Kanadai Magyarsag, April 18, 1964

              4 ©Ma! YBLÍ
Százötven évvel ezelőtt
1814 április 6-á- n született
Ibi Miklós
Amikor verset mondunk
idézzük a költő nevét szín-házi
vagy filmélményünk el-választhatatlan
a szerző sze-mélyétől
a zeneművek még
az igénytelen dalocskák is
egy-eg- y komponistát elevení-tenek
meg tudatunkban fest-ményben
vagy fotóban sem
lelhetjük kedvünket az alkotó
nevének megismerése nélkül
Az építészt azonban alig is-merjük
bár műve életünk ke-retekbe
foglalója akaratlanul
is szolgál bennünket s alkal-masint
gyönyörködtet is Saj-nos
ez már a régi nevelés
következménye és korunk is
el-elköv- eti a hibát hogy száz-szor
megmagyarázza egy kép
vagy zenemű értelmét míg
egyszer szót ejt az építészeti
eíkotásróL
Igaz a „művészelek anyja"
a modern világban tömegessé
és magától értetődővé vált s
ezzel az alkotó személye akar-va
akaratlan elhalványodott
Nagyobb kár hogy háttérbe
szorult a mű megismerésének
és megismertetésének szoká-sa
is és ez nem tesz jót az
építészetnek
Mindezt egy kimagaslóan
jelentős magyar építész Ybl
Mi'lós születésének 150 év- -
vlIKLOS
fordulója ürügyén vetjük pa-pírra
azzal az egyáltalán nem
rejtett szándékkal hogy élet-művének
felelevenítésével a
jelen építészete is több fi-gyelmet
kapjon közgondolko-dásunkban
Hogy a feladat
ezúttal nem különösen nehéz
az is Ybl érdeme hiszen egy-kori
alkotásai bár megfo-gyatkozva
máig is élnek
szolgálnak és hatnak s — di-cséretükre
legyen mondva —
többségükben nem váltak
„muzeális" értekekké
Ybl életéi többszörös kor-szakváltás
kíséri: eszmélése-ko- r
még a klasszicizmus az
uralkodó maga már hajlik a
romantikára ez ihleti első ön-álló
műveit is később a his-torizmus
áramlatának hatása
alatt egy új reneszánsz meg-teremtésén
fáradozik
Legnagyobb érdeme hogy
ha művészeti ideáljai változ-tak
is igénye — hogy ezt az
ideált a mércét egészen ma-gasra
a kor legjobb színvo
nalara helyezve s mindig a
saját nyelvén fejezze ki —
változatlan maradt Még csak-nem
ismeretlen ember a Károl-yi-
család uradalmi építé-sze
amikor megépíti" máig is
nagyrabecsült romantikus fó-ti
templomát és már régen
az ország legelfoglaltabb
„legfelkapottabb" tervezője
Két fiatal amerikai leány Japánba látogatott ahol a leg-újabb
tavaszi divat szerint felöltözködtek Ázsiában ujj-nélk- üli
nyomtatott kationból hordanak felöltőt alatta
pedig arannyal átszőtt vászonruhát viselnek A másik lá-nyon
(jobbra) rózsaszínű kabátka van paplanszeríí koc-kázassál
E ruhákat az amerikai Seventeen magazin ajánl-ja
fiatal olvasóinak
Wass Albert
irooaimio üst
1961 május 15-é-n pénteken este
8 órakor a Harbord Collegiatc
286 Harbord Street dísztermében
FIGYELJE KÖNYVOSZTÁLYUNK HIRDETÉSEIT
LAPUNK KÖNYVOSZTÁLYÁN KAPHATÓK:
--Babits Mihály: Hatholdas rózsakert $050
Bartha Kálmán: Trianoni átok Versek $150
'Csaba István: Az elsüllyesztett háború $150
Csighy Sándor: Hangok a romok alól $200
Csighy Sándor: Mozaik kockák $150
Fáy Ferenc Az irást egyszer megtalálják _ $150
Fáy Ferenc Törlesztő ének $200
Fiiry Lajos: Árva Magyar János $180
