Kanadai Magyarsag, May 26, 1973

              14 oldal Kanada] Magyarság (No21) 1973 május 26
Hat mérföldet zuhant de már
— hisz Istenben
Azt mondják hogy a macskák
akármilyen magasról esnek is le
nem történik semmi bajuk Itt
ugyan nem macskáról hanem egy
cicuskáról van szó de úgy látszik
ez a különleges sérthetetlenség a
rokonfajtákra is kiterjed
A CICUSKA NEVE: Vesna Vu-lov- ic
aki egy jugoszláv légitársa-ság
stewardcsse volt azaz még
most is az sőt főleg: az akar ma-radni
a jövőben is
A 22 éves lány egy DC-9-- es
gépen teljesített szolgálatot ami-kor
egy időzített bomba felrobbant
és a gépet darabokra tépte a le-vegőben
Éppen Csehszlovákia fö-lött
voltak Kopenhágából Belgrád-ba
igyekezve amikor a politikai
terroristák bombája felrobbant
Mind a 22 utas és 5 személyzet
azonnal meghalt kivéve — Ves-n- át
Vesna éppen a gép farkában dol-gozott
— kávét főzött az utasok-nak
A farokrész levált es az ön-tudatlan
lánnyal együtt elkezdett
zuhanni Vesna elsőszámú nagy
szerencséje az volt hogy a rész
amibe be volt zárva nem mere-deken
zuhant alá hanem kissé
lejtősen és pontosan jó szögben"
ért egy hófedte hegy lejtőjére In-nen
kezdve simán csúszott tovább
a gép farka benne Vesnával Ez
már önmagában is lefékezte a zuha-nás
erejét De Vesna szerencséje
tovább tartott A farok-rés- z egy er-dőhöz
ért de nem a fák között csú-szott
tovább lefelé hanem egy ir-táson
és a növekvő bokrok új haj-tások
lefékezték így állt meg — és
ez a harmadik tényezője a lány
kivételes szerencséjének — tíz lé-pésre
egy mély szakadék előtt
VESNA MÁR NEM emlékszik
rá de nyilván kiáltozott sikíto-zott
mert egy férfi aki a hegyek-ben
turistáskodott azonnal oda-rohant
és megpróbálta kihámozni
az összelapult összegörbült farok-részből
Ez sikerült is neki és ekkor
ifj Fekete István:
azonnal segítségért rohant úgy-hogy
nemsokára egy helikopter
érkezett amely Vesnát a kórház-ba
szállította
Vesna azt mondja hogy amikor
magához tért a férfi éppen mesél-te
a dolgot az orvosoknak Látta
hogy mindkét keze csupa seb
csupa mély vágás volt ahogy a gép
lemezeit felfeszítgette hogy Ves-nát
kiszabadíthassa
Vesna súlyos agyrázkódást fej- -'
sebeket szenvedett és többszörös
csonttörése volt a balkarján és bal-lábán
Emellett a gerince is meg-sérült
és az orvosok azt hitték hogy
valamennyire örökre béna marad
De az orvosok nem tudták hogy
a cicuskáknak nem árt a nagy esés
Vesna óriási akaraterővel rendel-kezik
és elhatározta hogy a három
év helyett amit az orvosok jóin-dulatúan
kilátásba helyeztek már
az idén meggyógyul
AMIKOR A LÉGI társaság ste-wardessei- nek
főnöknője megláto-gatta
már felállt és azt mondta
neki hogy ugye az arca nem csú-nyu- lt
meg annyira hogy ne foly-tathassa
a stewardessi mestersé-get
A főnöknő egy duplára dagadt
fejet látott és nem hitt a szemei-nek
amikor félév múlva Vesna
már egészen régi csínos formá-jában
üdvözölte
Később egy belgrádi kórházba
vitték át és ott folytatta a gyó-gyulást
amely csodálatos gyor-sasággal
haladt Már legfeljebb csak
egy kicsit volt merev a ballába
de különben teljesen egészséges
volt semmi belső zúzódást vagy
más rendellenességet nem talál-tak
nála az orvosok úgyhogy a
fizioterápia amit gondosan vég-zett
hamarosan eltüntette a hat
mérföldes zuhanás utolsó nyomait
is '
Vesna jugoszláv lány ahol a
kommunizmus nem igen tűri meg az
Istenhitet Vesna be is vallotta
hogy ez az egyetlen ami megvál- -
BAi-üDrAi- :
Késő délután volt és én sietve vágtam át a budai házunk mellett lévő
nagy bozótos telken hogy mihamarabb hazaérjek mert este találkám
volt a városban Pár lépést tehettem a sűrű bokrok között vezető csapá-son
mikorlialk szipogásra'léttem figyelmes Meglepődve láttam hogy
az egyik fa alatt' olyaniíyolc év körüli kisfiú ült és arcán végtelen fáj-dalommal
sírt_
— Mi a baj' kisöreg? — kérdeztem —„
Nem" válaszolt Csak rámnézett és szomorú szemeiből potyogtak
a könnyek
— Bántott valaki? v
Megrázta fejét Pár pillanatig tanácstalanul álldogáltam mellette
aztán hogy valamit mégiscsak mondjak megkérdeztem:
— Hol laksz?
