Kanadai Magyarsag, October 17, 1964

              i - hfarfvs — -- ' ' v í 'rHrtsl —————— -- ———— ———— ——
VÉSŐVEL ES ECSETTEL
IRTA: FLÖRIAN TIBOR
A külföldön élő magyar művészeknek
Sirass sirass szép kis ország
édes hazánk Magyarország!
Hol születtünk nem tartottál
tenyereden nem hordoztál
nem öleltél nem etettél
hont honunkban nem szereztél
a földnek bús négy sarkába
űztél minket bujdosásba
Nem tartoltál soha számon
hányan élünk a világon
hírünk nevünk dicsőségünk
szép hitünkért hogyan égünk
S égtünk egyre égtünk lánggal
érted küzdtünk a világgal
Hogy igénkre válaszoljon
minket nézzen s téged lásson
véső ecset lett fegyverünk
békés harcunk gyözedelműnk
N
Hű fiadnak nem neveztél
nem sirattál nem szerettél
mégis itt is csak te lettél
ki vágyunkra felelgettél
Forrás élet szomjú vetés
szíveinknek a szenvedés
Színeinkben csak te szóltál
vésőinkkel válaszoltál
világ-hív- ó nagy akarat
mely terólad szobrot farag
Győztél győztél szép kis ország
édes hazánk Magyarország!
Felolvasta a szerző a newyorki világkiállítás sajtó-épületében
október 10-é- n rendezett magyar művész-kongresszuson
FIGYELEM!
ÍRÓGÉPET — SZÁMOLÓGÉPET
akar venni vagy azok nem működnek
rendesen?
Ez ne okozzon Önnek fejtörést csak vegye
fel a telefont hívjon bennünket és mi azon-nal
az ön szolgálatára állunk
Ha nem akar gépet venni nálunk olcsón
bérelheti is azokat
32 éves üzleti múltunk jó kiszolgálásunk
bizonyítéka
INGYENES TANÁCSADÁS!
Mc Kiruion Casli Registers Ltd
CASH REGISTER SALES AND SERVICE
740 MAIN STREET EAST IIAMILTON ONTARIO
PIIONE: 547-196- 5
HA OLCSÓN
akarnak vásárolni
óriási
választékkal
méltányos árakkal állunk
kedves vevőink rendelke-zésére
újonnan átalakított
üzletünkben
384 SPADINA AVENUE
Telefon: EM 6-50- 33
őszi ruhák kosztümök
gyermekholmik fehérne-műk
és ágyneműk
IRÖ- - ÉS SZÁMOLÓGÉPEK
ELADÁSA BÉRBEADÁSA
JAVÍTÁSA BÚTO-ROK
ÉS FELSZERELÉSI
CIKKEK NAGY VÁLASZ-TÉKA
YORK
Fáy Ferenc legújabb versei
ÁRA: $200
Kapható kiadóhivatalunkban is
rJ
csak elsőrendű
"szakemberrel
végeztessen
közjegyző
v budapesti
ügyvéd Kanada
egyetlen magyar
törvényszéki hites
tolmácsa
Hiteles irodalmi és tech-nikai
fordítások szabadalmi
leírások közjegyzői okira-tok
fotókópiák házassági
ügyek stb
341 Bloor St W Toronto
Telefon: WA 1-71- 85
Keresse fel a torontói Váci utcát !