Ghyczy Zsuzsanna: A város $300
Kenései F László: Járhatatlan utakon $200
Kenneth Clairc: Holdfény Hawaiiban $280
Kerecseny János: A Világmegváltó Eszme I—H $550
Kisjókai Erzsébet: A gyertyáknak égni kell $120
Kisjókai Erzsébet: Esti zsolozsma „ $060
Kiskókai Erzsébet: Fénykép Album $060
Kisjókai Erzsébet: Lázadás $200
Kisjókai Erzsébet: Tulipántos láda $060
Kisjókai Erzsébet: Ének Stuart Máriáról §080
Kostya Sándor: Édes anyanyelvünk $100
Dr L Nádassy: Hotel Canada $190
Orbán Frigyes: Görbe Tükör $100
M Saint Clair: Ella néni meséi „_ fii 00
azarx) vezso: reitamaaas Makucskán $050
Székely Molnár Imre: Hallod-- e Zsófi? „ $300
Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből L $200
Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből IL $300
Wass Albert: Tizenhárom almafa $240
Zilahi Faraos Észten Zeng még a dal $100
Könyvosztályunki beszerez bármilyen magyar könyvet
Minden könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk
Utánvéttel könyveket nem szállítunk
?j MÜVE
akit elhalmoznak hivatalos és
magán megbízásokkal ami-kor
megteremti az Operahá-zat
a korabeli európai nagy-színházak
egyik legszebbikét
Már pályája legelején a lehe-tő
legtöbbet követelte önma-gától
és ebből haláláig sem en-gede- tL
Érdemes megfigyelni azt a
következetes szigort amelyet
sem becsvágy sem anyagi ér-dek
nem kezdett ki soha
Bécsben kiváló eredménnyel
elvégzi a Polytechnikumot
aztán beáll Pollack Mihály
hoz a Nemzeti Múzeum hír-neves
építőjéhez inasnak Fel-szabadulása
után hosszú éve-kig
még Pollackrál majd egy
bécsi irodában rajzoló és leg-feljebb
palléri vagy főpalléri
megbízásokat kap Csak ez-után
megy a müncheni Mű-vészeti
Akadémiára és hogy
az építőmesteri jogot elnyer-je
nyugat-európa- i és itáliai
vándorútra
„Mindenért meg kellett dol
goznia" — jellemzi sorsát
életrajzirója Ybl Ervin s ez-zel
alighanem Miklós jellemét
is megvilágítja Nem véletlen
hogy a pályáján ritka követke-zetességgel
és tehetséggel ha-ladó
embert csak a hatvanas
években számos nagyszerű
palotájának és más művének
megépülte után vették fel fél-tékeny
kortársai az építőmes-terek
céhébe
Pedig rendkívüli képessé-geinek
már akkor régóta és
még sokáig szinte folyamato-san
újra meg újra beszédes
jelét adta Még felsorolni is
nehéz mennyit alkotolt A
már említett fóti munkák
a Múzeum körúti Unger-há-z
az elpusztult Nemzeti Lovar
da — még romantikus kor
szakáéból — azután a Nem-zeti
Múzeum környékének
legszebb főúri palotái a Sán-dor
utcai volt képviselőház
a Vámház (jelenleg Közgaz-sági
Egyetem) a Várkert
bazársora és kioszkja a Bazi-lika
számos pénzintézeti
székház templom belvárosi
lakóház és villa a királyi pa-lota
Krisztina városi szárnya
és az Operaház hogy csak a
legismertebbeket említsük
Képességeire jellemző a
nagyfokú alkalmazkodókész-sé-g
a feladathoz Sugár úti
Dalszínháza kilenc esztendeig
épült a Sándor utcai képvi-selőház
(ma olasz intézet) —
hogy a Pestre költöző ország
gyűlést mielőbb fogadhassa —
kilencven nap alatt került te
tő alá és eredeti formájában
nagy tetszést aratott Érdek-lődése
