Kanadai Magyarsag, October 10, 1964

              fl4_V f - --lyw VV "iil
U oldal I9S1 oM 10 (41)' KANADAI HAGTAES
Dr Bobiila Ida:
Néhány év előtt vitába ke
seredtem egy könyvtáros kol-légával
aki az emigráció előt-ti
életében horvát politikus
volt Azt állította a kolléga
hogy Zrínyi Miklós horvát
Volt jóllehet magyarul írt és
a magyarok tulajdonképpen
jogtalanul tartják maguké-nak
ezt a nagy horvát költőt
Éppen a legjobbkor érkezett
a washingtoni Library of
Congressbe egy újabb ma
gyar kiadvány melyből idéz-hettem
Zrínyi sajátkezüleg
Jiott latin nyelvű levelének
azt a mondatát mellyel az e
fajta rágalmakra haragosan
önérzetesen válaszol: „Ego
mihi consius aliter sum ete-ni- m
non degenerem in Croa-ta- m
et quidem Zrinium esse
scio" (Énnekem magamról
más a tudomásom úgy tu-dom
hogy nem fajultam el
horváttá hanem bizony Zrí-nyi
vagyok)
A kolléga többé nem boly
gatta Zrínyi Miklós nemzeti
hovatartozása ügyét Engem
azonban tovább foglalkozta-tott
a kérdés pontosan mit
mondott Zrínyi ezzel a kije-lentéssel?
Iskoláink azt tanították ne-künk
is hogy a Zrínyi család
horvát eredetű volt és a Zrí-n- yi
nevet csak a költő nagy-apja
a szigetvári hős vette
fei' miután felépítette Zerin
várát De hát honnan a vár
neve? Állítólag valami Zerin
patakocskátől Nem valószínű
Büszke várakat nem igen ne-veztek
el az alattuk csörgede-ző
szerény patokokról inkább
fordítva történt a névadás
A költő büszke volt hős
nagyapjára De vajon ilyen
büszke biztonsággal veti szem-be
a Zrínyi nevet magát a
horváttá fajulás vádjával ha
ezt a nevet csak nemrég vet-te
fel a család a vár közvetí-tésével
a kis patakról? Ez
sem valószínű A levél cím-zettje
még bizonyára kiérzett
a mondatból valamit ami
előttünk már homályos
A közben eltelt évek alatt
három adatot találtam me
lyek talán útba igazíthatnak
ix
1 A szumirok nyelvén SU- -
HA OLCSÓN
akarnak vásárolni
óriási
választékkal
méltányos árakkal állunk
kedves vevőink rendelke-zésére
újonnan átalakított
üzletünkben
ases
384 SPADINA AVENUE
Telefon: EM 6-50- 33
őszi ruhák kosztümök
gyermekholmik fehérne-műk
és ágyneműk
I$Ó-- ÉS SZÁMOLÓGÉPEK
ELADÁSA BÉRBEADÁSA
JAVÍTÁSA IRODAI BÚTO-ROK
ÉS FELSZERELÉSI
CIKKEK NAGY VÁLASZ-TÉKA
436 AVE
TELEFON
LE 3-79- 54
M D I Xk
RIM szó jelentése: istálló( ud-var
2 A Kr e második évez-red
során több hullámban
jöttek a jelenlegi Palesztiná-ba
a névadó philisteusok
egyesek szerint Krétábó má-sok
szerint Kis-Ázsiáb- ól öt
nagy várost alapítottak mind-egyiket
ót tagból álló tanács
vezette Az öt hatalmas úr
címe SERAN volt A szó Gor-don
szerint valószínűleg ro-kona
a görög tyrannos-na- k
aminek értelme: korlátlan úr
parancsoló
3 A Kr e első évszázad-ban
tűnt fel a parthusok ti-tokzatos
népe és három szá-zadon
át vívott a római biro-dalommal
azért a területért
mely valaha a szumiroké
volt A zseniális és vitéz part-husok- at
éppúgy tönkretette a
testvérharc mint régebben a
szumirokat
A rómaiak alapos munkát vé-geztek
A parthus nyelvnek
alig maradt emléke Tudjuk
azonban hogy fővezérüket a
híres parthus lovasság pa-rancsnokát
SURENA-na- k ne-vezték
Mindezekből vessük egybe
