Kanadai Magyarsag, December 22, 1973

              14 oldal Kanadai Magyarság (No51) 1973 december 22
Szitnyai Zoltán Ady Endre: BARACSI KÁROLY:
Ki látta Őt? KARÁCSONY
Volt egy pillanat amikor megláthattam vol-na
Őt ha megelőzöm testvéreimet a kor sze-rinti
menetben de mire beléptem az ajtón
Ő már eltűnt a szobából A fülemben még to-vább
csengtek angyali hangjai egy csenge-tyüne- k
amellyel Ó adott jelt nekünk A sa-rokban
gyertyácskák lángjaival tűzdelt arany
szálakkal szikrázó csillagokkal ékszerezett
fenyő ragyogott Ő hozta az égből de Ó már
nem volt látható
Öregebbik bátyám sem látta bár előzőleg
be-besurranha-tott
a titkok szobájának szá-munkra
tiltott ajtaján de Ő ilyenkor mindég
láthatatlanná vált Kisebbik bátyám sem lát-hatta
mert könnyek lepték el a szemét ami-kor
Ő aranyszekerén röppent ki az ablakon
A nővérem ugyan pontos leírást adott hófe-hér
köntöséről arany koronájáról bíbor ci-pöcskéj-éről
de hogy milyen az arca azt
nem tudta megmondani
— Te sem láttad? — tudakolta öcsém aki
engem követett a menet végén
— Őt senki sem láthatja — feleltem szo-morúan
Néhány esztendő múlva azt a döbbenetes
megfigyelést tettem hogy lakásunk különféle
zugaiban rejtegette nekünk szánt ajándékait
Később arról is meggyőződtem hogy nem is
Ó volt a rejtegető hanem a szüleim Nem Ó
hozta a fenyőfát nem az Ő kezében csilingelt
az égi csengetyü és a szobában nem ő hintet-te
el a tömjén áhítatba kábító illatát ő csak
álom képzelet amelyet a felnőttek varázsol-nak
elénk Szivemre a felismerés bánata ne-hezedett
és ajándékaim között is kifosztott-na- k
éreztem magam
Elmúlt ismét néhány év Apám meghalt
Anyám aki annyi altatódalt zümmögött öt
gyermekének bölcsője fölött egyetlen olyan
dalt sem tudott amellyel felébreszthette vol-na
örök álmából édesapánkat Szobáink fűtet-lenek
voltak a kemény télben asztalunk ko-pár
kamránk üres
— Ezen a szent estén ne várjátok Őt — só-hajtott
fel anyánk
Öcsém nem értette hogy miért ne várjuk
Ó aki mindig oly jó volt hozzánk miért épp
most hagyna el minket amikor szegények
lettünk? Ezt nem teheti velünk!
Elhatároztam hogy én leszek Ö miként
apánk volt eddig Kis öcsémet ne érje csaló-dás
Senki sem tudta hogy én voltam az
aki szerény kereset ellenében elláttam az öreg
újságkihordó munkáját Én voltam ő aki fe-nyöfács-kát
rejtett el pincénkben én vóltanV
Ö aki a városvégi szatócsnál ragyogást vá-sárolt
fillérekért és én voltam Ö aki ezüst
Ha Jézus végigmenne
Amerikán
Mécs László levele araerikai-magya- r tanítványához
Szép levelet kaptam a költő
egy volt tanítványától aki most
New Yorkban él és nehéz idők-ben
egy-eg- y csomag küldésé-vel
segítette volt hitoktatóját
Mécs Lászjó mindig nagy sze-retettel
foglalkozott a falusi
gyerekekkel Egyszer Móricz
Zsigmond is betoppant egy ilyen
hitoktatói órájára és megcso-dálta
a költő eredeti módsze-rét
Erről különben Mécs László
is megemlékezik egyik versé-ben
amely kimaradt Összes
Versek című kötetéből Itt adom
közre
A költő levele volt tanítvá-nyához
így szól: A kárpátal-jai
Ördarma plébánosának hú-ga
felkeresett Sok mindenről
elbeszélgettünk a régi hegyek-ről
és emberekről Rólatok is
derék szorgalmas édesapád-ról
aki olyan jó hívem volt
s Rólad akinek valamikor én is
továbbítottam Jézus szavait a
szeretetről A Nap ha a föld-re
jöhetne találkozna a saját
fényével melegével a virágo-kon
szölöfürtökben almákban
csak átalakulva illattá édes-séggé
— s mindezt az ö suga-rai
továbbították mint valami
szolgák a gyöngyvirágok sző-lők
almák testében S ha Jézus
most végigmenne Amerikán s
találkozna Veled és családod-dal
látná hogy az Ö fénye me-lege
szeretete mivé lett Ben-ned:
jósággá alakult melynek
látható kézzel fogható jele volt
a csomag melyet nékem küld-tetek
Igen mint a Napkirály
szolgája egy egyszerű sugár
továbbítottam Jézus fényét
gyermeklelkedbe valamikor
ez a fény ott melegíti most ked-ves
kis családodat — s még
a régi hitoktatónak is vissza-adtad
a kölcsönt Áldjon meg
Benneteket a jóságos Mennyei
Atya testi-lel- ki egészséggel
szép családi örömökkel
(
hangú csengővel adott jelt a titkok szobájá-nak
ajtaja előtt várakozó öcsémnek
— Tudtam hogy jönni fog — suttogta bol-dogan
öcsém — És láttam is Őt
— Láttad?