a belső részletekre és
éz építészeti környezet elren-dezésére
egyaránt kiterjedt:
egyik-mási- k palotájának a be
rendezését is maga tervezte
és nagyrészt az ő érdeme a
város többi részletének a Su-gár
útnak a Múzeum-ker- t
környezetének és a Duna-par- t
egyes szakaszainak máig is
kitűnő rendezése Hogy ezek
a városképnek olyan szeren-csés
kézzel megoldott és a
Múzeum körúti palotanegyed
esetében a mainál sokkal több
gondozást érdemlő valóban
értékes részletei megint csak
Ybl kiváló tehetségére és íz-lésére
vall
Olyan kivételes lendülettel
olyan hatásosan kovácsolta
művészi egésszé az uralkodó
irányzatok sok-so- k heterogén
elemét olyan értékes részle-tekkel
gazdagította Budapest
városképét olyan magas szín-vonalon
és olyan őszintén fe
jezte ki a korszakot hogy
csak a legnagyobb tisztelettel
adózhatunk emlékének
B J
Wass Albert:
(Harminckettedik folytatás)
Igaz hogy nem is lett volna kinek Bará-tai
nem voltak Az a néhány zsidó gyerek
akivel a „közülünkvalőság" törvénye alap-ján
össze kellett tartson az iskolában nem
vonzotta S akik vonzották volna azokkal
nem találta meg a kapcsolatot mert azok
ahhoz az ellenséges másik világhoz tartoz-tak
Csak egyetlen egyszer hitte azt hogy
barátot talált Ez tizenhároméves korában
történt Szép fölemelő boldog érzés volt
De nem tartott sokáig A fiút Lubovszki Ka-zimirn- ak
hívták
A megismerkedés egy őszi napon tör-tént
mindjárt a tanév elején az iskola fo-lyosóján
Harmadik gimnazisták voltak ak-kor
Ez a Lubovszki abban az évben került
oda volahonnan Karcsú növésű barna ar-cú
szép vad fiú volt Verekedő és fékte-len
Csupa tréfa ötlet vidámság Első hé-ten
már az osztály hangadója vezére és
kolomposa lett A kis Gottfriedet első nap
tól kezdve vonzotta valami ehhez a fiúhoz
Talán éppen az hogy annyira más volt
mint ő Mintha éppen az ellentéte lett vol-na
a visszája a szebbik fele Ami belőle
hiányzott aminek' a hiányát annyira érez-te
hogy szinte fájt néha: az volt Lubovszki
Persze csak távolról csodálta harsogó jó-kedvét
és pompás tornamutatványait kö-zeledni
sohase mert volna hozzá Mégis
összehozta őket a véletlen
Szünet volt latin óra előtt Gottfried be-húzódott
a folyosó ablakába és átvette még
egyszer a fordítást Szorgalmas tanuló volt
úgy érezte tartozik ezzel annak hogy zsi-dó
Egyszerre csak megszólalt mögötte egy
hangi „Nézzétek ezt a sündisznót! Biflá-zik!- "
Néhányan hangosan nevettek Gott-fire- d
riadtan nézett föl a könyvből Lu-bovszki
állt mögötte Talán az üldözöttek
rémülete villanhatott meg egy pillanatra a
szemében amikor az erős nagy fiúra né-zett
mert az rávillantotta a fogait és barát-ságos
hangon mondta: „Ne félj kis sün
nem akarlak bántani Én rémesen tiszte-lem
azt aki tanul Azokból mind milliomos
lesz biztosan Akarsz milliomos lenni?"
„Nem" felelte Gottfried és elpirult mert
tudta hogy hazudik Milliomos akart len-ni
„Nem?" csodálkozott a másik „pedig
egészen jó dolog lehet az hallod-e- ! Ha az
embernek annyi pénze van amennyit csak
akar Nekem látod soha sem lesz pénzem
Hát csak magolj kis sün és légy milliomos!"
