Kanadai Magyarsag, November 27, 1965

              t
Í4Í 1íf!'
Iisii: isa2ii-T- f sni
Ilii
la ¥ r n tel
J33L ibsritsber 2X Az Ady Társaság iir© daliái mtdíléHefe KANADAI MAGYAlffl
%
SZERKESZTI: K1SJÖKAI ERZSÉBET
3QtÖC6R
Y&tkrmás
v
íin hazóiHKit-úg- j szcFetteMrt
p3bc SKÓftam földi kincsem
3ánpban tozbeii próbát tettem
Hetemet vesztegettem
Kenyér hcfyctt holdból sockciu
jocpcsz sáv-p- ei jó karéjjal
hdiotteík iőzt vacsoráztam
íetrengtesm én Térben Krzbwi
swembeszi3IUn ágyutSzzd
patkataBsal iarabcttyal
feageteggd is csatáztam
fecy basámat szépnek km
BSfoa to& wrícs álom
krrrB óe száz halálom
öépörri szenved hazám árva
txtr& ÍSfnak a határba
Ááaátcrn 33 Óteánoa '
exten csapdán íngovárrj-o- n --
meghirdetrá a világnak (
hogy sebeink miként fájnak
Hrdettuk mi íajó lanton '
rösröt törtünk sok srhanton
' ''
Jajunk a szél vitte-hordt- a
1 alvó dermedt Tárosokba
Eltűnsz lassan sebeiddel s
vádló intő kezeiddel '
v
' jaj lesz neked hősi ország
sírba süllyedsz Magyarország
ha nem félti benned sorsát
s' föl nem ébred kakasszóra
vitéz kedvvel virradóra
New York London Európa!
Októbert mutat a kalendárium de az idd rásé hederít: ra-gyogóan
kékre simította az égboltot elseperte róla a legkisebb
bárányfelhőt is hogy útjába ne álljon a napsugárnak Járva-nyitv- a
állnak az ablakok ajtók a kertből krizanténok csípős i-llata
árad be a házba
Az uram fejét csóválja és rám szók
„Miért nem pihensz?"
A terasz sarkába tolom a fűnyíró gépet rádobom a kertész
kedéshez vibelt kesztyűmet hátrasimítom a homlokomba hulló
tincseket
„Pihenni? Ma? És ki süti meg az almáspitét? Ki vasalja ki a
függönyöket? Ki festi át a kerti bútorokat hogy felhordhassuk
tisztán rendesen a padlásra?"
Azt hittem megilletődik ekkora szorgalom láttán De nem
Kijelentésemet válaszra sem méltatja az uram hanem erélyesen
megfogja a karomat rámhunyorit aztán magával vonszol az elő-szobába
A lépcsőn maga előtt tol felfelé de a karomat nem
engedi el Kissé meghökkenten lépegetek és átvillan agyamon
a gondolat hogy a cipőm talpára fii tapadt most ezt mind oda-kene- m
a lépcsőt bontó piros bársony szőnyegre Kefélhetem
majd holnap ha addig jól beletapossuk
relérilnk a szobámba Itt az uram a díványhoz vezet lefek-tet
mint a kisgyereket be is takar miután leráncigálta a ned-ves
füves saras cipót a lábamról
„Most pedig pihenni fogsz Még csak két óra Hol agyunk
még a vacsoraidőtöl? Vasalásról szó sem lehet Bemegyek a bí-róságra
de öt óra tájban itthon leszek Addig fel ne merj kelni
Mindig ezért könyörgöm hogy kíméld magad De nem fogadsz
szót Délben az asztalnál figyeltelek megdöbbentem milyen fá-radtnak
látszol Addig amíg távol vagyok fekszel érted? Remé-lem
el is alszol Tulajdonképpen hánykor keltél ma?"
„Mint máskor Félhétkor'' Kinyújtózom engedelmesen
Most érzem hogy sajog a hátgerincem hiszen reggel óta tal-patok
„Mondd meg őszintén szükség van erre? Miért nem ma-iadsz
legalább nyoicig ágyban?
„Nyokig
Hogyan tednám elvégezni a munkámat ha nyolcig ágyban
ragyok? Féfliéíkof hideg vízzel tussolok gyorsan felöltözöm
és lemegyek Egy óra alatt végigtakarítom a földszinti szobá-kat
megöntözöm a növényeimet kávét főzök Csak akkor ülök
te reggelizni sőt még cigarettára is szánok kerek hat percet
Utána jön a lépcsőház az első emeleti szobák fürdőszoba
Hogy képzeli André ezt a késői kelést?
