Kanadai Magyarsag, December 28, 1963

              TW V "r ifjíiwí '
O ' - ' r n- - r - rrAar n - i ?M l
fi
' ''
i' K ív' -- TV ií
fi
o K
5 Ví(' i
t -- pm £? &mií trjtf ifuwi wi H""Í'V t f (- -! t $--
f 4 oldal — -- 1965 Karácsony KANADAI MAGYARSÁG
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVAN
az összmagyarságnak
Kiss András
FÉRFI ÉS NÖI SZABÓ
467 Bloor Street West (az Európa Tavern felett)
Telefon: 921-961- 4
Minden kedves ügyfelemnek is Kanada
íisszmagyarságának ezúton kívánok
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
ÉS BOLDOG ÚJÉVET
Ifass Ferenc ügyvéd
263 Collég Street Toronto — Telefon: WA 2-61- 12
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVAN
Budapest Fruit Sfore
Tulajdonos: Vlg Jóska (Bika) és felesége
426 Spadlna Avc — Telefon: EM 3-65- 74
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVAN
minden kedves vendégének és az összmagyarságnak a
L'Europe Dining Room
tulajdonosai: a RÚZSA CSALÁD
469 Bloor Street West Toronto
Szilveszterkor és újév napján európai étclkülönlcgcs- -
ségekkel várjuk kedves vendégeinket
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVAN
minden kedves vevőjének barátainak és ismerőseinek
a BAGONYAI HÁZASPÁR az
Elizabeth Delicates
Meaf Markét
tulajdonosai és alkalmazottai
410 Bloor Street West Toronto
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVAN
minden kedves üzletfelének és az összmagyarságnak a
Willow Cleaners
SINYI OTTÖ tulajdonos
464A St John's Road — Telefon: RO 9-86- 03
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVAN
minden kedves üzletfelének
Telekes Lajos
271 College St Toronto (a Spadlna sarkán) — WA 1-51- 93
Barátainknak és ügyfelcinknek köszönjük
az év folyamán velünk szemben tanúsított
bizalmukat és ezúton kívánunk
Kellemes karácsonyi ünnepeket
és boldog újévet
WENNE DY TRAVEL
BUREAU LIMITED
(Alapítási év: 1926)
296 Queen Street West Toronto Ont — EM 2-32- 26
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVAN
minden kedves barátjának ismerősének és vevőjének aa
Uniuersal Butcher Store
tulajdonosa és alkalmazottai
374 Spadina Ave — Telefon: EM 2-40- 11
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVAN
ügyfelelnek és az összmagyarságnak a
The Atlantic-Hungaria- n
Company of Canada
DR L MOLNÁR
455 Spadina Ave I 213 Toronto — WA 2-74- 72
V
Lökkös Antal: FEHÉRKARÁCSONY
A pályamester hangja keményen pattogott a hidegben:
— A karácsonyi készenlétre önkénteseket kertem Sen
ki nem jelentkezett A két ünnepre itt maradnak: Burdohán
József eló'munkás Balogh Pál Katona Zsigmond és Lőrincz
Imre Boldog ünnepeket!
Hangos villazörgéssel köszönt vissza a csapat öt perc
múlva már az állomás felé kígyózott kékellő soruk az aka-ratty- ai
oldalban vágott fenyőfák gyantás illatával
A négy készenlétes feketült ábrázattal válogatta az ócs-katalpfát
Fűrészük éles harsogással szelte a kátrányos hasá-bokat
Komoran hasogatták a tompán puffanó darabokat
A dobkályha beszédesen kivirult és a rángatós kút vize
csipkelődve oldazgatta görcsrekötött mogorvaságukat
— Bor is kellene — tapogatta a hangulatot Pali bácsi
a legöregebb
— A lebbencs mellé?
Burdohán lábosában zsír puhítgatta a hagymát míg
kezében türelmetlenül zizegett a tésztászacskó
— Meg kellene nézni a parti lékeket
— Ilyenkorba halak is hazamennek !
