Kanadai Magyarsag, May 08, 1965

              rtóiíS
LfiK tbrsr : VSÍ mtt
ta## M&GYARSáG
'Ba
%t Megyeri Sári:
atik
I
ll ííucí BS
I96S
Ady larsasas irodalmi melleklete
ŐSZI SÓHAJ
Derűs öregasszonyokban
Jövőmagamat keresem
Leszek-- e én is ilyen?
Tudok-- e ha eljön idő
Hunyorogva harisnyát kötő
Halkszavú nénike lenni
Aki szeliden mosolyog
A gyerekek hancurozásain?
Nem lesz-- e önző rideg
Akit az élet elkényeztetett
nem kell--e elmúlásban
Egyszerre visszafizetni
Az ifjúság ajándékait?
Istenem felek
Megbüntetsz kegyeidért
Mert megadtad nekem
Mindig azt ami kellett
Kamaszkoromban fürge lábam
Tanulókedvem az iskolában
Olclővágyam az asszonyságban
Könyörögve kérlek Istenem
Hogy elbírjam öregséget
Adj majd hozzá békességet
Yórady Imre:
JEGYZETEK
Mégiscsakmársok
Szegény magyar nyelvünk
nepi-demokr- ata megnyomorít-hat
időnként már a hétprób-ás
kommunista írók is tűrhet-etlennek
találják Ki-kikcln- ck
tehát néha a legszembetűnőbb
torzítások szószörnyetegek
idétlen szerkezetek ellen kifog-ásolják
az idegen szavak el
burjánzását a politikai tolvajn-yelvben
kárhoztatják bizon-yos
ígekótők értelmetlen és
fölösleges használatát a mell-éknevek
felsőfokával való
visszaélést és csúfot űznek a
bürokrácia körmönfont stílu
sából s illiterátus pártnagys-ágok
nevetséges de azéit
nem kevésbé kártékony nyelv-újító
kísérleteiből
Nem szabad lekicsinyelni a
hivatásos íróknak ezeket a jó-sánde- kú
kiállásait a nyelvr-ontás
ellen Tiltakozásuk-ne-m
maradt hatástalan: aki
figyelemmel kíséri a hazai
tőrös sajtót bizonyos megn-yugvással
állapíthatja meg
hogy egy idő óta ritkulóban
vannak a napilapok nyelvéb-en
a grammatikai hibák
helytelen értelemben használt
savak nyegle divatkifejezé-- d
Már jóideje nem került
pl a szemem elé a „kombájn"
„kombinát" „lekáderezés"
-- íipoiuizajas sem a „mal-aszt"
szó az ideiglenesen föl-- tt
„hazugság" jelentéssel s
nem akadt párja annak a jel-es
kandúrnak sem „akinek
csén részegen lógtak a
macslcakölykök" mint azt az
egyik koszorús szovjet— ma-S)- ar
szépíró oly hatásosan
mondta néhány évvel ezelőtt
megjelent novellájában szín-je
felülmúlva nála valamivel
idősebb elvtársát aki „hatal-mas
tomporú anyamént lát-ott
robogni a parlagon"
Határozott javulásról be-ülhetünk
tehát a nyelvi fron-ton- )
de azért még messze va-pn- k
a publicisztika nyelv-Hesscgén- ék
húsz év előtti
'ág-színvonal-ától
és renge--
tennivaló vár még c té- -
rcn azokra az írókra akik kö-vességüknek
érzik hogy
mesterségük szerszámának az
jany elvnek yisszadják cgy-- n
épségét erejét szépsé-S- ö
Nemcsak a magyar be-e- d
szeplőinek eltüntetésére
dudva kigyomlálására vad-hajtás- ok
lenyesésére van sür--
a°s szükség hanem a megza-varodo- tt
bizonytalanná vált
JJelvérzék helyreállítására
egészséges nyclvérzéket
fanban igcn sokszor a jobb
raaguk is nélkülözik Az
UmJ-y-mít"úwl1ióatsa taazrtó állandó nv'pl-v- -
által
érzékenvséeü- -
eltompította míg sok
anoMn il:ji 'lü— -- i ban szállnak síkra má-- t
eszre sem vesznek már
£PPolyan folyamatosan kö--
" ci mint a pártirodák
WlnoH a propaganda-sz- ó
!x ft
