Kanadai Magyarsag, November 25, 1967

              ál
I
ti
s&fWi
I
u
I
I
fl
m
I
ss
H -t- o-
T""-"- ~" -- " WM'!- - VItffiAH"
5 tmmM l Hl
f l t AZ ADY TÁRSASÁG IBLÓBAJU1YJI M M H ji2i: LJJLJ FH
JL
B
'
í1
magyarság r (ANADAI SZERKESZTI: KISJOKAI ERZSÉBET 1967 november 25 (47)
Egyedül maradtam Kedveseim szétoszoltak ki-- ki
az övéihez Akik a legdrágábbak voltak nekem
azok elmentek örökös hazába: Ahhoz Aki őket
legjobban szerette és Akit ök nem tudtak eléggé
szeretni A többiek e földi életben találták meg a
maguk párját s egész életükkel ragaszkodnak
hozzá Csak én maradtam egyedül
Oh ez az egyedüllét néha nagyon a lelkemre
nehezedik Ugy szomjúhozom azok után akik el-szakadtak
tőlem mint a száraz ág elhullott leve-lei
után mint a bokor üiesen maradt fészke ten-gerentúlra
röppent lakója után Vannak körültem
drága lelkek akik gyöngédséggel és szeretettel
vesznek körül de emberöltök távolságán át úgy
tekintünk egymásra mint két szembetalálkozó ha-jó
utasai akik azért közelednek egymás felé hogy
öiokre eltávolodjanak Nincs senki aki megértsen
emlékeim másokat nem érdekelnek érzéseimre
jóakarat de nem visszhang felel Mintha valami
üvegfal ereszkedett volna közém és a világ közé
úgy tetszik mintha felesleges volnék még élő
idoszerütlenség itt felejtett avar levél egy' olyan
fán amelynek már nem az a tavasza ami az
enyém
Da ha lelkem figyelmez az Isten Igéjére és el-merül
az ö tanácsának ismeretébe átmelegedő lé-lekkel
látom hogy ez nem büntetés hanem aján-dék
Isten készítget arra hogy Hozzá térjek
Szent keze egyenkint viszi el tőlem mindazt amit
e világ adott mert engem akar egyedül és azt
akarja hogy én egyedül Ot keressem Betakart
Kisjókai Erzsébet:
CSALÁDVÉDELEM
Apák
Az éremnek mindig két oldala
van Múltkor az olyan apákról be-széltünk
akik rátámaszkodnak
gyermekeikre azoktól várják el
hogy gondoskodjanak kényelmes
szép és kellemes életükről vagyis
ellássák őket akkor is ha ezek az
apák még életerős és nem öreg
emberek
De vannak az emigrációban
sajnos olyan fiúk akik idős tehet-etlen
apjukról sem akarnak már
gondoskodni íme az egyik ilyen
pa levelének részletei:
„Nyugatnémetország sokat váll-alt
a menekültek ügyében Nyug-dijat
fizet az időseknek az özve-gyeknek
De mit tegyen az olyan
magyar menekült akinek nincs
nyugdíjra jogosultsága? Annakidej-én
Magyarországon konfekciós
üzletem volt mely jól jövedelmez-ett
Huszonhárom évvel ezelőtt
Egyetlen fiamat taníttattam a legj-obb
ruhákban járattam már az
egyetemre is beírattam Az összeo-mlás
idején másodéves állatorvos-on
hallgató volt Menekülésünk
után egy ideig megakadtak tanul-mányai
de később mégis sikerült
tovább tanulnia Hogy ez mit je-lentett
számomra nem panaszképp-en
hozom fel csak mint tényt
akarom közölni: előbb az amerik-aiaknál
takarítottam az irodahel-yiségeket
később építkezéseknél
dolgoztam szakképzettség hiányá-ban
persze csak alantas munkát
ami fáradságos volt számomra hi-szen
akkor már meghaladtam a
hatvan évet Most hetvenharma-j- &
évemet taposom Fiam német
lányt vett feleségül ö is német ál-lampolgár
már kisvárosban kapott
Jó állást szép jövedelme van Én
fig egyik kórházból a másikba
serültem mert a gyomorfekélyem
toiatt sokat szenvedek Lesován-yodtam
csont és bőr vagyok már
Műtéten is átestem a nyáron Mun-kaképtelen
lettem A fiam pedig
%an csekély összeget küld ha-vonta
hogy az öregségi segéllyel
Eiyütt ez annyit tesz ki hogy ép-pen
nem halok éhen Tudom nem
t°övtesemnervt eskzoipkottharumháemgláteolgvaástoomtt