hogy Zrínyi Miklós zászlós úr
voltt örökös főlovászmester
Sejthető hogy valamely igen
régi jogon mely valószínűleg
messze megelőzte azt az időt
amikor a család megtanulta
és beszélte jobbágyai és derék
határőr-vitéze- i horvát nyel-ves
és elkezdett használni egy
szlávossá ferdített nevet Ám
ettől alkalomadtán visszatért
a család a roppantul régi és
nagy tekintélyű méltóságot
és öröklődő hivatalt jelző Ze-rin
névhez A kortársak
ismerő része
még érthette a Zerin mögött
az ősi jelentést: nagyúr az
ország lovas haderejének pa-rancsnoka
Ne hagyjuk figyelmen kí-vül
hogy a régi magyar had-viselés
súlypontja a lovassá-gon
volt hogy a lótenyésztés
ügye nyilván országos fontos-ságú
volt és hogy az erre
terület az ország
déli dombos vidéke lehetett
egészen a török veszedelem
r
csak elsőrendű
szakemberrel
végeztessen
közjegyző
v budapesti
ügyvéd Kanada
egyetlen magyar
törvényszéki hites
tolmácsa
Hiteles irodalmi és tech-nikai
fordítások szabadalmi
leírások közjegyzői okira-tok
fotókópiák házassági
ügyek stb
341 Bloor St W Toronto
Telefon: WA 1-71- 85
fel a Váci utcát
HA PONTOS FIGYELMES ÉS GYORS
KISZOLGÁLÁST AKAR AKKOR CSAK HÍVJA
YOH
w£jI11
' ük LTD
605 Sl WA 5-24-
91
gyászában
FORDULJON TEUES BIZALOMMAL A
MELY NÉGY GENERÁCIÓN KERESZTÜL
A LEGNAGYOBB TEMETKEZÉSI VÁLLALAT
TORONTÓBAN
RONCESVALLES
:
YORKÉ CHAPEl
2357 BLOOR ST
RO 7-31- 53
r%nf59
11 II
Felmorzsolódtak
ha-gyományokat
leg-alkalmasabb
Keresse torontói
Z"BUSINESS
MACHINES
Yonge Toronto
Ssaládi
W
idejéig Talán erre utal a Sze-réms- ég
neve is
A szumir gyökérszó a SU-RI- M
értelmi és hangtani meg-felelője
a magyar cserény
szó A hatalmas ridegen tar-tott
délvidéki hadi ménesek
nemzedéke lehetett a cse-rény
Az ország cserényeinek
parancsnoka volt Zerin az a
nagyúr akinek méltóságne-ve
már az ókorban használa-tos
volt turáni eredetű né-peknél
Ezeket vegyük tekintetbe
MEGALAKULT
Szabad Magyar Távirati Iroda
A Magyar Felszabadító Bi-zottság
június 21-é- n Cleve-landban
megtartott közgyűlé-se
Eszterhás István javas-latára
elhatározta hogy a
szabadföldi sajtó- - és rádió-orgánumok
hírszolgálali ellá-tása
és külpolitikai jellegű
tájékoztatása céljából Szabad
Magyar Távirati Iroda néven
sajtószolgálatot szervez Az
új hírügynökség magyarnyel-vű
anyagát a világ minden ré-szébe
elküldi a magyar la-poknak
és rádióknak
a Zrínyi levél megértésé-hez
A költő Zrínyi korában
már megkezdődött az elfajulás--
mely a 18 században kul-minált
Uri csaladok elfelej-tették
nyelvüket Béccsel né-metül
és franciául beszéltek
otthon cselédeikkel valamely
szláv nyelven Mikszáth felje-gyezte
hogy az utolsóelőtti
kékkői Balassa báró már csak
tótul beszélt magyarul nem
Zrínyi Miklós öccse Péter
horvátul irt A maga részéről
azonban tiltakozott Zrínyi
Miklós a degeneráció vádja
ellen Mikor azt írja hogy
„én nem horvát vagyok ha-nem
Zrínyi" ez úgy értendő:
„én a magyar lovasság főve-zére
vagyok"
(A Fáklya)
a
dr
A magyarnyelvű híranya-got
rövidesen angolnyelvű ki-adás
is követi amelyet a
SZMTI az USA-ba-n és Kana-dában
megjelenő angolnyel-vű
lapokon kívül a többi vi-lágrészeken