itffi-'fflA- ' & fi fcí --—— =-- = '„„Ti 'jfcolgiE z
az
az
az
az
az
ő
s
-- -- - " a
_-
-
S
s:j
)- -
nokok és egyéb írástudatlan
kultúraklivisták Napilapok
újdonsült riportereinek min-dennapos
merény lelci a ny elv
ellen tán kevesebb veszéllyel
járnak mint amikor jóhíríí
tehát példaadó írók botlanak
cl használnak ostoba divat
szavakat önkény eskednek a
helyesírásban és vétkeznek a
nyelvtani szabályok ellen A
százszámra kijegyzett példák-közü-l
itt csak néhány ízelítő
idézésérc szorítkozhatunk
Ha a kommunisták „mű-sorpolitikájának
szektás vo-násait"
bírálja valaki még
csak megértjük mit akar
mondani de ha „szektás"
helyett egyenesen „szektáns"
kritikáról olvasunk égnek áll
a hajunk az eszmezavartól
amit az ilyen szavak kelthet-nek
A „szektáns"-ná- l semmi-vel
sem értelmesebb a rend-kívül
kedvelt „töretlen" szó
Vajon mit jelent a „töi étlen
fasiszta mondanivaló" a „tö-retlen
stílus" „a költői tónu-sok
töretlen ölelkezése"? Nyil-ván
se nem többet se nem
kevesebbet mint egy egekig
magasztalt lírikus „viziónagy
képei" vagy a „költői ábrá
zolás dircktségc" Még hagy-ján
hogy egy tekintélyes mű- -
itész szerint „önmagában meg
nem hiba ha a költő lírájá-ban
Icicagálja csalódását"
viszont megbocsáthatatlan
hogy Juhász Ferenc „clmiti-zálj- a
a szegény leány és a go-nosz
mostoha harcát" de azt
már igazán nem lehet „vi-szolygás"
nélkül (szintén nél-külözhetetlenné
vált népide-mokrata
szó) olvasni hogy a
„szentté rangosított" István
tette meg az új alkotmány és
király napját a rezsim joggal
a kenyér ünnepévé 195'1-bc- n
találkoztam először az akkori
Irodalmi Újságban egy ilyen-féle
kifejezéssel : „tekintete
ártatlan volt mint a csecse-mőkké"
(két k-va-l!)
símé
azóta szinte szabály lett (nyil-ván
mert valami népies za-matot
éreznek benne hírlap
íróink) a többesszám k-jelé--
nek
megkettőzése az — é rag
előtt: „a tánc a hajadonok-ke- "
„a zsákmány a tolvajok-ke- "
stb!
Ilyen szarvashibák mellett
szinte már szót sem érdemel
az a beteges szenvedély mely-ly- el
odahaza a jelző és a jel-zett
szó s a határozószó egy-beírás- át
űzik A „kismérték-ben"
„czesetben" „jelenév
ben" „nagyoms „legalább-is"
„méghozzá" összevonását
hamarosan a „hízottliba"'
„lyukasgaras" „pörköltkávé"
„vagdaltbélszín" mégiscsak"
„éppenhogycsak" követte s
ma már ott tartunk hogy a
„mégis csak már sok"-b-ól is
egy szó lett ami — „mittaga-dásbenn- e"
(szintén szigorúan
összeírva?) mégiscsakmár-sok"
a tömörítésből 1
SZERRBSZra: EJSJÓSM ERZSÉBET
Leszlei Marta:
A
Fáradt hamuszínű felhők
Láthatatlan eső lenget szür-ke
ködöt az Odeonplatzra
Kedvetlen dél Egymást ker-getik
a vaksi sárga autósze-mek
a Ludwigstrassén A ha-rangszó
súlyosan inog a ház
tetők felett A romok nem
érintenek ma zord tragikum
mal és épülő utcarészletek
mellett visszhangtalan lélek-kel
járok A legdalolóbb Ieg-verőfénycs- ebb
városi is elfa-kul
ha belül bennünk lehú-zódik
egy függöny És ma itt
se dal se fény se szín csuk
eső december és A láz
emelkedik A láz csök-ken
ebédelt- - már? Tu
dott--e aludni? Kap-- e ma pc
DicMintr Meg csak üel van
és délután négyig iszonyú sza-kadéka
a bizonytalanságnak!