— Igen igen láttam amint lehunytam a
szemem és imádkoztam
Évek követtek éveket sok szürke nap ten-gernyi
bánat kín megpróbáltatás de min-den
esztendőnknek volt egy napja amely ra-gyogott
Esztendőkkel növekvő életem fáján
egy-eg- y gyertyaláng És nem volt egyetlen
olyan karácsonyom sem amelyen ne gyúj-tottam
volna zöld fenyőágon gyertyalángot
Még a börtönben sem Ilyenkor ősz fejjel is
egy lezárt ajtó előtt várakoztam gondolatban
hajdani titokzatos neszekre fülelve izgatot-tan
és boldog készülődéssel a pillanatra amikor--
kitárul az ajtó és maga a mennyország
ragyog felém Hiszékeny gyermekké váltam
amikor életem gondoskodó társa anyai sze-repet
vállalva eljátszotta velem életem leg-szebb
játékát minden esztendő legszebb es-téjén
A hontalanok táborában is tragikus
valóságok évei után Kisfiú voltam ismét és
két kis pajtásom tipródott velem egy barak-szobába- n
Az egyik ötven éves volt a másik
ötvenhét
Aztán a szoba függönnyel elkülönített ré-szében
megcsendült az angyalok kacajához
hasonló hajdani csengetyü Én ezúttal is a
menet végén kullogtam és mire a függöny
mögé értem 0 már kiröppent a barakszo-b- a
ablakán
— Imádkozzatok fiúcskák! — mondta a fe-leségem
mint egykor édesanyám
Mi meg gyermekekké váltan imádkoztunk
és gyermeki kiváncsiskodással lestünk a fács-k- a alatti kis csomagokra
— Énekeljetek! — buzdított az anyai hang
Mi meg gyermekien elfogódott halksággal
dúdoltuk:
— Mennyből az angyal lejött hozzátok pász-torok
Egyik pajtásom könnyezett a másik me-redten
bámult a lobogó lángocskákba én meg
lehajtottam a fejemet
De egyikünk sem látta Őt Aki mindég ve-lünk
van és mindég láthatatlan
Öregebbik bátyám sem látta bár többször
be-besurr- ant abba a szobába ahol a szüleim
beszéltek Vele anélkül hogy láthatták vol-na
Kisebbik bátyám sem látta mert ami-kor
láthatta volna könnyek lepték el a sze- - -- mét Amit a nővérem állított Róla az csupán
' locsogás volt -- {
" ' %
Egyedül az öcsém látta Öt amikor behuny-ta
a szemét és — imádkozott
Isten tényleg mindenkibe
belerejtette lényegét: a jósá-got
és a szeretetet mint a Nap
lényegét a fényt a virágokba
kristályokba sőt még az éjjel
megvillant korhadt fába is
Nem is említve a csillag-világok- at
azok is tele vannak Is-ten
fényével így minden
minden emberbe is! Csakhogy
nagyon fontosnak tartott dolgok
(ál-igazs- ág ál-széps- ég ál-jós- ág
ál-hösies-ség
háborúk
gyűlölködések) elkorcsosítják
az emberekbe adagolt Istent:
a jóságot a szeretetet Nagyon
sok ember lusta a jóra nem
tartja fontosnak nem tartja
elegáns dolognak Annál is- - in-kább
mert rádiók televíziók
telebömbölik testi-lel- ki felfogó
eszközeit a szines zakatoló
zengös farsangoló nagy Nihil-lel
a Semmivel
A Csend a Csend meg még-is
megvan a magányban és
egyszercsak tavaszi rügy és
bimbó lesz belőle Madách szen-vedéseinek
sztregovai csendje
megszüli az Ember tragédiá-ját
s ma is a családi lomtár-ban
volna valahol ha nem ke- -'
rül Arany János lelkébe a vá-rakozó
Isten vagyis Jóság
vagyis magyar szeretet reflek-torfényébe
A szívem most nem olyan jó
mint hajdan volt de azért bí-rok
még hegyeket erdőket jár-ni
Most hegyes vidéken lakom
a Bakonyban Persze nem olyan
nagy hegyek ezek mint ami-lyenek
közt nőttem de mégis-csak
hegyek és örülök hogy itt
lehetek 23 évig sík vidéken mű-ködtem
Nálatok tíz évig Ki-rályhelme- cen
13 évig Most jól-esik
a hegyi levegő!
