Kanadai Magyarsag, August 29, 1964

              po
"
lyüdal J3964-- aög29'35)' KANADAI MAGYARSÁG"
Kisjókai Erzsébet: Tűndéroi
Megfutottam az olasz Ri-Tie- ra
melegéből mert az
urammal Túndérországban
adtunk egymásnak találkát
Nem tréfa: a dél-sváj- ci Wal-li- s
egyik vidékén unos-unta-la- n
a „tündér" névvel talál-kozik
az ember A jómagá-ján
1800 méteren fekvő falu
neve Saasfee vagyis Si&sz
Tündér A havas hegycsúcs:
Tündér-oro- m A hatalmas te-rület
melyen csipkés figu-rás
tornyos jég-formáci- ók
képezik a cseppkőbarlangra
emlékeztető mesebeli képel:
Túndérgleccser néven isme-retc- s
♦ De Itália zokon vette me-íekülésc- met
és nem eng-edett
el simán Hétfőre terve-'te- m
az indulást de bzomba-to- n
olyan gyomormérgezést
'kaptam hogy majd belepusz-tultam
Este tehetetlenül kin-jódte- m
az ágyban letelefo-náltam
a portásnak hogy
csak citromos teát küldjön
'Jel enni nem tudok Éjszaka
aztán egyik zavaros álom ré-finitget-clt
a másik után Az
'utolsó ez volt: két fehér ala-kot
láttam ágyam mellett
akik nógattak sürgettek
hogy keljek fel szedjem ösz-sz- e
a holmimat és fussak
mert nemsokára tűz üt ki
itt a Grand Hotelban Nyö-szörögni
tudtam csak hogy
képtelen vagyok a csomago-lásra
hiszen jártányi erőm
sincs és magas a lázam Hagy-janak
békében Erre össze-néztek:
„Hát akkor majd vi-gyázni
fogunk rá!"
Mikor felébredlem hajna-li
hat óra volt No gondol-'ta- m
a gyomorgörcsök sok
furcsa álmot okoztak még
engem is valótlan beszédre
késztettek hiszen lázam nincs
is De azért megmértem 385
volt a hőmérsékletem reg-gel
halkor Felkelni úgysem
tudtam kábultan feküdtem
tovább néha kinyitoltam a
szememet és az erkélyajtón
át kitekintettem a türkiszkék
'ragyogó tengerre Egyszerre
csak ömleni kezdett a víz az
erkélyemre Zuhogott csobo-gott
nem tudni honnan és
miért Valaki vadul kopogott
kénytelen voltam kikászolód-n- i
az ágyból A szálloda tit-kárnője
állt az ajtóban be
lrontott komor arccal figyel
te a bő sugárban omló vizet
mikor kérdeztem csőrepedés
van-- e bólogatott aztán kiro-hant
Utána több furcsa láto-gatásom
volt szinte azt hit-tem
a végén ezt is álmodom
De nem ez valóság volt: iz-zadt
ijedt pincér kormosáb-rázat- ú
portás gumicsizmás
vigyorgó idegen Mind azt
ismételgette hogy ki ne nyis-sam
az erkélyajtómat Végül
is elfogyott a türelmem rá-juk
kiáltottam hogy be ne
merjék lenni a lábukat még
egyszer a szobámba ilyen bu-ta
figyelmeztetéssel A gumi-csizmás
rámbámult: „Signo-r-a
a saját érdekében
mert mi most ledobunk né-hány
dolgot a harmadik eme-letről"
Hát csak dobáljanak
gondoltam S egyszerre meg-indult
a furcsa zuhatag: ösz-szegöngy-ölt
szőnyegek füg-gönyök
bútordarabok Le-esett
az állam Ennyi kerge
olaszt még nem láttam egy-rakás- on
Csőrepedés miatt
bútorral hajigálóznak!