Ez az egész hajszolt ázott
fakó város csak egyért van s
sok ház rom kapu kirakat
torony mind a prém újság
villamos étlap hitel autó
j ernyő sápadt déli nconfény
! Minden egy kis fehér szoba
körül forog céltalan Gyer-mekklinika
első emelet Te-remtőm
milyen egyedül V3gy
kicsi fiam az idegen nyelv
tengerében !
Megyek a könnyű esőben
Azt sem tudom merre A vá-rakozás
béna percei csak bot-ladoznak
Folyton a karórá
mat nézem Autók villamo-sok
rohanó esernyők között
Egyszerre mc gallok: itt volt a
könyvtár A lépcsőjén egy-szer
éjszaka a Bajazzót éne-kelte
egy mámoros fiú
Templom Egyetem
Ezen a kis téren álltak a bar-na
fapadok hol az előadás
szüneteiben jegyzeteinket ösz-szehasonlíto- ttuk
Még itt
hevernek valahol régi órák tö-redékei
Novalis gyermeki
álmai tisztasásra Höldcr-- J
lin őrült lebegése Rilke
Kristóf Kornétás zengő sorai
és De mindent maguk alá
temettek az egykori tanter-mek
romjai és föléje borultak
a háború az emigráció évei
Ott messzebb jobbra az Eng-lisch-cr
Garten barna fái
itt a sarok a kis utca a Stu-dentinnenh-eim
Ez már nem ugyanaz a vá-ros
ahol negyedórával ezelőtt
jártam Itt nincs 1949 Itt egy
boldog diáklány jár ösztön-díjjal
és gondtalan könnyel
műséggel és minden lépése
mögött az otthon biztonsága
őrködik ahonnan jött s aho-vá
majd visszatér ha a sze-meszter
befejeződik
A Studcntinncnhcim isme-rős
kapuján ki- - és bejárnak a
lányok A hall semmit sem
változott Itt volt a névtáb-lám
első mozdulatom mindig
ide nyúlt a postámat keres-te
Belépek a társalgóba
Otthonosan leteszem a kabá-tomat
és leülök egy dívány--
sarokba folyóirattal a kezem-ben
Játszom Csalok
Hazudom hogy még ide tar-tozom
ezek közé a jegyzeteik
könyveik tízdeka felvágott-ebédjük
fölé hajló fiatalok kö-zé
Nézem az ajtót Próbálom
elképzelni hogy belépnek az
egykori társak Arcukat
hangjukat elmosódó voná-saikat
idézem De hiába Kö-rülöttem
német és amerikai
diákok Rúzs Catullus félre-tapos-ptt
cipősarok ncwlook
logaritmuskönyv és rojtos
nyakkendő De valami kö-zös
vonás van ezekben mind
S ahogy nézem őket lassan
alattomban kegyetlenül kezd
fájni a felismerés A bizton
ság! Minden mozdulatukban
hangjuk színében szemük já-rásában
egyformán benne
varu Akár győztes akár le-győzött
nemzethez tartoznak
de helyük van itt és hátuk
mögött az Otthon biztonsága
Elfordítom a szememet
hogy ne lássam őket Letépem
magamról a képet mint égő
ruhát Aztán tekintetem fá-radt- an
hull az ablakon át a
négyszögű kert ázott kavicsai- -
%_j
f e l e l e i
ra Évekkel ezelőtt két kis szót
firkáltam egy papírlap szélérc
ugyanennél az asztalnál :
idő és: magány Játszot
tam a logalmakkal cs a sza-vak
üresen maradtak mint
porcclánszemck Most itt az
idegen diákok között lassan
fölém nő valami ismeretlen
hatalom és valami fojtogatva
szorul körém De a szavakat
ehhez az érzéshez már nem
merem megkeresni
Egyszerre úgy érzem mint-ha
lopva mind rám néznének
és tekintetük azt kérdi: ki ez
és mit keres itt Lassan lete-szem
a folyóiratot Veszem a
kabátomat Megyek A dí-ványtól
az ajtóig százszor
olyan hosszú az út mint ami
kor jöttem
Az ajtóban valaki hozzám
lép: Nem tetszik tovább vár-ni?
— kérdi udvariasan
— Adhatok át valami üze-netet?
i
— Köszönöm nem — mon-dom
és csendesen nagyon
gyorsan kimegyek
Az Englischcr Garten ko-pár
fái konokul állják az esőt
És meg mindig csak egy óra !
Mit mondott az az ember?