K_Pöm rossz benyomást kelt ism-erik
körében De ha mégis elm-eik
néha hozzájuk hiszen látni
éretném két kis unokámat ked-vetlenül
összeráncolt szemmel
jez rám a fiam éppen csak hogy
nem mondja: fel is út le is út
Nem akarok terhükre lenni
hlSyje eL De ha szégyellik kopott
mat miért nem vesznek ren-desebbet
hogy néha-néh- a megje-le!esse- k
náluk? Nem akarom
érJegre tenni mit adtam én an-dej- én
és mit kapok én most
e mégis csak részem van benne
°Sy a fiam ma beérkezett ember
jövedelemmel rendelkezik! Nem
wemel meg annyit a beteg tehe
ÖREGSÉG
enegm ennek a világnak ezerféle viszonylatában
most bont ki belőle Azt akarja hogy idegenné vál-jam
mert találkozni akar velem Azt akarja hogy
ne tekintsek hátra mint a Lót felesége mert egy
elmúló égő városból e múló világból menekülök
az 0 hazahívó karjai felé Készítget arra hogy
csak Vele legyen társalkodásom 0 legyen minde-nem
mert nemcsak át kell mennem azon a kes-keny
pallón ahol mindenki elhagy senki sem se-gíthet
ahol az emlékek teherré válnak egyedül 0
a segítség egyedül 0 tart meg és szállít át erős
karjaiban a túlsó partra
Kezdem úgy érezni mintha boldog találkozóra
egy csodálatos palotába mennék Mögöttem bezá-rul
elhagyott világom ajtaja elhallgat édes vagy
fájó zűrzavara leperegnek rólam emlékei sebhe-lyei
koszorúi mint ahogy a szárnyra kelő kócsag
előbb lerázza tolláról a vizet Hívogatnak belülről
zengő zsolozsmák szemembe szitál a félig nyitott
ajtó fénye s egész lelkemet eltölti: Ki az akivel
találkozni fogok mikor a küszöböt megrogyó láb-bal
átlépem Már itt minden tárgy arról beszél: ez
az O aranyos felháza hívei szolgái palotát álló
cselédei némán is Róla beszélnek s betölti a ter-meket
az 0 nevének dicsősége Érzem közellétét
velem van nagy áldott szerelme szívemhez szo-rítom
ígéreteit bízom abban akit érettem küldött
és aki vérével elpecsételte az én meghívásomat
Nem vagyok egyedül az Atya velem van Ajkam
talán néma de fáradt lelkem már énekel Fehér
hazatérő árny: csupa hálaadás és öröm vagyok
es fiak
tetlen apja hetvenhárom éves ko-rában
hogy legalább meleg kabát-ban
vízhatlan cipőben járjon?"
Kedves Magyar Testvérem Ra-vasz
Lászlónak van egy imádsága
helynek ez a címe: „Szülő rossz
gyermekéért" Ebben ezt olvasom
„Kárhoztatom magam hogy gyen-ge
voltam mikor büntetni kellett
és kemény mikor a megbocsátás
és irgalom pillanata jött el Éle-tem
és szavam bizonyára nem volt
elég meggyőző és nem tudta szá-modra
foglyul ejteni öt Bocsáss
meg nekem mindezekért"
Minden ember életében vannak
ilyen pillanatok amikor nem azt
teszi és nem azt mondja amit kel-lene
Gyenge ha fenyíteni kellene
és kemény ha a hibáit megbánó
gyermek vigasztalást és erősítést
várna Nem elegendő ha meg-adunk
gyermekünknek mindent
amire vágyik Ha ellátjuk jő ruhá-val
taníttatjuk öt szórakozási le-hetőségeit
is biztosítjuk néha erőn-kön
felül áldozva rá többet mint
amennyit kellene Nehéz megszab-ni
a határt hol ér véget az áldo-zatkész
szeretet és hol kezdődik a
jó pedagógus mindennel számoló
józansága A gyermek lelki irányí-tása
nehéz feladat Mert nem vé-letlenül
fejlődik olyanná amilyen-né
válik Rossz hajlamait le kell
törni önzését korlátozni És bele-oltani
a segíteni kész lemondani
tudó szeretetet is Nem szabad el-felejtenünk
hogy a gyermek mi-kor
felnő önmaga életét akarja él-ni
De ha keménysége ennyire
szembetűnő mint az ön esetében
akkor meg kell vizsgálnia a szülő-nek
önmagát is: oktatta--e úgy
hogy ráébredjen önmagától is kö-telességeire?
