Kanadai Magyarsag, April 25, 1964

              II!
N í i:
w
i ?
4 oldal
f+&+MWi#luHimilfr+f'i'CJ rflilTr rlfii -- - fnWI
ííras
fi
iKSf KSKEíSESISRSKSj-"- ? jvc
!'
í :
KRÚDY
„Nem bírta kéremszépen a
rossz embereket és a butá-ikat"
közli egy tanú
Második feleségét ha el--'
ment bezárta Kellér Bandi
szerint napi 4—5 liter bort
ivott
Első házasságából való Ho-na
lányát cirkuszi lovarnőnek
akarta adni Mikor második
házasságából való Zsuzsi lá-nya
született és megkérdez-ték
tőle mekkora a gyerek
így felelt: „Négy liter és há-rom
deci"
Cs Szabó László elragadta-tott
cikkében züllött hajósnak
nevezi Hevesi András meg-hökkentő
és szépséges ször-nyetegnek
Egy pamfletista
így jellemezte: „A nagy Méla
Málé" Valaki iszapba merült
elsüllyedt antik gályához ha-sonlította
Szüleinek már több gyere-kük
volt mikor édesapja édes-anyját
elvette Érettségi előtt
Debrecenbe szökött újságíró-nak
Mikor Debrecenből egy vá-ra- di
redakcióba szerződtetik
e az alig húszéves fiatalember
megérkezik Laszky Ármin
hiába várja a szerkesztőségbe
Végül a Lloyd Kávéház fő-pincére
telefonál s közli
hogy kora este óta itt mulat
'egy nagyon előkelő külsejű
fiatalember gróf Krúdy Gyu-lának
hívják rettentő ricsajt
csap francia pezsgővel itatja
a törzsvendégeket s azt mond
ta hogy a hatalmas számlát
másnap majd Laszky kifizeti
Elégséges rendűre érettsé-gizett
Apja a végrendeletből
kitagadta
Tanú közli azokat a szavait
amelyet egy szerkesztőnek
mondott szerződéskötéskor
„De mihelyt a regény meg
fog jelenni furcsa tatárjárás
és furcsa tatárok járása le-szen
itten Nevezetcsen a ho-noráriumocsk-áért
Mert jön-nek
akiknek én régóta tartó-som
És rá akarják tenni ke-züket
a pénzre Ezeknek ki ne
adják a pénzt Jönnek ház-mesterek
házbér fejében ká-vésok
szállodások és vendég-lősök
feketék titkos kis szo-bák
és spriccerek fejében —
azoknak se adják ki a pénzt
Erzsébet:
M Clair: Ella meséi
Dezső:
Bútorosok részletesek fíáke-rese- k
fűszeresek hiába Jön
az asszony szegény asszony
hogy a feleségem és éhezik
Hát a feleségem lesz de a
pénzt ki ne adják neki Jön
egy gyerekkel!
nincs és én hitvány
gazember róluk nem gondos-kodom"
hitvány gazem
ber ez igaz a pénzt
azonban ki ne adják Jó he-lyen
van az itten Jövök én az-zal
az asszonnyal és térdenáll-v- a
fogok könyörögni a pén-zért
ki ne adják ki ne ad
ják!
De ha egy szép napon
— magam jövök fütyürészve
hoci ide azt a kis pénzt ak-kor
ideadják!"
