Kanadai Magyarsag, April 04, 1964

              h
!
iV
t
V ! I ' !
I) i !
w tft
l'
s
i:
3L oMal A--
I00I O J OO í n? p ífoo ! t 00
' 'A költők írók rendszerint
esak tanulnak Yilágraeszmél-ne- k
születésük helyén és
szárnyat bontanak a szárny
azonban nemcsak magasra
messze is viszi őket ettől a
helytől A kulturális közpon-tok
vonzása irányában repül-nek
s legfeljebb visszalátogat-nak
gyermekkoruk helyére
Nem említek neveket irodal-munk
nagyjainak élete a
múltban és ma egyaránt pél-d-a
erre
Madách Imre ritka kivétel
Bár tanulóévei iskolái Pest-ihez
fűzik a Kálvin tér kör-nyékén
lakik a nagyváros
inem szippantja be véglegesen
visszatér Nógrádba Igaz ér-ire
készteti őt gyenge szerve-'zet- e
betegsége miatti szomo-'rúság- a
s a szigorú anyai in-telem
is de a lélek igazi ha--'
zaját ezek között az édesen
lankás dombok között a pa-]lóc- os
nyelvjárás zöngésében
leli meg
1843-ba- n nevezik ki Nógrád
Imegye tiszteletbeli aljegyző-jének
s ettől kezdve egyre
gyakrabban tűnik fel hintója
a Szügyi úton amely Balassa-gyarmatra
vezet Az új (ak-koriban
nyolc éve épült) vár-megyház- ára
hajtat bizonyára
végig a mai Kossuth Lajos
utcán befordul a már akkor
is régi 100 éves templom
felé s megáll a klasszicista
stílusú szép épület előtt
amelynek a kapujában még
gyermekkoromban is arany-sújtásos
mentés hajdú állt
utóda annak aki valaha ke-mény
tisztelgéssel fogadta a
törékeny termetű (felesége
6zerint göthös") csesztvei te-kintetes
urat
Bár másfél évvel később le-mond
erről a tisztségről
amint írja „orvosi rendele-teknél
fogva torkom gyakori
gyengélkedése miatt " to-vábbra
is részt vesz a megye
életében
Innen a megyéből Cseszt-vér- ől
viszik el egyévi ra-boskodá- sra
a pozsonyi Vizi-kaszárnyá- ba
majd a pesti Új-épületbe
Szabadulása után is
Pesten kell élnie szinte rend-őri
felügyelet alatt s ide ér-kezn- ek
feleségének pénzt és
váltókat kérő örök panasz-sza- l
teli levelei az Uj tér
'Burgmann ház 12 szám első
emeletbe"
Megborzad az ember az
őrök női hiúság és önzés lát-:'tá- n
e leveleket olvasva
[Mennyi ruha- - és cipőügy!
