókai Erzsébet: Esti zsolozsma " $060 Kiskókai Erzsébet: Fénykép Album „ $060 Kisjókai Erzsébet Lázadás $200 Kisjókai Erzsébet: Tulipántos láda $060 Kisjókai Erzsébet: Ének Stuart Máriáról $080 Kostya Sándor: Édes anyanyelvünk „„ $100 Dr I Nádassy: Hotel Canada _' $190 Orbán Frigyes: Görbe Tükör $100 'Dr Padányi Viktor: Vérbulcsu $030 M Saint Clair: Ella néni meséi $100 Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán „ $050 Székely Molnár Imre: Hallod-- e Zsófi? $300 Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből I $200 Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből H $300 Wass Albert: Tizenhárom almafa $240 Zilahi Farnos Észten Zeng még a dal $100 Könyvosztályunk beszerez bármilyen maevar könwet ( Minden könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk utánvéttel könyveket nem szállitunk Erre aztán észbe kapott a kecskeméti ember is és meg-rázta a kezét a makai em-bernek — No komám kend se bolond emberrel éteti ám a szalonnát — Nini — adta vissza a makai ember a bókot — de annak is van ám magához való esze akibe kend töm-kö- di a kenyeret Azzal aztán az egyik is ha-zatérült a másik is vissza-fordult s azóta a kecskemé-ti ember is nagy elismerés sel van a makai hagyma iránt a makai ember becsü-letben tartja a kecskeméti barackot Most már hogy miért Diplo-maták a cime ennek a törté-netnek? Hát azért mert ép-pen most jutott eszembe mikor napról-napr- a olva-som hogy milyen nagy elis-meréssel vannak egymás iránt mindenféle nemzetisé-gű diplomaták mióta a pá-rizsi nagyhídon összetalál-koztak A brüsszeli titkos rendőrség mesteri nyomozás után megtalálta Rubens „Néger fejek" című világhírű ello-pott festményét Letartóztatták Andre Beugnies 19 éves fiatalembert aki egyik tagja volt a tolvajszövetkezetnek Letartóztatása úgy sikerült hogy Beugnies telefonon váltságdíjat követelt a képért a múzeum igazgatóságától és sikerült a telefonáló személyazonosságát megállapí-tani Wass Alherl: (Harmincadik folytatás) Az asszony valamit észrevehelett az ar-cán mert puhán a karjára tette a kezét „Fáradt vagy? Menjünk inkább haza?" „Festeni akarok" felelte Kazimir reked-ten és elfordította a fejét Este a hotel-szobában megcsinálta az első vázlatot Jobb szélen Heléne bal szélen Párizs Szépek tiszták meztelenek és fiatalok Köztük a kép közepén valamivel hátrább Shylock Undorító torz vigyorral-hája- s ar-cán sötét köpenybe burkolva testének ocsmányságát Egyik kezében gyöngyök drágakővek másik keze mohón begörbülő karmokkal nyúl Heléna után Heléna már nyújtaná Párizsnak az almát de kezének mozdulata megtörik a gyöngeségen s az al-ma Shylock felé hull Kétségbeesett iszo-nyattal néz Párizsra a szája szót akar for-málni de Shylock fekete karmai már csap-nak le a gömölyű váll fehér húsára már késő A kikívánkozó szóból talán egy halk kis sikoly lesz csak talán az sem A fej megadó mozdulattá] lefelé hajlik a másik kéz esett védekező mozdulattal igyekszik eltakarni a testet késő Az alma a gyön-gyök és drágakövek felé hullott és Shylock győztesen vigyorog Ez volt az a kép amit félévre rá a szép-művészeti múzeum megvett Heléna arca Évára emlékeztetett Párizsban sokan Ka-zimi- rt vélték megtalálni Shylock püffedt arcában mindenki ráismert Pohrisch Gott-fried- re a délkelet-európ- ai bor-- és gyümölcs-konszern vezérigazgatójára Néhány élclap meg is emlékezett erről Ezeket a lapokat megjelenésük után a Pohrisch-bankhá- z sietett összevásárolni azonban ezzel csak növelték a botrányt Egy félévig még be-széltek a dologról aztán rendre megfeled-keztek róla