Hevesi András legnagyobb
prózairónkhak nevezi Kár-páti
Aurél azt írja hogy „Az
óra ingája leng minden sora
mögött" Szép Ernő számára
Krúdy bánatos könnyű és il-latos
mélasága olyan mint
amikor az erdőben
megered az eső Supka álom
vizek csodahajósának nevezi
Németh Andor szerint Krúdy-na- k
nem olvasói hanem cin-kosai
vannak Szerb Antal
szerint Krúdy pénzt akart ke-resni
ehelyett remekműveket
írt Sőtér Krúdy műve
egy letűnő hattyúdala
Kosztolányi azt állította hogy
Móricz a magyar irodalom
Napja a Holdja
ö maga nem állított sem
mit Ennyit közölt: „Semmit
sem csak színhazugsá-gokat-"
I
i
Milyen volt
Férfinak és ga-rázda
ember Gyöngéd és ke
gyetlen Gyermekien szelíd éc
meglepően gonosz A legfino-mabb
hangulatok csiholója s
időnként a legrosszabb apa
Sejtelmes ködlovag és csehók
verekedője Aranyfényű em-ber
és javíthatatlan kártyás
és szegény sikerek fé-nyében
fürdő és koldusként
szerencsétlen és üldözött Gőz
fürdőkben ázó kocsmákban
elalvó s álmából
nemegyszer tüsszentőporokkai
ébresztett úr Krúdy
világa a legbonyolultabb jel
Wass Albert
iroaaniiio
1964 május 15-é- n pénteken este
8 órakor a CoHegiatc
286 dísztermében
Eredeti „Qualiton" gyártmányú
angol és francia
NYELVTANFOLYAM
hanglemezen (7 long play lemez)
kisérő könyvvel $3495
Előfizetőinknek kedvezményes áron: $3000
FIGYELJE KÖNYVOSZTÁLYUNK HIRDETÉSEIT
LAPUNK KÖNYVOSZTÁLYÁN KAPHATÓK:
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert $050
Bartha Kálmán: Trianoni átok Versek „ $150
Csaba István: Az elsüllyesztett háború $150
Csighy Sándor: Hangok a romok alól $200
Csighy Sándor Mozaik kockák $150
Fáy Ferenc: Az irást egyszer megtalálják $150
Fáy Ferenc Törlesztő ének $200
Füry Lajos: Árva Magyar János „ $180
Ghyczy Zsuzsanna: A város $300
Kenései F László: Járhatatlan utakon $200
Kenneth Claire: Holdfény Hawaüban $2S0
Kerecseny János: A Világmegváltó Eszme I—H $550
Kisjókai Erzsébet: A gyertyáknak égni kell $120
Kisjókai Erzsébet: Esti zsolozsma $060
Kiskókai Fénykép Album
Kisjókai Erzsébet: Lázadás
„lakás
éheznek
vagyok
osztály
Krúdy
Krúdy?
Gazdag
kocsmai
Harbord
Harbord
együtt:
'Kisjókai Erzsébet: Tulipántos láda
Kisjókai Erzsébet: Ének Stuart Máriáról
Kostya Sándor: Édes anyanyelvünk -
Dr L Nádassy: Hotel Canada
Orbán Frigyes: Görbe Tükör
Street
Saint néni
Szabó Feltámadás Makucskán
halkan
szerint
írtam
gyönyörű
nyírségi
$060
$200
$060
$080
$100
$190
$100
$100
$050
Székely Molnár Imre: Hallod-- e Zsófi? _ $300
Szüvássy L: Mesék a bryanszki erdőből L $200
Szüvássy L: Mesék a bryanszki erdőből EL $300
Wass Albert: Tizenhárom almafa „ $240
Zilahi Farnos Eszter: Zeng még a dal $100
Könyvosztályunk beszerez bármilyen magyar könyvet
Minden könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk
Utánvéttel könyveket nem szállítunk
GYULA
lemet vetíti elénk A sorok
közt selymes rétek derengése
és vad mocsárszín keveredik
az egyik oldalról fény szök-ken
elő a másikon már iszap-szag
terjeng lustán és alatto-mosan
Gyakran volt pénze de min-dig
csak rövid ideig A kocs-mákban
ritkán szólt Iroda-lomról
soha Nem kedvelte
ha dicsérik A dicséretet lein-tette
Krúdy a könyveit sem
őrizte meg Megírta a posta-kocsikat
a Szerafinokat a pa-lotai
álmokat azután többé