Üzenet üzenet Vár-tam
és senki sem jött Kérdez-ték
és nem volt kinek üzene-tet
átadni A régi társak nem
léohcttck be az aitón mcit
szétszóródtak elvesztek meg-haltak
otthon maradtak ki-vándoroltak
Már nem siratok senkit!
Magamat sem síralom Csak
a régi fiatalságunkat gyanút-lanságunkat
azt az állapotot
mikor még nem sejtettük
hogy összezúzhat valakit az
élet Azt a pillanatot mikor
a müncheni postán feladhat
tunk egy táviratot szüleink-- 1
nck: holnap érkezem Azt
az érzést ahogy egy reggel
érkezem Azt az érzést
ahogy egy reggel felülhettünk
az üvegkupola alatt a gyorsra
és délután megérkezhettünk
a Keleti Pályaudvarra szabad
lélekkel rettegés nélkül Igen
most úgy síratom azokat az
éveket melyek boldog sza
badságát akkor meg nem tud-tuk
felfogni mint egy drága
halottat akit nem szercttünk
cléggé amíg élt
Szeretném bekiáltani a téli
park clhagyatottságába :
Ugye ugye tudjátok már ti
is? Ugy rájöttetek már azóta
bárhol vagytok otthon küzd-ve
egzisztenciátok utolsó ron-csaiért
vagy távoli földrésze-ken
hurcolva az örökös ma-gányt
családotok gyermekei-tek
mindennapjáért gürcölve
vagy idegen emberek paran-csát
lesve ugye tudjátok már:
valahol valami hiba volt az
életünkben Ha százszor fog-csikorgatva
meg is siratjuk a
múltat ha tíz körmünkkel ka-parnánk
ki régi énünket a
gyilkos évek alól mégis vala
hol valami jóvátehetetlen hi-ba
volt! Talán a biztonsá-gunk
a gyanútlanságunk Az
a könnyed természetesség
mellyel otthonaink védelmét
egyszerűen elfogadtuk Ahogy
rajongva ejtettük ki Dante és
Beethoven nevét ahogy le-hunyt
szemmel hallgattunk
egy Bach korált ahogy felte-kintettünk
egy magasba vesző
gót kőszentre mert azt hit-tük
a művészet a tudás ön-magáért
való Ahogy itt ül-tünk
az Englischcr Garten
fái alatt és sírtunk mert vé-gérc
járt a szemeszter és haza
kellett menni a hétköznapok-ba
Ahogy azon törtük a fe
jünket hogy szerezhetnénk
újabb ösztöndíjat Rómába
Párizsba Helsinkibe
Ahogy (olvastunk írtunk és
beszéltünk szüntelen az embe-ri
élet mélyebb értelméről és
közben észre sení vettük ha
édesanyánk elénk' tette a csé
sze kávét zsemlyét A nap
jött az év ment s minden
oly természetes volt" ami véd-ve
utunkat ámítva körül-vett
Mi vok a mi szerete-tünk?
"Mi az mondjátok ami
hiányzott hozzá hogy kap
csolatunkat Istenhez és embe-rekhez
hazához és múlthoz
teljessé tegye?
Most már tudom:
védés
a szen- -
Hát akkor többek voltunk?
Különbek talán? Tanulhat-tunk
szabadok voltunk mer-tünk
boldogok lenni Nem
tengődtünk alkalmi munká-ból
nem húztunk fáskocsit
az erdőből nem laktunk nyo-mortanyákhoz
hasonló zsúfolt
szállásokon nem harcoltunk
százszor megalázottan a meg
élhetésért De ismeitük-- c a
Tartalmat?
Vártam és nem jött
senki Kérdezték és nem volt
kinek üzenetet áta'dni Szólí
talak de hangom nem ér cl
hozzátok oly messze vagytok
Kérdezlek de senki sem fe-lel
Szép közös diákidőnk
nincs már sehol A feleletet
mindegyikünknek egyedül kell
megtalálunk
Az utcák ahol jáiok mái
ismeretlenek Körülöltem a
forgalom eszeveszetten kör-be
rohan s újra nincs semmi
más csak egy kis fehér szo-ba
gyermekklinika
első emelet A láz emelkedik?