„Kaptfd-- é levelem a' Pos-'tá- n
mert én még feleletet
nem kaptam éppen már men-ni
készültem a' Postára kér-lek
ha a susztert surgetlnék
küldene cipőkett és szinte
egy valami jó erős cipöfélétt
kulgyon a' kertbe hogy sárba
is használhassam mond meg
neki kérlek mert ezt nem
ÍTíSerT~waiti3í-- i
küld ha Mutsenbaher meg
tsinalta azt a' szelem ruha de-rek-att
hogyha kapott hozzá
külki Martul kitudja mi ad-ja
elő magátt én enélkül a'
háztúl se mozdulhatok a házi
kalapom kéntelen leszek majd
Postán beküldeni ki tisztíta-ni
hogyha még kitisztítja
Czizmanné "
S bár egy félig-meddi- g még
rabságban levő embernél:
ilyen levelek olvastán világ-gá
menni lenne kedve (ki-váltképpen
a hírek nyomán
hogy közben mi folyik ott-hon)
ennek ellenére vissza-megy
Csesztvére a családi po-kolba
a szégyenbe a későbbi
viharos válás elibe Itt él
nem jön el a megyéből sőt
1861-be- n elvállalja a gyarma-ti
választókerület képviselő-ségét
Senki sem sejti hogy ez
Madách sírjánál Alsósztregován
Nyitott domboldal itt-o- tt
repedező havas szőnyegén áll
a Madách-siremlé- k Rigcle
Alajos pozsonyi művész régi
bronzszobra szinte repülni
látszik a nyirkos téliidöben A
kifáradt fold a habos szürke
ég erdők téli csendje mintha
súgna üzenne A síremléket
körülfonják pilleszárnnyal
körüllengik a madáchi sorok:
„Sírom kínt álljon szabad-ban
Honnan messzi messzi
látni Nap sugara éj vihar-ja
Járjon azt meglátoga-tni"
Itt szülelett itt alkotolt itt
halt meg az a férfi aki az
emberiség sorskérdéseivel
viaskodott hétezer holdas ne-mesként
s egy szlovák falu
magyar földesuraként 1861-be- n
képviselői programjában
„a különböző ajkú népfa-jok"
testvéries összeolvadá-sát
sürgette
Még a fakó madáchi tájon
a szürkés ég alá lerúlt falu
hideg házain is átsüt ember
melege: „Az élet küzdelem"
visszhangzik szava „S az em-ber
célja e küzdés maga"
Félénk volt beteges ala-csony
termelü magános ke-serű
gazdag és megcsalatta-tot- t
Mindig „mellbeteg" Me-gyei
hivataláról lemond „tor-kom
gyakori gyengclkedésé"-r- e
panaszkodik A szabadság-harcban
sem vehet részt ágy-nak
dől megint belcg
Petőfivel közös évben szü-letik
tizenegy éves korában
elveszti apját huszonkét éves
korában özvegy édesanyja
akarata ellenére nősül hu-szonkilenc
éves korában a
Bach-korsza- k tömlöcbe veti
harmincéves korában börtön-ben
ul harmincegy éves mi-kor
civálik harminchat-harminch- ét
éves korában — itt
az egyik toronyszobában —
megírja Az ember tragédiáját
FIGYELJE KÖNYVOSZTALYUNK HIRDETÉSEIT
LAPUNK KÖNYVOSZTÁLYÁN KAPHATOK:
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert $050
Bartha Kálmán: Trianoni átok Versek ?150
Csaba István: Az elsüllyesztett háború §150
Csighy Sándor: Hangok a romok alól $200
Csighy Sándor: Mozaik kockák $150
Fáy Ferenc: Az irást egyszer megtalálják $150
Fáy Ferenc: Törlesztő ének $200
Füry Lajos: Árva Magyar János „ $180
Ghyczy Zsuzsanna: A város $300
Kenései F László: Járhatatlan utakon _ $200
Kenneth Claire: Holdfény Hawaiiban $280
Kerecseny János: A Világmegváltó Eszme I—II $550
Kisjókai Erzsébet: A gyertyáknak égni kell $120
Kisjókai Erzsébet: Esti zsolozsma - $060
Kiskőkai Erzsébet: Fénykép Album $060
Kisjókai Erzsébet: Lázadás $200
Kisjókai Erzsébet: Tulipántos láda _ $060
Kisjókai Erzsébet: Ének Stuart Máriáról $0SO
Kostya Sándor Édes anyanyelvünk $100
Dr L Nádassy: Hotel Canada $190
Orbán Frigyes: Görbe Tükör _ $100
M Saint Clain Ella néni meséi $100
Szabó Dezső: Feltámadás Makucskan $050
Székely Molnár Imre: Hallod-- e Zsófi? $300
Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből L $200
Szilvássy L: Mesék a bryansrki erdőből IL $300