„Igenis nyolcig Nem látom be miért kell minden áldott
Kap fényesra csiszolni a parkettát porszívózni meg ezüstöt
tisztítani"
„Ezüstöt csak egyszer tisztítok líetenkéot" ragadom meg
az alkalmat a védekezésre
„Cs miért kell most októberben a kertben dolgozni? Kü-lönben
is miére nem csinálja mindezt a kertész? Szeretném tud--ri
mi az ö munkája ha te "
„A kertész ügyetlen és lassíi Magas órabért fizetünk neki
De egész top elkínlódik annyi munkával amennyit én egy óra
atett eh-égzek- "
„Bát kmtódjon Nem engedem hogy agyonhajszold magad
Xlár Üt az ősz Nem mindegy hogy ápoft--c a pázsit vagy nem?"
„Ma is a teraszoa Ktuk meg a kávét" jegyzem meg halkan
mert ennyi 3ggodalmoskodás mindig meghat „Csak kellesne- -
tefab ha goodozott kertet Játunk'
Az uram a karórájára néz és meghökken
„Rohannom fceü Félháromkor kezdődi?: a tárgyafis Tó-közben
még a tógámért is be kell mennem a szabóhoz ígéred
hogy üt maradsz? Nem keJsz fel?"
SSegJgésem tóa tejetek mást? Megesókci és efeiet
A sssp bessR a szobámba és eszembe jafc sz erkéTyea meg
keSfcae fertözsa még miocBg vírtSő jmsskát9cít De szavamat
ídÉam nem maaluibatok Most mit kezdjek ennyi Kaigeteg
&%? X&Jsfcfc egyfcönyr tstán befetapozok Aegustinos Be-Sec&aása-aDK
Sacst Ásocka MaSomassi oómetSI
Leszlei Mária
A vasútállomástól keskeny
ösvény vezet a tábor felé Az
ösvényen apró léptekkel elő-re
lógó fejjel jón hazafelé a
Babuska Kétoldalt a havas
réteken már gyűlik a sDrü
tejszínes kód Ahogy befor-dul
a tábor széles kapuján
háta mögött a hegyekbe ve-sző
óriás fehér alkonnyal
sötétkabátos alakja egyetlen
ponttá zsugorodik Minél
közelebb jón annál kisebb és
annál feketébb
Seprűje és vödre helyett kis
barna paplrkoffert cipel Meg-áll
leteszi Erőtlennek és fá-radtnak
látszik Megigazítja
homlokábaeső fekete kalap-ját
Jon tovább
Nyár volt A mosókonyhá-ból
kidagadt a gőz A föld-szinti
folyosón lúgos szürke
cseppekben ült a pára a pisz-kos
ajtókon A padlásszobák
felett az átforrósodott geren-dák
egyre súlyosodtak A
nagy négyszögű udvaron né-hány
gyerek ment át Nem
sütött a nap A hegyek felett
majdnem fehér volt az ég
Tikkadt fakó szél járt Feke-te
pontok táncoltak a sze-mem
elótt Nyelvem kiszá-radt
és utáltam mindent
Kopogtak
— Prosu páni — ennél
többet sohasem hallottam tő-le
Gyengéden suttogta el a
centire nyitott ajtórésnek Gé-piesen
kiadtam a padláskul-csol
Az ajtó lassan tovább
nyílt A Babuska megjelent a
küszöbön Ez még sohasem
történt meg Ha csak tehet-'t-e
nem lépett be egy szobá-ba
sem A szobákat csak úgy
ismerte hogy a bútorok egy-másra
halmozva álltak a sa-rokban
és ö egy tócsa köze-pén
térdelve súrolt Egyéb-ként
csak hosszú sovány
karjával nyúlt- - be ha akart
valamit
De most ott állt a küszöbön
fekete fejkendövei lila blúz-ban
barna szoknyában A
meleg huzat felborzolta a pa- -
B a b 11 k
pírokat az íróasztalon Ala-csony
homlokán a ráncok-ban
mint apró vizesárkok-ban
csillogva állt a verejték
— Prosu? — kérdeztem ki-csit
türelmetlenül Kilúgozott
fehérkörmü keze megállt a
levegőben
Úgysem értjük egymást
Mit akar? Tegnap adtam oda
az összegyűjtött kenyérmara-déko- t
csirkéinek Szétszakad
a fejem nem látja? Két napja
gyötör a föhn
Hirtelen megszólalt Nem
értettem mert csak ukránul
tudott De megérintett a
hangja Súlyosan nedvesen
csavarodott rám Ugyanaz a
fojtott hullámzás benne mint
kint a nyugtalan falevelek
között Megismételte amit
mondott izgatottabban sür-getőbben
Lüktető szemgo-lyő- m
előtt nőttek a fekete
pontok A fekete pontokon
át gépiesen rajzoltam ma-gamba
a Babuska alakját
Reszkető pillátlan szemhéj-jak
Rózsaszín vízben úszó
szem Káposztaszagú szájá-ban
egy árva sárga fog Be-teg
lábak Viszerek és fapa-pucs
Hogy bírja ez a gör-nyedt
csapzott öregasszony
a nehéz munkát reggeltől es-tig?