Talán a hangban Yan valami lágyság ami
Gottfriedet elérzékenyítelte De lehet hogy
csak meg akarta hálálni valamiképpen a
kitüntetést ami érte amikor az osztály
bálványa ez a csodálatos -- nagyszerű fiú le-ereszkedett
hozzá és szóra méltatta Hirte-len
anélkül hogy gondolkodott volna azt
mondta túláradó boldogságában: „Ha mű--
g) "
„En őt nagyon szeretem" —
írta róla Petőfi (aki különben
nemigen állhatta ki a kritiku-sokat)
az irodalomtörténészek
sosem fakadtak ilyen kiáltás-ra
inkább fanyalogva fumi-gálv- a
szóltak Erdélyiről és —
szomorú nevezetesség — ő az
egyetlen magyar klasszikus
akinek életmüvéből nagy rész
mindmáig ismeretlenül ki-adatlan
kéziratokban régi fo-lyóiratok
temetőjében hever
Holott három tudomány
versenghetne érte díszül ma-gának
kövelelve az irodalom-történet
a költőt és műbírá-lót
a néprajz a parasztdalok
gyűjtőjét és kiadóját a filozó-fia
a bölcselőt mindenekelőtt
pedig a nemzeti öntudatnak
volna szüksége eleven emlé-kére
mely erőt s példát mu-tat
Patak ős kollégiuma nevel-te
s a harmincas évek végén
már ott találjuk az akkori
modern fiatalok Kazinczy
Gáborék írói körében Verseit
Petőfi nemcsak né--' mit keres a tömeg hogy bol-hányuk- at
akár magáénak is legyen hová epednek
vallhatta volna: népdalait
tiszta csengésükért másokat
nemes eszméikért hisz amit
ő XIX század költőiben
mondott (a hamis prófétákról
kik azt hirdetik „hogy már
megállhatunk mert itten az
ígéretnek földe van") azt hét
évvel korábban hasonló in
dulattal Erdélyi János is ki-mondta
csaknem azonos cí-mű
versében: „Még nincs el-érve
a csillagtető" (XIX
század)
Az ország melyben Erdé-lyi
élt a nemzethalál örvé-nyéből
kapaszkodott ki hogy
nemzetté teremtse önmagát
ff!
liomos leszek annyi pénzt adok neked min-dig
amennyit csak akarsz!" Lubovszki
csodálkozva ránézett Nézte néhány pilla-natig
aztán huncut mosoly szaladt végig
az arcán „Akkor adj most húsz fillért cso-koládéra
Előlegnek" Gottfried megdöb-bent
mert erre nem volt elkészülve és el-pirult
Egy pillanatra eszébe villant az apja
szava hogy pénzt adni idegennek nem sza-bad
De aztán érezte hogy valamit csele-kednie
kell A zsebében megkereste a
pénzét Éppen két tízfillérese volt „Nesze"
mondta és odanyújtotta a másiknak a pénzt
„neked adom"
Az érzést ami akkor végigszaladt rajta
azt a büszke gőgös nagyszerű érzést soha
sem felejtette el Amikor az a másik fiú
csodálkozva elkomolyodott amikor átvette
tőle a pénzt amikor nagyon hosszasan
megnézte és ahogy halkan és komolyan
azt mondta: „köszönöm" Hatalmas gyö-nyörű
érzés volt Sajnos nem tartott so-káig
mert abban a pillanatban csöngettek
és be kellett menni a terembe De a követ-kező
szünetben amikor az egyik fiú vala-mi
miatt bosszantani kezdte és könyökével
oldalba lökte egyszerre csak ott termett
ez a Lubovszki elpenderítette a másik fiút
hogy neki esett a falnak és tiszta messze-csengő
hangon kiáltotta hogy meghallhatta
mindenki az egész osztály: „Hagyj békét
a sünnek! A sün a barátom!" Aznap este
még az ágyban sem tudott egyébre gon-dolni
Félálomban is egyre a bátor csengő
szavakat hallotta: „a sün a barátom!" Büsz-ke
öróm feszítette boldogság bizsergette
még a szeme is megkönnyesedett tőle
Szerette volna belekiáltani a világba hogy
mindenki hallja zsidó és nemzsidó: bará-tom
van! Barátja vagyok Lubovszi Kazimir-na- k
az iskola legjobb tornászának!