Wass Albert: Tizenhárom dmafa- - $240
Zilahi Farnos Eszter: Zeng még a dal $100
Könyvosztályunk beszerez bármilyen magyar könyvet
Minden könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk
Utánvéttel könyveket nem szállítunk
a vidéki nemesember köz-életi
férfi Írásaiban a kor
magaslatán áll 1859 február
17-é-n írja le „Az ember tra-gédiája"
első sorait s át-át-kocsi-zik
Vanyarcra Veres
Pálékhoz felolvasni egy-eg- y
részletet Akkor már magá-nyos
ember s a hallgató ba-rátok
megremegnek némelyik
Éva-képn- él — ráismernek az
elkergetett feleségre Fráter
Erzsire
„ én a köz életből az eke-szarvh- oz
megyek korán "
írta Madách keserűen 1848
február 2-á- n Szontágh Pál ba-rátjának
s nem sejtette hogy
életének a már dübörögve kö-zeledő
szenvedések más irányt
szabnak: egy nemzet szívébe
lép egy országot tanít mélyen
gondolkodni s müve a világ-irodalom
nagy alkotásai közt
foglal helyet
és negyvenegy éves korában
halott „Hiszen a halál az
semmi abban nincs semmi"
mondta halála órájában
1964 október 4-é- n lesz száz
éve hogy halott
A sztregovai kastély a be-rendezés
Madách könyvtára
a kéziratgyűjtemény Madách
Flórára szállt Madách Flóra
a költő egyik unokája Nap-jainkban
a dél-amerik- ai Sao
Paulóban éL
A harmincas évek idején
Magyarországon és Csehszlo-vákiában
gyűjtés indult egy
sztregovai Madách-siremlé- k
felállítására A régi temető-ből
kihantolták volna a Ma-dách- ok
csontjait hogy sza
bad téren egy domboldalon
épített kriptában művészi
síremlék alatt helyezzék örök
nyugalomra a maradványo-kat
A gyűjtést Magyarorszá-gon
az a Kisfaludy Társa-ság
szervezte amelynek va-laha
Madách is tagja volt
1860 októberében Arany a
Kisfaludy Társaságban mu-tatta
be a Tragédia első négy
jelenetét „Ha láttad volna
— írta Madáchnak — egy
Eötvös Csengery hogyan
kiáltott fel: ez gyönyörű"
Thomas Masaryk a cseh-szlovák
köztársaság elnöke
személyes ajándékként na-gyobb
pénzösszeget ajánlott
fel a síremlék megvalósítá-sához
A Madáchoknak a százöt-ven
éves kastélyon kívül egy
XV századból való váruk is
volt Sztregován
Wass Albert:
(Harmincharmadik folytatás)
Két hónapig dögönyöztette magát az
amerikai tisztekkel Vidám derék fiúk
voltak probléma nélküliek és egészségesek
Egészen megkedvelte őket Magukkal vit-ték
kirándulásaikra pajtásként kezelték
nem is volt velük semmi baj csak Csak
éppen hogy néha eszébe jutott Lubovszki
Kazimirnak a múlt Amirő] ezek a fiúk nem
tudhatlak semmit Ök csak a romokat lát-ták
a kopott leszegényedett embereket az
utcán akik sietve ugrottak oda ha valame-lyikük
unottan eldobott egy félig elszívott
cigarettát csak a sápadt sovány arcokat
látták és a nyomorúságot és azt mondták:
ez Európa De Kazimir tudta hogy van egy
másik Európa is amit nem lehetett sem
bombákkal elpusztítani sem kiéheztetni és
hogy ez az Európa él tovább valahol Mú-zeumokban
és eldugott padlásokon pince-lakásokban
és sápadt emberroncsok homlo-ka
mögött és hogy ez az Európa azt jelenti
hogy ő Lubovszki Kazimir nem csupán
izomrostokból áll melynek értélje az üté-sek
erején múlik hanem valami egyébből
is Képekből amiket megfestett és képek-ből
amiket még nem festett meg de ame-lyek
ott nyugtalankodnak benne valahol a
gondolatai mögött és nem engedik hogy
maradéktalanul elégedett lehessen ezek
között a barátságos vidám fiúk között akik
a barbár jőszándékú tudatlanságával jár-kálnak
egy ezeresztendős kultúra romjai
között akár a gyerekek
A második hónap végén történt hogy
egy este az étkezdében egy öszhajú úr lé-pett
oda hozzá ezredesi egyenruhában „Ha
jól hallottam magát Lubovszkinak hív-ják?"