Elkendözte-- e előtte
az élet nyomorúságát mások szen-vedését?
Vagy rámutatott-- e adott
pillanatbar arra hogy nem csak
magunkért élünk hanem máso-kért
is? Hogy környezetünkben
körül kell néznünk úgy hogy meg-lássuk
mások gondját kínját szo-morúságát?
Hogy felelősek va-gyunk
azokért akiket a sors hoz-zánk
kötött családi kapcsolattal
baráti körrel?
Talán szomorítom ha ezekre hí-vom
fel figyelmét Mert most már
nem sokat tehet felnőtt fiát meg
nem változtathatja És nem vigasz
ha kimondom amit hiszek és val-lok
az ó testamentum! „szemet-szemért
fogat-fogért- " törvény ma
is él uralkodik és működik- - Ha a
szülő mulasztott is a nevelés terén
valamit a gyermek számára ez
nem jelent feloldozást A törvény
lesújt reá előbb-utób- b A csalódott
és mellőzött apának sem lehet ez
óhajtása Hanem azt kell imádkoz-nia
amit Ravasz László ír könyvé-ben:
„Amire én nem voltam képes
Te megteheted Istenem Halott szí-vekből
tavaszt és új életet támasz-tasz
ó változtasd meg hódítsd
meg és teremtsd újjá az én gyer-mekemet!
Hogy még örüljek neki
és vele és énekeljem az evangéli-umi
atyával: Az én gyermekem
meghalt és feltámadott elveszett
és megtaláltatott"
Sulyok Vince:
ŐSZ 1956
Az alkonyatban erdők füstölögnek
Gyülemlik a köd mint a bánat
Mely benne szisszen minden
gondolatban
És szűkre zárja néma számat
Dombok fölött és nyirkos réteken
Leselkedik az ásító halál
Mint fegyverek derengő hüs csöve
Szomorú utak fordulóinál
Lokkös Antal:
VISSZAEMLÉKEZÉS
Értelme nem volt semminek
Csak kínok emléke szakadt rám
De ha újra meg kellene tenni
Hát újra a szívem adnám
1956
Tollas Tibor:
OKTÓBER 23
Rian a föld a falak dőlnek
Kék harsonákkal zeng az ég
S barlangjából a dohos kőnek
Az ember újra fénybe lép
Fonnyadt testünket záporozza
Sápadt arcukra hull a nap
S szédülten szinte tántorogva
Szabadság szívjuk sugarad
Sötétből tárul ki a szívünk:
Nyíló virág a föld felett
A szolgaságból fényt derítünk
Fegyver nélkül is győztesek
Zilahi Farnos Eszter:
KURUC DAL 1958-BA- N
Este vagyon este
Vigasztalan este
Siratom népemet
Siratom csak egyre
Siratom csak egyre '
Hazámban hazátlan
Idegenben árva
Népemet álmodom
Szent szabadulásba
Szent szabadulásba
Könnyem pereg perdül
Patak lesz belőle
Ezer könnycseppemet
Nincs ki letörölje
Nincs ki letörölje
Hazámban hazátlan
Idegenbe árva
Csillagtalan mennybolt
Borulj a világra
' BurUÍj a világra!
