Kanadai Magyarsag, April 11, 1964

              pm
}
4 cldal — 63 5pr H TJ5ft KJOSSDAT SCtGYAKSAO
Marciusi k
Nemcsak mi Járunk hétvé
gi kirándulásra otthon is fel-kapaszkodnak
rozoga autóbu-szokra
hogy a Bükk szépsé-geiben
gyönyörködjenek Egy
ilyen szenvedő szemtanú te-kintetével
mutatjuk be az
otthon manapság olyan nehe-zen
megközelíthető boltoza-tos
bükki erdőségeket így be-íz- él
a fáradt vándor
Először a Száraz-YÖlg- y ka-paszkodójában
akadt el a
nehéz autóbusz Az Ómassa
fölötti szerpentineket még
könnyedén vette az első me-redekebb
egyenesben azon-ban
mindjárt megfeneklett
Kettős hátsókerekei eszeve-szetten
forogtak egy helyben
s mind mélyebbre vágták ma-gukat
a hóba
Pedig már kezdtük elfelej-teni
a havat olyan tavaszban
futottuk végig utunkat idáig
Az Alföld egybefüggő vetés-szőnye- ge
sárgás-zöl- d párázat
alatt feküdt el a verőfényben
szikráztak az útmenti telefon-drótok
boldogan lebegtették
rajtuk nagy fekete szárnyai-kat
a napozó vetési varjak
Nem változott a kép akkor
sem amikor Eger után felka-paszkodtunk
a Bükk előhe- -
gyeire s a nagyíennsik falá-nak
tövében átszeltük a hegy-séget
Itt se volt már nyoma
a hónak a napba néző déli lej-tők
vad fénycsőben áztak s a
föld tavaszi szaga nyersen
áradt be a kocsi ablakain A
meredek hegyoldalakon ezer
meg ezer apró csermely sza-ladt
felénk ujjnyi vékony
medrecskéiben hozták lefelé
az olvadás vizeit beleömlöt-te- k
az országút árkába s pa-takká
duzzadva futottak előt
tünk fürgén A tölgyek tövé-ben
helyenként már haragos-zöld
volt az erdei gyep fel-fel-rózsál-tak
benne a pirosló hu-nyor
papsapkaszerű nagy vi-rágai
s a patakok menti fü-zek
kopasz ágai közt halvány-zöld
ködök lengtek sejtelme
sen A mogyoróbokrok duz-zadt
barkái itt is ott is arany-sárga
virágporral szórták be
maguk alatt a mészkő szürkés-kék
málladékát
Most meg térdig süppedünk
a porhóba ahogy kilépünk az
autóbusz ajtaján Lillafüred
után jelentek meg a nagyobb
hófoltok a hegyoldalakon vé-gig
a Garadna-völgybe- n kásás
hólében úszott a busz míg az-tán
itt a Nyárjuh-heg- y dere-kán
végképp elakadt az or
mótlan alkotmány
Hatszáz méter magasan le
hetünk nagy összeboruló
bükkök mély alagútjában Bal-r- ól merészen szökik fel a
hegyoldal jobbról merede-ken
zuhan alá középen fut a
rétegvonalak mentén bevá-gott
keskeny erdei út A busz
félig lecsúszott jobb hátsó ke-rékkel
függ a lejtő fölött Itt
fekszünk neki hamincan
hogy megemeljük a hátát s
visszazökkentsük az út köze
pére A motor felbőg a kére- -
Sándor alól
Kisjókai Erzsébet Lázadás
M Saint Ella néni
Dezső: Feltámadás Makucskán
fröcskölik szét a havat aztán
újra meg újra kifullad a gép
is az ember felbuzdult ereje
is Állunk a megbénut jármű
mellett tehetetlenül Ketten
elindulnak segítségért az óra-járásnyira
levő szenti éleki
menedékházba alakjuk
belevész az alkony sűrűsödő
párájába
Körös-körü- l mozdulatlanul
hallgat a behavazott rengeteg