kérdezte az ezredes „Igen" „Roko-na
önnek a festő Lubovszki?" „Valameny-nyirc-"
felelte Kazimir mosolyogva „Én
magam vagyok az" Az ezredes csodálkoz-va
nézett rá „ön? Azt mondták nekem
hogy ön boxtréner?" Most igen Azelőtt
festő volíam Ez a győztes háború eredmé-nye
Kissé gúnyosan mondta ezt és az ez-redes
összeráncolta a homlokát „Maga
festette azokat a képeket Párizsban?" kér-dezte
gyanakodva „A maga felesége volt
Madelaine Julliot?" Kazimir bólintott
„Hihetetlen" csóválta a fejét az ezredes „és
most már nem fest?" „Egyelőre az izmaim-ra
van szükség csak" felelte mosolyogva de
a mosolya keserű volt Az ezredes karonfog-ta
és elvitte egy félreeső asztalhoz „Én Ro-g- er
Hill vagyok" mondta „műkereskedő
New Yorkban Szeretnék néhány képet ven-ni
magától Vannak képei?" „Van néhány"
felelte a festő „a szobámban a szekrény
mögött Mondom a honfitársait nem a mű-vészet
érdekli hanem a box" A műkeres-kedő
megvakarta a fejét és mosolygott „Jő
fiúk" mondta de nem szabad túlságos ko-molyan
vegye őket Amerika más világ olt
a fogkefe a vízvezeték és a villany jelenti
a kultúrát Ma még Gondoljon arra hogy
ezeknek a fiúknak a nagyapja még pionír1
volt talán a vadnyugaton A kultúrához idő
kell és nyugalom Ebből a kettőből pedig
egyelőre kevés van nálunk Olyan gyorsan
fejlődik a civilizáció hogy nem jutunk lé-legzethez
tőle De azért nálunk is vannak
emberek akik értenek valamit a művészet--
A bronz szoboralak alatt
kriptában pihennek a Madách-ősö- k
közös koporsóban Kü-lön
koporsóban fekszik a köl-tő
Madách édesanyja és Ala-dár
fia
A síremléket a szlovák ál-lam
idején megrongálták a
kripta majdnem összedőlt és
a háborús idők is megtépték
a kastélyt eléggé súlyosan
1955-be- n védettnek nyilvání-tották
a parkot és műemlék-nek
a sírt A síremléket 1960-ba- n
helyreállították a sérült
bronzszobrot kijavították
helyrehozták az omladozó
kriptát és a sírkertet kerítés-sel
vették körül
Később Losonc irodalmi
köre azt javasolta hogy a
centenárium alkalmából a
kastély több termében Ma-dách-emlékmúze-umot
rendez-zenek
be
Cvank szlovák tanító Má-zo- r
Mihály sztregovai szlo-vák
iskolaigazgató és Batel
Zoltán volt sztregovai szlovák
tanító összeírta hol mi talál-ható?