Hajnalban már kint tere-getett
a drótköteleken el-szántan
birkózva a csapkodó
megvadult lepedőkkel A
hűszágyas kórház és ót-h- at
család mosását látja el Pad-lót
súrol Lépcsőt most Sze-metet
hord
Minek neki a pénz?' Kiért
teszi magát tönkre? Ez se ju- - '
tott még soha eszembe
— Fáj a feje? — kérdez-tem
németül A mondatot
iszétszedtem tagolt meztelen
szavakra Nézett rám Nem
tudom értett-- e Egy székre
mutattam Nem ült le A
frissen vasalt ruha száraz
szaga perzselte a levegőt
Színehagyott lila blúzában
meztelen elhagyott a karja
A csend egyszerre megtelt
Kisjókai Erzsébcl:
„Was alsó ist das Schóne? Und was ist dic Schonheit? Was
ist es das uns anzieht und den Dingen geneigt maciit diei wir
lieben?" ' j
Annyira -- fáradt vagyok hogy a tekintetem kábultan mered
a betűkre anélkül hogy a szavak értelmét felfognám
Schonheit das uns anzieht
Szépség Máris elkalandozik a gondolatom Mi az amit'
én szépnek találnék most? Ami kellemes megnyugtató amitől
felfrissülnék mint lelki italtól? Nádastó partján ülni ahol em-ber
nem jár csak a törpegém meg a piroscsörű búvárkacsa
paskolja meg a vizet csak a szarvasbogár kúszik fel a bük-könyre
csak a távolban jajdul fel a daru és húvös szellő zizeg-ted
meg a nádak borzongó szárát
Valaki kopog És már nyílik is az ajtó Csodálkozva ülök fel
Komoly fiatal apáca lép be
Telugrom köszöntöm de nem nyújt kezet
„Sajnálom hogy megzavartam pihenését De sürgősen meg
kell tárgyalnunk valamit A szegény fiatal orvosnak a dolgát
Apja-anyj- a meghalt senkije sincs"
Helyet mutatok az apácának és leülök vele szemben Nem
tudom kiről beszél de hozzászoktam hogy kérésekkel ostromol-nak
hnnminket Bár gyüjtőfvekkel inkább az uramhoz fordul
mindenki
„Valamit tennünk kell az érdekében Még nem kezdte meg
praxisát tulajdonképpen lakása sincsen Csak diplomája"
Érthetetlenül figyelem Mit tehetek én egy orvosért aki
egyedül áll a világban? Hallottam róla hogy kezdő orvosok nagy
összegen vásárolják meg idős megfáradt kollégáik praxisát
Csak nem ezt kívánja tőlem a derék apáca? Hogy én kirázzak
a zsebemből 50—60 ezer guldent?
Figyelmesen néz aztán feláll
„Ha megengedi behívom a többieket Is Előre küldtek
mert hallottuk hogy pihenni akar De ha úgyis ébren van "
Ez jő Ha úgyis ébren vagyok Hiszen 8 nem hagyta hogy
elaludjak Es kit akar még idecsödítenl a szobámba? Mi lesz
most az uramnak tett ígéreteimmel?