Móricz Pál:
Beszélget az Arany János 80 éves voje
Budapesten a Magyarság régi számában
(1927 -- ben) jelent meg ez a cikk
(A Magyarság tudósítójától) A
debreceni vasúti nagy állomáshoz
vezető Hunyadi utcában még nem
törlődött el a hajdani vidéki váro-si
jelleg Ez utcában a legtöbb ház
magas-földszint- es ódon civis-há- z
formájú Az ösi timár céhnek is itt
rejtőzködik az áruháza Ebben az
utcácskában az egyemeletes épüle-tek
már palotásépület számba men-nek
Az utcának 3-d- ik számú háza
csak mindjárt a timármester urai-mé- k
szomszédságában ilyen ki-emelkedő'
emeletes ház Mostaná-ban
pattant ki felöle hogy tulajdo-nosa
és fölakója milyen érdekes
öreg úriember Az emeleti ajtón
szintehogy megilletődötten nyom-tam
bele avillamos csengőbe En-nek
a háznak és lakásnak a tulajdo-nosa
ugyanis Széli Kálmán a nagy-szalontai
nyugalmazott református
esperes A neve mivelhogy néhai
Arany Jánosnak — egyetlen leá-nya
után — nemcsak vöje hanem
holtiglan bizalmasa volt Arany
emlékezetével és leánykája a drá-ga
Arany-unok- a Széli Piroskával
kapcsolatban az irodalomtörténet-ben
megörökült
A csengő csörgésére a régi re-formátus
papilakokból kedvesen is-mert
előrehaladott évei dacára su-dár
szép nöi alak jelent meg Bemu-tatkozásomra
szelid komolysággal
mondta:
— Éppen most ment el hazulról
az uram!
Tóthi Poroszlay Ida Széli Kál-mánnak
az elhunyt Arany Juliska
utáni felesége ez a bájos magyar
matróna A nagyapja Poroszlay Fri-gyes
Debrecen városnak egykori
főbírája utóbb polgármestere volt
— Pedig ha nem terhelném sze-retnék
beszélni a nagytiszteletü úr-ral
— Beszélgetésem célját elöre-bocsátotta- m
hogy tudniillik Arany-ról
szeretnék hallani és emléktár-gyakat
látni
— Majd tájékoztatom az ura-mat
Délután négy órakor tessék
felfáradni!
A nagyasszony aki érdemes fér-jével
a 88 éves Széli Kálmán nagy-tiszteletü
úrral április 27-é- n ülte
az aranylakodalmát (annakidején
1877 április 27-é- n Debrecenben es-küdtek
meg) még egy biztató fe-hér
mosolyt utánam küldött Am
a délutáni hirtelen májusi zápor
miatt némi késéssel érkeztem meg
mivel azonban én nagytiszteletű
Széli Kálmán urambátyámat a ré-gi
régi — öreg Tisza Kálmán püs-pök
Révész Bálint Thaly Kálmán
Vályi Árpád Kiss Áron Uray Im-re
Szeremley Sámuel esperes Sza-bó
János a löki diák Tóth Samu
professzor uraimék aranynapsugár
zománcos időszakából — az emlé-kezetes
egyházkerületi gyűlésekről
igen rendszerető nagytekintélyű
komoly főpapi embernek ismertem
valamicskét aggodalmasan diákos
módon dobogni kezdett vénhedő
szívem Az ajtónyitásnál a nagy-asszony
kedves mosollyal eloszlat-ta
a kései — lámpalázt Valami jól-eső
melegség árasztott el mikor
az elmúlt idők szép emléktárgyai-tól
ékes ódon bútorzatú dolgozó-szobában
kezet fogtam az egyenes-tartás- ú
ezüstfehér szakállas arcá-ban
Görgey tábornokra emlékezte-tő
88 éves sudár öregúrral
Beszélget az Arany János
88 éves vöje
— Magam sem tudom hogy há-nyadízig- len
való papi családból
származom — Kezdette a mondók-át-
a nemesarcú pátriárka Tiszta
nézésű szemével jól lát Jól is hall
A fürge mozdulatú nyúlánk öreg-úrnak
beszéde is határozott férfi-as
— Az apám Széli György bá-rán- di
református pap volt 1838 má
LAJOSSY SÁNDOR:
GONDOLATOK
Aki pénzedért becsül térj ki előle
A szenvedés tisztít
Ha egyebed nincs mint
jus 22-é- n magam is ott születtem
Külföldi egyetemi éveim után