— Ottan abban a nagyban — mutatott a házunkra
— Én is ott lakom Most költöztetek ide hogy még nem láttalak?
— Ma gyüttünk Marcalibul '
— Hát az meg hol van?
— Somogyban Kaposvártól nem' messze — mondta és hang-jában
egy kis csodálkozás volt hogy van olyan ember is aki nem tudja
hogy hol van Marcali
— És most visszavágyol oda? '
— Nagyon — suttogta és könnyes szemeiben végtelen vágyódás-sal
nézett valahova a távolba
Szívemet összeszorította egy régen ködbeveszett fájó érzés Leül-tem
a kisfiú mellé és nekidöntöttem a hátam az öreg kőrisfa rücskös
törzsének
— Hogy hívnak téged kisöreg?
— Takács Mihály vagyokv kérőm szépön de otthun csak Misinek
hínak
— Hát Misi elmondanék neked egy igaz történetet
Ingujjával megtörölte könnymaszatos arcát és beleegyezően bólin-- %
tott Lehunytam szemem és emlékeim érzés-orsój- a lassan sodorni
kezdte egy régi történet'megkopott' szálait
Vacsora utáni békés nyugalomban ültünk a nagy ebédlőasztal körül
Édesapám rágyújtott egy cigarettára a füstöt lassan maga elé fújta és
pár percig tűnődve nézett a tétován gomolygó füstkarikák után Az-tán
csendesen így szólt:
— A jövő hónapban felköltözünk Budapestre
Az ebédlőben tanácstalan csend lett és csak az öreg bútorok roppan-tak
néha halkan mintha sóhajtanának Mikor édesapám szavainakhjég-hide- g
szorítása egyhülni kezdett szívemben reménykedve megkér-deztem
— De ugye ezt a házat azért megtartjuk?
Édesapám vállamra tette nehéz kezét és szomorú szemeiben valami
ősi értés és biztatás volt
— Nem lehet kisfiam mert a ház az uraságé és más költözik bele
Értelmetlenül néztem rá Hogy lehet az uraságé mikor mindig a mi-énk
volt? Ebben a házban születtem itt tanultam meg írni és olvasni
érezni és gondolkodni szeretni és imádkozni „ És most elveszik
tőlem az öreg házat Csendben elköszöntem és a szobámban' mér-hetetlen
fájdalommal álomba sírtam magam
A hátralévő napokat aztán szomorú búcsúzással töltöttem Végig-jártam
a régi helyeket ahol valamikor annyira boldog voltam hogy ta-lán
nem is tudtam róla Elmentem a Vadasrétre' ahol Ilonkának a ka-nász
ibolyakék szemű lányának bevallottam hogy szeretem Leültem
az öreg tölgyfa alá és újra éreztem az első csók végtelenül tiszta sírós
mámorát ' j
Kiballagtam a szőlőbe és álmodozva ültem laz öreg présház kecske-lábú
asztalánál ahol az első szerelmes verseimet írtam Beültem a fes
Vesna már tud járni és
— hisz Istenben
tozott benne Korábban sohasem
járt templomba és nem törődött
Istennel De a balesete vagy in-kább:
a jószerencséje óta — hisz
Ezt a csodát Valakinek odafent
kellett véghezvinni!