nem törődött vele A kocs-mákban
nem hallgatott tár-saira
csak akkor figyelt fel
amikor a kártyáról szélhámo-sokról
nagy nyereségekről
turfról vagy asszonyszöktetés-rő-l
beszéltek
Sokat nem evett de rajon-gott
a nagyevésekért s' étkek-ről
csonthúsokról borok illa-táról
a magyar irodalomban
a legszebb sorokat irta le
Egyszer levágatott egy disznót
öbudán s vendégserege szá-mára
az egészből töltött pá-posz- tát
csináltatott
Katonatiszttel gazdaggal
úrral szemben gőgös és garáz
da volt Pincérhez haj tóhoz
hordárhoz kucséberhez min-den
szegényhez gyengéd és fi- -
miolmAP A ♦oni'ÍTj Tlmr f™l
állítja hogy soha senkit se
szeretett A nőket megtűrte
egy-ké- t cimborát kedvelt
Félelmesen vegyítette —
csak tudnám hogyan] — a
semmitevést a szakadatlan
dolgozással Néha egyvégben
napi tizenkét órát írt S volt
hogy betessékelte egyik barát-ját
egy gumikerekűbe és oda-szólt
a kocsisnak Pestem —
Balatonfüredre napig tar-tott
az út
Minden sora puha égi lebe-gés- ű
Habos virágillat száll az
egész életmű felett Ugyanez
az író egy bárót (aki katona-tiszt
is volt) egyszer egy kocs-mában
összetört azután kiha-jította
az utcára Bothmer bá-róval
együtt viszont kedvelt
szokása volt hogy kapatos
reggeleken kimentek az állat
kertbe dúsan leborravalőzták
az állatkerti őrt aki beeresz-tette
őket a farkas a medve
vagy egyenesen az oroszlán
ketrecébe s ott ittak tovább
Aruay után nem sok ma-radt
Egy frakk mindeneset-re
Az is csak azért mert a
toronymagas méretek folytán
a zálogházi becsüs nem vette
be Ebben a frakkban temet-ték
el Rezeda Kázmért
Világáról a legélesebb kri-tikát
nem valamely könyvé-ben
mondta ki hanem élőszó-ban
fogalmazta meg Móricz
előtt keserűen jegyezte meg
egyszer:
Abban a tévhitben él-tünk
hogy mindig vasárnpa
van
R P
Wass Albert:
(Harmincharmadik folytatás)
Nem tudnak úszni" Akkor már szédüle- -
j tes sebességgel rohant velük a csónak va- -
lósággal röpült a hullámok tetején és a
vízesés zúgása fülsiketítőén dübörgött a
fülükbe Az egyik gyerek egy kis sápadt
cseh felvisított a rémülettől és Gottfried
is sírni kezdett „Mit bőgsz! Fogd be a szá-dat!"
ordított rá Kazimir vörösen de a ma-gyar
rátelte erős barna kezét a Gottfried
vállára másik kezével pedig megtapogat-ta
a kis visítozó csehet és nyugodt han-gon
mondta: „Nem kell félni Fogózkodja-tok
meg jó erősen nem lesz semmi baj"
A nyugodt erős kéz a vállán és ez a né-hány
szó bizalommal töltötték el Gottfrie-de- t
és már nem sírt csak rémületre nyílt
szemmel meredt az iszonyú sebességgel
közeledő mélységre és akaratlanul is bele-kapaszkodott
az idegen fiúba Szörnyű
volt Az egész levegő reszketett a rettentő
robajtól s mintha a tajtékos mélységből a
halál hideg szele fújt volna bele az arcá-ba
Aztán egyszerre csak megállt a csónak
Olyan hírtelen és váratlanul hogy majd-nem
lezuhant a padról Alig egy lépésnyire
a csónak orrától harsogva szakadt alá a
víz a mélységbe de a csónak állt csak a
deszkái reszkettek félelmetesen A zúgás
valósággal megsiketítette és a íevegő tele
volt csillogó vízcseppekkel „Senki se moz-duljon"
kiáltotta a pokoli dübörgésen ke-resztül
a magyar fiú a legkisebb mozdu-lat
megindíthatja a csónakot! A parton
már észrevettek és mindjárt itt lesz a se-gítség!"