Sintal Éva sztregovai
öregasszonytól megvették
Madáchék hálószobáját a lo-sonciak
megszerezték Fráter
Erzsi fényképét (!) Ferenc
Ferdinánd losonci irodalom-történész
eladta a híres sztre-govai
zöld szalonból való ka-napét
megvásárolták Madách
dohányos kazettáját Batel
Zoltán tanító pedig ingyen
ajánlotta föl azt a gazdag
Madách-emlékanyag- ot ame
lyet rajongásból gyűjtött egy
hosszú tanítói pálya során
JJB
hez Mikor láthatom a képeit?" „Akár ma
este Itt lakom a közelben"
A műkereskedő-ezrede- s még aznap este
megvette a képeket Mind a hatol Nem ki-csinyeskedett:
ötszáz dollárt fizetett darab-jáért
Ez Németországban valóságos va-gyon
volt akkor Kazimir egy Jelig romba-dóit
házban lakolt akkor ahol az amerikai
megszálló erők segítségével kapott nagyne-heze- n
egy szobát miután a DP-lábo- rt el-hagyta
„Nem magának való hely ez" mond-ta
az ezredes „nem lenne kedve kijönni
Amerikába?" „Nem" felelt Kazimir hatá-rozottan
S miért nem?" „Mert európai
vagyok" Az amerikai megrázta a fejét
„Ezek a fogalmak már elavultak kedves Lu-bovszki
Ma már csak emberek vannak "
„Igen de vannak ilyen emberek és vannak
olyan emberek" vetette közbe a festő „és
én ezekhez az emberekhez tartozom ennyi
az egész" „Talán olyan jó dolga van önnek
itt Németországban?" „A németeknek sincs
jó dolguk" „Talán annyira megbecsülik
önt? Vagy a franciák hívják vissza Párizs-ba?
Vagy a lengyelek szobrot akarnak állí-tani
magának?" Kazimir megrázta a fejét
„A honfitársaim nem akarnak szobrot állí-tani
a franciák se hívnak vissza és a né-metek
se becsülnek meg Sőt Azonban
mégis hozzájuk tartozom A lengyelekhez
a franciákhoz a németekhez Egyszerűen
európai vagyok és kész" Roger Ilill csóvál-ta
a fejét Búcsúzásnál azt mondta: „Ha
bármikor is meggondolná magát én szíve-sen
állok rendelkezésére Itt a címem És
addig is vevő vagyok minden ezentúl ké-szülő
festményére"
Lubovszki Kazimir másnap elbúcsúzott a
vidám fiatal tisztektől és elköltözött az ösz-szebom'bá-zolt
bajor fővárosból Dollárjai
segítségével Mittenwaldban talált magának
egy megfelelő lakást bent az Alpok között
egy fából épült kis vadászházban Félórá-nyira
lakott a várostól fent egy hegyoldal-ban
Az ablakból végig lehetett látni a he-gyeken
a levegőnek fenyőszaga volt és va-lamivel
lentebb egy zöldvizű hegyipatak
harsogott A ház egy német tábornoké volt
aki francia hadifogságban várta a szabadu-lást
Felesége anyósa és négy nagyobbacs-ka
gyermeke élt fent a házban ők adták
bérbe Kazimirnak az egyik nagy szolfit
ami műteremnek is megfelelt Ugy egye-zett
meg velük hogy a főzést is ők vállal-ják
Nagy szegénységben élt a két asszony
a négy gyerekkel és Kazimir látta el őket
feketén szerzett zsírral hússal liszttel és
mindenféle amerikai holmival
Roger Hill továbbra is fenntartotta vele
az összeköttetést és amikor egy év múlva
visszautazott New Yorkba tizennégy Lu-bovszkí-festm-ényt
vitt magával A képekből
odaát kiállítást rendezett és a sajtókritiká-kat
levélben elküldte Mittenwaldba A ten-gerentúli
siker hatása hamarosan jelentke-zett
Németországban is Német festők mű-kritikus- ok
és képkereskedők rájöttek hogy
Lubovszki Kazimir' ott él közöttük és siet-tek
kihasználni ezt a felfedezést Legna-gyobb
megdöbbenésükre azonban Lubovsz-ki
kijelentette hogy ö már idestova hét
éve él Németországban s ha ezalatt a hét
Péter Zsuzsanna sztregovai
magyar öregasszonynál aki
Madách fiának Aladárnak a
szakácsnéja volt s még né-hány
hónappal ezelőtt is —
rá testált „öröklakás"-kén- t —
a kastély egy szobácskájában
lakott megtalálták a régi Ma-dách-köny-vtár