Zsiga bácsi a foszlott demizsont rázogatta zsákba és a
húszast kereste
Átugrok Csopakra a komámhoz A negyvcnötössel itt-hon
leszek
A pöndörödve hulló krumplihéj újra megkavarta a
keserűseget A szürke pokrócok jellegzetes szaga fáradhatat-lanul
birkózott a leves halvány góVcivel
„Alávalóbb vagy a vasutasnál" — soha nem szúrta
meg így a mondás s a legfiatalabb Lőrincz Imre az ujjain
sorolgatta mint gyerekkorában az „elment vadászni" játé-kot:
katonatiszt cigány szemeteskocsi üresség s csak ezu
tán a pályamunkás
— A ludaskásából soha ne felejtsd ki a sárgarépát A
zöldséget se A máj egyedül nem elég A kását hússal hint-jük
meg a zsírossából a csontokat pedig megtörjük hogy a
velő is belcfőjjön Csontszopogatás közben pihen egyet a
gyomor és újraéled az étvágy
— Szabad-- e Kisjézust köszönteni? — puha kezek gom-bóca
zörgette az ajtót
— Éppen a legjobbkor! — és Burdohán szitkainak
fekete szalagja csomóra kötötte a betlchcmesek kócszakállát
örüljenek! — Imre vigaszta-lanul
— Legalább a gyerekek
nézegette ujjait Kénesén a szöllőbcn még hallani
pogány rigmusokat Talán a betlchcmesek se felejtették el
az ősöket
öt óra Késik a negyvenötös
— Ha lábunkra nem lép az ördög kialusszuk ma-gunkat
— És ha nem bosszantja a felesége ! Becsehelyen Im--
rcm mindig szép a karácsony
I X
l
li X t i
WSVVWWWW
Wass Albert:
(Tizenkilencedik folytatás)
Két évre rá Luise meghalt Az emberek
azt mondták: a bánat ölte meg a gyerme-kei
miatt És ez igaz is lehetett Mert Vrana
csak félt a gyermekeitől akik egyre ide-genebb- ül
és egyre ellenségesebben jöttek
haza az iskolából és munkahelyükről de
Luise összetörött ettől a súlytól Pedig a
bolttal nem volt még akkor semmi baj
Vrana tagja volt a pártnak hűségesen ott
volt minden gyűlésen a kommunistákra
szavazott valahányszor sor került reá szor-galmasan
bólogatott a propagandabeszédek
alatt és mindezt azért vette mert féltette a
boltot Nem is történt a bolttal egyelőre
semmi baj Aztán Luise meghalt Vrana
Basil meg sem tudta érteni hogy miért és
hogyan Egy kicsit beteg volt és egy kicsit
egyre gyengébb lett aztán meghalt És
Vrana Basil rettenetesen egyedül maradt
És ekkor érezte meg először hogy valahol
valami baj történt az élete körül
Jött-me- nt a boltban és nem lelte a he-lyét
Martin azt tanácsolta hogy vegyenek
föl valakit a kasszába de Vrana hallani se
akart arról hogy egy idegen üljön be a
Luise helyére így aztán vitte tovább az üz-letet
egyedül De egyre fáradtabban egyre
kedvetlenebbül Uj rendeletek is jöttek
egyre-másr- a már nem is lehetett kiigazod-ni
közöttük A bolt kezdett rosszabbul
menni hiányzott a polcokról ez és az és
Vranának a boltosnak nem volt kedve
utána járni és megszerezni a holmit Abban
az évben meg is öregedett Haja megrit-kult
és szürke lett nyaka előre görbült
arca megfonnyadt Kis gyengülő szemei
riadtan néztek a világba és minduntalan
rádöbbentek hogy amit látnak az egy
megváltozott idegen világ amelyikben már
nem ismerik ki magukat többé Lassan el-maradozott
a pártgyülésekről ha hívták
valahova csak legyintett Vrana Basil meg-öregedett
Egy évvel a Luise halála után három
komor ember kereste föl Vrana Basilt a la-kásán
Látásból Ismerte őket tudta hogy
valamiképpen a párthoz tartoznak és így
igyekezett barátságos lenni: „Vrana elvtárs
egy Idő óta nem jár a pártgyűlésekre"
mondta az egyik komoran miután leültek
az asztal mellé a Vrana szobájában „mivel
indokolja az elmaradását?" „Kedves uraim"
felelte Vrana a boltos és megpróbált ba-rátságosan
rámosolyogni a szigorú ember-re
„én nem értek a politikához Engem a
politika nem érdekel én ezt megmondtam
mindig Én minden törvénynek eleget te-szek
de a politikát azt csinálják mások"
„Ez nem lehet egy öntudatos kommunista
álláspontja" szólt közbe a három közül az
egyik ellenségesen „és ez azt jelenti hogy
ön Vrana elvtárs osztályidegen maradt és
nem érez közösséget a proletársággal!"