kiadott lapokhoz
is eljuttat
A Szabad Magyar Távirati
Iroda címe:
Frce Hungárián News Ser-vice
2484 Lee Road Cleve-land
Heights Ohio 44118
USA
Wass Albert:
(ötvenkettedik folytatás)
A professzor ott ült oldalt a ládán fe-jét
a két öklére támasztotta és nézte me-reven
a betonpadló kitaposott foltjait Ká-bult
zsibbadást érzett a fejében valami
mérhetetlen súly nehezedett a mellére és
fojtogatta Ült és hallgatta a leány egy-hangú
színtelen beszédét Talán nem is
értelte meg külön-külö- n a szavakat nem
is fogta föl egyenként őket csak az értel-müket
a súlyúkat érezte mint egy rette-netes
nagy szürke sziklatömböt amit go-nosz
és kegyetlen erők lassan és feltartóz-tathatatlanul
hengerítenek rá egy ország-ra
egy népre egy leányra egy kisleány-ra
az ő kisleányára
Aztán a leány ott az ágy szélén befejez-te
a szörnyű vallomást és elhallgatott Ült
ott mozdulatlanul és a szürke szennyes
betonpadlót nézte ö is A csönd rásúlyoso-do- tt
az alacsonymennyezetű pincére a sö-tét
falakra az asztalon pislákoló petró-leumlámpára
a dísztelen bútorokra
A professzor lassan fölemelte ökléről a
fejét ránézett a leányára és nyelt egyet
„Ha tudtam volna előre" mondta száraz
torokkal fojtottan és keserűen „ha tud-tam
volna mindezt előre nem küzdöttem
volna az ellen hogy a titkomból bombát
csináljanak! Én vagyok az oka Christa
hogy mindez megtörtént veled én egye-dül!
Isten a tanúm hogy ezt nem akar-tam!"
A leány felkapta a fejét és értel-metlen
tekintettel meredt az apjára „Azt
hiszed hogy megbolondultam?" kérdezte
a professzor és furcsán keserűen elvicso-rodo- tt
„Nem nem vagyok bolond Most
már nem Csak voltam Bolond voltam ak-kor
amikor azt hittem eh ne beszé-ljünk
róla Késő Inkább együnk valamit
Christa Ott a polcon van néhány húskon-zerv
még Hagyd el majd én Te csak pi-henj
te már éppen eleget jaj mivé
lett ez a világ rettenetes rettenetes !
Te szegény kisleányom te szegény jaj
nem ez borzasztó borzasztó! Mi lesz az
emberiségből?''
Másnap előkereste az ócska konzervdo-bozból
a megmaradt dollárokat és a len-gyel
táborban ruhát cipőt vett értük Chris-lána- k
Jutott még egy gyapjútakaróra is
fehérneműre harisnyára egy kiló zsírra
és két kiló cukorra Aztán elment a leányá-val
együtt a vöröskereszthez és bejelentet-te
a Jürgen adatait és utolsó címét A vá-laszt
négy hónap múlva kapta meg hiva-talos
levélben Jürgen Heimsich-Habicht- ot
1945 februárjában az oroszok magukkal
vitték Azóta semmi hír róla A professzor
szótlanul vette tudomásul a hírt Chrisiá-na- k
nem is tett említést róla a levelet el-tépte
és elégette Valami tompa fásult-ságban
élt már akkor öt hete volt már
alkalmazásban mint éjjeli őr
A pénzbeváltás kényszerítette bele ebbe
az állásba A Reichsmark értéktelen pa-pírrá
vált és abban a pillanatban az üzle-tek
kirakatai megteltek áruval Christa
nagyra nyDt vágyódó szemekkel állt a fel
halmozott csodák előtt és az a kevés pénz
amit beváltáskor kaptak hamar elfogyott
Munka után kellett nézni Christát egy női
szabászüzletbe vették föl tanocnak ő pe-dig
éjjeli őr lett Protekcióval jutott ehhez
az álláshoz Egy nagy épftkezési vállalat