néhány darab-ját
szám szerint tizenkilenc
Lőte Pál:
100
Kevés nemzet s ezek között
is új hazánk: a szabadság ha-zája
az első és a legnagyobb
amelynek polgárai ugyan-olyan
odaadással értékelik a
szabadság eszméjét mint a
kis magyar nemzet fiai
KOSSUTH LAJOS a ma-gyar
szabadság atyja épp
olyan nagyrabecsült hőse a
szabadság eszméjének mint
LINCOLN ÁBRAHÁM az új
nazaoan juiiaí muií a ma-gyar
szabadságharc dicsősé
ges eseményeinek nagy elbe-szélője
éppoly nagy alakja
volt a maga idejében a világ-irodalomnak
mint a Missis-sippi
halhatatlan mesélője az
amerikai szabadságeszme fá-radhatatlan
hirdetője: MARK
TWAIN És PETŐFI SÁNDOR
a nagy magyar költő aki nem-csak
a magyar égbolt hanem
a nagyvilág tündöklő üstökö-se
is páratlan hőse költője
és vértanúja a szabadságnak
és hozzáfoghatót nem nagyon
ismer a
1848 márciusának szelleme
1964 4 KANADATMAGYARSÁa
könyvet és a padlás átkutatá-sa
során további két kötetet
A sírnál megbocsátó emel-kedettséggel
Madách beszéL
Fakó ágak között oson a hang-ja
a fáradt nagy ég alatt
„Sírom" című verséből idéz-zük:
„S fergeteg ha jő robogva
Gondolom hogy népem
A év előtti márciusi események
világ
szülte ERKEL FERENCET ki
operáiban mint a BÁNK
BÁN-ba- n és a HUNYADI
LÁSZLÓ-ba- n minden zenemű-vésznél
jobban hangsúlyozta
a szabadságot LISZT FE-RENC
a világ nagy zenésze"
aki mint KÓNYA SÁNDOR is
a világ vándora volt a már-ciusi
forradalom tüzétől fel-hevülve
vált a „szabadság
nagy zenészévé" — és a ma
gyar közösség élete végéig
hűséges tagjává BARTÖK
BÉLA a magyar realitás mu-zsikusa
a honszeretet és sza-badságszeretet
két malomkö-ve
között őrlődve választotta
a mi utunkat hogy a maga
elképzelt szabadságos eszmé-jéhez
hű maradhasson
A MA ÉLÖ NAGYJAINK
közül gondoljunk KODÁLY
ZOLTÁN-r- a aki a Talpra Ma-gyar-- ra
írott zenéjében egy
másik szabadságharcunknak:
az 1956 októberi-ne- k a Nem-zeti
Dal-á- t írta meg és 100 év
távolából adott kezet a Talp
év alatt nem volt szükségük rá ne legyen
ezután se A derék urak először elcsodál-koztak
s amikor látták hogy a festő való-ban
nem akar képet eladni nekik sem
részlvenni a kiállításokon meg is sértőd-tek
Arról természetesen hallgattak Ebgy
egy évvel azelőtt még ők nem akartak tud-ni
a lengyel"-rö- l
Lubovszki Kazimir gondtalanul élt két és
fél évig a tábornok családjánál Ekkor egy
napon hivatalos levelel kapott Münchenből
egy IRO nevű intézménytől hogy saját ér-dekében
haladéktalanul jelenjen meg itt és
itt ebben és ebben az irodában Fogalma
sem volt hogy mi az az IRO De azért vo-natra
ült és elment
Azzal kezdődött hogy három órát kellett
várakozzon egy sötét folyosón sok más em-berrel
együtt Voltak olt lettek ukránok
lengyelek magyarok mindenféle nemzeti-ség
vegyesen Itt tudta meg hogy az IRO
egy jótékony intézmény melyet az Egye-sült
Nemzetek hívtak éleire azzal a feladat-tal
hogy gondozza a hontalanokat Végre
három órai várakozás után beléphetett egy
irodába Egy barátságtalan hölgy följegyez-te
az adatait kérdéseket intézett hozzá és
úgy viselkedett egészen mintha nem ők
hívták volna oda hanem magától tolako-dott
volna a nyakukra „Most haza mehet"
mondta végül is a hölgy amikor kitöltöt-ték
az összes kérdőíveket „majd hívatni
fogjuk újra" Hat hét múlva valóban újra
behívták Most már egy másik irodába kel-lett
menni ahol vállozalossság okáért egy
fiatalember uralkodott Még a köszönését
sem fogadta amikor belépett hozzá Föl se
nézett papírosaiból Jó öt perce álldogált
már előtte míg végre fölemelte a fejet és
ellenségesen végignézett rajta „A neve?"