Vrana Basil ijedten fogódzott az asztalba
iBHBBHH
— Hallgasson Pali bácsi!
Burdohán száját makacsul őrizte a lebbencsíz
A dobkályha Pali bácsi kezemunkája hunyorogva
szárítgatta a kiterített kapcákat majd örvendezve pislogott
a belépő Zsiga bácsira
— A szaloncukrot aggatták éppen Magam a gyertyá-kat
csiptettem föl a fára" Akkor rakták sütőbe a mákoskalá-csot
A szagát is elképzeltem
— A koma borát karácsonykor is meg lehet inni! —
Burdohán a győztes kegyetlenségével űzte szájából a leb-bencsízt
A forgalmista nyitott rájuk:
— Sintorés a 625-ö- s szelvényben El ne felejtsék a lám-pát
a lassú jelről!
Burdohán merengve nézte a visszazöttyenő bort A
lebbencs íze diadalmasan keringett újra a nyelve hátán
— Hagyd a nagy darabokat Imre elég lesz a félméte
res sin is A sínfúrót meg a kisraktárban keresd
A műút lustán aludt a pálya mellett A lámpák egyre
ritkábban piilogtak az előjelző után csak a sötétség nyomo-gatta
szitkokkal gubancolt mellüket A 8-- as bakter kutyá-ját
sínszeggel dobálta meg Burdohán az őrház békéjét
mégse zavarta meg ajtónyitás
Az erősödő emelkedő keményre feszítette lábukat Az
eléjük kanyarodó 400-a- s ívet fájdalmasan nyöszörögte vé-gig
a pályakocsi
Bakancsuk kopogását a salakágyazat tompította A
líalaton jege megderengett a messzeségben
Mellüket nyomó szótlanságukat hamarosan az alagút
visszhangozta
— Csak vonat ne jöjjön ! — fohászkodott hideg ujjaira
Imre és fázósan becsülgette a pályakocsi súlyát
A bakancsok fáradhatatlanul nyűtték a talpfaközöket
A szclvénykarók irigyen bújtak meg az oldalon: száz mé
tert gyalogoltak egyért-egyé- rt
— Álljunk meg emberek!
Fújva fürkésztek a sötétségbe Burdohán nyugtató kiál
tására maradék ijedtségüket a visszaguruló pályakocsira
nyomták
Hatalmas lúd volt Nyaka ferdére billent a délutáni
vonat ütésétől Fehérsége bevilágította Burdohánt
Bekcsen szusszantak egyet a puha tollak alatt melege
dő pályakocsival Aztán elindultak A szelvénykarók már
kíváncsibban nézegették az eltopogó lábakat
— Jobb helyen nem is törhetett volna! Két ember sínt
fűrészel két ember a lyukakat fúrja
Lobogó árnyékukat a sötétségbe vitte az elfutó sínpár
Be ne tüzesedjünk hé! Köpjön rá Pali bácsi!