Azóta Vesna már megint repülő-gépen
van és az utasok akik per-sze
kíváncsiak a csodára gyakran
kérdezik hogy minek tulajdonít-ja
a csodálatos megmenekülését?
Vesna szelíden mosolyogva
válaszolja: — Istennek
Fizessen
elő
lapunkra!
PÁLYÁZAT
Az Árpád Akadémia igazgató
tanácsa A magyarság sorsa és
szerepe az Amerikai Egyesült Ál-lamokban"~cí-mmeI
olyan történeti
szaktanulmány (monográfia) meg-írására
hirdet pályázatot amely
az Amerikai Egyesült Államok
fennállásának kétszázadik évfor-dulóján
alkalmas lesz annak tárgyi-lagos
kimutatására hogy a ma-gyarság
mivel és hogyan járult hoz-zá
az amerikai közművelődés ki-alakulásához
A pályázatra olyan szaktanul-mányok
is benyújthatók amelyek
a pályatétel szerves részeinek s
egyben önálló fejezeteinek tekint-hetők
(ha például egyes városok-ra
vagy államokra vonatkoznak)
A pályadíj 500 dollár amely-nek
odaítéléséről — kizárólag tel-jes
értékű tudományos szempont-ból
is számottevő pályamű javára
—a történettudományi osztály szak-véleménye
alapján az igazgató ta-nács
dönt Erre azonban csak akkor
kerül sor ha az akadémiai köve-telményeknek
valóban megfelelő
pályamű érkezik be
A jeligével ellátott pályaműveket
három írógépelt példányban
nyomdai szedésre készen 1974
június 30-i- g kell az Árpád Akadé-mia
igazgató tanácsának címére
(1450 Grace Avenue Cleveland
Ohio 44107 USA) beküldeni A
pályázó nevét pontos lakcímét
és rövid életrajzát tartalmazó azo-nos
jeligével ellátott zárt boríté-kot
ugyaneddig a határidőig ugyan-erre
a címre az igazgató tanács
elnökéhez kell eljuttatni
Egyenlő értékű pályamunkák
esetén az egész anyagot felölelő
tanulmányok előnyben részesül-nek
DrNádas János
az igazgató tanács elnöke
II! ' l1pl"1f"
tett ablakú templom tömjénszagú homályába és újra megsimogatta szí-vem
az első gyónás megtisztító misztikus boldogsága Felmentem a
toronyba és párás szemű búcsúzásba lelkem örökéletű emlékeibe zár-tam
az egész látóhatárt
Kegyetlen gyorsasággal jött el a költözködés napja Mikor a bútorok-kal
megrakott teherautók elindultak Budapest' felé zokogva dőltem a
kertünk sarkában álló' vén platánfának s a motorok dübörgését kopor-sóra
hulló kemény hantoknak éreztem
Mikor felérkeztünk Pestre ellenszenves idegenkedéssel néztem a lá-pos
tetejű villát amely előkelő hidegséggel támaszkodott a Sash'egy
oldalának A ház előtt egyenruhás sofőr várt gazdájára és a lépcsőház- - '
ban fehérbóbitás szobalány fényesítette a sárgaréz korlátokat
A ház nagyobb volt mint otthon falunkban az uraság-kastély- a pe-dig
azt hittem hogy annál nincs is hatalmasabb épületaz egész világon
És az egész nagy házban csak négyen laktak Délután végig osontam-- a
lépcsőházon és elolvastam az ajtókra szerelt arany névtáblákat
Kánya Kálmán miniszter Dr MakkayIános orszgyülképvise-l- ő
Dr Holló Jmre gyárigazgató Megilletődött tisztelettel álltam
a miniszter ajtaja" előtt és ingem sarkával megtörölgettem a névtáblá-ját
mert kicsit homályos volt
A mi táblánk előtt hosszan elidőztem Édesapám neve mellett egy
rövid kis szó volt: „író" Szomorúan arra gondoltam hogy az iskolá-ban
amikor a szüleink foglalkozását diktáljuk majd be ezentúl nem
mondhatom büszkén hogy: gazdasági főintéző Mert-é- n a két hosszú
szóban erőt éreztem és földszagú biztonságot És olyan tékintélythogy
édesapám egy halk szavára még a bővérű duhaj béreslegények is za-vartan
elcsendesedtek
Akkor még nem tudtam" hogy milyenjnérhetetlen erő és hatalom
van a rövid szerény kis szóban is ha valaki „IGAZI" író!