Hirtelenül elállt a vízesés
az erkélyen Kiugrottam az
ágyból tántorogva szédül-ten
odatámolyogtam az er-kélyajtóhoz
és bátran kinyi-tottam
Odalent a hatalmas
teraszon ahol eddig színes
függöágyakban hintáztattuk
magunkat a napon félig el-szenesedett
füstölgő bútor-darabok
sisteregtek felém a
víztócsából Még a görcsei-met
is elfelejtettem azon-nyomb- an
odarohantam a te-lefonhoz
erélyesen ripakod-tam
rá a portásra:
„Mit titkolóznak maguk?
Ha ég a szálloda miért nem
szólnak?!"
„Signora el akartuk kerül-ni
a pánikot A tűzoltók min-dent
figyeltek minden szo-bába
bementek csak a har-madik
emelet égett fle azt is
eloltották már"
A gumicsizmás Tűzol
tó volt hát az istenadta akire
rákiabáltam! Olyan gyorsan
kezdtem csomagolni ahogy
még soha Egy-kettő- re elké-szültem
a bőröndjeimmel ós
ahogy csak tudtam gyors
ütemben elhagytam a Grand
Hotelt sőt Rapallot is Hiába
akartak lebeszélni nem sike--
Latin francia és német
nyelvórákat vizsgára High Schoolba való előkészítést
vállal kanadai diplomával rendelkező nyelvtanár
Érdeklődés telefonon este 6 óra után:
922-271- 6
számon
Fáy Ferenc legújabb versei
TÖRLESZTŐ ÉNEK
ÁRA: $200
Kapható kiadóhivatalunkban is
FIGYELJE KÖNYVOSZTÁLYUNK HIRDETÉSEIT
LAPUNK KÖNYVOSZTÁLYÁN KAPHATÓK:
Babits Mihály: Halholdas rózsakert $050
Bartha Kálmán: Trianoni átok Versek $150
Csaba István: Az elsüllyesztett háború „ ?150
Csighy Sándor: Hangok a romok alól $200
Csighy Sándor: Mozaik kockák $150
Fáy Ferenc: Az irást egyszer megtalálják $150
Fáy Ferenc: Törlesztő ének $200
Füry Lajos: Árva Magyar János „„ $180
Ghyczy Zsuzsanna: A város $300
Kenései F László: Járhatatlan utakon $200
Kenneth Claire: Holdfény Hawaiiban $280
Kerecseny János: A Világmegváltó Eszme I—H $550
Kisjókai Erzsébet: A gyertyáknak égni kell $120
Kisjókai Erzsébet: Esti zsolozsma $060
Kiskókai Erzsébet: Fénykép Album $060
Kisjókai Erzsébet: Lázadás :$200
Kisjókai ErzseDet: Tulipántos láda $060
Kisjókai Erzsébet: Ének Stuart Máriáról $080
Kostya Sándor: Édes anyanyelvünk $100
Dr I Nádassy: Hotel Canada $190
Orbán Frigyes: Görbe Tükör $100
Somogyváry: A Rajna ködbevész $380
Somogyváry: Ésm égis élünk I H $540
Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán $050
Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből I $200
Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből n $300
Vaszary: A macska felugrott aza sztalra $360
Wass Albert: Tizenhárom almafa $240
Zilahi Farnos Észten Zeng még a dal $100
Könyvosztályunk beszerez bármilyen magyar könyvet
Minden könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk
Utánvéttel könyveket nem szállítunk
ssag
rült nekik A két fehérruhás
alak megígérte ugyan álmom-ban
hogy vigyáz rám de
azoknak sem kell túl sok
munkát adni
Most aztán itt vagyok
fenn a hóban Amerre nézek
csend van és békesség A ha-vasi
fecske villan el csak né-ha
az ablakunk előtt nincs
autó nincs zaj csak napsütés
és az erdő ritkuló fái alatt
enciánok kéklő szőnyege
Szemben velem az Allalin
hegycsúcs melynek szikla-rengetege
nem látszik soha
sem télen sem nyáron
olyan vaskos csillogó hóré-teg
födi Ha megközelítjük
találkozunk havasi mormotá-va- l
is Vígan ugrál a hóban
és ha sokáig halk hangon
beszélek hozzá figyel rám
és lassan mind közelebb lé-peget
A végén a tenyerem-ből
eszi meg a darab kenye-ret
Az uram kicsit ijedten
nézi állatszeliditési kísérle-teimet
mert a mormotának
éles hegyes fogai vannak De
nem bánt Apró vöröses sze-méből
nem rossz szándék me-red
rám csak szelíd kíván-csiság
Hogy is lehetne más-képp?