A forgácsok csillogva peregtek a lámpafényben: csiko
rogva járt a fűrész a kemény sínkoronán
— A 12-- es bakternak unokája lett VJ"NWSSVVNVA% S
gl
„De kedves uraim" mondta könyörgő han-gon
„én mindent megtettem amit csak kí-vántak
tőlem! önökre szavaztam minden
választásnál! Hát tehetek én egyebet? Én
csak egy kis boltos vagyok kérem az
én dolgom az hogy árut vegyek és eladjak
kielégítsem a vevőimet és közben tőkét
gyűjtsek magamnak öreg napjaimra "
„Kapitalista beszéd" mordult fel utálattal
a szigorúképű férfi és felállt A társai Is
felálltak „önt mint osztályidegent töröl-jük
a párt névsorából" mondta ki az ítéle-tet
s Vrana Basil ott maradt egyedül ijed-ten
a lakásán és nem értette hogy mi tör-tént
vele
Néhány napig még panaszolgatta a bolt-ban
a vevőknek hogy 5 mindig hűségesen
szavazott a kommunistákra beszédeiket
is meghallgatta újságjaikat is elolvasta s
mégis így bántak vele Aztán néhány nap
múlva be kellett zárja a boltot Megvonták
az engedélyét öt házzal odébb akkor nyí-lott
meg a kommunista párt szövetkezeti
boltja
Vrana Basil fölhúzódott az emeletre
Nem egyedül vele történt ez meg így járt
a bornagykereskedő-sógo- r is így járt a hen-tes
meg a pék Arra gondolt hogy bérbe
adja az üzlethelyiséget de ebből se letti
semmi Lefoglalta az állam Körzeti élelmiszer-jegy-
elosztót csináltak belőle és Vrana
Basil havonta egyszer léphetett csak be a
saját boltjába amikor az utca többi lakói- -
val együtt sorban állva fölvette az élelmis-zerjegyeit
Keserűség töltötte meg Nem értette a
világot: mindent megtett amit a hatalom
urai kívántak tőle és mégis elvették tőle
azt ami az övé volt egyedül az övé és senki
másé mert ő és Luise gyűjtötték össze esz-tendők
nehéz és takarékos munkájával
Nem értette a fiait sem: vidámak voltak és
hencegök tele idegen szavakkal és idegen
érzésekkel és úgy bántak vele mint egy
sutba dobott öreg lomtárggyal mint aki
hasznavehetetlen nyűg csupán semmi
egyéb
Egy évig tengett-lenge- tt a házban me-lyet
ő épített s melyben idegenek uralkod-tak
Aztán egy csúnya szeles hideg őszi
estén ott ült a kis szobában ami még meg-maradt
nézte a Luise nagyított fényképét
a falon és fátylassá vált szemekkel azon
gondolkozott hogy tulajdonképpen nem
lenne-- e jobb meghalni Beverni egy jó nagy
szöget a falba előkeresni egy arravaló kö-telet
A szél meg-megráz- ta az ablakot A szür-kület
árnyékai ellepték a kis hideg szo-bát
és akkor egyszerre csak kopogtak
az aj tön Vrana Basil ijedten rezzent ösz-sz- e
Szive összeszorult a félelemtől és arra
gondolt: vajon mit akarnak megint? Mond-tam
valamit és följelentettek? Elvisz
— A tizennyolcas előtt úgyse Indulhatunk!
— Szét kell törni a csontot Másképp nem ér semmit
Kinek van sárgarépája?
A fűrész megkönnyebbülten hagyta el a sínkoronát
Burdohán lúdtollal maszatolt a berozsdált hevedercsava-rokon
— Kibír ez egy hetet is!
A meginduló pályakocsin apró szelek cibálgatták a
kabátbéléseket
— Szakállat köthetnénk belőle!
— Kifordítva bundának is elmegy
— Zsiga bácsi lesz az öreggazda Pali bácsi öregbojtár
Imre angyal én meg a gyerek
Csöndben tették ki a pályakocslt Halkan nyitott be az
első az ajtón A petróleumlámpa fénye bátortalanul ágas-kodott
a bot magasságáig
Nagy földet bejártam
Megfázott a lábam
Tarisznyámban hagyma zörög'
Megkergettek az Ördögök
Barátságos fény hívott be
Azt mondták a Jézus küldte
Gyere be öreg!