Ültek mozdulatlanul sápadtan és
vacogó foggal Gottfried valósággal össze
görnyedt a félelemtől Kiabáló emberek
rohantak föl és alá a parton Megpróbálta
lehunyni a szemét és elhitetni mindezt De
hogy alszik és csak álmodja mindezt De
nem sikerült A szörnyű dübörgés és a ka-vargó
mélység túlságosan félelmetes való-ság
volt Reszketett ő maga is akár a csó-nak
Aztán az emberek átdobták fölöttük a
kötelet a két part között és a kötél meg-feszült
Egy fekeábrázatú bajuszos ember
ordított valamit egy ismeretlen nyelven A
magyar fiú óvatosan fölállt Keze éppen
elérte a kötelet „Először akik nem tudnak
úszni!" kiáltotta „Gyorsan egy-kett- ő! Tel"
mutatott a vézna kis csehre Az elmeresz-tette
a szemét és bőgni kezdett „Félek!"
„Ki megy elsőnek?" „Mulassa meg valaki
hogy hogyan kell!" kiáltotta egy hosszú
szemüveges német fiú „Én nem értek az
ilyesmihez!" A magyar ránézett Lubovszki-r- a
„Elkezded?" „Én utolsónak maradok"
felelte Kazimir és mosolygott „én vagyok
a kapitány! Egy-kett-ő induljon valaki!"
Senki se 'mozdult Jő tíz lépés volt a partig
s az az egy szál kötél ijesztően himbálód-zott
a megvadult víz fölött A parton kiabál-tak
az emberek és integettek dühösen
„Hát nézzetek én megmutatom!' ki-áltotta
a magyar fiú és elkapta a kötelet
Pillanat alatt rajta lógott kézzel-lábba- l fo-gódzkodva
mint a macska és hihetetlen
fürgeséggel kúszott végig rajta „Követke-ző"
ordította Lubovszki és elkapta a so-vány
kis cseh fiú vállán a ruhát „Te jössz!
Ne bőgj mert bedoblak a vízbe te kukac!
Fogózkodj meg! Most fel a lábakat Ügy!
Most mássz!" Ezután Gottfried következett
Húzódozni próbált de Kazimir könyörtele-nül
fölráhtotta „Szegyeid magad!" ordí-tott
xa „fogd meg a kötelet!" És Gottfried
„ lia&j— J
Tíz
—
ide
Kristóf Attila: Otthoni c
A vasárnap délelőtt csend-je
ülte meg a bisztrót vörö
sen izzottak fölöttünk a gáz-fűtőtestek
odakint lucskosan
esett a hó Nénikék kávét
szürcsölgettek
Az ajtóval szemben álltam
mikor az Ezredes bejött
Szűkre szabott fekete kabátot
viselt fakó szőrmegallérral
Később levette a kalapját és
előtűnt géppel nyírt szürke-sörté- s
feje Az arca szikkadt
volt az orra mereven előre-ugrott-
görnyedten ment és a
pénztárnál halk hangon há-rom
deci meleg tejet kért
egyötvenért Egyetlen mozdu-lata
sem emlékeztetett már a
katonára elcsoszogott a pult
előtt enyhén remegő kezében
óvatosan vitte a tejespoharat
száját beszívta fogatlan ínyei
közé kopottas volt kicsit el-hanyagoltnak
tűnt csak gon-da- l
fényesített cipőjén lát
szott hogy ad még magára
Leült az ablak mellé papír-ba
csomagolt kenyeret vell
elő a zsebéből és ketté törte
Mellettem egy barna arcú
féri állt érdeklődéssel szem-lélte
az öreget úgy tűnt va-lamin
gondolkodik Kiitta a
csészéjéből a feketekávét rá
gyújtott bal kezével hátrasi
mította a haját tűnődve el
mosolyodott aztán odalépett
összeszorította a fogait és megmarkolta a
kötelet Felhúzta a lábait is ahogy a ma-gyar
fiútól látta és azokkal is belekapasz-kodott
a kötélbe összeszorította a fogait
nehogy a rettentő félelem amit érzett ki-szalass-zon
a száján egy sikoltást Rettene-tes
elszántságot érzett magában Halálos
vad kétségbeesett elszántságot Meg akar-ta
mutatni Kazimimak hogy nem gyáva