A második világháború előtt
volt idő hogy háromhónapos
előadó körútra készültem Ame-rikába
A hajójegyem is meg-lett
volna már a new yorki
Magyar Könyvtár igazgatója
Telkes rendezte volna De per-sze
aztán Hitler beleköpött az
egészbe az ö őrületével Adja
Isten hogy békésebb idők jöt-tén
tényleg találkozhassunk s
magyar testvéri szeretettel
ölelhesselekmeg" Mécs László
Különös elgondolni A sors
úgy hozhatta volna magával
hogy Mécs László akkor kijött
volna Amerikába és esetleg itt
rekedt volna Amerikai-magya- r
költő lett volna belőle
Amerika is bevonult volna lí-rájába
mint ahogy Paris Ber-lin
Bécs Róma belejátszott
költészetébe E helyett rásza-kadt
nemcsak Hitler de Sztálin
világa is Különös hogy ugyan-csak
New Yorkban él a király-helme- ci
volt zsidó korcsmáros
lánya aki Dachaut is megjár-ta
A költő igyekezett mindent
megtenni a hadirokkant korcs-máros
és lánya érdekében Há-lából
a költő a lánytól egy amu-lett- et
kapott amelyet Mécs
László a börtönben is magával
vitt
Erről ezt mondotta: „KM
küldött egy zsidó amulettet
amelyet 18 évig hordott a mel-lén:
Mózes a két kötáblával
így ha veszélyes helyzetekbe
megyek bal vadászkabát zse-bemben
vittem az Ószövetsé
Harang csendül
Ének zendül
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokot hozni
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak vének
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna szállna
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma '
II
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja
De jó volna ünnepelni
Oda haza
De jó volna tiszta szívből
— Ugy mint régen —
Fohászkodni
De jó volna megnyugodni
De jó volna mindent mindent
Elfeledni
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni
Igaz hittel gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni
Szeretetben üdvözülni
III
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Oh de nagy boldogság
Szállna a világra
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra
Talizmánja lenne
A szomorú útra
Golgotha nem volna
Ez a földi élet
Egy eró hatná át
A nagy mindenséget
Nem volna más vallás
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
Es egymást szeretni'
Karácsonyi rege
Ha valóra válna
Igazi boldogság
Szállna a világra
1- -
get a jobbikban az Újszövet-séget
vagyis az ereklyét Krisz-tus
urunk keresztjéből amelyet
nagybátyám sóvári esperes
nyomott a kezembe mikor 1918
okt 13-á- n primiciám utáni nap
hozzámentem Ugyanez az
ereklye volt velem a börtönben
de nem nálam hanem a Rak-tárban
ruhámmal egy zsák-ban"
így Amerika helyett a „sze-mélyi
kultusz" legsötétebb
éveiben Madách módjára a
börtön lett a költő osztályrésze
De utána Pannonhalma ezer-éves
szent csendjében a ba-konyi
napsütötte tisztások mé-lyén
az evangéliumi költemé-nyek
százai kisebb-nagyob- b
remekmiivek születtek meg
versben és prózában Ezeket
egyelőre csak néhány barátja
ismeri Akad-- e a mai Magyar-országon
egy Arany János köl-tőtárs
aki felfedezi bemutat-ja
és kiadóhoz juttatja e remek-müveket?