Szinte megroggyan az egész
erdő a roppant hólehertől a
bokrok földig görnyednek
térdreesve a lucfenyők ágai
olyan lankadtan hajlanak le
mint a fáradt kéz A méltósá-gos
bükkökön vastag vatta
bunda s ahogy az út fölött
egybeívelnek fehér ágaik
akár egy hálóboltozatos gót
folyosó szelné át a kolostor-csöndesség- ü
erdőt Némelyik
márványos törzsű bükkszáiat
valósággal bimbós oszlopfővé
varázsolja a tetején élősködő
fagyöngy gömbszerű kicsiny
cserjéje viaszosán fénylenek
sárgás bogyói míg az út sze
gélyén kékes-zölde- n les ki a
hó alól lankadt lelet
átvészelt fagyal-levé- L
Más jele nincs is az élet
nek csak a fák derekán a
szarvasok szomorú rovásírása
mellyel nagy ínségükről hírt
adnak A megrágott kérgek
sebhelyében sötét jégkristá-lyokká
alvadt a bükkök barna
vére
Uj meg új kísérletekbe fog
egyre a gép megszaba-duljon
Horkantgat reszket
rázza nehéz testét s tolná ha
tudná a rátapadó ember-für- t
is De csak még mélyebbre
merül saját vermébe a
csörgető kettős kerék Hörög
ve hallgat el a göthös motor
fústfelhőt fúj ki végül merő
korom fekete szenny már
körben a pornó s a nekigyűr--
kőzve kínlódó ember
Még néhány keserves pró-bálkozás
aztán győz a fáradt
beletörődés feladjuk a har-cot
Ránk szakad közben az este
is csak a hó világít meg az
egyre sokasodó csillagok a fe-ketebársony
égen A busz sö-tét
alaktalan tömeg már —
elhúzódunk tőle mint rosszin-dulatú
ellenségtől Hát erre
bíztuk magunkat! Az első ne-héz
helyzetben cserbenha-gyott!
Bűze beszennyezte ma-ga
körül a levegőt kerekei
összetiporták a Bükk tiszta
havát Hátat fordítunk neki
úgy kuporodunk le egy lepo-rolt
útszéli rönkre s nézzük a
néma eget melyen mind tü-zesebben
szikráznak a csilla-gok
A Kis Göncöl rúdjának
végéről épp szembe' néz ve-lünk
a Sarkcsillag arról száll-dos
felénk gorombán a fel-fe- l
támadó északi szél s mintha
a jeges űr hidegét
A legtöbben egymás
után be is lopakodnak a kocsi
belsejébe ott várják a segít
séghozókat akik jó hírekkel
iek sebes pörgésbe kezdenek ' meg is érkeznek végül A tu- -
ÍTGYELJE KÖNYVOSZTÁLYUNK HIRDETÉSEIT
LAPUNK KÖNYVOSZTÁLYÁN KAPHATOK:
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert $050
Bartha Kálmán: Trianoni átok Versek $150
Csaba István: Az elsüllyesztett háború „ $150
Csighy Hangok a romok
néhány
Csighy Sándor: Mozaik kockák
Fáy Ferenc: Az irást egyszer megtalálják
Fáy Ferenc Törlesztő ének
Füry Lajos: Árva Magyar János
Ghyczy Zsuzsanna: A város
KKeennénseetih FClaLiráes:zlóH: olJdáfréhnaytatlHanawauiitbaaknon _ __
Kerecseny János: A Világmegváltó Eszme I—H
Kisjókai Erzsébet: A gyertyáknak égni kell
Kisjókai Erzsébet- - Esti zsolozsma
Kiskókai Erzsébet Fénykép Album
Kjsjókai Erzsébet: Tulipántos láda
Kisjókai Erzsébet: Ének Stuart Máriáról _
Kostya Sándon Édes anyanyelvünk
Dr I Nádassy: Hotel Canada
Orbán Frigyes: Görbe Tükör
Clair: meséi
Szabó
lassan
hogy
láncot
hozná
lassan
Székely Molnár Imre: Hallod-- e Zsófi?
Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből L
Szüvássy L: Mesék a bryanszki erdőből IL
Wass Albert Tizenhárom almafa
$200
$1'50
$150
$200
$180
$300
$200
$280
$550
$120
$060
$060
$200
$060
„$080
$100
„$190
-- $100
$100
$050
$300
$200
$300
$240
Zilahi Farnos Észten Zeng még a dal „ $100
Konyvosztaiyunk beszerez bármilyen magyar könyvet
Minden könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk
Utánvéttel könyveket nem szállítunk
aland
ristaház forrallbor fűszeres il-latával
van tele — jelentik —
a konyha vaddisznópörkölttel
vár s az ebédlő kályhájában
olyanokat durrognak a cser-tuskó- k
mint egy kisebb fajta
balatoni rianás A gondnok
pedig már elindította kétlovas
szánját segítségünkre
A fürge hegyilovak táncolva
érkeznek a könnyű paraszt-szánnal
Gyanakodva figyelik
hátravetett fejjel miként fog-ják
őket a roppant busz elé
finom remegés fut végig bő-rükön
ahogy felzúg mögöttük
a motor de nyomban húzásra
feszülnek amint megkapják
az egyszótagú jelt Elöl a két
ló hátul a harminc dermedt
ember középen a fáradt mo-tor
lassan mégis megindul a
magával tehetetlen jármű Lé-pésben
halad fel az emelkedő
tetejéig onnan könnyedén
gurul tovább a lejtősebb egye-nesben
A motor viszi vagy
az elébe fogott két állat? A
messzi lemaradt utasok csak
azt látják hogy a reflektor
fényalagútjában olyan táncos
lábbal röpülnek a lovacskák
mintha mindig ilyen feladatot
teljesítenének
A bükkösből nagy szabad
tisztás hőmezejére szalad ki
az út A megnyíló széles
völgy-meden- ce alján úgy
fénylenek fel a menedékház
ablakai mint a fölénk boruló
roppant mennyboltozaton a
sziporkázva izzó csillagok Lo
holunk az elfutott busz után
füstölgő porhóban sípoló
északi szélben el-elaka- dó lé-legzettel
A lovacskák játékos
kedvvel fel-felnyerí- tve trap-polnak
előttünk: minket a
ház hív őket az istállójuk
mely ott bújik meg a közép
kori pálos kolostorrom csorba
ablakívei tört angyalfejes osz-lopfői
izmos gyámpillérei
tövében A lóvonta busz las-san
el is tűnik előlünk a íenn-síksze- rű
nyitott mezőri ahol
vadul pörgeti hordja-sodorj- a
a havat a szél szinte felhőbe
takarván néha a tájat Csak
a kettős keréknyom vezet s
az útonjárók csillaga az öl-á- gú
Kassiopeia mely ott hu-nyorgat
barátságosan a ven-dégváró
ház fölött mintha
irányítaná lépteinket a fehér
nagy éjszakában
A szegfűszeg illatú forralt-bort
mi is meginnánk a mázos
kancsókból de ki tudná már
megenni közülünk a vaddisz-nópörkőltet- ?
A kályhában
hamvadó tuskó duruzsolása
mellett részvéttel de mégis
vágyakozva hallgatjuk a regé-lő
hegyi vándor kalandját
i A Gy
Wass Albert:
(Harmincnegyedik folytatás)
Néhány hét múlva egy öreg papot enged-tek
be hozzá A pap leült melléje a kemény
deszkapriccsre és sokáig ült ott szótlanul
Aztán hirtelen megkérdezte: „Hisz Isten-ben?"