IRODAI ÍJj
HA PONTOS FIGYELMES ÉS GYORS
KISZOLGÁLÁST AKAR AKKOR CSAK HÍVJA
BUSINESS
IMACHINES LTD
605 Yonge St Toronto WA 5-24-
91
Ssaládi gyászában
FORDULJON TELJES BIZALOMMAL A
Turner & Porter Limi
MELY NÉGY GENERÁCIÓN KERESZTÜL
A LEGNAGYOBB TEMETKEZÉSI VÁLLALAT
TORONTÓBAN
436 RONCESVALLES AVE YORKÉ CHAPEL
TELEFON : 2357 BLOOR ST W
LE 3-79- 54 RO 7-31- 53
rctóefflkolée
August Pettenkofen spa-nyolosan
hosszú teljes nevén
August Xavér Kari von Pet
tenkofen lovag hírneves fes-tő
75 évvel ezelőtt halt meg
Bécsben Az osztrák posta
nemrégiben bélyeget adott
ki mely 1863-ba- n festett „A
csók" című olajképét ábrázol-ja
A paduai dragonyos ezxed-be- n
szolgált Katonaként fel
sőbb parancsra bolyongta be
Magyarországot Megszeret
te a tájat és a népet s földünk
fogva tartotta Járt Párizsban
Velencében Tirolban de csak
a magyar Alföld ihlette iga-zán
festészetre 1855-tő- l Szol-nokot
választja művésztanyá-jának
megvetve ezzel a ké
sőbbi szolnoki festőiskola
alapjait
Szolnok! Milyen lehetett
100 évvel ezelőtt ez a kis Ti-sza-
és Zagyva-men- ti város?
Apró fehérfalú zsúpfödeles
házak poros utak rozoga
Zagyva-hi- d sok cigány és
éhes kuvaszok hada De a vá-sár!
Az volt ám a látvány a
biedermeier rendhez szokott
szemnek! Egy darab színes
Ázsia Európában Hatalmas
szekértábor az abrakoló lo-vakkal
baromfik fehérlő folt-jai
tornyosuló dinnyeraká-sok
köcsögök Miska-kancsó- k
butéliák korsók és bokályok
rúdon lógó rámás csizmák
lacikonyha és a tarka nép
Pettenkofen a „nímöt" festő-ú- r
odaállt a ködmönös fér-fiak
és a fehér pruszlikos asz-szony- ok
közé és lepingálta ezt
a színcsodát Ha egy-eg- y ala
kot festett öt forintot adott
a modellnak „Ne mozogj!"
—mondta időnként magy-arul
Több magyar szót azon-ban
nem igen tudott nyelvün-kön
Egy alkalommal az ország-úton
baktatott Vele szemben
lóháton jön egy paraszlle-gén- y
„Halt! Megállj" — ki-állt
rá a festő Kézzel-lábba- l
megmagyarázza hogy le sze-retné
festeni lovastul A le
gény ellenkezik belőle az úr
ne csináljon komédiát Erre
Pettenkofenből előjött az egy-kori
dragonyos megmarkolta
a legényt és a nyeregbe te-remtette
Erre akkora tekin-télye
lett hogy míg a kép el
nem készült úgy ült e legény
mint a cövek
Litográfusnak indult Kosz
tümképeket és egyéb divatos
ízlésű rajzokat készített Fendi
stílusában 1847—1853 között
főképp katonai tárgyú képe-ket
készít Ezek közül közis-mert
a Budavár bevétele cí-mű
mely a magyar honvédek
hősiességét örökítette meg
Szolnoki tartózkodása alatt a
Wass Alhert:
(ötvenharmadik folytatás)
Később elindult egy nyers goromba szél
fölkavarta az éjszakai utca porát és kísér-tetiesen
fütyölt a kiégett házfalak között A
tábornok bódéjából fény szivárgott ki a
réseken amikor úgy éjfél kórul bekopogta-tott
hozzá „Tessék!" reccsent meg odabent
az ismerős hang A tábornok ott ült egy zsá-kokkal
letakart bádoghordón a gyalulatlan
deszkaasztal előtt és zsebkésével levelesdo-hányt
vágott „Áh nagyon örülök!" recseg-te
és feltápászkodott a hordóról „tessék he-lyet
foglalni kedves áh professzor
ha jól emlékszem ugye?" „Dr Herbert
Habicht egyetemi tanár tábornok úr" Ja
Habicht professzor Königsberg ugye? ösi
német város Ezek a hülyék azt hiszik hogy
egyszerűen csak elvehetik tőlünk Tessék
helyet foglalni Sajnos ez a fedezék kissé
primitív De hiába háborúban vagyunk
Oda arra a ládára talán Ugy Éppen do-hányt
vágok látja a pipámba Egy volt őr-mesteremtől
való Derék fickó Vaskereszt
Most paraszt Zelle mellett Ez is a háború-hoz
tartozik a pipa meg ez a dohány Uk-rajnában
mahorkát szívtunk A hadifog-ságban
semmit Sokkal rosszabb volt"
Az ernyőtlen villanykörte éles halott
fényt vetett a tábornok arcára ahogy ott
ült a hordón a dohányt vágta és beszélt
rövid recsegő mondatokban Katonásra