Napjain
GALAMBOK
Az Ószövetségnek is — a
Gilgames eposznak is a
fejezete az amely
a roJdct ert legnagyobb ka-tasztrófáról
a vízözönró'l szól
Amikor Mózes sorait olvassa
az ember szinte hallani véli
a roppant eső zúgását a hul-lámok
tajtékos játékát a szá-razföldek
drámai birkózását
az ái adó vizekkel Minden
nép mithoszában felbukkan
ennek az ősi drámának emlé-ke
s ki tudja talán valahol az
emberiség tudatalattijában ott
kísért a gondolat: vajon nem
lesz-- e megegyszer ilyen végze
tes tiagédia mely az emberi
kultúra és az emberi nem vé-gét
jelenti?
Mózes drámai tudósítása a
vízözönről aztán feloldást is
hoz A vizek apadni kezde-nek
és Noé a bárkából kibo-csátja
a galambot mely egy
zöld ággal tér vissza Jel ez —
az élet diadalának jele A vi-zek
mégsem tudták örökre el-nyelni
a világot — a földön
már serken a fű zöldéinek a
fák csírázik az élet
Eposz ez — az élet diada-lának
eposza
A napokban ez jutott
eszembe Reggel volt kora
reggel A város fehér ködbe
takarózott s ahogy kinéztem
az ablakon nem láttam a Ja-rag- uá
hegy jólismcrt sziluett
jét Márpedig ez a hegy any- -
nyiiclckcppen mutatta meg
már magát nekem Láttam
élesen tisztán kirajzolva min
den egyes színével és árnyala-tával
Láttam olyanformán
hogy a csúcsa gomolygó kö-dökbe
takarózott mintha egy
haragvó vulkán lenne mely-nek
gyomrában a Cykloposok
kovácsolják a villámokat s
most haragosan talán arra
készül hogy úgy nyelje cl a
lávával Sao Paulót mint a
Vezúv tette egykor Pompei-ve- l
Na persze ez csak egyféle
játéka volt a hegynek mely-ben
a Cyklopsok
villáma arannyá lett és
voltaképpen sokkal jámbo-rabb
hegy a Jaraguá hogy-sem
ilyesmiért tartani kelicnc
tőle Jó időben cső után kö-zclsza-lad
hozzám — máskor
öry messze fut mintha más
bolygóra készülne f
Ám ezen a reggelen éppen-séggel
semmit sem láttam a
Jaraguá hegyből Egyszerűen
k Gz csotkeír? MtV mindig
csak két óra! Míg tárcsázom
ujjaimban idegeimben resz-ket
cikázik feszül a kín
Alig merem megkérdezni: A
láz emelkedik? A láz csökken?
Ne haragudjanak nem
tudtam délutánig várni
Aztán megszólal a nővér
hangja Fehér hang kará
csonyok hava és csengése van
benne
A szürke utcák egyszerre
ezüst villanások Az cső zú-gásá-ból
dal támad dúdol a
sofőr is a járdaszélen a volán
mellett Két kisgyerek egy
esernyő alatt perecet harap
Szemben egy kirakatban pi- -
los gyertyák a fenyőfán ott
sárga narancshegyek a pony
va alatt Vidám fehér
macska egy magas ablakban
Mennyi remek telivér szín
mindenütt ! Élni kezd a város
lélegzik fénycsedik az cici
Éhes vagyok napok óta elő-ször
végre!