Az apáca kitárja az ajtót Sorban lépnek be ismerősei Yagy
gyámoltjai ezek? Az első negyvenévesforma asszony sötétszemü
olaszos külsejű Utána magas karcsú nő lép be tartása öntu-datos
a haja róvidrenyírt szinte fiús Fiatalasszony követke-zik
utána aki a karján csecsemőt tart Mögöttük merésztekin-tet- ü
fruska lopakodik be kíváncsian bámul rám A menetet fi-nomvo-nású
de kissé hervadtarcú nő zárja be szorosan fogja a
mellette sántikátó kisfiú kezét Hogy tudok ennyi embert leül-tetni
a szobámban?
„Kedves nővér Talán jobb ha lemegyünk a földszint-re
ht nincs elég hery"
Nem válaszol Sápadt Bjjarvart a derekán függő keresztet
babrálja a társaságot nézi
Foglaljanak hdyet kérem- - mondja nekik és int a dí-vány
felé
Elsőnek a hervadtarcú asszony St le és a kisfiához szóT
„Gyurka gyere fiij le"
A sánta fhi menéje húzódik És leülnek sorban egymás mel-lé
a többlek is a nővér pedig a karosszékbe velem szemben
Restelkedem hogy így összeszorulnnk ahelyett hogy a nappa-liban
kényelmesen ülnénk
„Azt a kérdést szeretoéok íelteoni hogy mi a terve e-S5- nk?
XS a tervem
Ja oíaszos mcá asszony 'rim mosofyog
Jbva Sésgiaxaeat De zzel még nem oWódtak meg a prob-txtS- k-
Ee£ tSacfcáságrjnjse- - ÉKkak hívjSk aki BadSn íatík pef- -
§ a
seprőkkel és csörömpölő őrült
vödrökkel
Újra beszélni kezdett A
sok lágyan összeverődő más-salhangzóból
elém buggyant
fojtott panasza Vértelen szá-jára
sötét és piros keserűség
gyűlt A szomszéd város ne-vét
hallottam Szeme külső
sarkából lassan folyt a vfz
Valakiről beszélt aki na-gyon
sok bajt okozott neki
Valakit lázadva szidott akit
nagyon szeretett Ennyit érez-tem
A konyha felöl hosszan
tompán kongattak ebédre El-nehezedett
a fejem Ukrajna
beláthatatlan szelíd földhul-lámaival
telt meg a szoba
Hagytam hogy sodorjon az
idegen nyelv egyre mélyeb-ben
a lélek parttalanná széle-sedő
útjain Már úgy tűnt
hogy a Babuska az anyanyel-vemen
beszélt
Hirtelen fényképet tartott
elém Hatalmas fiatal fiú
Vadul tenyésző harsogó
egészség Fényes izmok Szép
fején sűrű világító hajsátor
Csak nagy szemei merednek
furcsán reám Olcsó volt a
fotográfus A fia? Érte
hordja a vizesvödröket és
hord körmei helyén repedt
színtelen csonkokat? Hát
igen Legalább van valakije
Nem érdemli meg a fickó?
Biztosan nem Talán iszik és
nem akar dolgozni Es ne-kem
miért kellett ma végig-hallgatnom
a történetét mely-ből
egy szót sem értettem?
Mindegy Ezt a napot úgyis
elvitte már a fbhn
Lent az udvaron konzerv-dobozokkal
csörömpölve men-tek
az emberek a konyha felé
— Ilyen ez a Babuska —
szólt az egyik asszony — reg-geltől
estig töri magát En
ugyan nem tenném
— Érdemes egy bolondért?
— ásított a másik Úgysem
hálálja meg soha
A kapu előtt ültek a lép-csőn
ölükben aludt a kötés
Langyos délután Szivárvá- -
é
nyosan párásán szövődő mta-lo- m
Szemben a domboldalon
a Babuska matracokat porolt
a fűben Ritmikus kopogása
fáradhatatlanul pattogott át
a zsivajon
— Ilyen ez a Babuska —
mondta újra álmosan az asz-szo- ny
— be akarták tenni az
Altersheimba De ő inkább itt
töri magát és annak a bo-londnak
hordja a jó falato-kat
Egyszer véletlenül eszem-be
jutott és megkérdeztem az
egyik kórházi nővért — Is-meri
ennek a Babuskának a
fiát? Miféle ember?