Senki se merte az osztályban csúfolni
többé lökdösni vagy éppen megpofozni
mint azelőtt Egyik nap iskolába jövet a
lépcsőn egy nagy ötödikes kamasz elgán-csolta
de Lubovszki az első szünetben föl-ment
az ötödikesek folyosójára és úgy el-verte
a kötekedőt hogy megeredt az orra-vére
A név hogy sün rajta maradt ugyan
így nevezte lassacskán az egész osztály De
ezt nem bánta mert ez is tőle származott
az imádott nagyszerű baráttól Ugy nézett
föl rá mint egy félistenre Imádta' Amit
Kazimir mondott az volt egyedül a mérték-adó
az volt egyedül helyes jó és okos
Amit Kazimir tett az hőstett volt Kazimir
Yolt a tökéletesség maga: a barát A ha-talmas
barát akinek ö csak árnyéka lehe-tett
ugyan alázatos és hódoló árnyéka de
akinek a fényéből mégis reá is esett vala-mi
azáltal hogy barátja lehetett Gott-fried
kezdett rosszabbul tanulni Gyakran
kapott büntetést is de szinte büszke volt
Születése 150 évfordulóján
s e művéhez keresett megkö-tő
anyagot tartalmat: a népi-ben
Abban kereste már Köl-csey
abban találta meg Er-délyi
Zsoltár-szépség- ű sza-vak:
„A tenger soha ki nem
fogy felhőiből bármennyi eső
esik ilyen tenger a nép az
élet Tehát tanulni a né-pet
az életet beállni a ten-gerbe
mint Jézus midőn a
lélek kegyelmét venné a Jor-dánban
ez a mai költő hiva-tása
nemes kötelessége" E
meggyőződéshez nem divat
nem külföldi hatás vezette el
Erdélyit hanem politikai gon-dolatmenet
Erdélyi kettős irodalmi és
politikai célt követett a népi
„ereklyék" gyűjtésével: „Ki
a népre nézve mint országos
ember mint státusférfiú jó-tékony
intézkedéseket akar
tenni fogadja szívébe ama
hangokat melyek napi terhes
munka után a hazamenő ara-tók
szüretelők stb ajkairól
zengenek és fogja tudni
szerette
a dogabb
a
a
vágyai hogy kielégíttessék"
Erdélyi a kritikus a nép-költészetet
tartotta annak a
meghatározó pontnak mely-hez
az esztétika igazodhatik
ahogyan a geográfus a magas
sági méréseknél a tenger
szintjétől számítja métereit
Mint irodalomtörténész —
mert egyik-mási- k nagy tanul-mánya
sokkal több alkalmi
bírálatnál — elsősorban a né-pinek
fokozatos térhódítását
kísérte figyelemmel A népi
elemet a mesebeli táltos csi
kóhoz hasonlította mely elő-ször
„csak a szeméten tengő-dött"
azután próbálták fé
FEwAg7 NMAMri
WAGYAESAO
l © gj &
nyes-máz- as hintók elébe fog-ni
de nem oda „végre
a hamupehelyke Petőfi
fölismerte szólt hozzá kapott
is feleletet: Pegazus lett belő-le"
Erdélyi János az elsők közt
méltányolta Petőfi költészetét
s az elsők közt fakadt ki epi-gonj- ai
ellen Kortársai közül
senki sem volt fogékonyabb
nála a fejlődés felismerése és
a változások szükségének el-ismerése
iránt és semmitől
sem iszonyodott inkább mint
a „makacs elmék"-tő- l melyek
szembeszegülnek „az ízlés for
dulatai"-va- l s a művészetet
szolgai utánzássá züllesztik
Sorait mottóul választhat-nánk
a mindenkori újítók
mindenkori kiáltványai: „A
költészet határtalan országá-ban
nem vakútakra melyek
előlünk mihamar elfogynak
van szükség hanem nyílt or-szágutak
a kívánatosak me
lyek folyása együtt megy az
idővel s magunk hatalmába
esik folytatásuk"
Ez a vállalkozó és nyílt
szellem éppen ez hiányzott a
magyar irodalomból a század
második felében amikor Er
délyi szavai már csak mesz- -
szirői hangzottak fel Sáros-patakról
ahova a forradalom
után élni s tanítani elvonult
A világosi sérülést megsíny-lette
az ő lelke is: feledni s
megtagadni soha de kezdte
kételkedő töprengéssel nézni