Ha pedig a pártál-lamosított
kiadók elzárkóznak
ezek előtt újból a szabadföl-di
magyaroknak kellene lehető-vé
tenni a költő kéziratban lé-vő
müveinek megjelentetését
így történt ez a Vadócba rózsát
oltok és Aranygyapjú című kö-teteinél
is
KARDOS TALBOT BÉLA
c7kIáiáSáíidór
FÖLD FÖLD!
című hatalmas írásai A több mint 300 oldalas mű a legnagyobb élő
magyar író személyes élményeit közvetíti drámai erővel a szovjet-megszállástól
a végleges Nyugatra való költözéséig Ez a kcnyv
valamennyiünk életét öleli fel: a száműzetés fájdalmait az elvesztett
magyar nép iránti örök vágyunkat az idegen közösségbe történt be-illeszkedésünk
gyötrelmeit
A könyvet a Weller Publishing Co adta ki művészi gondozásban
Kapható vagy megrendelhető 8 dollár előzetes beküldésével (csekken
vagy money orderen) az alábbi címen:
Wellér Publishing Co Ltd
412 Bloor St W Toronto Ont M5S 1X5 Canoda
Megrendelem Marat Sándor „Föld toki" c művet
Nevem:
Cfrnern:
A könyv arat 8 dollárt caekken vagy money orderen mellekelam
FIGYELEMI Karjuk a navtt 4a ctmat nyomtatott betűkkel Imii
„Koedukáció" Sárrétiben
Odahaza — legalábbis az én időmben — nem igen tanultak
együtt a fiúk meg a lányok Legfeljebb falusi elemi iskolákban
ahol kevés volt a tanító és a tanterem No Sárrétiben koedukáció
volt Együtt kellett tanulnunk mert tanítóból is teremből is csak
egy volt Hamari Dániel tanító úr — az Isten nyugosztalja! —taní-tott
minden osztályt Lyányokat és gyerekeket együtt egy kicsi
„teremben" ami valaha az imaházunk volt
Csakhogy Hamari Dániel tanító úr igen praktikus ember voil
és ügyesen megoldotta a két ellenkező nem közös tanítását
Elsősorban is a gyerekek az osztály egyik felében ültek a lyá-nyok
meg a másikban Közöttük volt a széles folyosó amelyen Ha-mari
tanító úr sétálgatott fel-al- á Amikor a malacokat kellett
megetetnie vagy a felesége szólította hogy nadrágolja el a Dani-kát
egy megbízható hatodikos fiú járkált a folyosón és léniával
csapott a gyerekek kezére amikor a lyányok varkocsát akarták
meghúzni
De ez volt a kisebbik óvatossági rendszabály A másik azt hi-szem
Hamari tanító úr szabadalma volt A lyányok mezőjében
elül ültek az elsősök mögöttük a másodikosok és így tovább vagy-is
leghátul a hatodikosok Ezek tizenkét-tizenháro- m éves nagy
lyányok voltak már és legtöbbjük ugyancsak formázta mindazt
amit a hasonkoru gyerekeknek nem volt szabad észrevenniúk
így azután Hamari Dániel tanító úr a gyerekeket megfordítva
ültette A nagyja ült elöl a kicsinyek hátul a nagylyányok szom-szédságában
Ez nagyon erkölcsös kitalálás volt bár túlnagy szükség nem
volt rá Általában megvetettük' a női nemetNyolc-kilen- c éves ko-runkig
el is vertük őket ha a közelünkbe merészkedtek Később
már nem bántottuk csak lenéztük őket
Akkoriban egy falusi gyerek nem állt szóba lyánnyal mert az
is csak szoknyás fejércséléd volt mégha palánta is Később meg
már nem jártunk együtt iskolába de akkor is méltóságunkon
alulinak tartottuk nyilvánosan szóba ereszkedni velük mégha
szívesen tettük volna is A lyányok utáni érdeklődés csak a már
pelyhedzö állu sihedereknél kezdődött De mivel a katonasor előtt
úgysem nősülhettek nem vették őket komolyan a lyányok
No persze mi elmaradt népek voltunk nem úgy mint a mai
amerikai fiatalság
Mondanom sem kell hogy én is lyányellenes voltam De azért
a csinoskákon rajta felejtettem a szemem Nem azért mert lyá-nyok
voltak hanem mért szépek voltak Világéletemben vonzód-tam
a széphez akármilyen formában jelentkezett is Talán mert
magam sohasem dicsekedhettem ilyesmivel a szépség megbű-völt
részrehajlóvá tett igazságtalanságokra kényszerített a nem-széppel
szemben
De valahogyan olyasmiben is szépet láttam vagy mondjuk