Nem" felelte a fogoly „S miért
nem?" „Mert Európa elpusztult" A pap
hallgatott „Ismertem egy öreg halászt"
kezdte el egy idő múlva „aki szintén nem
hitt Istenben De egyszer hat gyermek
megmagyarázhatatlan módon megmenekült
a haláltól és attól kezdve szeretett volna
hinni Azok a gyerekek egy csónakban
voltak és egy vízesés fölött megállt velük
a csónak pontosan abban a pillanatban
amikor le kellett volna zuhanjon velük a
mélybe Ismerős ez a kép?" Kazimir elgon-dolkozva
nézett reá „Mondja csak" „Egy
nap az öreg halász ugyancsak beült egy
csónakba és hagyta hogy a víz a mélység
felé sodorja" folytatta a pap „És azt mond-ta:
ha van Isten akkor az én csónakom
nem állhat meg ott ahol a gyerekeké meg-állt
mert nekem nincs már semmi keresni-valóm
ezen a földön És a csónak valóban
nem akadt meg hanem alázuhant az öreg
halásszal együtt Érti ezt?" Kazimir bólin-tott
„Azt hiszem értem" mondotta lassan
„az öregnek igaza volt Ez az egyetlen amit
még tenni lehet"
Az öreg pap másnap újra eliött „Mond-j- a
nem lenne kedve Amerikába jönni?"
kérdezte minden bevezetés nélkül „Én azt
hiszem magának még nagy művészi felada-tai
lennének ott" Kazimir csodálkozva né-zett
reá aztán megrázta a fejét „Nekem
már nem lehet semmiféle feladatom mert
Európa meghalt" „Miért gondolja hogy
Európa meghalt?" kérdezte a pap „Néz-ze- n
körül" felelte a fogoly „A gonoszte-vők
szabadon garázdálkodnak a tisztessé-gesek
pedig meghaltak vagy a börtönben
penészednek vagy az utak szélén koldul-nak
Shylock legyőzte Párizst Egyébként
megfestettem én ezt már egyszer régen de
nem figyeltek fel rá az emberek Pedig ak-kor
még nem lett volna késő" Az öreg
pap hallgatott egy ideig aztán sóhajtott
„Mondja miért haragszik tulajdonkép-pen
Pohrisch Gottfriedre? Ezt nem egészen
értem " Kazimir arca megrándult Ke-ményen
felelte „Nem haragszom rá Gyű-lölöm
Nem azért mert háborús bűnösnek
hazudott abban a semmirevaló kis irodá-ban
ne higyje Még csak azért sem mert
megölte Évát Gyűlölöm mert van S mert
ö és a hozzá hasonlók megölték Európát"
A pap elgondolkozva nézett maga elé a
börtöncella kőpadlójára „Mit gondol" kér-dezte
hirtelen „miért kellett annak a csó-naknak
megállni ott a mélység fölött? M-iféle
feladatot kellett elvégezzenek maguk
hatan?" A festő vállat vont „Mit tudom
én Nem is érdekel Ki tudhatja hogy mi az
emberek feladata ezen a földön? Ha az em
ber megnézi hogy mit müveinek Talán
maga az élet a feladat egyedül" tette hoz-zá
később „ahogy az ember él Amit él Ezt
nem lehet tudni Nem is érdekel „És ha
azt mondanám hogy tegyen egy próbát
maga is mint az öreg halász? Hogy üljön
bele a csónakba és engedje hogy sodorja
a víz r" JKazimir ránézett es elmosolyo-dott
furcsán és szomorúan „Ugy gondol
ja hogy ha átjutok Amerikába akkor van
még feladatom? Annak ellenére hogy Eu
rópa meghalt? Nem hiszem De megpróbá-lhatjuk'"