azt amit maga is híven szol-gált
48— 49-be- n (például mint
a Respublica című lap szer-kesztője)
— megsínylette s
jobban az irodalom hogy en-gedte
távoli magányba szo
ezekre a büntetésekre mert Kazimir miatt
kapta őket Csínyekért amelyekben ő csak
árnyék volt ugyan de ügyetlen árnyék
akit tetten értek
A barátság egyetlen árnyoldala az volt
hogy Kazimirnak gyakran kellett pénz
Nem is az volt a baj hogy pénz kellett ne-ki
— Gottfried szívesen odaadta volna apja
egész bankját az sem lett volna ár
ezért a barátságért — hanem hogy ilyen-kor
ki kellett találni mindig valami hazug-ságot
amire pénzt lehetett kérni otthon S
a hazugságban sem az volt a baj hogy ha-zudni
kellett hanem hogy nagyon okosan
kellett ám hazudni mert az apja rendsze-rint
ellenőrizte is ha módja volt hozzá az
ilyen pénzkiadásokat Az első botrány ak-kor
tört ki amikor tanév végén arra a bi-zonyos
nemzetközi cserkészkirándulásra
indultak
Gottfried húsz koronát kapott az apjától
erre a kirándulásra Ez nagy pénz volt
szegény munkásemberek egy hónapot is
dolgoztak 'ezért a pénzért Gottfried első
dolga volt hogy megmutatta barátjának
a húsz koronát Nem nem csak azért hogy
dicsekedjék vele dehogy! Hanem mert a
barátja volt Mert büszke volt arra hogy a
barátja és mert úgy érezte hogy időnként
közölni kell valami fontosat nehogy unal-massá
váljék a nagyszerű barát számára
„Szép kis pénz" mondta Kazimir és felhúz-ta
a szemöldökeit Aztán aznap nem is be-széltek
többet a pénzről De másnap félre-vonta
titokzatosan egy ablakmélyedésbe
„Te" mondta fojtottan és fontoskodva ve-hetné- nk
a pénzeden egy vadászpuskát!"
„Mit?" rémült meg Gottfried „Egy vadász-puskát!
Elvinnénk magunkkal a kirándu-lásra
és vadásznánk A húsz koroná-ból
futná bőven!" Gottfried csak dadogni
tudott „De de szabad ezt ?" Kazimir
ránézett és a mosolya gúnyos volt „Ha
félsz én megveszem helyetted El is vi-szem
hogy senki se látja meg De ha
sajnálod a pénzedet" „Nem dehogy!"
riadt meg Gottfried és a húsz koronát oda-adta
Kazimirnek Dobogó szívvel gonosz
érzések között mint aki tiltott dolgot cse-lekszik
de odaadta Délben a cserkészvezető-ta-nár
kihirdette hogy azok akik részt
akarnak venni a cserkésztáborozáson hoz-zanak
másnapra magukkal öt koronát
Gottfried szeretelt volna a húszból ötöt
visszakérni de szégyellte így nem maradt
más hátra mint este pénzt kérni a pa-pától
Az öreg Pohrisch csodálkozva né-zett
a fiára „Öt koronát? Hiszen tegnap-előtt
kaptál húszat?" Izzadva és hebegve
de be kellett vallani hogy mi történt a
pénzzel Természetesen nem árulta el hogy
kinek adta azt sem hogy mire Pohriseh-pap- a
hosszasan nézte a fiát és megcsóválta
-- 1963 Spr IS {16) KANADAI
illett
jött
nagy
vele!
úgy
újra
K
rulni Erdélyit akitől a leg-többet
tanulhatott volna
Ekkor írta nagy kritikai
dolgozatait melyekben —
mint a magasan keringő sas
— évtizedek irodalmán tekin-tett
végig s kezdte fejtegetni
a hegeli bölcselet eszméit a
malomalji filozofálgatás ellen-szeréül
és kutatni a hazai fi-lozófia
hagyományait hogy a
múltból bíztató erőforrást fa-kasszon
ekkor fordította fi-gyelmét
mint Bartók a hazai
nemzetiségek népköltészeté-rc
Kritikustól ritkán olvashat
ni ilyen személyes vallomást:
„Szeretettel mint rendesen
szigorúsággal mint kell for-dulok
írótársaimhoz midőn
szólani akarok felölök a kö-zönség
előtt" Ha már műveit
nem fogadta be élete áramá-ba
az utókor legalább e szép
hármas jelszó hagyományait
őrizte voina meg!