Egy év múlva aki a szépművé-szeti múzeumban megállt a kép előtt már nem is gondolt arra hogy létezik egy Poh-risch Gottfried is ezen a földön Csak a ké-pet látta és érezte hogy szép És döbbenve érezte azt is hogy igaz Madelaine figyelmeztette Kazimirt elő-ször hogy rendkívüli hajlama van a port-réra Hogy képeinek legerősebb oldala mindig az arc és a jellem Kazimir kísérle-tezni kezdett és hamarosan rájött hogy Madelainenek igaza van Portréi kitűnően sikerültek Mindaddig amíg maga válasz-totta ki a modelljeit Mikor már divatba jött és a közélet kiválóságai egymásután keresték föl megrendeléseikkel valamint azok is akiknek bőven volt pénzük arra hogy a divat után futhassanak: gyakran előfordult hogy egy-eg- y képe nem sikerült De ezt csak ő és Madelaine tudták és talán néhány műbíráló A divat után hóborodott gazdag polgároknak mindegy volt csak Lubovszki-portr- é legyen A sikert nem le-hetett megállítani még a legkontárabb má-zolással sem Kazimir nagyon jól tudta hogy mindezt Madelainenek köszönheti Az asszony mes tere volt az adminisztrációnak Valami mély hálás barátságot érzett iránta ami nem volt egészen szerelem de több is le-hetett annál Egyszerűen szüksége volt Ma-delain- ere mint a kenyérre a mindennapi életben Természetesen akadtak azután is NÉHÁNY BÉCSI újság azon a hűvös udvarképes hangon amelyre talán még báró Bollfrast őfelsége I Fe-re- n József szárnysegéde nevelte az újdondászokat fel rótta Burgenland leggazda-gabb emberének a legna-gyobb magyar hitbizomány hajdani urának Eszterházy hercegnek azt a törekvését hogy beláthatatlan birtokain visszaállítsa a középkort A hazai kommunista újság-írók kéjjel ragadták meg a történetet és siettek hazug portrét festeni az Eszterházy uradalom különös birtokosá-ról A párttitkárok és tsz-elnök- ök sötét butaságát nem látják A bécsi udvarképes hang helyett a pártirodák durva szólamait kürtölik Egy kis ízelítőt adunk eb-ből a rosszindulatú hazugság-halmazból: A földrajzi és időbeli tá-volság amely elválaszt ben-nünket a nyírott bajuszú ne-hézkes járású s külső megje-lenésében inkább egy fűsze-resre emlékeztető földesúrtól arra készlet hogy'héhány vo-nással kiegészítsük a volt ma-gyar főrend száz-- és százezer hold urának arcképét Az utolsó magyar nábob 1956-ba- n hagyta el Magyarorszá got feleségével Ottrubay Me-lindával aki mindaddig az Operaház első balerinája volt amíg a hercegi nász le 3H P kisebb-nagyob- b szerelmi fellángolásai fu-tó kalandjai melyek könnyen botrányra vezethettek volna Azonban Madelaine mindannyiszor megtalálta a módját annak hogy kellő tapintattal és ösztönös finom-sággal áthidalja ezeket az epizódakadályo-kat annyira hogy semmi bántó emlék nem maradt vissza utánuk Madelaine okos asz-szo- ny volt Volt türelme kivárni amíg egy-eg- y ilyen eset után maga Kazimir tért visz-sz- a hozzá enyhe lelkiismeretfurdalással Ezeknek a fellángolásoknak egyedüli ma-radandó nyoma minden esetben egy-eg- y remekül sikerült kép vagy portré maradt ami mind hozzájárult Kazimir hírnevének emeléséhez Tizennégyévi házasságuk idő-szaka — a Madelaine okos vezetése alatt — egyetlen emelkedő ív volt Kazimir pályá-ján Mikor Madelaine 1938-ba- n ötvennégy éyes korában meghalt — rövid betegeske-dés után váratlanul ízlésesen és szépen méltón egész életéhez — Kazimir negyven-egy éves volt még csak és Európa egyik leg-ismertebb portréfestője A temetés decem-berben volt és Kazimir Itáliából nászútjuk helyéről hozatott egy repülőgépre való pi-ro- zs rózsát amit kosárral szórtak a ravatal köré és a sírra Beatrice