Hiszen ez itt Tündér-ország
A békesség úgy ölel
át mint bűvkör És arra gon-dolok:
talán ide kellene meg-hívni
Hruscsovot Johnsont
De Gaullet Erhardot és a
többit csúcskonferenciára
A icobácá csatavesztéssel
hol a nemzet színe-jav-a el-pusztult
Magyarország száz-ötven
esztendőre mohamedán
uralom alá került Ezt a vilá-got
pusztulás és közepette
a folytonos függetlenségi har-cok
jellemzik Az Odescalchi-Erb- a
családból származó XI
Incze pápa Magyarország fel-szabadítását
saját szívügyévé
tette és azt nagy pénzáldozat-tal
igyekezett az európai ha-talmak
összefogásával előse-gíteni
Ezek csak akkor kezdtek a
veszedelemre felfigyelni mi-kor
Kara Musztafa 1683 au-gusztusában
hatalmas sereg-gel
magát a német— római
szent birodalom akkori fővá-rosát
Bécset vette ostrom alá
Lotharingiai Károly és So-bieski
Jan vezérlete alatt ál-ló
európai seregek közöttük
rengeteg magyar (főként
könnyűlovas hajdú)i mentet-ték
meg a császárvárost Bu
dához hasonló sorstól es a
csatában maga a szultán is el-esett
Mindez elősegítette Bu-da
felszabadításának ügyét
amely hosszú ostrom után
1686 szeptember 2-á- n követ-kezett
be
Buda ősi falai közéelsőnek
a hősies magyar hajdúsereg
tört be és tűzte ki az északi
bástyára a régi (hétsávos)
magyar nemzeti lobogót
amelynek mását később a
Magyar Hadimúzeumban őriz
ték és tűzték ki minden év
ben a felszabadulás évfordu
lóján szeptember 2-á- n És
ezen a Magyar Felszabadulási
Emléknapon magyar cserké- -
Wass Albert:
(Negyvenhatodik folytatás)
Amikor azt mondtad: adjuk be az állatain-kat
a németeknek mi beadtuk az állatain-kat
a németeknek Azt mondtad: löjjünk a
németekre és mi lőttünk a németekre Ha-zudj- uk
azt az oroszoknak hogy őket vártuk
mást senkit mondtad s mi hazudtunk és
úgy fogadtuk az oroszokat mint a testvé-reinket
Jó És mégis ide jutottunk Se álla-taink
nincsenek többé se békességünk nin-csen
A fiatalokat Oroszországba vittek
minket megnyomorítottak mindenféle ren-deletekkel
Én azt hiszem Jonel hogy az
amit ti ott lent politikának neveztek az
nem egyéb mint egy rakás hazugság Ha-zudoz- ás
erre és hazudozás arra És én azt
hiszem hogy nektek ott lent mindenféle
felesleges dolgokat tanítottak a nagy isko-lákban
és azt ami fontos nem tanították
meg: hogy miként kell vezetni a népet
Mert látod a pakurárok között is van jó
pakurár és rossz pakurár A rossz paku-rá- r
tövisek közé tereli a juhokat és köves
helyeken ahol a lábuk feltörik és ahol le-soványodnak
Mert még ezt is tanulni kell
látod a pakurárságot Én nem akarok rosz-sz- at
mondani rólad Jonel mert te bizo-nyára
nem tehetsz arról hogy az urak oda-lent
nem tanították meg neked a néppel va-ló
pásztorkodást Ejszen azért nem mert
ők maguk sem értenek hozzá De ha már
itt vagy hát azt szeretnők hogy megmond-jad
nekünk: hogyan látod te ennek az
egésznek a végit? Meddig lesz ez így? S ha
igazán pakurár lennél s mi juhok hogyan
terelnél minket keresztül ezen a megbo-londult
világon hogy életben maradjunk?