— A fiát? Nincs ennek
senkije a világon
— Hát ki az a nagydarab
szőke fiú
Rámnézett
— Látta a fényképét? —
mondta lassan — Az unoká-ja
Húsz éves Epilepsziás El-megyógyintézetben
van ta-valy
óta
Mióta az az izgatott fül-ledt
nyári nap bedobta a szo-bámba
Babuska megint nem
szólt többet félszegen és ke-ményre
feszitett szájjal ment
el mellettem De minden nap
láttam Csendben foglalta el
meghatározhatatlan helyét
az életemben Láttam vak
téli reggeleken ruhát tereget-ni
mikor a gőzölgő fehérne-mű
pillanat alatt ropogóssá
fagyott a keze alatt A beha-vazott
fák imbolyogva hor-dozták
ágaikon egy-eg- y ab-lak
korai fényét Még alig
mozdult valaki az udvaron
a konyha táján Az öregasz-szon- y
nehézkesen lépdelt át
bádogkannájával a letaposat-la-n
havon s az emeleti ab-lakból
alig lehetett megkülön-böztetni
a lomhán billegő var-jaktól
Láttam a kis állomás
várószobájában ülni kopott
ünneplőjében mikor a K-- i
vonatra várt Félve szorította
magához táskáját és kes-keny
szája félve szorította a
ritka mosolyt Láttam — bár
sze sok gondja van 'a gyerekeivel elég kicsi a lakásuk is De
mit tehetek én itt Hollandiában Éva érdekében? Es honnan is-meri
ez a nő a húgomat?
A rövidhajú csinos asszony is megszólal
„Francois igyekszik elfelejtetni velem ami Budapesten tör-tént
meg a többit iá a sok izgalmat amit Németországban el-töm
át De megoldást kell találnunk "
„Kérem engedjenek engem is szóhoz jutni" vág közbe a
fiatalasszony aki eddig szelíden ringatta csecsemőjét „Ideke-rültem
Hollandiába Az uram Zoltán még mindig Magyarorszá-gon
van Hírt kaptam felőle hogy él De micsoda élet ez így
távol egymástól?"
Eddig a divány sarkán ült a kis bakfislány majd leesett
róla Most felugrik elébem áll
„Az én ügyem a legfontosabb! Ugy értem az én er"temben
sürgősen kell intézkedni Ha sokáig várunk az a férfi akit sze-retek
másra veti a szemét Amerikában a nők merű3z:bb:k
sokszor ök a kezdeményezők Elcsavarhatják a fejét én meg
csak itt várok tétlenül a fene egye meg!" Villog a szeme lá-tom
vádlóan néz rám
A sánta kisfiú most odasúg valamit a mellette ülőnek de
az csitítja:
„Várj a sorodra Gyurka Nyugodj meg a te dolgodat is
letárgyaljuk"
„De a hegedű Amit a tanár úr rámhagyott Szabad
nekem azon játszani vagy nem?"
„Csitt csitt Persze hogy szabad De várj türelmesen''
„Türelmesen!" csattan fel a kis bakfis éles hangja „Engem
nem lehet csak így elintézni! En igenis gyors megoldást köve-telek!
Az életemről van szó!"
Most az szólal meg aki eddig hallgatott a saját ügyéről
A szép hervadtas arcú nő ott Gyurka mellett Elörehajlik
rámfüggeszti szomorú tekintetét
„Velem mi a szándéka asszonyom?"
„De kérem hebegem „nem is tudom miről van szó?"
„Csak nem akarja azt állítani hogy nem is ismer?"1
„Ha ha megmondja a nevét ?"
A fruska felnevet fölényesen bántóan és bizalmaskodva
meglöki a gyermekét ringató asszony karját A hervadó szép-asszony
le nem veszi a szemét rólam úgy mondja ki halkan:
„Andró Szera vagyok Színésznő aki öngyilkosságot kö-vettem
el de életben maradtam A lányom és a fiam az óceán
partján laknak Még most sem ismer rám?"