Hogy méltó a barátságára „Mássz!" ordí-totta
Kazimir és ő mászott Behunyta a sze-mét
kezei görcsösen markolták a durva
kötelet lábai kapaszkodtak minden erejük-kel
és mászott mászott mászott Egyszerre
csak érezte hogy erős kezek ragadják meg
és lefejtik a kötélről Egy pillanatig a le-vegőben
lebegett aztán feküdt a kemény
földön A szemét még mindig nem merte
kinyitni Nem is mozdult egy darabig „Na
kelj fol nincs semmi baj" hallotta hirtelen
maga mellett a magyar fiú nyugodt meleg
hangját és ettől egyszerre nevetni kezdett
de a szemeiből csorogtak a félelem meg
gyűlt könnyei
Később úgy emlékezett vissza erre az
egészre mint valami ködös zavaros rém-séges
álomra Három napig feküdt ideg-lázzal
utána és Lubovszki a hatalmas ba-rát
ez alatt a három nap alatt egyetlen
egyszer sem nézett feléje ez volt a legret-tenetesebb
Lenéz gondolta folytonosan
lenéz azért nem jön Mikor végre felgyó-gyult
és kiengedték elkeseredve vette ész-re
hogy Lubovszki valóban elhidegült tő-le
Gúnyos volt és nem vitte magával ha
kószálni ment az erdőre Bizonyosan meg-vet
mert gyáva voltam gondolta Gottfried
és valami fájdalmas marcango'ó szomorú-ságot
érzett
De a tulajdonképpeni elhidegülés nem
akkor történt mégsem Utána két hónapig
nem látták egymást és amikor ősszel a
tanév kezdetén a negyedik osztályos tan-teremben
újra összetalálkoztak úgy lát-szott
mintha a barátság még mindig fenn-állt
volna közöttük Lubovszki nevetve ve-regette
meg a vállát sünnek nevezte és
pénzt kért tőle kölcsön Néha el is vitte
magával délutánonként ide vagy oda S ő
ment vele Boldogan lelkesen az árnyék
hűségével és alázatával Nem az elhidegü-lés
későbben következett be Egy leány
miatt Ez volt az első leány a Gottfried éle-tében
Judithnak hívták Apjának valamilyen
gyára volt és gyakran járt el a rosengassei
házba üzleti ügyekben Az ismeretség is
ott jött létre közöttük mikor az apja egy
alkalommal magával hozta Judith egy év-vel
volt idősebb mint ö Hosszú gesztenye-barna
haját copfba fonva viselte és nagy
bánatos pillantású szemei az anyjára emlé-keztették
Gottfriedet A szomszédos lány--'
iskolába járt és délben gyakran találkoztak
a sarkon ahol a két iskola utcája egymás-ba
futott Gottfried rendesen elsőnek hagy-ta
el az iskolát hogy idejében a sarkon le-hessen
és megvárhassa Judithot Ilyenkor
együtt mentek három utcán végig köny-veikkel
a hónuk alatt lassan mint akik
sétálnak és anélkül hogy egyetlen szót is
váltottak volna egymással Judith néha rá-nézett
hosszú szempillái alól és Gottfried
ilyenkor ostoba módon elvörösödött Eny-n- yi
volt az egész És ekkor egy napon kö
zéjük lépett ez á Lubovszki
Már fent a tanteremben kezdődött
sendélet
a vénemberhez
— Jó napot ezredes úr —
mondta
Az öreg összerezzent ütés-ként
érte a réghallott meg-szólítás
itt a bisztróban a
tejespohár mellett
— Honnan ismer? — kér-dezte
— Én nem ismerem
magát
— Elmúlt az idő — mond
ta a férfi és megint mosoly
gót — régen találkoztunk
Az öreg kutatva bámult az
arcába az emlékeit foggatta
összehúzott rövidlátó szem-me- L
— Kovács — szólalt meg a
férfi — Kovács János Kijev
ezredes úr
A vénember szeme hirtelen
kerekre tágult a kezét le
vette a tejespohárről
— Hát maga az Kovács?