Szélhámos koróda és társaik
Sokan használnak magyar
szavakat melyeknek jelenté-sével
nincsenek tisztában
Ezért nem lesz haszontalan
dolog egyes régebbi kifejezé-seink
megváltozott értelmezé-sével
illetőleg helytelen érte-lemben
való használatával is
foglalkozni Olyan kifejezé-sekről
van szó amelyeknek
eredeti jelentése a mai városi
ember előtt már teljesen el
homályosodott Ilyen kifeje
zés például a szélhámos sző
Egyik budapesti hírlapban
nemrégiben megjelent és egy
szélhámos társasággal fog-lalkozó
rövid cikknek a kö
vetkező címet adták: „Akik a
szelet meghámozzák" Másik
esetben egyik folyóirat a szél-hámosokat
széllel bélelt" em-bereknek
nevezte Mindkét ki-fejezés
az adott esetben tel
jesen eneimeuen mert a
szélhámosnak semmi köze
sincs a légáramláshoz és mert
széllel béleltnek azt a bélelet-len
szellős ruhadarabot ne-vezzük
amelyik nem véd
meg a téli hidegtől A szé-lhámos
szó egy régi kocsis ki-fejezés
és azt a csikókorból
már kinövő de még nem tel-jes
erejű lovat jelenti amelyi-ket
nevelés szoktatás végett
már hámba fognak de ter-het
még nem húzatnak vele
o
Hogy az öreg pap csinálta-- e vagy sem
azt nem tudta meg soha De néhány hónap
múlva kiengedték a börtönből Jó maga-viseletére
való tekintettel mondták De
egyesek szerint annak az újságírónak is
szerepe volt a dologban aki annak idején a
képet elvitte Állítólag néhány nagyobb
amerikai lapban megszellőztette a dolgot
hogy egyik legtehetségesebb európai festő-művész
az amerikai megszállók börtöné-ben
sínylődik mert megpofozolt egy em-bert
aki azt feltétlenül megérdemelte S
hogy a kép amit elvitt nagy feltűnést
keltett odaát
Elég az hozzá hogy kiszabadult sőt la-kást
is utaltak ki neki Stuttgartban és port-rémegrendeléseket
is kapott magasállású
amerikai uraktól Titkos jóakarók néhány
hónap alatt megszerezték számára az útle
velet is és a kiutazási vízumot Egy napon
— 1950 június 13-ik- a volt — egy vidám
amerikai kapitány kivitte kocsiján az állo-másra
ahova éppen akkor futott be Mün-chen
felől a brémai gyors „Érezze jól ma-gát
Amerikában" mondta búcsúzóul a ka-pitány
és Kazimir barátságosan visszaneve-tett
rá „Okay captain!"
Mikor lábát a vonat lépcsőjére tette egy
pillanatra egészen furcsa volt az öreg ha-lász
jutott az eszébe akiről a pap beszélt
ö is így lökhette el a parttól a csónakját —
gondolta Kazimir és szeme még egyszer
búcsúzkodva körüljárta az újra épült pá-lyaudvart
Lássuk hát — gondolta a követ-kező
pillanatban és egy vidám gondtalan
kalandbainduló mozdulattal belökte a ko-csi
ajtaját
Az első fülkében sokan ültek A máso-dikban
csak hárman: egy szerelmes pár és
egy sovány öregasszony Kazimir kinyitot-ta
az ajtót „Van még szabad hely?" kér-dezte
A sovány öregasszony haragosan
mérte végig és közelebb húzta az ülésre
helyezett kézitáskáját A fiatal pár egyszer-re
mondta mint egy beszélőkórus: „Igen!
Még három hely szabad!"