asszony ugyancsak repülőgépen jött le a temetésre Varsóból ahol Lubovszki Taddeus halála óta egyedül élt az öreg házban kutyái macskái és emlé-kei között mint egy fehérhajú törékeny kis rokokó-dám- a és amikor a temetés után magukra maradtak a Rue Etienne-bel- i vil-lában Kazimir az ő vállán sírta l'i bánatá-nak első könnyeit Aztán összecsomagolta fontosabb holmiját a villát lezáratta és felköltözött az anyjához Varsóba Néhány szép meghitt hangulatú hóna-pot töltöttek el együtt anya és fia Kazi-mir nem dolgozott azokban a hónapokban Nagy sétákat tett néha felrándult pár napra a hegyekbe de ecsetet nem vett a kezébe így telt el a tavasz Nyár elején megszállta hirtelen valami mohó nyugta-lanság Párizsba utazott Onnan Olaszor-szágba Onnan Bécsbe És ekkor találkozott össze Reginával Egészen hétköznapi módon kezdődött A festőművészeti főiskola egy kis bankettet rendezett a tiszteletére amiről a lapok is megemlékeztek sőt néhányan közölték el-ső díjnyertes festményének a fényképét is a „Napozó leányt" amelyik a főiskola halljában csüngött A bankett útin amikor néhány professzor társaságában lefelé ha-ladt a lépcsőn meglátott egy nőt aki a lép-cső alatt állt mintha várt volna valakire Egyszerű kispolgáriasan öltözött nő volt rövidlábú hízásra hajlamos típus úgy har-minc és negyven között Mikor a lépcső al-jában a professzoroktól elbúcsúzott a nő néhány gyámoltalan lépést tett feléje „Ke-res valakit?" kérdezte Kazimir jóindulatú udvariassággal Az asszony elpirult és né-hány gyors apró lépéssel közelebb jött „Nem ismer meg Lubovszki úr?" Kazimir figyelmesen összehúzott szemöldökkel nézte néhány pillanatig aztán megrázta a fejét „Ne haragudjon" „Regina va-gyok" mondta az asszony és kicsit szomo A gaioa§ö§ liercei nem parancsolta a színpad-ról A balerina-hercegn- é távo-zása éppúgy parancsszóra tör-tént mint minden a hercegi udvarban amely különöskép-pen nem a Várban nem is az arisztokrácia Andrássy úti vagy Múzeum utcai zárt tele-pülésén terült el hanem a kispolgári Józsefváros kellős közepén a József körúton ahol a herceg egyik bérháza állt ITT LAKOTT az Eszterházy család szeniorja hatszobás la-kásban akár egy jól kereső ügyvéd A ház földszintjén tágas csemegeüzlet működött melyben a kapuvári hercegi szalámigyár termékeit árusí-tották ahol gyakran megje-lent a herceg is személyesen súlyos szempillái alól alatto-mos borztekintettel ellenőriz-ve a mérleget s a hátsó rak tárba szólítva azt a segédet aki egy csinosabb kis cseléd-lánynak bővebben merte mér-ni a parizert Olykor egy po-fon is elcsattant a jégszek-rény mögött Pál hercegre ak-kor ragadt a név amely a Jó-zsef körúttól terjengett s gyűrűzve felérkezett a leg-magasabb körökbe: „A garasos herceg" Ödön közgazdasági szak-könyvek szerint nem elég a vagyon alapjait lerakni a va-gyont szüntelen munkálko-dással óvni gyarapítani s dé delgetni kell mint holmi me -wwv - legházi növényt A' garasos herceg tökéletesen eleget tett a klasszikus elvnek felmér-hetetlen vagyonának minden parányát megszállott éber-séggel őrizte s szívósan gya-rapította Dolgozószobájának polcain kötegekben hevertek a kompaszok pénzügyi folyó-iratok közgazdasági tanulmá-nyok A garasos herceg pon-tosan tudta mikor milyen a gyapjú árfolyama Liverpool ban s mennyi a búza tonnája Argentínában Este felöltötte estélyi-ruháj- át szórakozni ment s a pénzt is szórta ha úgy adódott de nappal úgy élt és dolgozott mint egy kiskereskedő aki-nek léte vagy nem léte fillé-res tételeken múlik Birto-kain elképesztő rend vasfe-gyelem A POLITIKÁBAN tehet ségtelen