nyírt fehér haja tompán csillogott a széles
domború homlok fölött A gondosan kipö-dört
ősz bajusz elfödte a száját és a bozon-tos
szemöldök tüskéi harciasan meredez-tek
Az arca beesett volt és mélyen baráz-dált
de egészségesen rózsaszínű még min-dig
és a hatalmas kiugró orr valami ke-mény
megnemalkulvó karaktert adott an-nak
az arcnak Ugyanaz a nyakig begom-bolt
szürke katonai esököpeny volt rajUi
és ott a lámpafénynél szánalmasan látszot-tak
rajta a kopások és foltozások Az ellen-zős
sötétkék sapka ott hevert az asztalon
„Persze" mondta a tábornok „nem kellett
volna elveszítsük a háborút Ez lett volna a
legegyszerűbb Ha minden német megtette
volna a kötelességét azon a poszton ahova
a sors állította ma másként lenne Eh Hi-szi
professzor hogy másképpen lenne? A
kötelességen múlott Semmi egyeben Elhi-szi
professzor?" „Elhiszem" felelte lassan
„csak azt nehéz eldönteni hogy mi a köte-lesség
Ugy értem az igazi kötelesség A
saját népünkkel szemben és az emberiség-gel
szemben A jelennel szemben és a távol
jövendővel szemben Ezt néha nagyon ne-héz
eldönteni tábornok úr" „Hogy mi a
kötelesség?" reccsent föl haragosan az
öregúr „Azt nagyon egyszerű eldönteni
fiatalember! Becsülettel szolgálni a hazát!
Ez a kötelesség! Da maguk fiatalok túl-ságosan
sokat gondolkoznak beszélnek és
firkálnak ahelyett hogy cselekednének!
Ez a baj magukkal!" A professzor kissé
megbántottan szólt közbe „Azt hiszem a
kimondottan fiatalok közé nem számítha-tom
már magamat" „Mi?" reccsent reá a
tábornok dühösen „Mennyi lehet? ötven?
Én kedves barátom hetvenkét éves korom-ban
még hadosztályt vezettem Oroszor-szágban!
És fiatalabb voltam mint a mai
húszévesek ezt legyezze meg! Eh A mai
fiatalok már szakállal' és ráncos homlokkal
jönnek a világra Ez a baj A egysze-rűbb
dolgokon is össze-vissz- a töprengenek
és ezzel elködösítik a fogalmakat Hogy
mi a kötelesség? Becsülettel szolgálni a
hazát és kész! Utolsó lélegzetig!" Haragos
magyar parasztokon vásáro-kon
falusi jeleneteken abra-koló
lovakon kívül szívesen
festette a cigányok életét Le-festette
a disznólopő cigányt
amint kutyák üldözik a mezőn
át a fürdő purdékat a pipázó
cigánylányt Ezekkel a témák-kal
saját korában szinte egye-dülálló
festő volt Képeit
nem küldte el a kiállításokra
mégis európai hírűvé vált De
nemcsak a téma festői stílu-sa
is az akkori modernekhez
kapcsolódott A bécsi akadé
miai ízlést levetette magáról
Párizsba utazgatott A Barbi- -
zon-iskol- a hatott rá Egyes
képeinek színkezelése már-má- r
impresszionista jellegű
Egy régi magyar méltatója
így emlékszik meg Pettenko-fenró- l
Lyka Károly „Művé-szet"
című lapjának 1905-ö- s
évfolyamában: „Pettenkofen
itt volt közöttünk midőn ma-gyar
művészet még alig volt
midőn Munkácsy még gyer
mek és Lotz pályájának kiin-duló
pontján állott Nagy mű-vészlel- ke
összeölelkezett a ma
gyár róna levegőjével s e
frigykötésből mindenki szá-mára
becses ránk nézve
azonban kiválóan fontos mű-vek
születtek
Némileg a magunkénak
vallhatjuk Nem ugyan jog
és törvény szerint de az esz-mei
és érzelmi kapcsolatnál
fogva mely vele összefűz s
az utóbbi néha becsesebb az
előbbinél"
tp ÍJ
(Nemzetőr)
arccal esett neki újra a dohánynak Ugy
markolta az ócska zsebkést mintha kard
lett volna s a dohány ellenség A profesz-szo- r
lehajtott fejjel kuporgott a ládán és
arra gondolt: mennyivel jobb azoknak
akik ilyen egyszerűen látják a világot és a
problémákat
Kis idő múlva a tábornok újra fölütötte
a fejét és abbahagyta a dohányvágást
„Tudja professzor" mondta csöndesebben
„az a baj hogy az emberek egy nagy ré-sze
nem akarja vállalni sem a kötelességet
sem az ezzel járó felelősséget de még a sa-ját
hibáinak a következményeit sem Lás-sa:
én nem vesztettem el a háborút! Engem
nem vert meg semmiféle ellenség soha!