— mondta és úgy ingatta a
fejét mint egy nagy madár
— Elfelejtjük a régi embere
ket Pedig jó emberemnek is-mertem
— Igyekeztem ezredes úr
— Éleseszű gyerek volt ma-ga
fiam — mondta az ezre-des
— de mellettem nem is
ment rosszul a dolga
— Ezredes úr mellett nem
volt rossz dolgom ezredes úr
A férfi megint mosolygott
A vénember már nem állt
olyan görnyedten mint az
előbb
— Azóta magam fényesí-tem
a cipőmet — mondta —
volt az utolsó legényem
— Mi történt ezredes
lúr?
2981
— Megvagyok fiam A ka-tona
mindig katona marad
Tagadhatatlan — Előreugró
orra körül keserű fintor vont
ráncokat — Más idők ezek
de az ember csak az marad
aki volt
— Hol dolgozik ezredes
úr?
— Az ősszel nyugdíjba
mentem Vénülök fiam — A
kezével joválisan megvereget-te
a férfi vállát — Nem a
rangom után kapom a nyug
díjat mit számít ezeknek a
rangom?
— Semmit se számít ezre-des
úr Hol dolgozott?
Az öreg arca furcsa gri
maszba torzult mintha kese-rű
nyálat nyelne
— Éjjeli őr Érted fiam? Éj-jeli
őr
Megcsóválta fejét és a po-hár
után nyúlt A keze meg-állt
a levegőben a mozdulat
befejezetlen maradt „Kovács-fia"
előtt nem ihat langyos
tejet
— Szép időt töltöttünk
együtt — mondta — A kato
Gottfried az óra vége felé elkezdte össze-kötözni
a könyveit és abban a pillanatban
amikor a tanár kilépett az ajtón már ő is
indult Te sün hova szaladsz te ilyenkor?"
kérdezte hirtelen egy hang a háta mögött
és ez a hang a Lubovszkié volt Gottfried
elvörösödött „Sietek haza" mondta bosz-szűsa- n
„Várj elkísérlek egy darabig" Ez
kellemetlen volt és szokatlan Lubovszki az
intemátusban lakott és így nem volt miért
kijöjjön az utcára Másfél éve ismerték
már egymást és még nem történt meg egy-szer
sem Gottfried nyugtalanul lépegelelt
nagy barátja mellett Mi lesz ha Judith
vár reá a sarkon? El kell süllyedjen szégye-nében
úgy érezte
„Te sün" kezdte Lubovszki ahogy lefe-le
haladtak a lépcsőn „van véletlenül pén-zed?"
„Mennyi kellene?" kérdezte gyorsan
és már nyúlt is a zsebe felé hogy
előbb lerázza magáról A másik csodálkoz-va
nézett reá mert máskor nem ment ép-pen
ilyen simán a pénzkérés „Egy korona
kellene" Annyi nem volt nála csak nyolc-van
fillér Tulajdonképpen úgy tervezte
hogy moziba megy vele délután de inkább
oda adta csak hogy elbúcsúzhassanak
„Ez is elég lesz" mondta Lubovszki kegye-sen
„arról van szó tudod " Gottfried
máris a markába nyomta a pénzt „Nesze
és szervusz! Majd holnap elmondod jó?"