Megmondta a nevét A fiatalember lapoz-gatott
az iratok között „Aha" mondotta
olyan hangon ahogy a tanító szokott a
rossz gyerekekkel beszélni „maga kollabo-rált
a németekkel mi?" Kazimir csodálkoz-va
nézett reá „Tesssék?" „Az áll itt hogy
maga kollaborált a németekkel" ismételte
a fiatalember haragosan „festményeivel
szolgálta az antiszemita propagandát és a
nácizmust!" „Hülyeség!" felelte Kazimir és
elnevette magát „Ki írta oda azt a marha-ságot?"
A fiatalember elvörösödve pattant
föl „Kikérem magamnak! Miféle hang ez?!
Vegye tudomásul hogy a fölvételét az IRO
kötelékébe visszautasítjuk! Maga háborús
bűnös!" Ez már Kazimirnak is sok volt Ö
is elvörösödött Homlokán kidagaa egy ér
Előrehajolt az asztal fölött „Ide figyeljen
maga kis taknyos fickó" mondta lassan
erőltetett nyugalommal „velem ne kiabál-jon
mert kiabálni én is tudok Azt mond-ja
meg hogy ki találta ki ezt a hazugsá-got?"
A fiatal írnok1 rikácsolni kezdett
„Sértegetni mer? Sértegetni? Takarod-jon
innen!" Kazimir ökle lecsapott az asz-talra
Egy tintatartó fölborult néhány ce-ruza
leesett a padlóra az iratok össze-vissza
szökdöstek Az írnok elsápadva ng-ro-tt
föl és hátrált a falhoz Lubovszki arca
félelmetes volt Ebben a pillanatban ki-nyílt
a belső szoba ajtaja „Miféle zaj ez
itt?" kérdezte egy kellemetlen hang mek y
y--
áprffis (14)
ébred
Számadást tart — és
haragján
Múltja Yesz — jövője éled
S álmodom tán így sokáig
Ámde dőre nem lesz álmom
Egykor testesül bizonnyal
Jól tudom s nyugodtan
várom" JE
ra Magyar halhatatlan költő-jének
Petőfi Sándornak arra
h°gy „rabok tovább nem le-szünk"
ILLYÉS GYULA akl
a szabadság iránti olthatatlan
szenvedélyét a zsarnokságról
szóló egyetlen mondatával
perzselte bele lelkünkbe örök-r-e
184S március 15-r-ől ezt
írja:
„Szabadság délelőttje te
új ember-voltun- k hajnali
gyermeki emlékezete!