Amikor visszavonultam parancsra vonul-tam
vissza Amikor letettem a fegyvert
parancsra tetteti le Mások vesztették el
a háborút nem én A gerinctelenek a pi-maszok
a leselkedő mindigokosok! És
mégis vállalom és viselem a következmé-nyeit!
Én! Annak a vesztett háborúnak a
következményeit amit nem én vesztettem
el! De akik elvesztették? A bujkáló pima-szok?
Azok nem jönnek ide ebbe a bódé-ba!
Azok most is fönt ülnek a nyeregben!
Hát látja: ez a szomorú És ezért örvendek
hogy öreg ember vagyok már és nem él-hetek
sokáig Mert az a nép amelyiknek a
fiai nem tudnak sem győzni sem veszíteni
úgy ahogy kell és ahogy illik: az nem nép
többé! Csak csőcselék! Piha! A németek
kivesztek erről a földről kedves barátom
ezt én mondom magának Heinz von Tükk
lovassági tábornok! Valami keverék bas-tar- d
ez ami itt maradt és a mi nyelvün-kön
jártatja a száját mert cselekedni gyá-va!
Bocsásson meg Tizenöt perc eltelt hív
a szolgálat és a kötelesség"
Mikor a bódéból kiléptek a szél apró
hideg esőcseppeket vert az arcukba Feke-te
volt az éjszaka mint a szurok és a szél
vonyítva kaparta a téglarakások oldalát
„Hj'cn időnk volt a brianszki erdőben is
amikor a nagy orosz offenzívát visszaver-tük"
dörmögte a tábornok és feltűrte eső-kabátján
a gallért „az őrszemeket jártam
végig Éppen ilyen fekete éjszaka volt
Mint az ördög hasában Zúgott a szél a fe-nyők
között hogy az ember a saját szavát
alig hallotta Egy lövést se lehetett hallani
sehol Az eső is esett Pogány idő volt A
fickók behúzódtak a gödreikbe sárosak
voltak és lucskosak és átkozottak mint az
ördögfiókák Nekem nem tetszett ez a nagy
csöndesség ott túl Már az előretolt állá-soknál
voltam amikor egyszerre csak huri
huri! s ropog minden oldalon a puska meg
a géppisztoly Ugy törtek ránk minden tü-zérségi
előkészítés nélkül mintha egyene-sen
a sötét éjszaka okádta volna ki őket a
nyakunkba Szaladok előre a géppuskaál-lásig
hát már ott vannak előtte a fickók
alig ötven lépésre nőnek ki a sötétségből
mint a kísértet s dobálják ránk a kézigrá-nátot
Beugrom a szakaszvezető mellé a
géppuskagödörbe Lőjjed a teremtésit
ember! De a szakaszvezető csak eldől mel-lettem
mint a zsák Ugrom magam a gép-puskához
Drrrrrr ! Kaszálom magam
előtt a sötétséget Hátra a távbeszélőhöz! --—
ordítok oda a segédtisztemhez — Paran-csot
adni az ellentámadásra! Belevetni az
egész hadosztályt Ügyes fiú volt a segéd-tisztem
Egy százados Három golyót kapott
a bőre alá amíg a távbeszélőhöz eljutott
de a parancsot leadta Félóra alatt nemcsak
1
ÍS 'V! i' íi
1961 ókt Í7 '(42)' KANADÁlilAGYAESAG
Uj magyar Irodalmi lap
az emigrációban
Hollandiában íüsjőkai Er-zsébet
szerkesztésében 1964
szeptember havában megje-lent
„Jövendő" cimen az Ady
Társaság irodalmi lapja
„Szándéka odaállni a mi
nyelvünkön írt újságok sorá
ba és velük együtt vállvetve
szolgálni a magyarság jelenét
és jövőjét"
Húsz magyar író és' költő
dolgozik ezért a jövendőért