volt a pénzügyi mű-veletekben szerencsés szor-galmas és kicsinyes a közna-pi életben gyanakvó rosszhi-szemű és szertelenül gőgös A mágnásoknak ahhoz a ré-tegéhez tartozott amely Isten kegyelméből valónak hitte magát s megkövetelte a föl-döntúli hatalomnak kijáró tiszteletet Jellemében egy jeruzsálemi lovag s egy kap-zsi pópa vonásai keveredtek A garasos herceg a sza-badságharc napjaiban tűnt ici isujci n magyal puiuii- - i don beledugta érzé-- Inyait őrizzük rúan elmosolyodott „a Klempnergasseból ahol lakni tetszett a kis Regina ak-kor még kis Regina voltam " Kazimir-na- k felderült az arca „A kis Regina? Aki ennivalót hozott mindig? Nahát ez igazán kedves de régen is volt az Reginács-k- a ! A mama még most is annyit veszek-szik a lakóival?" „A mama nem veszek-szik már" felelte a nő csendesen „a mama meghalt Hat éve már" „Bocsásson meg" Néhány pillanatig hallgattak „Csak azért jöttem" kezdte el egy idő múlva újra az asszony „hogy lássam néhány percre Nem akarom zavarni" „Dehogy zavar" felelte Kazimir és megvillogtatta a fogait „jöjjön üljünk be valahova és beszélgessünk! Meg-iszunk hozzá egy üveg jó bort Jöjjön! Ezek a mütudósok mind antialkoholisták az embernek kiszárad a torka közöttük!" „Milyen szép hogy most is úgy tetszik még nevetni mint akkor" mondta Regina halkan és a szeme megkönnyesedett Aztán ültek egy csöndes kis vendéglő félreeső sarokasztalánál és néhány pohár bortói az asszony nyelve megoldódott E-lmondta hogy férjhez ment egy géplaka-toshoz három gyermeke van az urának nem megy valami jól mert beteges de azért élnek elmondta hogy mennyit le-selkedett a kulcslyukon amikor Kazimir bent meztelen nőket festett hogy utálta őket szerette volna a szemüket kikapar-ni elmondta hogyan szedte föl a képet azt a bizonyos képet az utcáról hogyan dugdosta a szekrényében hogyan jöttek el egy félév mindenféle úriemberek és keresték és ő nem akarta elárulni hogy nála van de Hertha a szomszédból a ba-rátnője bosszúból megsúgta valakinek-d- e ő nem akarta még akkor sem odaadni csak amikor megmondták hogy ebből Lu-bovszki úrnak nagy dicsősége lesz csak akkor adta oda a képet de utána egész éj-szaka sírt és hogy ne haragudjék amiért ennyi butaságot beszél össze-vissz- a de régi dolgok ezek és jól esik most ennyi év után beszélni róluk Kazimir nem haragudott Egy kis hal-vány szomorú mosollyal a szája szélén hall-gatta az asszony hangját és újra föltámad-tak benne a régi bécsi emlékek Melanie a műlovarnő a cirkusz a nyálascsó-k- ú kis Margót a sajthéj reggelik az éhezések a nagy ivások a Ro'sengasse és Éva igen Éva Hirtelen fölkapta a fejét és félbeszakí-totta az asszonyt „Jöjjön" mondta „még el kell menjünk valahova" Taxiba ültek „Rosengasse" mondta a gépkocsivezetőnek Az hátrafordult „Milyik szám?" „Egyik sem Az utca elején álljon meg"-- „Várjon itt" mondta amikor kiszálltak Első benyo-mása az volt hogy semmi sem változott Ugyanazok a házak álltak két oldalt ugyan-azok a kerítések szegték a kerteket Meg-ismerte a fákat Egy-eg- y erkélyt Különös volt Mintha nem is telt volna el tizenhét év Mintha „Nézze" súgta fojtottan és megfogta a Regina kezét „itt kezdődött ö ott bent teniszezett én itt álltam és néz-tem Aztán füttyentettem így " A hang kény húsos orrát a véres zűrzavarba majd hozzálátott a családi vagyon rehabilitá-ciós munkálataihoz S itt ~b-be- n a tragikomikus pillanat-ban derült ki milyen találó volt a név melyet a cseme-gésb- olt segédei ragasztottak rá A garasos herceg nem a hit-bizomány visszaszerzésével kezdte — nyilván úgy számí-tott hogy