több kiégett bérház újjáépítését kezdte el
a város másik végében és egy königsbergi
szobafestő aki valamikor hetekig dolgo-zott
az egyetem épületében ott volt alkal-mazásban
ennél a vállalatnál Ö protezsál- -
Vaszary Gábor:
A KULTÚRA NEVÉBEN
Olyan helyre szerettem
volna nyaralni menni — per-sze
a Balaton mentén — hol
semmi kultúra nincs Ahol
parasztszobában laknak a für-dővendégek
és a lovakkal
együtt járnak fürödni Ahol
nincs strand csak a bokrok
mögött vetkőznek az embe-rek
Időnként a falu bikája
elöl kell menekülni és ebéd
közben túlérett fekete szed-rek
pottyannak az ember
fehér nadrágjára Ahol izga-tó
látvány a tehenek hazaér-kezése
és alkonyatkor a disz-nókkal
megy haza az ember
aludni bzovai anoi nincs
semmi csak kacsahápogás
ahol már előre örül az em-ber
ha a vonatot jelzik mint
a nap egyetlen eseményét
Egy ilyen helyre akartam
elmenni s hogy még sem lett
belőle semmi ennek is meg-van
a maga története
Az előkelő fürdőhelyen
ahol megszálltam egy reggel
zilált képű úr érkezett Hat
óra felé történt
Korán szoktam kelni hogy
a természet szépségeit ' meg-csodáljam
és így ez a szokat-lan
érkezés felkeltette a fi
gyelmemet
Az ebédnél asztaltársam
o
la be Habicht professzort éjjeli őrnek 75
pfenning órabérrel
Délután négytől reggel hétig tartott a
szolgálat hetenként egy szabad éjszaká-val
A pincelakástól a munkahelyig egy és
negyedóra gyaloglás Fél háromkor indult
útnak egy kis kopott táskában magával
cipelve a vacsorát és reggel félkilencre ért
újra haza A pénz amit ezért a munkáért
kapott elég volt kettőjük élelmezésére
Nem volt nehéz munka és hamar bele-szokott
Egy kis deszkabódéban ahol a pal-lérok
a szerszámaikat tartolták volt egy
rozoga vaskályha egy asztal egy szék és
az asztal fölölt egy villanyégő A kis vas-kályhába
be lehetett fűteni fahulladékkal
ha hűvös volt az éjszaka és olyankor egé-szen
barátságos tudott lenni a bódé Kint
deszka tégla épületfa állott halomba rak-va
azokra kellett ügyelni Könnyű munka
volt és meg lehetett szokni hamar Csak
az első napok voltak különösek
Mindjárt az első délután amikor a íö-pallér- nál
jelentkezelt a szűk kis irodában
az szúrós szemmel szinte ellenségesen
mérte végig „Maga az éjjeli őr?" „Igen"
felelte a professzor Mi a neve?" „Habicht
Herbert Habicht" „Azt mondták nekem
hogy maga valami tanárféle volt régen"
mondta összehúzott szemekkel a főpallér
„igaz ez?" „Igaz" „Akkor bizonyára egye-temet
is végzett mi? Talán doktorátusa is
van?" „Van" „Ugy Szóval a maga neve
akkor Doktor Habicht? Professzor doktor
Habicht? Miért nem mondja így? Szégyel-li?"
A professzor fakó arca egy árnyalat-tal
megszinesedett és alig észrevehetően
megrándult a nyaka „Nekem nincs okom
hogy szégyeljem azt ami voltam Sem azt
ami most vagyok" A hangja kemény volt
és a főpallér egy pillanatig döbbenve né-zett
rá Aztán bólintott és kinyújtotta felé
a kezét „Igaza van professzor úr Isten
hozta nálunk Szégyellje magát az emberi-ség
igen Hogy egy tudós ember mint
maga egy doktor egy egyetemi tanár
ilyen módon kell megkeresse a kenyerét!
Disznóság én mondom! Erre iszunk egyet!"