építőszándékkal és áldozatké-szen
Az Ady Társaságnak
nincs elnöksége nincs alap-szabálya
és nincs pénztára
Nem kíván terebélyesedni
mert csak a húsz író hívhat
meg olyas valakit akinek jó-szándék- áról
meggyőződött
Az első szám valóban olyan
költők és írók alkotásait köz-li
akikre égi fény hullt A
legszebb gyöngyszem lapjain
Ravasz László imádsága „A
hazá"-ró- l „Elhagyatott ke-ményszívű
ezer hibával meg-vert
nép az enyém mégis sze-retem
szégyenét vállalom
kálváriáját magamra ve-szem
"
Azután Vajay Szabolcs kö-vetkezik
a sorban „Egy kong-resszus
tanulsága" című tudó-sításával
a hágai család- - és
címertani kongresszusról Ez
a cikk túlnő az újságtudóstás
keretén magasanszálló ismer-tetése
egy plyan tudomány
ágnak mely a régműit időkre
visszavetített ismereteknek
úgyszólván egyetlen útbaiga-zítója
örömmel jegyezzük
meg hogy e kitűnő cikket
először a Kanadai Magyarság
közölte
Pálinkás László tanulmá-nya
Ady párizsi életéről és
Kutasi Kovács Lajos írása
napjaink krónikásáról egészíti
ki a folyóirat gazdag tartal-mát
A költők az új magyar líra
A folyamatos vizsgálatok
szerint az Izlandtól délre'1963
végén vulkánkitörés eredmé
nyeként keletkezett sziget
egyre növekszik A vulkán
némileg megnyugodott s már
a felette gomolygó füstfelhő
is kisebb A mintegy 200 mé-ter
magas 900 méter hosszú
sziget félkör alakú A vul-kánból
kiömlő láva déli
irányban egyenesen a ten-gerbe
folyik Német hajók
lobb ízben végeztek mérése-ket
1964 tavaszán és kora
nyarán a sziget környékén
A megfigyelések szerint a
tengerfenék kezdetben csak-nem
teljesen elpusztult nö-vény-
és állatvilága helyett
új növények és jelen- -
visszanyomtuk de még saját állásaikból is
kivettük őket Mire hátulról verni kezdte
a tüzérségük a mi tartalékállásainkat mi
már régen elől voltunk Hajnalban a tüzér-séget
is lerohantuk Hatszáz löveget zsák-mányoltunk
és a ravaszul kitervezett offen-ziváju- k
összeomlott Hja Igen Azok kato-nák
voltak ott mellettem azon az éjszakán
Németek Ha azokon múlt volna Eh Itt
elválnak utaink professzor Jó szolgálatot
Még van egy darab idő reggelig"
A bódéban fölélesztette a kialudt tüzet
aztán leült melléje és hosszasan bámult ma-ga
elé A tábornok szavaira gondolt Tudta
hogy nincs egészen igaza és mégis úgy érez-te
hogy igaza van Szomorú és csüggedt
érzés volt ez Irigyelte a tábornokot Minél
tovább gondolkozott rajta annál inkább iri-gyelte
Jó lehet neki gondolta keserűen
tudja hogy tett valamit ami meggyőződése
szerint a kötelessége volt De én? Mit tet--
tem én? Mit tehettem volna? Mit kellett
volna tennem? Vajon ha akkor ha ak-kor
másképpen cselekszem ha nem
gondolok az emberiségre csak arra hogy
német vagyok vajon akkor most én is
azt érezném amit ő? Vagy talán talán
valóban minden másképpen lenne most és
az a sok kemény becsületes német em-ber
az ilyenek mint ez a tábornok
nem ok nélkül tartották volna oda mellüket
a halálnak ?