Késő délután aztán kiültem a Sashegy oldalára egy virágzó bodza-bokor
alá Néztem a hegy alatt vágtató villamosokat melyek sárga kis
katica bogaraknak látszottak Megcsodáltam a távolban füstölgő gyár-kéményeket
a hatalmas város kőrengetegét a hangyaként nyüzsgő
embereket
Visszagondoltam a kis falura ahol eddig már'megetették a jószágot
a konyhákban duruzsolva beszélgetnek egymással a vacsorát melegítő
lángok s nemsokára a kisharang is megkiáltja a határnak hogy Isten
nevében ez a nap is elmúlt
Hátra dőltem a bodzabokor alatt és szememből kicsordult szívem
elesett vissza-vágy- ó szomorúsága J'" v
Valahol a közelben egy szerelmes vadgerle búgott érzelmes dalokat
és elriasztott álmodozó emlékezésemből
—JHát látod Misi én is sírtam mikor otthagytuk a falunkat „
Aztán megszoktam a várost és meg is szerettem Hidd el ne-kem
hogy idővefmajd te is megszereted és és talán el is felejted
Marcalit
— Áztat soha — mondta határozottan
— Igazad van Misi — bólogattam elszégyelve magam — Mert az
emberi természet hála Isten olyan hogy minden el tud felejteni csak a
gyermekkor boldogságát nem
Megfogtam a kisfiú kezét és lassan elindultunk hazafelé
_
'
— Máskor is elbeszélgethetünk — néztem rá — Mesélsz majd
Marcaliról én meg az én kis falumról ' s
— Igoncsak megköszönöm — mondta suttogva Meleg kis keze
szinte simogatva fogta az enyémet és maszatos kis arcán olyan volt
a mosoly mintamikor vihar után hirtelen kisüt a nap
Útközben arra gondoltam hogy milyen jó lett volna ha annak a Sas-- n
hegy oldalán síró régi kisfiúnak is megfogja valaki a kezét És -- adakozó
szívvel azt „hazudja" neki hogy idővel majd megszokja
a várost és meg is szereti „
rt i
rf~ ' v -
y
Kosztolányi Dezső:
Forradalmár
Itt jár közöttünk Áldott szende lélek
Nagyon szelíd Krisztus-szakáll- a rojtos
gubancba lóg Véres meleg szívét
künn a kabátján hordja láthatólag
mint futtatáson lóerseny-jegye- t
Fáj néki ez a „szörnyű Ázsia"
e „drága ország" melvet tönkretesznek
s nem engedik hogy ő tehesse tönkre
Ifjúkorában elvett egy csúnya
kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet
Azóta ez kitartja s ö egészen
„eszméinek élhet" De mégse boldog
A termetét kissé rövidre szabták
orrát piszére szűkre homlokát
Egyenlőséget kíván mindenütt
egy nagy fölosztást abban a reményben
hogy néki is jut ekkor egy derék
délceg gerinc egy főúri sasorr
s az agy-tőkésekt- ől egy kis velőcske
A célja nem kisebb és nem nagyobb mint:
az Emberiséget megváltani
Csak ezt imádja Mit neki család
mit gyermek és mit árva asszonya
olyan goromba véle mint a pokróc
s az anyja is padlásszobába kuksol
míg ő utazgat és habot zabál
Az Emberiség szent barátja ő
Ha hallja hogy egy konferencián
az emberiség tyúkszemére hágtak
vagy egy kicsit náthás szívére gyászt köt
s nem bír aludni olyan izgatott
Úgy látszik ők ketten megértik egymást
Az Emberiség végtelen szerény
nem nyit be hozzá nem kér tőle pénzt
cipőt meleg ruhát mint Péter és Pál
s így véle ő békésen éldegél