1859-be- n kerültem Nagyszalontá-ra
1860 december 2-á- n papjokká
választottak Ott ösmertem meg
későbbi első ' feleségemet Arany
Juliskát — a családi körben bár
ugyan apjáék inkább magyarosan
Julcsa néven becézgették Juliska
1841-be- n született 1863-ba- n au-gusztus
9-é- n vettem nőül Aranyék
mivel az Akadémiának „titoknoka"
volt már akkor állandóan Pesten
laktak Pesten volt az esküvőnk
Nézze Kérem ez a családi ké-pünk
abból az alkalomból való
— Ó -- de drága! — Meghatódot-tan
nyúltam az ereklyebecsü kép
után melyen — a zárt sisakon paj-zson
kézbe kivont kardú Nagyfa-lusi
Arany szalontai hajdú-ősö- k
kései ivadéka — a nagy költő
Arany János mutatkozik be gyö-nyörű
magyar családjával együtt
— Olyan szemérmetes puritán kál-vinista
ember volt Arany János —
magyarázta nekimelegülten Széli
Kálmán — hogy ez volt az első
fényképe AJuliska iránti szeretet-ből
az esküvő alkalmából engedte
hogy együtt lefényképeljenek ben-nünket
A pörge puhakalapú nagybaj-sz- ú
ropogó huszárcsizmás Arany
János főkötős életpárjával: Ercsey
Juliannával pruszlikos selyemken-dö- s
bájos menyasszony Julcsa lá-nyával
fekete attilás körszakállú
délceg pap Széli Kálmán vöjével s
a háttérben Petőfitől megénekelt
szintén zsinórozott kabátú fiatal
Laci fiával tipikus hajdú nemzetes
úri családot mutatnak be Az érc-nyugal- mú
Arany bodros hajfürtjé-vel
sudár bajuszával a harcias
nehéz hajdúmúltnak komoly sze-méből
tükröződő borongós nézésé-vel
e fajtának egyik tökéletes leg-szebb
vonzó férfipéldánya volt Fiá-nak
Arany Lacinak más koponya-alkatú
keskeny arcában már van
valami elütő idegenszerűség tud-nüll- ik
Biharban sok úri családról s
így az Ercseyekröl is azt tartják
hogy örmény vérkeveredés van
bennök Meghatódottan néztem a
drága magyar ereklye-képe- t hiszen
az elismerő szavakban fukar öreg
Tisza Kálmán éppen Arany felöl
mondotta: „Midőn én Aranyra gon-dolok
hálát adok a gondviselés-nekhog- y
a nagy költőt a magyar-nak
adta Meghajlok a költő de
meghajlok az ember előtt is Rit-kaság
az hogy egy nagy költő a
maga egyszerűségében oly nagy
ember legyen aminő Arany volt!"
— Félek hogy kegyeletlen talá-lok
lenni kérésemmel! — Elfogó-dottan
folytattam — De szeretném
az Arany-unokán- ak Széli Piroská-nak
a képét is látni!
— Édesem! — Széli Kálmán a
88 éves öregúr a feleségéhez for-dult
— Itt van! — Hozta a vidéki ma-gyar
úriházaknál leginkább minde-nütt
feltalálható rézkapcsos öreg
nagy családi albumot
— ímhol az egyik első fényké-pe!
Piroskám költő nagyapjá-nak
szemefénye és vigasza felde-rítö- je
1865 júliusban született ám-de
nem sokáig istápolhatta az édes-anyja
Arany Juliska még az év
december 30-á- n meghalt Édes-apja
szíve majdhogy megszakadt
utána Vigasza boldogsága fel-derítője
utóbb a derűskedvű beszé-des
Piroska lett kinek törékeny
alakjáról rajzolta meg Toldi szerel-me
hatodik énekének bájos magyar
Piroskáját Ez az egyik első
fényképe 1868-bő- l való amikor
több mint hároméves korában fel-vittem
a nagyapjáékhoz további
gondozás végett
— Piri 3 éves 3 napos korában
becsületed — gazdag vagy
A hitnek és alázatnak egyik fokmérője a — szegénység
Aki saját kárán sem okult — menthetetlen
Ahol ketten örködnek ott egyik sem vigyáz
(1868 jul 27) — A leírhatatlanul
bájos babacsoda fényképének hátá-ról
megindultan betűzgettem az
eredeti kézírást mely — úgy le-het?