Erre felelj nekünk Jonel Mert ez a fon-tos
és nem az amit ti politikának nevez-tek!"
Jon Bursanu ott állt a kaliba előtt szem-közt
az emberekkel akik valamennyien
Bursanuk voltak mint ő Nézte őket és
Bács Trajánra gondolt s a Bács Traján
utolsó szavaira az igazságról És arra gon-dolt:
bizony Tanasenak igaza van Hazug-ságra
építettük a politikát s talán ezért
nem mentünk vele semmire „Mindaddig
amíg az orosz az országban van" mondta
aztán józanul és tárgyilagosan a figyelő em-bereknek
„mindaddig nem jöhet semmi
változás Sőt Egyre nehezebb lesz az élet
és egyre szegényebb és nyomorultabb lesz
a nép Az orosz birodalom pedig akkora
hatalmas ország hogy ellene mi egyma-gunksemm- it
sem tehetünk még ha lenne
is fegyver s harcba indulna ellenük min-den
román asszony és minden román gyer-mek
Mindaddig nem szabadulhatunk meg
az orosztól amíg valamelyik másik nagyha-talom
háborúba nem keveredik vele En-nek
pedig ma még semmiféle előjele nincs
Tehát nem marad más hátra mint behúz-ni
a nyakat félreállni az útbóL elrejtőzni
és vámi Várni és várni Megvárni azt a
percet amíg egy újabb háború közeledé-sét
érezni lehet És akkor odaállani azok
mellé akík a bolsevizmus ellen küzdenek
Ez az egyetlen lehetőség" Bács Tanase bot-jára
dőlve hallgatta és bólogatot „E mind
igaz lehet Jonel" mondta azután csönde-sen
„de ez még nem elég Ez még nem
minden Én csak éppen írni és olvasni ta-nultam
meg űgy-ahog- y egyebet nem Még-is
azt mondom neked JoneltTiogy ez nem
ím
Széli Sándor:
Magyar Felszabadulási Emléknap
szék állottak egész nap őrt a
régi magyar hétsávos nemze-ti
lobogót lengető őrfa alatt
Határtalan örömmel fogad-ta
XI Incze pápa Buda fel-szabadításának
hírét ami
Magyarország végleges fel-szabadulását
jelentette és
ezért ünnepélyes pápai bullá-ban
rendelte el hogy a fel-szabadulás
napja szeptember
2-i- ka az egész keresztény vi-lágban
mindenütt fényes ke
A párizsi Editions de Pont-Roy- al
kiadásában jelent meg
Douelas Cooper „Nagy ma
c köny-ve
amely felsorolja a világ
legnagyobb
műkincs számba me-nő
darabjait és a tulajdono-sok
neveit
A könyv szerint a világ
egyik legszebb
Thyssen báró
tulajdona Thyssen
külön képtá-rat
építtetett a műkincsek el-helyezésére
Az épületet
1939-be- n avatták fel Itt őrzik
Greco Krisztus kiűzi a kalmá-rokat
a templomból cimű ké-pét
egy Tiepolo-- t Holbein
VIII Henrik portréját Alb-recht
Dürer Jézus az orvosok
között című művét Goya VII
rpn &
minden „Én más megoldást nem látok
Bács Tanase" felelte Jon Bursanu „lehel
hogy tévedek de nem látok más mego-ldást"
Az öreg elgondolkozva nézett rá Ap-ró
szürke szemeivel az arcát kutatta Az-tán
megszólalt „És mi lenne Jonel mit
gondolsz mi lenne ha valamennyi tisztes-séges
ember összefogna? Nem aszerint
hogy román vagy nem román Hogy ilyen
párthoz tartozik vagy olyan párthoz Csak
aszerint hogy tisztességes? Nem fegyver-rel