Örök szerelme nem is fogy soha
A koldusoknak kik feléje nyújtják
soványkezük sosem ad alamizsnát
de mindegyikkel szívesen kezet fog
mint ember az emberrel Ez az elve
És közbe készül a leszámolásra
Mikor vasárnap lengenek a burzsnj ""
erdők s virulnak a burzsuj virágok A
és hektikás kis díjnokok söröznek
és nénikék nyugdíjas özvegyek t
akik egész héten padlót súroltak '"
kávéjukat kevergetik s fiúcskák
és kisleányok ünnepi ruhában '"
sóskifliket rágcsálnak és az úton
léggömböket eresztenek kacagva
ő zordonan szemléli dőzsölésük
és a barátjait meglökve így szól:
„Itt vér fog folyni nemsokára vér"
Mert amiképp ábrándozol te arról
hogy egykor a saját szőlődben ülsz -
vagy olvasol egy csöndes este ő úgy
játszik magában vérrel lámpavassal
parasztkaszákkal rémekkel halálos
társasjátékot és feketelistát
vezet amelybe mindenkit beír
hullát szagol és csöndesen akasztat
Nem gyűlöletből ám „történeti
szükségességből' Közveszélyes őrült
Nem önveszélyes Hisz magának ő
sohasem árt Ez minden érdeme
Másképp vele a fene se törődik
és ez dühíti egyre jobban 'Egyszer
volt boldog A korzón utánament
szelídeden egy angyali'detektívv
mint ápoló a mániás után
hogy egy kicsit vigyázzon életére
hogy meg ne üsse oktalan fejét
Ekkor kitört tombolva hátrafordult %
botrányt csapott és isten emberek
előtt a művelt és szabad világhoz
a csillagokhoz follebbezve vérben
forgó szemekkel és tág orrlikakkal
ekkép kiáltott: „Ez reakció!"
irii"
A magyar szellem egyik csodálatos fáklyájának Kosztolányi
Dezsőnek ezt a versét a pesti rezsim cenzorai kihagyják az új Kosztolán-yi-
kiadásokból Ez természetes Ez a „forradalmár" adta a
későbbi ÁVÓ-ezredesek- et és politikai komiszárokat
Márai Sándor a „Föld föld" című új művében közelhoz ben-nünket
Kosztolányihoz „Ahhoz hogy egy mű eleven maradjon
az írónak tudnia kell: él valahol — a jelenben vagy a jövőben —
ez a különös Iény-'á- z olvasó ez a dialektikus fenomén aki egy-szerre
szövetséges és ellenfél Aki hív és ugyanakkor elutasít
Van valami érzékies a tüneményben hívó és fenyegető ő a part-ner
mint a szerelemben a 'nő És a kiadó ez a bába és kerítő hol
maradt el az időben? Kosztolányi alkotó éveinek idejében
még volt ilyen homályos személyes kapcsolat író kiadó és olva-só
között Ma nincs többé: a kommerciális-indusztriáli- s civilizá-ció
a tömegízlést kielégítő"" tömegárút követeli Nyugaton az író-tól
— és Keleten politikai rövidárút rőffel mért világnézeti szab-ványt
Kosztolányi mindezt már nem élte meg mert a szerencse
fia volt amikor rákkal a torkában - ott szemben a hegyen a
János-kórházb- an — meghalt"
Nagy sikerre való tekintettel megjelent a második kiadás!
PETŐFI SÁNDOR
összes költeményei
Szomy Ferenc angol nyelvre való fordításában
Arany nyomásuVdíszes kiállítású bőrkötésben
751) oldaHerjedelemben'
1795 US S Plus -- 50ehQzállítási költség
Megrendelhető: csekkfnoney ördef beküldésével
PETŐFI PUBMCATIONS OF BOCARATON
1259 S W LVPl Boca Raton Florida 33432 US A