Később egyik körútja alkalmával össze-találkozott
újra a kis vidám dramaturggal
„Hallom hogy meglátogatta az öreg Don
Quihotet" mondta az vigyorogva „csodála-tos
őslény az öreg mi? Én mindig megha-tódom
ha összekerülök vele Mintha egy
özönvízelőtti ősállat csontvázát látnám vagy
egy tízezeréves templom romjait amit az
egyiptomi sivatag homokjából ásnak elő
Szánalmas és egyszerre"
„Az" felelte a professzor lassan „tisztelet-reméltó
És irigylem is egy kicsit "
Egy utcai gázlámpa alatt állottak Az
eső apró sűrű szemekben esett a végelát-hatatlan
feketeségből és a hulló vízszem-csék
tompa csillogással vibráló sárgás göm-böt
képeztek a lámpa körül „Irigyli?" kér-dezte
a dramaturg halkan és figyelve né-zett
az arcába „Akkor magával valami baj
van professzor Az nem jó " „Igen"
felelte a professzor és a hangja majdnem
kemény volt „velem valóban baj van Ugy
érzem néha hogy valamit elhibáztam amit
nem lehet jóvátenni" „Abban a dologban?"
kérdezte a másik és előre hajolt hogy job-ban
láthassa az arcát „Igen abban a dolog-ban"
„Szóval mégis volt valami talál-mány
?" „Volt" felelte a professzor re-kedten
erőlködve „ugyanaz amit most
azok az amerikai kollégák megtaláltak"
„Hoppla!" A kis köpcös meglepetten füty-tyente- tt
„Ez baj Ez igazán baj Megé-rtem"
Elgondolkozva bólogatott „Nem
irigylem professzor Nem Igazán nem
irigylem" „Áruló vagyok ugye? Ugy ér-tem:
hazaáruló? így nevezik az ilyent mint
én nem?" A hang elkínzott volt és kétség-beesett
A kis dramaturg komolyan nézett
maga elé a szavakon múlik profesz-szor- "
felelte lassan „mit ér magának ha azt
mondom hogy Vagy ha azt mondom
hogy igen? Azon múlik mindig hogy mit
értünk a szavak alatt Az utóbbi években
a fogalmak egészen és az
ember nem mer hozzányúlni a szavakhoz
bő szüretjét nyújtják Kisó--'
kai Erzsébet jár elől „A bá
nat dicséret" című versével
„Ha karja néha fájón meg
szorít ettől tudom hogy
élek érezek" s a többiek:
Lökkös AntaL Tóth-Kuruc- z
Mária Tollas Tibor Megyery
Sári Ujváry Sándor Sulyok
Vince és Tóttösy Ernő olyan
kincstárát mutatják be emig-rációs
' költészetünknek mely
boldogsággal tölt el mindnyá-junkat
amikor a hazai kom-munista
„költők" pártpa-rancsra
írt verseivel össze-hasonlítjuk
A folyóirat Mün-chenben
jelent meg a Griff
Verlag kiadásában
Növekszik a vulkánsziget
nek meg a lávától kevéssé
veszélyeztelett helyeken Iz-landi
és amerikai biológusok
még ez év nyarán hozzákezd-tek
a több évre tervezeit
rendszeres kutatómunkához
A kezdeti aggodalmakkal el-lentétben
a hatalmas erejű
vulkánkitörés nem károsltja
a halászatot ezen a vidéken
A tenger itt 130 méter mély
erős áramlatokkal teli s
mindez hatékonyan hozzája- -'
rul a gyors hőmérséklel-ki-egyenlitéséhe- z
Vaszary Piroska ős Vasza--
ry Gábor vidám este Toron-tóban
1964 október 17-é- n
este S órakor az 529 Vaughan
állatok Road--i Collegiateban
tiszteletreméltó
„Nem
nem?