csak úgy: hogy éppen összetartana és
segitené egymást? Én azt hiszem Jonel
hogy sokkal több tisztességes ember van
ezen a földön mint nem tisztességes"
A volt miniszter megdöbbenve nézett az
öregemberre „Lehet hogy igazad van
Bács Tanase" mondta aztán lassan és lehaj-totta
a fejét „erre még nem gondolt azt
hiszem senki Pedig lehet hogy igazad
van Csak az a baj hogy nehéz összehozni
az embereket " „Mert elvadították
őket" mondta az öreg szinte haragosan
„már az iskolákban vadítani kezdték őket
s azóta is Hogy ez paraszt ez meg iparos
ez meg városi úr Hogy ez ilyen párthoz
tartozik az meg amolyanhoz Elvadították
őket"
„Na mindegy Jonel" fejezte be a sza-vait
„ezen nem tudunk segíteni Szóval
azt mondod hogy várni kell Hát jó-- Vár-ni
fogunk Mi itt fönt a hegyen tudunk
várni S téged addig elrejtünk itt magunk
között Hogy amikor eljön az az idő amiről
beszéltél legyen aki szót váltson azokkal
akik segíteni jönnek Azt hiszem ez min-den
amiről beszélnünk kellett Isten se-gítsen
Jonel" Másnap Jon Bursanu átköl-tözött
az enik juhosgazdához aki maga-san
fent a Plajul Muncilorban lakott Pa-rasztruhában
járt bocskorban akár a töb-biek
Juhot legeltetett sajtot készített fát
döntött Egy csobán volt csak a sok között
Három évig élt ott fönt a hegyekben S ak-kor
egy őszön — 1949 őszén volt ez —
különös hírrel jött föl egy ember a falu-ból
Egy papforma idegen járja lent a fal-vakat
mondta és Jon Bursanut keresi
Csak az idősebbeknek mondja el s azoknak
is csak négyszem között Mások úgy tudják
hogy nyaralni jött a hegyek közé Ezt mond
ta a hatóságoknak is és azok nem merik
bántani mert állítólag Amerikából való az
öregember és az amerikai követség autója
hozta ki BucurestiböL S szeretnék tudni
lent az emberek hogy küldjék--e föl a Plajul
Muncilorra?
Jon Bursanu meglepődve kutatott az em-lékezetében
egy régi ismerős után akire
ráillet volna a leírás de nem talált olyant
Végül is úgy határozott hogy találkozóra
hívja az idegent jól félnapi járófölddel
odébb a PojanaPorkura Négy markos pa-kurár
kísérte el oda s szerte a gerinceken
figyelők állottak készen minden pillanat-ban
hogy megkongassanak egy fát ha ve-szélyt
észlelnének De az idegen teljesen
egyedül jött csak a kísérő volt vele akit
érte küldtek
Jon Bursanu egy fenyőfának támaszkod-va
várta még amíg az idegen fölért a po-jánr- a
Már messziről figyelte ahogy fölfele
jött a csapáson Ismeretlen ember volt
Öszhajú ember papos fekete ruhában
retek között szent mise kere-tében
tartassék meg minden
évben
Hogy nagyobb fényt adjon
a nevezetes emléknapnak az
egész keresztény egyházra
kötelezőleg elrendelte erre a
napra az első magyar király-nak
Szent Istvánnak ünnep-napját
Addig ugyanis csak
Magyarországon Yolt elren-delve
Szent István kötelező
tisztelete és ünnepnapja és
Ferdinánd-já- t és egy
Másfél század alatt öt
gyűjtötte
össze azt a híres képtárat