Azzal már ugrált is lefelé a lépcsőkön De
Lubovszki néhány lépéssel utóiérte „Elkí-sérlek
egy darabig" mondta „arról van
szó tudod " Már a földszinten voltak
Gottfried elvörösödött és megállt az
nyíló kapuban Kazimimak tulajdonkép-pen
a hátsó kapun kellett volna kimenni
az internátus a sporttér túlsó oldalán volt
„Nem ér rá holnapig?" kérdezte rettentő
zavartan „Sietnem kell az apám ilyen-kor
és te is az ebéddel az intemátus-ban
" ráérek" legyintett Lubovszi
„van egy jó félóra még az ebédig A saro-kig
elkísérlek Siethetünk együtt én amúgy
is nagyobbakat lépek mint te" Mindezt
vidáman és mosolyogva mondta de mintha
egy kis gúny is lett volna abban a mosoly-ban
Gottfried igyekezett olyan lassan men-ni
amilyer lassan csak lehetett Kétszer is
megállt szorosabbra fűzni a könyveit és
egyszer a cipőfűzőjét igazította meg pedig
ki sem oldódott Lubovszki türelmesen lé-pegetett
mellette és hosszasan magyarázott
valamit egy labdarúgómérkőzésről ami
délután lesz meg hogy utána sörözni megy
majd a fiúkkal és kuglizni is fognak
Gottfried csak félfüllel figyelt oda mert
állandóan az forgott a fejében: mi lesz ha
Judith vár reá a sarkon? Mi lesz ha Ju-dith
vár reá a sarkon?
És Judith valóban várt már Messziről
látta hogy ott áll és néz feléje Egyre za-vartabb
lett Kétszer is megpróbált dadog-va
búcsút venni LubovszkitóL felnőttek
szájáról ellesett frázisok akadoztak a nyel-vén
ilyenek hogy „nem akarlak feltarta-ni"
meg hogy „igazán nem hagyhatom
hogy miattam " de mindez nem hcsznált
semmit Lubovszki már meglátta a sarkon
várakozó leányt és szimatolva tartotta ma-gasba
a fejét mint a vizsla Végül is nem
volt mit tenni Odaértek Judith állt és
Gottfriedre nézett és Gottfried vörös volt
mint a posztó és ő is csak állt ott és nem
tudta hogy most mi lesz Legszívesebben
elsüllyedt volna a föld alá szjgyenebpru--
ápr 25 (17) KANADAI MAGYARSÁG
maga
azóta
minél
utcá-ra
„Én
nának győzelem vagy vereség
dukál Nőknél nem Nőknél
sohasem ismertem a veresé-get
fiam
— Emlékszem ezredes úr
Az öreg csöndesen kuncog-ni
kezdett kopott gallérja fö-lött
az ádámcsutka föl-l- e sza-ladgált
— Most már elárulhatom
— mondta — kedveltem ma-gát
Kovács Kedvemre való
ember volt
— Köszönöm ezredes űr
— Vihette volna valamire
ha mellettem marad Altisztet
akartam csinálni magából
fiam
— Nem az ezredes úron
múlott — mondta a férfi —
nem tehet erről ezredes úr
— örülök hogy találkoz-tunk
— mondta és megint
megveregette a férfi vállát
— Igazán örülök
— Én is örülök ezredes űr
A vénember határozott és
gyors mozdulattal kiitta a te-jet
a kenyeret otthagyta az
asztalon
— Hát Kovács fiam igye-kezzen
csak igyekezzen Vi
szontlátásra — Kezet nem
nyújtott egyenes tartással in-dult
az ajtó felé
Az öreg a küszöbön meg-állt
hátrafordult A hangja
tele volt leereszkedő érdeklő-déssel
— Mondja Kovács maga
most mivel foglalkozik?
A férfi elmosolyodott
— Ezredes vagyok ezredes
úr
Aztán az lett hogy Lubovszki rávdogtatta
fehér fogait Judithra és egyszerűen azt
mondta: „Leszel szíves bemutatni a hölgy-nek?"