— magának Arany Jánosnak
a kézvonása Sclirecker J Pes-ten
Göttergasse No 3 fényképez-te
le legelőször a kis Pirikét Piros-ka
utolsó fényképe — a gyönyörű
barnaszemü göndörfürtü ábrándos
nagyleányi kép — Streiliskynél
(Dorottya utca 9) 1886 május ha-vában
készült A tífusz ugyanis ez
esztendőben ragadta el Piroskát
aki a régi Hatvani utca sétálgató
űriközönségének tüneményes ked-vence
volt
— Jó hogy nagyapjáék meg nem
érték Piroska elmúlását Mert Jul-csa
lánya elhunyta után többé sen-kit
nem szeretett annyira a mély-érzésű
egyedül családi körében de-rűs
Arany A kis Piri majd később
a pajzán jókedvű madárként esi- -'
csergő locsogó süldölány Piroska
valóságos éltető napsugárja lett Az
ö körében a régi szalontai napok-ról
alakokról — a huszonhárom-fél- e
fajtájú köházi Balogh zsófi Ba-logh
bécsi Balogh Istennek hála
Balogh stb Piros-kaka- s csizma-dia
részeges Deszka-kárasztalosék-r- ól
a gyarakt malom-zúg- ó alatti
fürdőzésről is stb — jókedvűen el-beszélgetett
ez a kifelé zárkózott
de családjában kinyílott rózsavirág-ként
illatozó lelkű nagy költő em-ber
aki foglalatoskodás nélkül pil-lanatig
sem tudott meglenni Ha
más tennivalója nem akadt a klasz-szikusokb- ól
tanult meg újabb száz
sort Vagy gitárját szedte elö s
a nép ajkára felvett zamatos da-laihoz
— „Megkövetem a téns ne-mes
vármegyét"-da- l is ilyen Arany
nóta! — kipengette és eldúdolta a
muzsikát Becézett galambja él-tetője
mégis Piroska volt A játé-kos
cicaként eleven körmölős kis
Pirinek minden csínytevését elnéz-te
mentegette a komoly öregúr
Amikor Pestre felkerült az alig há-roméves
de rendkívül okos PirL
legelőször a következőkre' tanítot-ta:
— Hogy hívnak?
Széli Piroska Az Arany bá-csi
unokája!
Hol lakol?
— Az Akadémiában! — Piri rend- -
kívül jó tanítványnak bizonyult
Csengery Antalék Gönczy Pál
Horváth Mihály püspök s még né-hányan
voltak gyakori vendégei az
Arany otthonának Egyik ilyen al-kalommal
valamelyik ismerős csa-ládnak
utolsó divat szerint öltö-zött
igen kivágott ruhás fiatal lá-nya
is résztvett a társaságban A
pöttömnyi Piri egyszer csak mint
azt később Horváth Mihály püspök
töbször nevetve elbeszélte a fiatal
divathölgy elé állott :
— Néni Maguknak nincs ott-hon
suffonjuk?
— Van Pirikém!
— Van benne ruha is?
— Hogyne volna Van!
— Hát akkor miért nem öltöz-tetik
fel jobban magát?!
— Azt meg Juliska beszélte —
úgymond Széli Kálmán — hogy
Petőfinek volt egy ezüst húszasa s
amikor Szalontán költeményeit
többek között a „Sári nénit" írta
közben a húszast a levegőbe dobál-ta
Az Arany-gyermeke- k valósá-gosan
imádták Petőfit úgy tudott
bánni velők Hanem a komoly
Arany-apóv- al akit meg Petőfi zárt
szívébe legbensőségesebben akár-hányszor
elkötödött a fránya em-ber
1846 vagy talán 1947-be- n
Arany — a később „Arany-kert"-ne- k
elnevezett — kis magyar hold-nyi
gyümölcsöskertjébe kivitte Pe-tőfit
E kertnek minden fáját ma-ga
ültette oltogatta gondozta és
most ez a különben oly szerény
ember eme munkájával eldicseke-dett
— Mit beszélsz te Jankó! —
Petőfi kajánul felrántotta szemö-ldökét
— Hiszen ezek nem is fák
csak paszúlykórók! — Az érzékeny
hajdú Arany János nagyot nyelt
észrevette ezt Petőfi
Amikor aztán a gyepühöz értek
ahol Aranynak néhány valóban vé-konyka
fiatal diőfacsemetéje rez-gelöd- ött
kedvesen békítöleg így
szólt Petőfi:
— Nahát János addig élj amíg
majd ezekből a diófákból koporsót
csinálhatnak Neked!
Erre a Petöfies „jókívánságra" a
komoly Arany nótárius elnevette
magát A két barát összeölelkezett
A „kevéssel" megelégszö Arany
talán éppen az ilyen ritka kedves
alkalmakról írta:
Hiszen az útfélen itt-o- tt
Egy kis virág nekem nyílott:
Azt leszedve
Megvolt szívem minden kedve t
í1
%
' t
1
m
k
I-
-