Táskáját föltette a hálóba és leült az
öregasszony oldalára az ajtó melletti sa-rokülé- src
A szigorú sovány öreg hölgy
egy könyvet tartott a térdén de nem sokat
olvashatott belőle mert minduntalan fölné-zett
belőle és megbotránkozott pillantáso-kat
lövelt a szerelmesek felé Azok újra el-merültek
egymásba Látszólag kinéztek az
ablakon csak éppen a kezük ért össze de
Kazimir érezte hogy semmit sem látnak a
világból csak egymást „Az életben az
egyetlen természetes állapot a szerelem"
gondoha irigyen „minden egyéb mester-kélt
és csak a világ rontására szolgál Egye-dül
a szerelmesek nem rontanak semmit a
világon"
Aztán sóhajtott és ő Is kinézett az abla-kon
Kint napfény ragyogtatta egy "temp-lom
tornyán az aranykeresztet és a kék ég-bolton
fehér cukorhab-felhő- k úsztak Vala
hol egy harmonikán régi valcert játszott
egy szomorú ember s a hang vergődve ve-szett
el időnként a pályaudvar zsivajában
„Búcsúzom Európától" gondolta és a szeme
megforrósodott ettől a gondolattól Aztán
egy alig észrevehető ki zökkenést érzett
és a vonat lassan megindult vele -- az isme-retlen
félé Egy ideig még ide-od- a cikáztak
a gondolatai: régi utazások emlékei keltek
életre egy-eg- y pillanatra eleven képek a
múltból Párizs Velence Madrid Varsó
amelyik tehát mint szélső há-mos
fut a másik vagy a má-sik
kettő mellett de nem húz
mert a hámja nincs a kisafá-ho- z
kötve Ugy néz ki tehát
mintha ő is dolgozna de va-lójában
csak fut és nem húz
Átvitt értelemben is szélhá
mos eredetileg az olyan em-bert
jelentette aki egy közös
munkát végző csapatban ban-dában
a munkát csak színleli
de az eredményben a többivel
egyformán akar osztozkodni
Mai továbbfejlesztett jelenté-se
pedig az az ember aki
munka nélkül mások becsa-pásából
akar megélni
Egyik napilap elbeszélésé-ben
az író koródának nevez-te
a kórházat Kóroda az ál-latok
— általában a lovak —
számára készült gyógyintéze-tet
jelenti A lovak kipusztu-lásával
a koródák is fokoza
tosan eltűnnek de nevük úgy
látszik fennmarad és egye-sek
helytelenül használják
A budapesti Rádió is gyak-ran
vét a helyes szóhasználat
ellen a népdalok eredeti szö-vegének
megváltoztatásával
„A juhásznak jól megy dol-ga
" kezdetű népdalnak azt
a részét például hogy „előv-eszi
a dudáját Belefújja bú-ját
a kecske bőrébe " rend-szeresen
úgy éneklik a rádió]
népénefcesel hogy lefújja
búját a birka bőrébe _ Tud-ni
kell hogy a duda kecske-bőrb- ől
készül —- rendszerint
a szarvak is" rajta maradnak
díszül — birkabőrböl viszont
a suba illetőleg a bunda ke--1
Magyar Shakespeare-emlékűnne- p
Münchenben
A nyugat-németorszá- gi Vö-rösmarty
Irodalmi Kor évek
óta intenzív munkát végez a
magyar irodalom és nyelv
ápolása terén Áll ez különö-sen
a müncheni csoportra
mely három ev alatt tizen-négy
sikeres estet rendezett
A művészi munka lelkes és
tehetséges vezetői Torját
Szabó István író és ípIpsóot
Sz Gárdos Kornélia a Nem
zeti Színház volt tagja Az
előadóesték közt volt Liszt
emlékest Bujdosó- - és kuruc-es- t
előadás Szt Péter síriá
nak feltárásáról karácsonyi
könyvvásár Széchenyi-es-t s
mint érdekes kísérlet Csoko-nai
Dorottya című verses epo-sza
koncertszerű előadásban
és számos más jubileum és
érdekes irodalmi újdonság
Leeutóbb f évi március 7- -
én Shakespeare születésének
400 évfordulóját ünnepelték
meg egy nagysikerű esten
Budapest képek mcjyek valamikor szí-nesek
voltak és elevenek de most már
hiányzott belőlük a valóság ereje mintha