Andró Szera Egyik kritikus Droszérá-na- k keresztelte
el azt írta róla olyan mint a Droszéra nevű húsevő növény
Pusztítja maga körül a férfiakat A szent és a hetéra című re-gényem
főszereplője A regényé amit még nem fejeztem bei
De hiszen akkor a többi Csodálkozva nézem meg őket
még mindig nem akarom elhinni hogy ilyen különös módon ta-lálkozom
össze velük Dadogva teszem fel a kérdést:
„Szeretném a nevüket Megmondanák a "
Az apáca komolyan fordul felém
„Chiara vagyok' Soror Chiara az istriai koostorió
„Valii del Monté" jelenti ki az olaszos arcú asszony „A bu-dapesti
Operaház volt tagja"
„Bemben van az ügyvédi iodár mondja a rövidhajű
„Dr'Band a nevem illetve most már Francois nevet viselem"
„Berky Zoltármé vagyok" a fiatal nö hangját afig haJktni
mert kisdedének arca fölé hajlik „A titokzatos jel a falon című
könyvében jóindulattal rajzóit 'meg de szokta vallja be nem so-kat'
törődött velem Pedig szándékában volt tovább várni az
eseményeket"
A bakfisföny toppá egyet
„Bt ae ideáé hogx égiB4egjeB-is-ateoá- E Ejgesn- - Csá
nem voltara ott — ma reggel
a városban ahogy utoljára
végigment a magas sárga fal
mellett és belépett az isme-rős
kapun Láttam egy félóra
múlva ugyanezen a kapun ki-lépni
sárga arccal riadtan
kezében a barna papfrkoffer-re- l
Háta mögött eltűnt egy
nővér sima hangja és halkan
bezárult a kapu A temetésen
már nem láttam Szomorú
vacogtató szokások és köte-lességek
sodrában úszott te-hetetlenül
A temetés már
nem volt sem olyan fehér
sem olyan fekete mint az az
egyetlen pillanat csontigha-tó
szabadságával és megnyí-ló
ürességével mikor egyedül
maradt a kapu előtt
És most látom hazafelé jön-ni
az úton Hozza a kis tás-kát
és egyedül-léténe- k szo-katlan
könnyűséget
Három napja egy zömök
lengyel asszony teregeti lent
az udvaron a kórházi ruhá-kat
A Babuskával csak teg-nap
találkoztam a földszinti
folyosón Fel és alá ténfer-gett
Nézte a játszó gyereke-ket
Nem tudtam mit mondani
csak a kezemet akartam nyúj-tani
de nem vette észre Egy
asszony megállt mellettünk
pólyásgyerekkel a karján
— Jobb így mindkettőjük-nek
— mondta tört német
nyelven Aztán megismétel-te
vigasztalóan ukránul —
Az Altersheimben mégis jobb
dolga lesz
A Babuska szótlanul nézett
ránk
— Nem kell többet dolgoz-nia
örüljön hogy a mai vi-lágban
nincs senkije
A Babuska szótlanul nézett
rá
Nem kell többet mosnia
padlót súrolnia Nem lesz
senkire gondja
A Babuska zavartan for-gatta
gyűrött zsebkendőjét
Aztán megfordult és céltala-nul
továbbment
én nem
gídümüvész "
ISMERETLEN1:
Mesgyekő I
A part alatt zizegve
Cirógat véd a nád
Hiába várt az este'
Húgod s szegény anyád
vércsík szalad
Arcod kettészelő
Ugy fekszel itt hanyatt
Mint kidőlt mesgyekö
Te vagy a kő hátán
Ma eddig tart a múlt
A rettentő halál
Itt felmagasztosult!
Október huszonhárom
Utcára ment a nép
Hogy zengő szava szálljon
S kitárja bús szívét
Szíved szép igazsága
Volt minden
S a páncélosok száza
Dübörgött ellened
Ma parti nád közt fekszel
A puha fű benő
Két világ közé vert jel
Hazám a
Az Ady Társai
jovemDer zu-a- n szaml
ton tartotta az Ady Tiféj
HolMd
ban melyre több küM
eiu uag jeienieue De erie sét A SÍ
chényi György elnökoltt
ziasszonyi tisztséget Klsjój
Erzsébet töltötte be Rf
Megyery Sári visszaíil
zen olaszországi mjaruiíj e
Sulyok Vince norvég' í
A- -! lunuJ"ij--jali nenL dny nLXunapfij
mában
szárnő pávája című könyvében mutatott be azt állította fon
tása következik új könyvben de vele Miért? Moh
dolgozik maga egyáltalán'"
hírei
összejövetelét
megbeszélésekéi
tulajdonképpen
Felszisszentem tapintott a kis fruska Vi
ilyen igen: szókimondó neveletlen kedves szájaskodó Wtll
Hogy én dolgozom-e- ! el
„Ha tudni akarja ma reggel is félhétkor kezdtem el
kát Nagy a ház kilenc szobás És a kert Sok vendéíüfl
van mindig Szeretik a föztömet Tudja mennyi időm jutp
nésre? Éjjel kettőtől reggel hatig És még azt meri monif
hogy dolgozom?" R
„Fütyülök a házimunkájára" vágja vissza villogó szem)
„Az engem nem érdekel Semmi közöm hozzá De magának ti
köze hozzá! Igen így ahogy mondom! A fene egye me£-- J
uwuc jut iucjc iaat icuin nem ismerje in: Jiugy lcjvc w
lünk ígérte hogy tovább viszi a fejleményeket nem ha:
ket elszürkülni szétesni hanem életben tart irányítja a
kat Ugye igazam van? Fogadkozott nem is régen hogí:
írja új könyvét Cs mit csinált helyette? pori
uum siKdi nagymai reszel 1-uv-et
nyír Nanatl Maoii
nünket a porondra aztán hátat fordított nekünk Hogyjjf
el a szél onnan minket mint a zörgő falevelet Én pedfgw
akarok! Hozzá akarok menni Rházy Róberthez! Hallja?l"f
„A hegedűm " nyöszörgi a kisfiú a színésznő mellet?