így: megláttam a szépet amit mások csúnyának tartottak
így például nagyon szépnek láttam a szürke kis verebeket is
Nem voltak pompázó tollaik pacsirta-hangju- k sem mégis annyi
'kedves szépet láttam bennük-mint-aká- r a-vörösbeg-yben
vagy a
sárgarigóban A szépség" nem mindig jelentkezik feltűnő formák-ban
csak észre kell venni
Ezért volt egyik kedvencem a Magányos Tóthék kislánya a
Piros Barna hajú barnaszemü enyhén barnásbőrü tökmag
volt a mi sárréti fajtánk jellegzetes bimbója Kicsit fitos volt
az orra mint minden odavalósi gyereknek amiből azonban ké-sőbb
enyhén görbülő sasorr lett Érdekes még máig sem tudom
miért? A fajta görbeorru volt és hosszúkás fejű — a bessenyök
jellegzetessége — de gyerekkorunkban piszék és kerekfejüek
voltunk Furcsa játéka volt ez a természetnek de akkor nem ju-tott
eszembe elgondolkodni rajta
Piros isikét kis varkocsban hordta dús haját akár az öregapja
kis könnyű kendő volt a fején az álla alatt megcsomózva és ami-kor
beköszöntött a hideg ö is — mint minden fejércseléd — ber-linerkend- ös
keresztkötést kapott a derekától felfelé Alul mele-gített
a rengeteg alsószoknya és a kis csizma
Piros a Magányos Tóthék hét családja közül a legkisebb volt
Amikor beíratta az anyja az iskolába én már negyedikes vol-tam
így a padsorrendben nem messze ültem srégen a háta mö-gött
Tulajdonképpen csak a varkocsait láttam mozogni ahogy
felnézett lenézett oldalt fordult Tömzsi szép barna varkocsok
voltak ezek rózsaszín pántlikával megkötve és olyan élők voltak
mintö maga
Tízpercben vagy hazavonuláskor láttam csak az arcát és
ilyenkor úgy éreztem hogy ezek a kis hajfonatok olyan élénkek
mint a csillogó dióbarna kerek szemei Nagyon kerek szemei
voltak mint általában mindegyikünknek
Amikor Piros észrevette hogy rajta függ a szemem lesütötte
a magáét és elpirult Nem mint nő ahogy a pszihoanalitikusok
mondanák most hanem mint szerény kis lélek aki szégyenlette
hogy észrevették Egész évben amig együtt jártunk nem szóltunk
egymáshoz
Sokkal később talán tíz év után találkoztam vele az apja teme-tésén
Nagy lyány lett szép üde erős hajtása a törzsnek Odamen-tem
hozzá hogy a magunk félszeg falusi módján részvétemet
fejezzem ki neki
Ü Mindenki elmén egyszer Piros Mink is Még te is majd egy-szer
nagyon sokára Pejg uan vagy akar a sarjadó búza
Elpirult lehajtotta a fejét A keze egy pillanatig melegen meg-bújt
a tenyeremben '
Ü Igenis fijatalúr kérem
Ü No Piros nem vagyok én fijatalúr! Szólíts csak a nevemen
Ü Igenis — lehelte de nem szólított
Azután többször találkoztam véle Nagyon szép volt bár — tud-ja
Isten — nem volt egyetlen részlete sem ami külön is szép lett
volna Egyben volt szép az egészében fiatalságával Erőtől duz-zadó
termőföldnek Ígérkezett a család szépsége volt benne '
Ha most visszagondolok rá úgy látom mintha itt állna előttem)
Bennem maradt a képe és büszkeséggel akasztottam fel a lelkem
falára
Mert Piros a romlatlan tiszta faj rügye volt Sohasem is lett
más
Mindig őt hasonlítom össze amikor az itteni tizenkét éves kö-lyöklyán-yok
kikent képét rúzsozott száját kellető járását látom
Ezek — másoknak viselkednek Piros a saját tisztásága szerint
viselkedett Kívánatosan szép teremtés volt de nem gondolt
ilyesmire senki Áhitat volt a nézésükben Úgy élt a két nem ölel-kező
tengerében mint a többi odavalósi lyány — büszkén a leány- -
ságára várakozva a jövendő családjára Olyan egyszerű és szép
volt mint a virágzó akác vagy a kéklő ég A környezetének'mimik-rij- e volt
Ez a tisztaság tartotta vállain a 'magyar életet A sárréti „koe?
dukáció" nem hajtotta egymás karjaiba a fiatalokat Igaz hogy
akkor még'nem tartott Hamari Dániel tanító úr — az Isten nyu-gosztalja!
— felvilágosító előadásokat a szexről