Voltak az irodában mások is egyszerű
pallérok Morogva bólogattak azok is fe-jüket
csóválták sorra odaléptek hozzá és
kezet fogtak vele A főpallér elővett a szek-rény
mögül egy pálinkásüveget és oda-nyújtotta
a professzornak „Isten hozta
professzor űr!" Sora ittak az üvegből
„Egészségére professzor úr" mondták
„lesz még jobban is így nem maradhat a
világ!" így kezdődött el az első nap Vala-mi
különös meleg érzést hagyott maga
után Érezte hogy ezek az egyszerű embe-rek
őszintén nyújtották feléje a kezüket
káröröm nélkül Ugy vették be maguk kö-zé
sainálattal és tisztelettel mégis mint
egy idősebb testvért akit a balsors letapo-sott
Azon az első éjszakán ismerkedett meg
a szomszédaival is Ugy tíz óra körül ko-pogtak
a bódé ajtaján és köpcös kerekar-cú
vidám emberke dugta be a fejét A
professzor éppen egy amerikai tudomá-nyos
folyóiratban lapozott amit Christa
szerzett az amerikai missziónál A köpcös
bedugta a fejét az ajtón és rávigyorgott
„Kellemes időtöltést kolléga úri Nincs vé-letlenül
egy szál gyufája? Holnap becsület-tel
megadomr „Hogyne tessék" felelte a
professzor és előkotorta zsebéből a gyufa-skatulyát
Az idegen bejött meglátta az asz-talon
az angolnyelvű folyóiratod belenézett
volt a levest még kikanalaz-ta
a főzeléket éppen csak
megkóstolta de a húshoz
már hozzá sem nyúlt
Csak nézett maga elé két-ségbeesetten
Később cigaret-tára
gyújtott és tőlem kért
tüze igy aztán megismerked-tünk
Gondoltam bizonyára Jó is-merőse
a Balaton környéké-nek
és eligazíthat egy olyan
vad helyre ahová menni sze-retnék
őrültként nézett rám ami-kor
megmondtam mit aka-rok
— Ilyen helyre akar men
ni?
— Várjon én megmagyará-zom
hogy miért Nekem
a nagy csend kell az ab-szolút
nyugalom távol a
nagyvilág zajától azért
keresek egy ilyen helyet
— Én éppen egy ilyen hely
ről jövök — mondta és olyan
tekintettel mondta hogy a
hátam mögé néztem nem
áll-- e ott valaki aki az élete
ellen tör
— Egy ilyen helyen vol-tam
pontosan — mondta drá-mai
hangon — Szép olcsó
hely Yolt Nekem inkább az
olcsósága miatt kellett és
nyugalom is volt már úgy
napközben de rettenetesek
voltak a hajnalok
— Miért? A hajnalok na-gyon
szépek
— Igen? Na és a (Esznó-pászt- or
tülkölése? Van fogal-ma
erről? Minden hajnalban
arra riadtam hogy Afrikában
vagyok és egy vad elefánt
kétségbeesett fuldokló trom-bitálás- át
hallom Ez körülbe-lül
a kanásztülök Uhu
luhu uu Szörnyű volt
Minden hajnalban szívdobo-gáss- al
riadtam Később már
el sem tudtann aludni csak
vártam hogy mikor esek túl
rajta végre minél előbb
Mikszáthnak vagy kinek volt
egy ilyen novellája a kanász
tülköléséről és ott a ravasz
pesti egy hatost igért az ille
tőnek ha minden hajnalban
pontosan az ablaka alatt fúj
ja mert valósaggal reszKet a
gyönyörtől ha a tülök hang-ját
hallja Odatette egyszer- -
kétszer a hatost az ablakpár-kányra
de később már nem
Erre megdühösödött a ka-nász
és elment a falu másik
végébe tülkölni( hogy vala-hogy
meg ne hallja mert ö
ingyen nem fújja a pestinek
Mindjárt én is arra gondol-tam
hogy hasznát veszem en-nek
az ötletnek Mondom a
és füttyentett egyet „Olala! Inkognitóban
szintén? Ebben az esetben engedje meg
hogy bemutatkozzam: Werner Grothe vala-mikor
a Volk und Reich Verlag lektora
dramaturg és színműíró ma államilag en-gedélyezett
Wau-Wa- u a Krause et Comp
cég szolgálatában!" „örvendek" felelte és
mosolyognia kellett Dr Herbert Habicht
egyetemi tanár Königsbergből" „Nézz csak
oda!" csapta össze a kis köpcös a kezét „hát
már olyan kevés a bakter a hazában hogy
már az egyetemi tanárokra is sor került?