Pirulásra elég ok: vajon
van-- e közöttünk valaki is aki
elmondhatná amit ő: „Hete
kig hónapokig hányom és
vetem untalanul elmémet egy
író felett mondandó véle-mény
dolgában remegvén
örökké nem vagyok-- e túlsá
gosan a dicséresben lehan-goló
a megrovásban "
Megrovást írt eleget leg-jobban
dicsérni szeretett
Irt--e valaha kritikus szebb
címet tanulmánya elé: Pályák
és pálmák Küzdelmet pályá-zást
látott az irodalomban Er-délyi
a kritikus legkedvesebb
kötelességét pedig abban lát
ta hogy a küzdőknek átnyűj- -
sa azt ami tőle megtagad-tatott:
a pálmát
L S
hozzá a fejét „Legalább remélem közülünk-valóna- k
adtad?" Gottfried még jobban el--"
vörösödött „Nem" felelte hebegve „de ö
a legjobb barátom azért" Pohrisch-pa-p- a
magához húzta a fiát és a szemébe né-zett
„Csalódni rossz" Aztán újra adott
húsz koronát
Lubovszki Kazimir valóban megvette a
vadászpuskát El is vitte a táborozásra szét-szedve
a csomagjai között anélkül hogy
bárki is észrevette volna Fent a hegyek-ben
el is ment vele vadászni egy hajnalban
Gottfriedet is hívta de ő félt A vadászat
azonban balul ütött ki Bár rálőtt valami
nagy tyúkforma madárra de nem találta
el Ellenben a lövésre odajött két csendőr
és elvetlék tőle a puskát A cserkészpa-rancsnok
meg is büntette: tíz napig nem
volt szabad elhagynia a tábort Gottfried
úgy érezte hogy a barátja hős mert nem
árulta el hogy keltőjüké a puska és így őt
nem büntették meg
Később amikor Lubovszki a büntetést
kitöltötte történt az a dolog a csónakkal
Ez is Kazimir ötlete volt ö találta meg a
csónakot egy magyar fiúval együtt Először
nem volt mit kezdjenek vele mert nem
volt evező De akkor egy másik fiú egy
fürge kis román megtalálta a bokrok kö-zött
egy félig elhasadt ócska evezőlapátot
is „Nagyszerű" jelentette ki Kazimir „ép-pen
megfelel Üljetek csak be én majd eve-zek
Hatan ültek be éppen elfértek vala-hogy
Lubovszki evezett A víz elég csöndes
volt azon a helyen: a folyó valóságos kis
tóvá szélesedett „Fogadjunk hogy tíz eve-zőlökéssel
elérem a túlsó partot" mondta
Kazimir „Nem létezik" felelte a magyar
fiú Kazimir belefeküdt az evezésbe A har-madik
lökésnél kettéhasadt az evező csak
egy kis darab nyél maradt a kezében Va-lamennyien
nevetni kezdtek olyan buta
arcot vágott Kazimir ebben a pillanatban
A víz lassan és szelíden vitte a csónakot 'le-felé
„Ki tud úszni?" kérdezte a magyar
fiú Csak hárman tudtak: Kazimir a ma-gyar
és a román „Mi levetkőzünk beug-runk
a vízbe és kitoljuk a csónakot a part-ra"
adta ki a magyar a parancsot és el-kezdte
kifűzni a cipőit „Várhatunk még"
felelte Kazimir „egészen kellemes így so-dortatni
magunkat a vízzel Majd lejjebb rá-érünk
még mindég" A csónak közben egy-re
sebesebben kezdett siklani Mire meg-látták
az átszakadt gátat és a veszélyt már
késő volt A csónak valósággal rohant „Ci-pőt
le és beugrani!" kiáltotta Kazimir és
lerúgta lábáról a szandált „Késő" mondta
fogai között a magyar és az arca feltűnően
sápadt volt csak a szemei villogtak „nem
hagyhatjuk itt a kicsiket"
(Folytatjuk)
I