Százesztendőt éltem
Keserűségemben
Öreg szemem elaludt mar
így talált rám ez a bojtár
Hosszú kolbászról álmodtam
Gyönge kaláccsal haraptam
A subámon elaluszom
Ha megjön a Jézus Krisztus
Húzd meg gyerek a bajuszom
Gyere be öreg!
Nyájat őriztem az éjjel
Nádifarkassal medvével
Csillag fénylett meg az égen
Erre vártam réges-rége- n
Kutyát nyájat odahagytam
Egyenest idefutottam
Mi mozog itt? Kend az öreg?
Iparkodjon itt az üveg!
Gyere be angyal!
Keljelek föl pásztorok
Nagy örömet mondok:
Megszületett a Kisjézus
Nagy örömet mondok
Kátránytól foltos tenyerükben fészket kotort a puha
kéz A bakter menye arcukhoz érintette a pólyást
Az őrházak tetején a hazafelé guruló pályakocsit zen-gették
a kalapácsok A pályamunkások elmerülve tépegették
a pelyhes lúdtollakat Gondolataikat sűrűn mpp-hóWaná- V
az ütközők
Az átjárónál kiemelték a pályakocsit Meglobbanó sze-omr
rüni kaizicosiodKálaknoyzavragottnézneygoemtteukabafnehésrzeonbácjsuilklosr°aójtau—játiagt' m—elv a—
-- ""tÉS-"--
nek ? Verni fognak ?
Újra kopogtak És akkor hirtelen eszébe
jutott: azok nem kopognának Felállt még
mindig dobogó szívvel az ajtó felé fordult
és bizonytalan hangon mondta: „tessék"
Egy feketébe öltözött idős ember lépett
be az ajtón Megállt és vizsgálódva nézett
körül a homályban Idegen ember volt
„Reverend Baradlay vagyok" mondta kissé
rekedten és idegen kiejtéssel „Reverend
Baradlay Amerikából Vrana Basil urat ke-resem"
„Én vagyok Vrana Basil" felelte
meglepetten és felkattantotta a villanyt
Aztán csak állt a fal mellett és nézte a fe-ketébe
öltözött idegen öregurat Az is néz-te
őt hosszasan vizsgálódva „Megengedi
hogy leüljek?" kérdezte váratlanul és Vra-na
Basil elvörösödve kezdett dadogni
„Hogyne természetesen ezer boc-sánat"
Az öreg pap leült egy rozoga konyha-székre
és sóhajtott „A magamfajta öreg-embernek
jólesik már az ülés kedves ba-rátom
ön nős ember ugye?" „Voltam
Szegény Luise " Elérzékenyedett és nem
mondta tovább Az öreg pap bólogatott a
széken „Gyerek?" „öt? Az igazán nagy
boldogság lehet" Vrana sóhajtott A pap
folytatta: „Látja nekem egy sincs Nem
olyan ez mintha elpazarolta volna az em-ber
az életét?" „Azt nem lehet tudni" fe-lelte
lassan akadozva a boltos „azt nem
lehet tudni kérem Tetszik tudni a gye-rekekkel
is úgy van: az ember fölneveli
őket kínlódik értük aztán a végén kide-rül
hogy " Legyintett és nem fejezte be
a mondatot A lámpába nézett és a szemei
fátylasak voltak „Mi derül ki?" kérdezte
a pap Vrana sóhajtott „A nem érdemes
erről beszélni "
A pap egy darabig maga elé nézett a
szennyes padlóra és bólogatott Aztán hir-telen
fölemelte a fejét „Mondja Vrana úr
hisz maga tulajdonképpen Istenben?"