Habicht Habicht valami rémlik ne-kem
nem volt magának valami kis
ügye annak idején a hatalmasokkal?" A
professzor rántott egyet a száján „Annyi
csak hogy bezártak Több nem" „S miért
ha szabad megkérdezni?" „Mert ostoba
becsületes szamár voltam" A kis köpcös
vidám fintort vágott „Olaha! Szóval egy
válfaja a háborús bűnösöknek! A tábornok
szerint ugyanis minden becsületes ember
háborús bűnös mivel elvesztettük a hábo-rút
Nagy filozófus az öregúr majd megis-meri
Olt van a főhadiszállása ahol az is-kolát
építik Vigyázzban állok előtte ha ta-lálkozunk
mert én csak főhadnagy vo-ltam"
Még locsogott a vidám kis ember egy
darabig aztán kivett a skatulyából három
szál gyufát megköszönte és elment
A professzor húszpercenkent kiment a
bódéból és körüljárta a telepet őszeleje
volt hűvös párás éjszaka Néha egy-eg- y
siető ember kopogott végig a kihalt utcán
sötéten meredtek föl az égnek sötéten és
sötéten meredtek föl az égnek és a házak
távoli háztetőn s olykor egy-eg- y tehervo-nat
mozdonya sípolt valahol A messzi csil-lagok
harmatot szitáltak a magasból s a
csönd mély volt és titokzatos Néha meg-állt
a deszkarakásokon túl a sarkon és fi-gyelte
az éjszaka csöndjét Az volt az érzé-se
ilyenkor mintha egy halott város fölött
őrködne Egyedül egyetlen élő ember
utolsó ember aki megmaradt Üres ha-lott
kőfalak között Talán valóban ilyen len-ne
most ez a város gondolta ha én ak-kor
ez és sok-so- k más város a földön
És én sem állanék itt egyedül az éjszaká-ban
és senki sem állana sehol Ott azon
a sarkon találkozott össze később a tábor-nokkal
Már jóval éjfél után lehetett Lassan ha-ladt
át a deszkarakások előtt és gallérját
föltűrte mert hűvös volt Mikor a sarokra
ért egy hosszú szürke emberi alakot pil-lantott
meg Ott állt mozdulatlanul „Jó
estét" köszönt reá amikor melléje ért A
szürke esőköpenybe burkolt magas ember
feléje fordult Csak egy hegyesre pödört
fehér bajuszt látott egy kemény kissé haj-lott
orrot és két szúrós nézésű szemet A
többit elfödte a sapka ellenzője De ahogy
mereven és szögletesen megfordult ahogy
ott állt magasan egyenesen azonnal tud-ta
hogy nem lehet más csak a tábornok
„Jó estét" recsegte egy érdes kemény
hang „szolgálatban?" „Igen Bár úgy lá-tom
elég felesleges Nem jár erre senki"
„A szolgálat sohasem felesleges fiatalem-ber"
recsegte a hang a szolgálat nevel
ébren tartja az öntudatot és a kötelesség-érzetet!- "
„Ez igaz" ismerte be a professzor
is„ aztán csak álltak és hallgattak mind a
ketten Valahol egy közeli utcán teherkocsi
dübörgött keresztül zakatolt a kövezeten
aztán mind halkabb lett végül elnyelte a
csönd
JSzolgáltr' „TessékT Aztkérdem hogy
as53:inja
kanásznak" hüsz fiHert aíícS
neki minden alkalommal Ifl
az ablakom alatt íójja merf
imádom a kanásztülök hang-ját
És ez volt a vesztem
mert addig ha hallottam i
nem hallottam olyan közel-ről
na de most Ide fi-gyeljen
mi történt! Az a
kanász egy úr volt és a világ
minden kincséért el nem fo-gadott
volna egy fillért scm
megteszi ő ingyen is a kultú-ra
nevében hadd virágozzék
fel a falu És ingyen tülkölt
be az ablakomon direkt a po-fámba
szörnyű volt Később
már lebeszélni sem tudtam
róla azt hitte csak szerény-kedem
Végül kedves megle-petésként
egész váratlanul
hazatérőben alkonyatkor is
betülkölt nekem az ablako- -
mon amikor pótalvásokat
rendeztem Uram egy rongy
az idegrendszerem Tegnap-előtt
szöktem el onnan egy
borzalmas tülkölés után A
vasúti töltések mentén mene-kültem
a legközelebbi állo-másig
— És ezért van oda hogy
alig eszik?