valami halvány ködfátyol takarta volna be
őket amit az idő szőtt reájuk és az elmú-lás
Majd lassan leragadtak a szemei és a
kerekek egyhangú csattogása lehúzta ma-gával
egy puha sötét mélységbe mely jó
volt és vigasztaló mint maga a halál
V
A BANKÁR
„Zsidónak lenni annyit jelent mint min
dig egy lépéssel hátrább lenni de mindig
egy arasszal több is lenni mint más Zsi-dónak
lenni nehéz de szép" Ezzel a mon-dattal
vigasztalta Pohrisch papa a fiát vala-hányszor
sírva jött haza az iskolából i
Később megtanulta két részre osztani a
világot Zsidó részre és nemzsidó részre A
zsidó rész olyan volt benne mint egy unal-mas
de biztos családi kör Ide tartoztak a
szülei ide tartoztak azok a bácsik és né-nik
akik hozzájuk jártak ide tartozott a
fűszeres a Rosengasse sarkán és az a ron-gyos
öreg koldus a körút elején akinek
adni kellett valamit valahányszor elment
mellette Ide tartozott néhány gyerek az is-kolában
a Rosenbaum a Mendel a Das-kievi- ts
és a kis Gottíried megtanulta hogy
ezekkel össze kell tartani még akkor is ha
undorodik örökké csorgó orruktól vagy
unja ostoba locsogásukat Itt egyszerűen
nem azon múlt a dolog hogy szereti--e
őket vagy nem hanem hogy zsidók
Ezen a körön kívül aztán volt a másik
világ a többi embereké A nagy szép az
ellenséges az érthetetlen és vonzó világ
Ahol már szabad volt különbséget tenni:
ezt szeretem ezt nem És a legkényelme-sebb
az volt benne hogy akit szeretett az
ember azt sem kellett segíteni ha éppen
úgy adódott Az ember lehetett önző há-látlan
még áruló is lehetett Ezt tanította
a törvény amelyik kimondta: a sarki fű-szeresnél
kell vásárolni még ha goromba
is és drága És a szemben lévő boltban
nem szabad vásárolni még ha a fia olykor
ajándékot is ad mert az „nem közülünk
való" Ez a közülünkvalóság és nemközü-Iünkvalósá- g
isteni törvény volt minden
egyéb törvény alapja Annyira magasan ál-ló
törvény hogy nem is esett sző róla mint
ahogy nem esik szó arról ami magától ér-tetődően
természetes És mégis az volt a
különös hogy az a másik az a kívül álló
idegen és ellenséges világ vonzóbb volt
sokkal
Már az első iskolaévekben észrevette ezt
A többi gyerek vidámabb kötetlenebb fe-lelőtlenebb
volt mint az a néhány aki a
közülünkvalóság törvénye alapján melléje
tartozott Ezek mindig egy kicsit behú-zott
nyakúak voltak Csínyek elkövetésére
túlóvatosak ijedtek és koravének Hiány-zott
belőlük az a túláradó féktelenség ami
a többi gyerekek játékát olyan lármássá
és szabaddá tette És Gottfried érezte hogy
belőle is hiányzik ez és ezért menthetetle
nül irigyelte azokat akikben megvolt ez a
felelőtlen féktelenség akikben meg lehe-tett
mivel egy másik világhoz tartoztak
ahol embernek lenni nemcsak hogy nem
nehéz de szebb is
Azonban látnia kellett hogy a felnőttek
világában is ugyanígy volt Még a szomszé-dos
Kunczler-vill- a kertjében vidám lár
szül Vidéken ahol a népdalo-kat
még eredeti szöveggel
éneklik sokat nevetnek ezen
a felcserélésen és azt mond-ják
hogy a pestiek összeté-vesztik
a dudát a subára! a
kecskét a birkával
Torjai-Szab- ó István „Shakes-peare
Magyarországon" cí-men
tartott előadást továbbá
Hanvai Hajnal írónő Bohus
János előadóművész és Faze-kas
Csaba szerepeltek előadá
sokkal illetve Shakespeare-szonetekk- el
és monológokkal
Végül Coriolanus egy részle-tét
adták elő Petőfi Sándor
fordításában „szobaszínház"
szerű megoldásban
Volumniát annyi nagy előd
után Sz Gárdos Kornélia ját
szotta drámai erővel jelenít