összezavarodtak
-
mert nem biztos benne többé hogy tulaj-donképpen
mit takarnak Mondja pro-fesszo- r:
igazában hogy kerül maga ide?
Miért nincs maga is Amerikában azok kö-zött?
Vagy a háború után már nem érde-kelt
senkit hogy miért történt magával
akkor az a dolog?" „Letagadtam Az ango-loknak
is letagadtam Félmillió fontot ígér-tek
de letagadtam Nem gondoltam arra
hogy mások is rájöhetnek Nem gondoltam
arra hogy a pusztítást nem lehet megállí-tani
ezen a világon A gonoszságot Nem
hittem hogy ez a világ halálra van ítélve
Ma már tudom" Csönd volt és mélysége-sen
sötét éjszaka Mintha nem lett volna
körülöttük város mintha semmi sem lett
volna csak a sötétség s az eső és az árva
gázlámpa a sötétség közepén A szél is el-állt
Hallani lehetett az eső halk neszét a
deszkákon „Bocsásson meg" mondta hirte-len
a professzor „átázik a kabátom Nem
jön be? „Köszönöm" felelte a kis köpcös
dramaturg „majd máskor" „Tudja" tette
hozzá hirtelen ha vallásos ember lennék
most azt mondanám hogy maga olyan
mint a régi szentek akikről az ájtalosság-iő- l
csöpögő ócska könyvekben olvas az
ember De így csak azt mondhatom —
bocsásson meg kérem a szóért — hogy
őrült De nagyszerű őrült És maga irigyli
a tábornokot? Én magát irigylem profesz-szo- r
Viszontlátásra" Azzal gyorsan meg-fordult
és néhány lépés után elnyelte töm-zsi
alakját a sötétség és az eső
Csak másnap éjjel találkoztak össze
--— 'nt de :rről a kérdésről többet nem
esett szó közöttük Az esők hideget hoz-tak
a levegő nyers lett és barátságtalan
az éjszakák ködösek A tél szagát ott le-hetett
már érezni a ködben A tábornok
is egyre szótlanabb lett foltozott esőkö-penyében
és egy idő múlva hallani lehe-tett
túlról a köhögését Görcsösen és kín-lódva
köhögött „Néhány napig ágyban
kellene maradni" tanácsolta a professzor
amikor néha összetalálkoztak „ezek a kö-dös
éjszakák nem használnak a köhögé-snek"
De a tábornok ilyenkor csak harago-san
összehúzta bozontos fehér szemöldö-keit
„Nem dezertálunk fiatalember!"
recsegte Ilyen nincs! A szolgálat szolgálat!
Ez még a régi iskola!" Aztán egy este ide-gen
ember ült a bódéjában „Az öreg alig-hanem
befejezte" mondta és vállat vont
„minek is éljen? Nincs senkije" Három
napra rá eltemették Olcsó fenyőfakopar-sóba- n
virág nélkül díszkíséret nélkül A
professzoron kívül csak a dramaturg volt
jelen és néhány öregasszony amikor a ko-porsóval
együtt betették a földbe Az öreg-asszonyok
sírtak pedig azt se tudták hogy
ki az akit temetnek ők szokásból jártak
ki a temetőbe és valószínűleg magukat si-ratták
„Don Quihote letette a fegyvert"
mondta halkan és meghatottan a drama-turg
amikor ott állottak a nyitott sír fö-lött
és az első nyirkos agyagos göröngyö-ket
aládobták a vén katona koporsójára
„én azt írnám a fejfájára: itt nyugszik az
utolsó Niebelung De mindegy hogy oda-irnám- -e
vagy nem Úgysem olvasná el
senki" Az eső akkor is esett Kitartóan
egyformán szürkén Mintha egy felhő-gyász-ba
öltözött szomorú édesanya valahol
odafönt magosán siratná haldokló fiát a
földet
(Folytatjuk)