Most nem jut eszembe a
múlt Már nem töprengek a
jelen felett A feleletet nem
én találtam meg A felelet
jött valaki küldte Én soha
azelőtt ilyen fájdalmasan mé-lyen
nem jártam cs nem szár-nyaltam
hirtelen ilyen magas-ba
A gyermekklinikán
hnmérőn harminchét
süllyedt a higanyoszlop
Kutasi Kovács Lajos
leg-megrázóbb
megkövese-dett
k
alá
beszippantotta a ködös kora
reggel ahogy elmerült a köd-ben
a város maga is Ha le-néztem
a ködön át a huszon-hat
emelet mélységébe úgy
tűnt elém az utcák és a házak-kép- e
ahogy a mesebeli hajós
az elsüllyedt Atlantiszt lát-hatta
amikor hajója a tükör-sima
és tiszta Óceán felett su-hant
tova
És ekkor érkezett meg a
két jövevény Két galamb
Oda szálltak az ablak alatt
húzódó elég széles cresrc vé
gigsétállak kecsesen nézelőd
tek is majd idő múltán fel-röppentek
és elszálltak Nem
hozlak a szájukban zöld ágat
mint Noé madara a víözön
után Mégcsak levelet sem
mint a régi idők kedves posta-galamj- ai
ám velük volt egy-féle
láthatatlan üzenet Üze-net
az időtlen természetből S
egyszeriben megértettem az
üzenetüket s talán épp annyi-ra
örvendtem neki mint Noé
a zöld ágnak
Hisz igaz ha nincsen köd
ide kéklik hozzám a Jaraguá
hegy s ellátni messze a váro-son
túli mezőkre erdőkre is
Mégis néha úgy ércm hogy
úgy vesz körül ez a roppant
város a házak kőrcngctcgévcl
az utcák beláthatatlan pók-háló
rendszerével mint egy
roppant polip melyből nem
lehet megszabadulni többé
Ami felzúg ide nem a tenger
zugasa nancm a varos mora
ja mely olyasféle mint amit
Wells „Időgépének" utasa
naiiiiatott amikor a „mor-loks"-- ok
labirintusába tévedt
Van ebben a város-világb-an
valami ijcszlő mesterséges
lombik-világ- ot megkísértő lá-tomás
Gólem jut az ember
eszébe az agyagember és a
fantasztikus regények homon-kulusz- a
A falak labirintusa
az utcák s a házak sokszor
rosszindulatúak mint maga a
lázadó anyag
E szavakban meg nem fo
galmazotl szorongás bujkált
bennem azon a ködbetakaró-zott
reggelen amikor elbújt
előlem a Jaraguá hegy és az
elsüllyedt Atlantiszt játszotta
a város É3 az élet a termé-sz- et
az igazabb és emberibb
valóság üzenetét hozta el az a
két kis galamb — az Idő-ozö- n
reménytelen hajósának
az Időtlen Embernek
(Sao Paudo 1965)
Kisjőltai Erssebeb:
Életbe mártott toflal írjatok
(Sulyok Vincének és kortársaindli J&tdönt)
Ne szenvelgőn szólj mint fülledt rég-időkn-ek
szemforgató ősz vénkisasszonya —
fonnyadt nyakán ha rezzent amirlcttjc
csak nyögdicsélt sóhajtozott
képzelt sarkantyúpcngcté&rc dobbant nagyot
langyos szíve és selymes napiócskába
rótta vézna álmait
Ne érzclgőscn írj mint satnya tmbadúc
ki kardja helyett tollal karcolgatta
azt mit férfisorsa tőle megkívánt
mert vak-süket- en figyelt a parancsra
és mersze sem volt rémült nyúl-szívéb- en
Titokban ágyashára gondolt harc helyett
a holdvilágban álldogált merengve
és bús szeméből
a köszvény kínja sajtolt könnyeket
Ne borgőzös hejchuját dalolj
mint béke-korsz- ak fránya férfia
ki láncot járt az asztal tetején '
v
címbc-rangb- a bújt hogy tétlen éljen"
harisnyakötőt gyűjtött s tincseket
és ellenzéki lett ha ezt kívánta
az új dival De Bachus volt az istene
és szótárában ennyi állt csak: Én
Téged pedig porondra állított a sors - -
pattanásig feszültek izmaid
dobbanó lábbal meneteltél
ököllel rohantál tankra börtönőrrc
gyomrodat az éhség kai ma lépte '
de szembeszálltál dús Nyugattal is t
Szívedet árvaság tépi de agyadban i
kalapál a Holnap üzenete v
És neked még ma is nyers véres Yalóság
ez a szó: Hazám!
' N Atomháború rémei irtják a nyafogó ábrándokat
de izmoshitű akarást meg nem ölnek
Kiálts mint ama Szó arpusztában
rikolts mint a hős ki rohamra indul
sikolts mint ifjú anya ki ujjongva
nyit utat a jövendő emberének
Te még hiszel önmagádban "
1
bár közöny hamucsője akar eltemetni
acélos erőd munkára ösztönöz
s ha lei ved összeomlik: '
hős Sziszifuszként bátran újra kezded
Forrongó bort
ne avult tömlőkbe önts
Ha alaktalan íímtelcnség a tartály:
mindegy r
hiszen a pergő véres könny halálsikoly
felhördülés a bíró zord szava 1
'
sem kottázható fülbemászó dalba
Ne álmodozz de vallj
scikcnls üzenj fenyíts
ha kell hirdess kemény ítéletet
de az életbe mártsd a tollad hogyha írsz!