ve meg a nemes római mat-rón- át
Külön ki kell emelni
zengő hangját és sokszor di-csért
szép magyar beszédét
Coriolanus szerepében Czcg- -
lédy Zoltán tökéleteset nyúj
tott de a többiek Királyfalvy
Klára Dobay Ildikó Tóth
Sándor és Tóth Lacika ügye
sen egészítették ki a pompás
előadást A hatásos kosztümö
ket Osváth Klára tervezte
más élet folyt illatos nénik" szürkecfllnde-re- s
bácsik jöttek és mentek — bár Pohrisch
papa szerint ezek a Kunczlerék nem is ál-lottak
valami jól — addig náluk otthon
minden egészen más volt Hozzájuk soha
nem jöttek vidám emberek akik ráértek
volna órákhosszat tréfálkozni Hozzájuk
kopottkabátos nagytáskás izzadtszagú em- berek jártak akik halkan és fontoskodva
pusmogtak apával valahol egy sarokban
néha egészen öreg emberek toprongyosak
penész színűek akiknek szőrös féke kalap-juk
vörös szakálluk és tincsben alácsün-gő
pajeszük volt és minden amiről beszél-ni
tudtak üzlet volt 'csak és pénz Ha
nyen emberek voltak a házban nem volt
szabad zavarni apát „Apa pénzt csinál"
mondta ilyenkor Pohrisch-mam- a letompí-tott
hangon és tisztelettel nézett a kopott
ajtóra mely mögül a pusmogás hallat-szolt
Eleinte azt hitte Ilyenkor hogy apa s
azok a bácsik valami titokzatos művelet-tel
valóban a pénzt csinálják azokat az érc
Vagy papírdarabokat amikért vásárolni le- nét a boltokban De aztán megtanulta
nogy a pénzcsinálás valami egészen más
Valami izgatóan érdekes játék Mint ami-kor
ő például elvisz az iskolába egy tarka
üveggolyót és azt elcseréli egy zsebkésre
és a zsebkést eladja Kunczlerék kocsisá-nak
egy házinyúlfiókáért Később a mama
elmagyarázta neki hogy a papa bankár S
ez azt jelenti hogy az emberek akik nem
tudnak mit kezdeni a pénzükkel elviszik
hozzá és a papa befekteti ezeket a pénzeket
különböző üzletekbe Vagy kölcsön adja
olyanoknak akik bért fizetnek érte Ennek
a bérnek egy részét az kapja akié a pénz
s a többit megtartja a papa magának „Szép
dolog bankárnak lenni" mondta a mama
sok ész kell hozzá és finom üzleti érzék"
A mama sok érdekes dolgot tudott monda-m- -
Alacsony kövérkés szomorúszemű
asszony volt Aztán meghalt Gottfried ti-zenkété-ves
lett akkor
A papa megtépte a gomblyukait hamut
hintett a fejére és két napig hangosan
jajgatva gyászolt Aztán átöltözött és el-ment
egy üzleti tárgyalásra Gottfried úgy
állott szemben egyedül a halállal mint egy
ismeretlen idegen ellenséggel mely át-nyúlt
abból a másik világból a „miközü-lünkvaló- "
világba és elvitte a mamát Sze-rette
volna tudni hogy hova vitte? De a
laposmellű sápadt rabbinövendék akihez
titokban vallásórára kellett járjon és a pi-rosarcú
vidám tisztelendő atya az iskolá-ban
egészen különbözőképpen beszéltek er-ről
De valahogy egyik sem volt az igazi
A kis Gottfried logikus és józan gondolko-dáshoz
szoktatott agya tiltakozott minden
misztikus elképzelés ellen Szerette volna
azt tudni hogy az anyja csak alszik és majd
egyszer fölébred megint tíz év múlva
száz év múlva vagy ezer év múlva és akkor
újra járni fog szekrénytől szekrényig hú-zogatja
a naftalinszagú fiókokat és míg
párnás arca mosolyog két barna szeme a
titoktudók komolyságával néz a világba
De hiába szerette volna tudni ezt így: ko-ravén
realizmusa tisztában volt azzal hogy
se ezer év múlva se száz év múlva nem
térhet már vissza a mama ebbe a házba
mert addigra a szekrények elkorhadnak és
eltüzelik őket s ami bennük van azt ré-gen
megeszi addigra a penész és a moly
(Folytatjuk)