amely jelenleg a párizsi Mas-sera- n
utcai
van: tulajdonosa Rot-schil- d
Róbert báró Itt Rem-brandt
is van és ezenkívül
Watteau Delacroix s egy
nagy alakú Csendélet Picas-só-t-ól
Jean-Pau- l Getty
(Malibu
Kalifornia) egy Tintoretto-- t
egy Rembrandt-o-t tartanak
számon s a többi között
Paul Gauguin Normandiai
táj című festményét A gö-rög
származású Stavris Niar-cho- s
a legszebb darabjait a tulaj-donos
párizsi lakásán őrzik
pedig még Szent László 1083
évi rendelkezése folytán aki
Szent István felemeltetésé-nek
és szentté
napját (1083) augusztus
20-ik- át tette meg kötelező ün-nepévé
sőt erre a (aug 20)
napra tette át
napjáról (aug 15) az
országos törvénynapot ami-kor
Fejérvárott bárki szemé-lyesen
járulhatott a király elé
bármely panaszával Hatszáz
A világ legnagyobb
képzőművészeli gyűjteményei
gángyűjtemények"
magángyűjtemé-nyeinek
képmagán-gyűjteménye
Lugano-Castagnola-b- an
Monet-festmén- yt
Rot-schild-nemze-dék
Rotschild-palotá-ba- n
ma-gángyűjteményében
magángyűjteményének
nyilvánításá-nak
Nagyboldog-asszony
Itt van Greco Leszállás a ke-resztről
Modigliani A zuáv
cimű festménye ezenkívül
Cézanne Goya Gauguin és
egy Van Gogh
A 19 és a 20 század kép-zőművészetének
legszebb ma-gángyűjteménye
Albert és
Mary Lasker tulajdona New
Yorkban A gyűjteményt a
második világháború idején
alaptották A magánképtár
Corot-va- l kezdődik Renoir-ra- l
Manet-va- l folytatódik és
Salvador Dali-va- l valamint az
új amerikai absztraktokkal
fejeződik be A gyűjtemény
legnagyobb értéke: Van Gogh
Fehér rózsák és Toulouse-Lautre- c
Asszony vörösben c
munkája Található ebben a
gyűjteményben Picasso Bra-qu- e
és Matisse is
Időnként megállt és lihegett Látszott
hogy nehezen bírja a hegyet Mikor Bur-sanu
előlépett a fa mögül és ráköszönt az
öreg ráemelte barátságos kék szemeit és
néhány másodpercig figyelve nézte Az-tán
mondott valamit angolul „Bocsásson
meg nem értek angolul" mondta Bursanu
német nyelven mire az idegen bólintott és
ugyancsak németül felelt „Én meg saj-nos
románul nem értek De nem baj El-beszélgethetünk
németül is Fárasztó volt
ez a hegy Ha megengedi leülök" Leterí-tette
a köpenyét a gyepre és leült A vezető
odament a pakurárokhoz akik valamivel
távolabb voltak és lehevert közöltük Jon
Bursanu szintén leült az idegen mellé s
kíváncsian nézte „Reverend Baradlay va-gyok"
kezdte el az egy idő múlva „ame-rikai
lelkész Egyébként magyar Innen
származtam el valamikor ezeknek a he-gyeknek
a másik oldaláról Erdélyből Cso-dálkozik
ezen ugye?" kérdezte és kis kék
szemei ránevettek Bursanura „Arra gon-dol
hogy mi dolga lehet egy erdélyi ma-gyar
papnak azzal a Jon Bursanuval aki
valamikor az erdélyi magyarok legnagyobb
ellensége volt? Hát igen ennek van egy kis
története Mondja nem gondolt még arra
hogy önnek valamilyen feladata van ezen
a földön? Több és nagyobb feladata mint
másoknak? Mondja: hisz ön Istenben?"