— Tudniillik a nagy sietős-ben
otthagytam a fogsoromat
is
hol szolgált és milyen rangban?" „Nem
voltam katona" ismerte be szinte szégyen-kezve
„ugyanis " „Dr Habicht egyetemi
tanár" „Igen A főhadnagy jelentette már
Elvesztettük a háborút mi? Most itt va-gyunk
Persze Nem is lehet másként Aki
elveszti a háborúi az háborús bűnös Az
rabszolga Mi?" „Ami most van ez a chaos"
mondta a professzor lassan „ha a társadal-mi
rend felbomlik akár belső katasztrófa
folytán akár külső nyomásra akkor felbo-rul
az egyensúly is Ez a chaos A társadal-mi
megrázkódtatás fölkavarja a szemetet
és időbe kerül amíg mindenki megtalálja
újra a helyét Fizikai törvény" Valahol
magasan a csillagok alatt vadludak húzlak
át Hangjuk idegenül hullott alá a sötét vá-rosra
idegenül és búsan „Igen" szólalt
meg hirtelen a tábornok mintha álomból
riadt volna föl és a hangja talán egy árnya-lattal
még keményebb volt „igen ezt jól
mondta A rend Igen És a törvény Kár
hogy nem volt katona Kár Na mindegy
Viszontlátásra A szolgálat szolgálat"
Még állt egy ideig a sarkon és nézett a
tábornok után ahogy szürke esőköpenyé-ben
szikáran egyenes derékkal lassan to-vahaladt
az üres utcán Egy gázlámpa réve-teg
fénye elnyújtotta az árnyékát kísérl-eticsen
hosszúra ahogy ott ment olyan
volt minlha egy régi meséből lépett volna
ki „A rend és a törvény" ismételte a pro-fesszor
a tábornok szavait félhangosan a
sötét utcasarkon és ez a két szó olyan volt
ott a halott csöndben mint amikor fagyott
téli rögök dobognak egy koporsó fedelén
Hajnal előtt még egy látogatója akadt
egy őrjáratát végző rendőr Néhány perc-re
bejött a bódéba melengette kezeit a
vaskályhánál és álmos szemmel mondott
néhány rosszkedvű szót az életről amely
egyformán nehéz mindenkinek( akármi le-gyen
is a mestersége Aztán reggelig nem
jött más senki Az utca lassan életre kelt
emberek másztak elő valahonnan és sietve
mentek a munkahelyük felé Szemeteskocsi
dübörgött át a kövezeten valahol lejesedé-nye- k
csörömpöltek nagyon messziről hal-lani
lehetett az első villamos csilingelését
Aztán megjöttek az első munkások és a
professzor haza mehetett így lelt el az el-ső
éjszaka
Este a kis köpcös színműíró valóban visz-szahoz-ta
a három szál gyufát „Ö a tábor-nok"
mondta „ő a mi külön német Don
Quiholénk Száműzött emlékmű antik
dísztárgy ö a német múlt Én nagyon sze-retem
szegényt Ha látná milyen feszes
vigyázzban állok előtte! Főhadnagy —
szokta mondani — kitartunk az utolsó em-berig!
Igenis tábornok úr az utolsó ga-tyán- kig
kitartunk! Szegény öregnek csak
egy inge van maga szokta kimosni és
olyankor úgy veszi föl délután vizesen A
Mannteufelstrasse végében lakik egy kis
padlásszobában Ez a Mannteufel is tábor-nok
volt valamikor de a bakterségről
megfeledkezett " Sokat locsogott össze-vissza
vidám fickó volt és szórakoztató
„Föl a fejjel professzor" mondta amikor
visszaindult a maga bódéjához „még min-dig
l:0-r-a áll a játék a mi javunkra Mert
mi el tudjuk végezni a bakterek munkáját
de próbáljanak a bakterek színdarabot ími
vagy új gyógyszereket kikísérletezni a labo-ratóriumokban!
Egyébként ajánlom hogy
tegyen tisztelgő látogatást a tábornoknál
Az öregúr nagyon sokat ad a formára "
(Folytatjuk)