nekem ígérte a Hogy igazi komolyS
vész lesyen belőlem" Elsíria maeáL keze feiével dorzsdfiS
--__ w t)f
arcán a kibuggyanó könnyeket „Belőlem már soha nem lesi
„Igaza van Gyurkának" veszi védelmébe a berni uj
nő a Tavas van i'iírn rímfl Vttnwnm fíulaVía Wiss AI
irta a Bérház kritikájában: olvasó reméli hosy az akíjj
%ZJ művészien könnyedén és találóan tudta megrajzolni na4
Sodornánk jólismcrt figuráit hamarosan egy ú)t
vében folytatni fogja a két megmaradt embernek a történi
Az apáca feláll Arca szelíd
évi
Az
„Legjobb ha most mára Elmondtuk ami
tünk Mást' nem tehetünk A többieket én beszéltem lcW
el akartak jönni Barabás bácsi Eddy van den Berghíí
gedűmüvész a Tulipántos láda Ilonája Veronika is afgí
színdarabból meg a sok-so- k' ismerős személy akik itt sDrrc
maga körül állandóan de maga elzavarja őket
ja a szemét hogy ne lássa őket Azt hiszi ezzel megoldói
ucui na jotiuc moaorat es lOKeppen a jarorauui"i" "tv
nítem is ahhan inadat aínV- - ruL--i Knnu i rrmna íletmódjfeí
__ _ t3HUH UMVk 1IV1I JlWg € Jt gősen változtatni ken"
Keskeny
fegyvered
mesgyekő
_ _
tartózkodott
megakadt
Elevenemre
Szőnyeget
- -
'
kicsinyes
forognak
„De hogyan T jajdulok fel kétségbeesetten ]
dom elviselni ha rendetlenség van körülöttem Ezért
kertészkedem folyton Ezért nem jut időm az írásra''
Jackie megint szájaskodni kezd
JÉs a megoldatlan regény-ötletek- ? A meg nem írt
Nem idegesítik? Az nem rendetlenség és fejetlenség ez
zavaros kavargó gondolat? Struccpoiitikával akarja ezt
ni?
Chiara nővér ráteszi fehér sovány kezét a kislány
„Csendesebben gyermekem Ne riasszuk meg s
Hagyjuk hogy most átgondolhassa a dolgot és ne csak
gessen ezentúl hanem cselekedjen is Menjünk"
Bólint felém kicsit el 5s mosolyodik bár lehet a
e--t --MC _ 1 rm ~ uw ifcm írenon szol mszen oyuncfatnoz íUmtjnl A—c pj
hogy menjen vele Kinyitja az ajtót és sorban kivonuInaJC
Intenek nekem bólogatnak felém de már ott vonulna3!
a lépcsőn 1
Elgondolkozva teszem be ntáonk az ajtöt Leroskadi
▼ányra tenyerembe hajtom az"arcomat Azon gyötrődi
gyaa tudnám aiegváítoztatai életem menetét
Táratlanoiijtítárul az ajtó'megkit Az som áfl a
fcfeWerüi az srca mikor meglát
J-áto-d
őrnek öröiöfc1" mondja közelebb Kp és
gótja a hajamat „Szót fogadtál Átadtál ugye? l{ t&yvagg Tedod hogy már-eJmú- ít --öt ótaS"
Üi jtI
m
m
ÜÖ57
(Ki fai'W'
IA
Bélházban hegedűt
nyugodt
hagyjuk
ma
lEg
B
IVö
tA