Döbbenve nézett a különös idegenre és
a tiszta kék szemek tekintete zavarba hoz-ta
Zavarba hozta az is amit mondott az is
amit kérdezett Valami egészen másszerű
beszélgetésre volt elkészülve „Nem tu-dom"
felelte zavartan és kissé akadozva
„de azt hiszem hogy hiszek Ami pedig a
feladatot illeti hát hosszú ideig magam
is azt hittem hogy van feladatom Nagyon
hosszú ideig Románia és a román nép
gondoltam ez a feladatom De aztán kide-rült
" „M{ derült ki?" „Hogy amit tet-tem
az mind nem ért semmit De nem ér-tem
hogy miért beszélek erről önnek És
nem értem hogy miért kérdezi ezt?" De az
öreg pap mintha nem hallotta volna a kér-dést
„Tudja" mondta halkan „az ember
hosszú ideig élhet úgy hogy nem ismeri
föl a feladatot amit el kell végeznie Na-gyon
hosszú ideig De aztán egyszerre csak
mintha kinyílna a szeme mondja nem
gondolt még arra hogy Európa népei ösz-sz- e
kellene fogjanak végre? S hogy ezt ép-pen
itt kellene elkezdeni a dunai népek-nél
ahol legnagyobb a veszély és a nyomo-rúság?
ön most úgy néz reám mint egy
bolondra De kérem gondolja meg: nem
érkezettre el végre a pillanat amikor az itt
élő kis népek össze kellene fogjanak hogy
életben maradhassanak? Nem-- e az egyet-len
és utolsó megoldás ahhoz hogy újra
emberi élet és békés fejlődés jöhessen lét-re
itt? Ha románok magyarok bolgárok
csehek sszerbek horvátok szlovákok mind
összefognának és nem azzal 'törődnének
ezentúl hogy ki román és ki magyar ha-nem
csak azzal hogy valamennyien béké-ben
és egyértésben élhessenek: mit gon-dol
nem lehetne-- e nagyot teremteni ezen
a szerencsétlen foltján a földnek? Ide fi-gyeljen
Jon Bursann Én önt nem isme-rem
Nekem ehhez az egészhez talán sem-mi
közöm sincsen emberi gondolkodás sze-rint
mert hiszen éa amerikai vagyok és
évvel később így lett az egész
világon a szeptember niásodi-k- i
Szent István ünnep (Fes-tu- m
Sanctí Stephanl) a Ma-gyar
Felszabadulási Emlék-nap
(Ad Memóriám Libera-tioni- s
Hungarie) az európai
hatalmak összefogásának is
emléknapja
Buda felszabadulásával Ma-gyarország
a Habsburg csá-szárok
in perpetuum" haere-ditari- us
királyságává lett
(1687) A magyar nép nem
tudta a Buda visszafoglalásá-val
beállott felszabadulást
másnak mint szabad-dúlás-na- k
tekinteni Igazi szabadsá-gát
és teljes függetlenségét
két nagy nemzeti felkelésben
igyekezett kiharcolni Rákóczi
Ferenc (1703—1711) és Kos-suth
Lajos (1848— 1S49) sza-badságharcaiban
a magyar
nép kimutatta nagy szabad-ságszeretetét
és függetlenségi
érzését
Az 1686 évi szeptember mi-sodi- ki
felszabadulása az or
szágnak és annak fővárosá
nak egy tűrhetetlen idegen
uralom alól mindazonáltal
örökemlékezetű marad nem-csak
az egész világ keresz-tény
hívőinek tudatában ha-nem
különösen a mostani és-pedig
a külföldön élő ma-gyarság
szívében Szent Lász-lónak
a felszabadító lovagki-rálynak
június 27-iké-n ha-gyományos
ünnepe mellett a
szeptember 2-i- ki Magyar Fel-szabadulási
Emléknap a me-nekült
magyarok legnagyobb
nemzeti emléknapja kelL
hogy legyen