Beh jó hangjaid hallani
egy század után is "
És gondoljunk a magyar
vallási élet két nagy alakjá-ra:
MINDSZENTY JÖZSEF-r- e
és RAVASZ LÁSZLÖ-r- a akik
közül az egyik az évtized óta
betegeskedő református püs-pök
NÉMA HALLGATÁSSAL
felelt az elnyomásra a másik:
MINDSZENTY JÖZSEF bíbo-ros
hercegprímás pedig HAN-GOS
SZÓVAL VÉRTANUSA-GO- T
VONVA MAGÁRA vé-delmezte
a szabadságot és vé-delmezi
ma is most már ő is
kényszerű hallgatásban
valamiképpen Ismerős volt Kazimir az
ajtóra nézett Egy püffedt arcú alacsony
kövér ember állt ott Azonnal megismert
Pohrisch Gottfried volt a sün
Az írnok felháborodva kiabált vala
de Kazimir nem hallott belőle egy s:
sem ö csak azt az embert látta ott az ej
tóban A sünt Aki Évát elvette tőle Sliy-lock- ot
Forró vérhullám lepte el a fejét Köd be
rult a szemére és a ködben nem látott mác
csak azt az embert Aki Évát megöli
Évát És lassan megindult feléje Lassrn
Súlyosan Mint aki a végzetet viszi r ' "
lain
Az ember ott az ajtóban mozdulatlanul
állt és rémültre nyitott szemekkel nézte
őt A szája megnyílt valamit mondani
akart de csak értelmetlen dadogás lett be-lőle
„Kérlek Kazimir örvendek! "
De akkor már ott állt előtte „ÉvaJ"
sziszegte bele az undorító püffedt arcba fa
még egyszen „Éva J" Aztán a keze meg-lendült
Mire az összefutott tisztviselőknél: fa
rendőröknek sikerült kiszedni a kezei Tíözül
a Screening Officert már alig volt élet
benne Kórházba kellett szállítani Kazt
mirt azonnal letartóztatták Nem is véde-kezett
Nem védekezett az amerikai had-bírá- k
előtt sem Ha azt kérdezték tőle
hogy miért akarta Pohrisch Gotlfriedet
megölni csak annyit felelt rá: „Mert mog
érdemelte Sajnálom hogy nem sikerült"
Két évi börtönre ítélték A börtönben
vásznat és festőszereket kért A social ser-vice
egy érző szívű kis tisztviselőjének aki
a börtönöket látogatta sikerült nagy ne-hezen
kijárnia hogy megkaphassa ezeket
Ott a börtönben festette meg Lubovszki
Kazimir utolsó nagy képét „Európa pusz-tulását"
A kompozíció középpontjában egy be-esett
arcú sápadt asszony állt tépeti fehér
ruhában mellén össszetett kezekkel mint
a holtak Nagy kék szemeivel valahova föl-nézett
a messze magasságba Ez az alak
volt az egyetlen világító folt a képen A
többi mind sötét kékesfektte és penész-zöld
színek keveréke: börtönrács romfa-lak
tátongó üregek és vigyorgó püffedt
démon-arco- k A nőalak a halott Éva volt s
a démonok többféle változatban Pohrisch
Gottfriedre emlékeztettek Ezt a képet egy
fiatal amerikai újságíró vitte el magával
akit egy napon végigvezettek a börtönökön
Sokáig nézte összevont szemöldökkel a bör-tönfolyosó
homályos világításánál a különös
festményt aztán megkérdezte hogy mibe
kerül Kazimir vállat vont „Nincs ára"
mondta egykedvűen „mint ahogy az életet
nem lehet pénzzel megfizetni éppen úgy
nem lehet a halált sem Ha akarja elvihe-ti"
Az újságíró figyelmesen megnézte a
különös rabot néhány kérdést intézett
hozzá és jegyzeteket készített a noteszé-ben
„Elviszem" mondta „ha megengedi és
kiállítom Amerikában Miért van megbün-tetve
egyébként?" Kazimir a képre muta-tott
„Mert Európa elpusztult" felelte és
visszament a cellájába
(Folytatjuk)
t_