Vrana Basil néhány pillanatig megdöbben-ve
nézett az idegenre aztán elszörnyülköd-ve
fektette mindkét tenyerét a mellére
„Én kérem? Én az egész életemben jó egy-háztag
voltam kérem! Pontosan fizettem
mindig az egyházi adómat és a járuléko-kat
is és perselypénzt Is adtam! És amikor
9 templomot újra kellett fedni" Az
öreg pap mosolyogva vágott a szavába „Én
nem azt kérdeztem hogy jó egyháztag
volt--e hanem hogy hiszi-- e Istent?" „De
kérem" képedt el a boltos és hangját le-halkította
egészen suttogóra „csak a kom-munisták
mondják azt hogy nincsen Is-ten
és a fiaim is azt mondják de
én 1" „A fiai kommunisták?" kérdezte
lassan a pap „Igen Sajnos" Egy ideig
csönd volt a szobában Valahol ketyegett
egy óra „Nézze" szólalt meg hirtelen a
pap „én arra gondoltam hogy talán jó len
-- r
ne ha eljönne velem Amerikába Isten
minden emberre rábízott valamilyen fel-adatot
és annak idején a csónak azért kel-lett
megálljon a mélység fölött " „Ame-rikába?"
nézett Vrana Basil elszörnyedve
az ismeretlen öreg papra „Nem értem Mit
keressek én Amerikában?" „ö az olyan
emberek mint maga sokra viszik nálunk
Akik dolgozni és gyűjteni tudnak Akik a
kicsi üzletből nagy üzletet csinálnak a kis
házból nagy házat építenek Nálunk az
ilyen embert megbecsülik nagyon És amit
arról a csónakról még mondani akarok"
De Vrana Basil nem is hallotta már a sza-vait
Csak azt hallotta hogy „Amerika" és
ez rettegéssel töltötte el Valami iszonyatos
messzeség tátongott e mögött a szó mögött
valami ismeretlen nagy távolság akárha a
másvilágról beszélt volna a pap „Ameri-ka"
mondta elgondolkozva gépiesen „mit
keressek én ott?" „És itt mit keres?" Vra-na
Basil maga elé bámult egy ideig aztán
bólintott „Ez igaz" felelte sóhajtva „ez
igaz" „Ami pedig azt a csónakot illeti"
kezdte el újra makacsul a pap „emlékszik
még arra a csónakra ami ott a mélység
fölött megakadt?" „Hogy? A csónak? Hogy-ne
hogyne " „Az Ür nem hagyta akkor
meghalni magát Miért? Mert terve volt
magával S mi lehetett ez a terv? Hogy dol-gozzék
és gyűjtsön s mindent amit gyűj-tött
elvegyenek a kommunisták? Biztosan
nem ez volt a terve Talán Amerika
hogy ott újra kezdje s kicsiből nagyot csi-náljon
Talán nagyon nagyot mit lehet azt
tudni? Maga még alig ötven éves Vrana
úr én azt hiszem meg kellene próbáim
Amerikát " „Istenem " hebegte meg-döbbenve
és elakadt lélegzettel Vrana Basil
„Amerika "
Az öreg pap másnap is eljött és harmad-nap
is Nem beszélt többet sem Istenről
sem arról a bizonyos csónakról — ezeket
a beszédeket amúgy sem értette meg Vra-na
Basil — ellenben sokat beszélt Ameri-káról
az ottani életről a szabadságról és
emberekről akik mind úgy mentek át
semmi nélkül és csupán szorgalmukra tá-maszkodva
ma milliós vállalatok élén ál-lanak
Nem Vrana Basil nem akart milliós
vállalatok élén állani ö csak egy kis bol-tot
szeretett volna újra egy egészen csön
des kis boltot mást semmit Nem értette
hogy mit akart a pap mondani azzal a fel-adattal
amit Isten reá bízott ő nem érez-te
hogy valamit is reá bízott volna De
nem is gondolkozott ezen Amerikán gon-dolkodott
és azon hogy valóban még alig
ötven éves még talán el lehetne kezde-ni
mindent elölről és dolgozni dolgozni
dolgozni Nagyon szeretett volna újra dol-gozni
(Folytatjuk)