amellett vén szamár akinek már föld alatt
a helye Azonban van egy isteni elgondo-lás
is És ez az isteni elgondolás néha Je-lentéktelen
emberekre bízza a nagy felada-tokat
A nyugati világ leszámolásra készül
a szovjet diktatúrával Amerika maga kör6
gyűjti Kelet-Európ- a leigázott népeinek ax
emigrációit hogy az ő védnöksége alatt ki-alakuljon
ezekből az emigrációkból az üj
Európa amely majd ennek a mostaninak
a helyére lép amikor a leszámolás Kelőt
és Nyugat között megtörtént De ezek az
emigrációk sajnos odakint csak azt folytat-ják
amit itt abba hagytak Marják egy-más- lf
áskálódnak egymás ellen és ahelyett
hogy összeülnének és kidolgoznának egy
tisztességes megoldást mely módot adhat-na
arra hogy minden ember békésen elé-gedetten
és szabadon élhessen bármilyen
nyelven is beszél: azok veszekszenek hogy
hol húzzák meg majd a határokat és melyik
uralkodjék a másik fölött Én azt hiszem
Jon Bursanu hogy az ön helye olt van
most Amerikában És talán az ön feladata
az hogy összebékítse ezeket a szerencsét-len
egymásra vadított népeket Mert csak
egymásra vaditották őket higyje el Ha-zugságokkal
tömték tele a fejüket a népis-kolától
kezdve föl a parlamentekig és ide-je
hogy valaki lelépje szemük elől ezek-nek
a hazugságoknak a pókhálóit és rá-mutasson
az igazságra Lehet hogy téve-dek
Jon Bursanu hiszen én nem vagyok
politikus csak egy együgyű öreg pap De
azt hiszem hogy ha az Úristen valakit egy
nagyon nagy feladattal akar megbízni ak-kor
az igazság ügyét bízza reá Mert ennél
nagyobb ügy nincsen a világon"
A különös öreg pap beszélt és beszélt
lassan töredezetten és megállás nélkül
És Jon Bursanu ahogy ott ült mellette és
tűnődő szemmel elnézett a messzi kék he-gyekbe
egyszerre úgy érezte mintha az
idegen öregember szavain túl valahonnan
nagyon messziről Bács Traján szavait hal-laná
Ahogy ott ül a fehér nyírpadon egy
régi őszön s beszél az igazságról mely egye-dül
lehet csupán jövendője a népnek A
rőt bükkökről halkan pergett a levél s a
tiszta őszi csöndön ál odahallatszott a túlsó
hegyoldalból egy harkály kopogtatása
Estig beszélgettek ott a Jojana Poriam
És amikor este lett és a nap alászállt a he-gyek
mögé úgy fogtak kezet egymással
mint akik régi ismerősök Aztán az ameri-kai
magyar pap elindult vissza a völgy fe-lé
s Jon Bursanu a négy pakuránál a Pla-jul
Muncilornak vette az irányt A Hold
magasan főnt járt már az égen amikor
visszaérkeztek a juhokhoz A karám aludt
aludtak a kutyák is Csak a tűz parazsa iz-zott
még s mellette egy ember ült a bun-dán
és figyelt az éjszakába öregember
volt szakállas Bács Tanase „Nos?" kér-dezte
amikor Jon Bursanu leült melléje és
felpiszkálta botjával a parazsat „Eljött az
idő amiről szóltam volt akkor" felelte Az
öreg bólintott „Tudtam hogy eljön egy-szer
Minden idő eljön egyszer csak kell
tudni várni rá" Három hónap múlva Jon
Bursann elbúcsúzott a havastól Sűrű ha-vazásban
ment le az országútig éjszaka
Gépkocsi várta lent és egy amerikai egyen-ruha
Két hétre rá Németországban volt
(Folytatjuk)