előbb-utób- b önma-gától az ölébe hull — hanem a József körúti bérház lakói-nak nyilvántartó könyvét la-pozta fel egy trafik lehúzott redőnye mögött s számoló-cédulákon egy dohányporos pulton azt bogarászta kitől mennyi elmaradt lakbért le-het behajtani Csodálatos kép lehetett Az utcán ropogtak a fegyverek a redőny néha megzörrent egy sorozattól s benn a boltocska mélyén egy őszülő úriember lakbérkülön-bözeleket szorzott és osztott elmebajos szorgalommal Ami-kor hírül vette hogy vérmes reményei szétfoszlottak a számolócédulákat zsebre tet-te felvett egy csomag olcsó cigarettát és odaszólt a tra-fikosna- k: — Ennek az árát majd le-vonásba hozzuk A hátsó ajtón távozott s az ajtó csöndesen szárazon kat-tant mint egy múzeumi tár ló zára melyben a múlt ár-- Sietve múlva ijesztően hasított végig a csenden néhány fa megborzongott tőle és halk sárga levelek hulltak „Csakhogy akkor nyár volt Regi-nácsk- a nyár " Keserű őszi avarszag sűlyosodott a nyir-kos levegőre levelek hulltak ősz volt A teniszpálya üresen és gazdátlanul ásított és látni lehetett hogy fű lepte be Régen nem használta senki Fű nőtt ki az utak kavicsa közül is a kert gondozatlan volt és elhanyagolt A tizenhét év mégis eltelt gondolta eltelt „Várjon itt egy percig" mondta hirtelen „nem haragszik ugye?" Az asszony szótlanul megrázta a fejét és a tekintete fátylas lett Kazimir benyitott a kerti kapun A ka-vics csikorgott a lába alatt Egy-eg- y sárga juharlevél keringve hullott alá a fákról Gyomlepte ágyások szomorkodtak A csön-getésre egy öreg szakácsnéforma asszony nyitott ajtót Van itthon valaki?" Az asz-szon- y bizalmatlanul mérte végig „Az úr fent van" Elővette a névjegyét „Kérem jelentsen be" Az asszony megtörölte ke zét a kötényébe aztán átvette a névjegyet „Tessék várni" mondta barátságtalanul és bement a házba Egy idő múlva visszatért „Tessék bejönni" Kazimir körülnézett az ismerős házban Hogy megváltozott min-den gondolta Minden megváltozott A bú-torok kopottak voltak és öregek Por és rendetlenség mindenütt „Tessék " mondta az asszony és kinyitott egy ajtót Magostámlájú karosszékben egy ráncos-arcú kopasz öregúr ült Lötyögött rajta a ruha ahogy sovány kezét feléje nyújtot-ta „Kedves igazán kedves " motyogta egy vértelen öreg száj „üljön le kérem oda oda jaj tudja mikor az ember megöregszik és egyedül marad az élet már semmit sem ér semmit „És Éva?" szakadt ki Kazimirből ijedten a kérdés Az öregúr színtelen szemei döbbenve néztek rá „Nem tudja? Szegény leányom megölte volt magát lent Görögország-ban sok éve már annak mikor is? Tudja az ember már nem méri az időt sem már az is csak telik és telik minek is él az ilyen öregember még nem igaz?" Nem tudta volna elmondani később hogy' miről beszéltek még Talán mondott egy-ké- t konvencionális szót de lehet hogy azt sem Mikor kijött a házból úgy érezte mintha maga is megöregedett volna hirte-len Mintha valamit elvesztett volna vala-mit ami nem volt az övé de mégis az övé volt mert gondolni tudott reá emlékezni Mintha az egész múlt és az egész Rosen-gasse elsüllyedt volna valami feneketlen mélységbe és ő csak a régi emlékezések árnyképeit látná maga előtt a kertet a há-zat a begyöpösödött teniszpályát ott lent de mindezt olyan valószínűtlen messzeség-ből mintha valójában nem is létezett vol-na soha Éva gondolta görcsös rémülettel Éva aki valamikor itt a teniszpályán ki-nyúlt fiatal testtel szökött a fehér labda után hogy ez az Éva jaj gondolta jaj az a szép karcsú test ott a tenger-parton (Folytatjuk) I t t |
Tags
Comments
Post a Comment for 000106