Lajossy Sándor:
VALAHOGY IGV VOLT:
A konyhába tevékenyked-tem
úgy agglcgénycscn ügyet-lenül
korgó gyomorral mikor
valaki megkoppantotta ajtó-mat
Kissé morogtam ma-gamban
hogy képtelen va-gyok
háborítatlanul megfőz-ni
egy paprikás krumplit no-d- c
így van ez miért lettem
lapszerkesztő?
Látogatómat — akit most
láttam életemben először — a
szobámba tessékeltem de ö
észrevette hogy én éppen fő- -
zögctésscl voltam elfoglalva
és sietve így szólt:
— Én miattam aztán iga
zán ne zavartassa marát El- -
ülök én a konyhában is
Ebben maradtunk
A konyhába azután meg
eredt belőle a szó Egy mon-dat
egy nagyon hosszú mon-dat
volt az egész Elmondta
hogy ő Székelyföld szülöttje
ha úgy lehet 'most Székely-föld
veteránja Valaha versei-ről
volt híres melyekben Csa-ba
királyfi leszármazottainak
nagyszerű történelmét énekel-gette
meg Amint beszélt
szinte láttam miként elevene-dett
fel benne a múlt pedig
visszaidézte még az első vi-lágháború
napjait is Ósz
fürtjei egy valóságos lexikont
takargatnak oly sok a dátum
személy és esemény
i
— Valahogy így volt
— fejezte be az egyes részleg
tekerj de már kezdte is1 a kö
vetkező „fejezetet"' Közben
segítségemre akart lenni á fő-zésben
is és én nem vettem
rossznéven Néhány perc múl
!
t
'
va már én üllcm a neki fel-ajánlott
helyen én lettem a
vendég s ő sürgölődött 'a
konyhában Az igazat meg-vallva
szívesen vettem a fur-csa
helyelváltozást mert egy-kettőre
papír és ceruza került
a kfcinbe hogy valamit meg-örökíthessek
szavaiból '
— Valahogy így volt
— fejezte be újra s én évre
sem vctlcm hogy az óra mu-tatója
már' egy teljes kört lé-í-rt
Már én is ott jártam a
székely havasok között majd
a szerb olasztés orosz fronto-kon
majd hallgatom a hegyi
patakok zúgását melyeknek
tovarohanó vize hun reeéket
csobogott
— Valahogy így volt
— mondotta újra s én talán
már harmadszor nyúltam új
ceruza után miközben fülem-ben
oít csengett a székelyek
csodálatosan szép himnusza
Azután néhány pillanatig
csend volt csupán tányérok
összekoccanása hallatszott Az
éveiben öreg de szívében fia-tal
székely hátravetette fehér
hajfürtjeit s mint aki a saját
otthonában lenne a legna-gyobb
természetességgel for-dult
hozzám :
— Nos szerkesztő úr aaf
csora tálalva van
r Nekem
a? fejemet
is rázni
hogy a
jelenbe s ekkor Jvcttéms észre
ilisiiv u l wii T uvjuí ani ) uuuu r (
a-- - ~ - -- fr ~~ 1
ugyancsaK megváltozón: a5
paprikás Jkrumiibol székélyká- -
ppsztaílctt
mcgkcllett"
visszatérje
t - -
' Igen „valahógygy volt
1
Ilit
mPml &mm
mim
$&Í!_ írfj
r f 1 --i ü
Tif' ShH !
!
kf
"! M & Ki
K 1 ! t-I-LÍ
Sv7f 1 ni '
_
iwt
- t c it IÍLÍ
--aT- sir j i
"?kw ff !
tfcSHrtfe 1 fflgm
KiirAííSlMi wwmt '
mim m#1M1®í
OTffMi
'ifin-u-E
-- tItÜ!l&fZ5WA5Í9íu fiitól
mmí
§f#ÍÉ
rt4S í
mwii l
vili!
'1M
íwlStir üfxPtfnsSfmlí
-i- -i M'iftr 'vmint ' s j mm fj3firmíf?SijUiTt8
T úmi
: JMRf ' llí'Z? -I- -t
r# KWf4 mfí
i'YíWÁ
lín'Vll'í
: ílmííími' 'I 'M %m] 'nrn
1
1
vffmsfSm'i&ifwmfwífltíiV'
WffiOS
i-váZi-mm
i ilií l M T FmífeÉmmWSsi'-i-
ZMÜV'-- í KÍ5 ?™MI
WW5MSW
FJJ5ii-JiK- S
Ilii
' „lhilíi