Erre meg Judith pirult el mert va-lószínűleg
még soha senki sem mondta ne-ki
azt hogy „hölgy" Kezet nyújtottak egy-másnak
Lubovszki összecsapta a bokáit és
meghajolt „Lovag Lubovszki Kazimir va-gyok"
mondta és Judith még jobban elpi-rult
valószínűleg a lovag" szó miatt de
aztán mosolyogva biccentett és azt felelte:
„Judith" Gottfriedet meg keserű szégyen
és vad harag fojtogatta és szerette volna
visszakérni Lubovszkitól a nyolcvan fillért
Aztán együtt mentek a megszokott utcá-kon
végig Közbül Judith balra tőle Lu-bovszki
jobbra Gottfried És Lubovszki be-szélt
Folyton beszélt mindenféle sületlen-ség- et
és Judith hangosakat kacagott A
sarkon ahol Judith búcsúzni szokott Lu-bovszki
könnyedén azt mondta: „Nagysze-rű!
Hiszen akkor egy utunk van! Szervusz
Gottfried!" Azzal diadalmasan és a győztes
gőgjével rávillantotta fogait az elképedt
Gottfriedre és ment tovább a leány mel-lett
Gottfried keserű haraggal a szívében
baktatott hazafelé Mérhetetlenül haragú-idot- t
a barátjára Haragudott reá a lovagi
nevéért amit olyan hódító könnyedséggel
tudott odalökni s amely nagyszerű és iz-galmas
regényekre emlékeztetett haragu-dott
reá a finom modoráért és a szemtelen-ségéér- t
amivel pirulás nélkül tudta ha-zudni
a leánynak hogy az ő útja is arra
vezet a vidámságáért azért hogy annyit
tud beszélni és hogy beszédjével már az el-ső
percben megnevettette Judithot: egyszó-val
mindenért haragudott mérhetetlenül
Ugy érezte hogy Lubovszki elárulta ezzel
a barátságukat
Ezt a haragot nem tudta elfelejteni so-ha
Sem azt ami azután következelt Mert
attól a naptól kezdve minden délben Lu-bovszki
kísérte haza Judithot és a harmadik
nap már megsúgta Gottfriednek szünet
alatt az osztályban hogy búcsúzáskor a ka-pu
alatt meg is csókolta A száját És hogy
Judith visszaadta a csókot Attól kezdve
Gottfried kerülő úton járt haza hogy ne
lássa Judithot soha többet Lubovszki egy
szóval sem kérdezte meg hogy miért megy
másfelé Csak rávillogtatta a fogait amikor
látta hogy a kapunál ellenkező irányba
fordul és vidáman fütyörészve ment a sa-rok
felé ahol Juditn már várta Egy hétre
rá Lubovszki újra pénzt kért „Kérj más-tól"
felelte Gottfried mérgesen és majd-nem
elsírta magát Lubovszki először cso-dálkozva
ránézett aztán elkezdett kacagni
„Hülye vagy sün bizonyisten hülye vagy"
mondta és nevetve a vállára vert „hát te-hetek
űn arról hogy a kis cica belém bo-londult?
Ezt a nevetést sem felejtette el
Gottfried soha Olyan volt mintha éles
késeket döftek volna a testébe Látszólag
fenntartotta továbbra is a barátságot Lu-bovszki- val máf csak az osztály miatt is
hogy ne merjék bántani és néha-néh- a adott
neki pénzt azután is De magában bent
gyűlölte már attól kezdve vadul és engesz-telhetetlen- ül
gyűlölte és arra gondolt hogy
meg fogja bosszulni magát rettenetes
bosszút áü_ rajta egyszer Mert szép mert
erős mert bátor és felelőtlen Mert tud be-szélni
a leányok nyelvén Mert mindaz meg-van
benne ami belőle hiányzik S mert Ju-dith
beleszeretett
--__ (Folytatja)
)
í a
li- -
e- -
i