Kanadai Magyarsag, December 14, 1963

              pi
II
M mT"? ríC1 OMJI f—— T—""— —— ——————
f- -' ty ' wry f J# -- t J r f " r1 i Mídpus Huxley:
'Aldous Huxley 1963 no-vember
22-én'hun- yfél
Már háromnegyed órája
veszekedtek Fojtottan ért-hetetlenül
áradtak a hangok
a folyosón a lakás másik
végéből Sophie varrása fö-lé
hajolva különösebb kí-váncsiság
nélkül arra gon-golt
vajon most mi lehet az
oka Legtöbbnyire Madame
hangját hallotta haragtól
éles felháborodástól köny-nye- s
kifakadásokban ára-datban
Monsieur jobban
türtőztette magát mély
hangja is lágyabb volt an-nál
hogy könnyen áthatol-jon
zártajtókon folyosón Hi-deg
szobájában Sophie szá-mára
a veszekedés leginkább
Madame monológjainak so-rozatát
jelentette melyet
időnként furcsa baljóslatú
csend szakított félbe Előfor-dult
hogy Monsieur is el-vesztette
önuralmát Ilyen-kor
nem volt csend a kitö-rések
között hanem mély-hangú
nyers dühös kiabá-lás
Madame hangja bár lan-kadatlanul
éles ingerült
volt mégis monoton színte-len
maradt Míg Monsieur
egyszer hangosan máskor
halkan beszélt hangsúllyal
modulációkkal miáltal a ci-vakodás- ban
való részvétele
különálló robbanások soro-zataként
hangzott Vau vau
vau-vau-va- u vau — mint tá-voli
kutyaugatás
Egy idő múlva Sophie
nem ügyelt többé a vesze-kedésre
Madame fehérne-műjét
javította és a munka
teljes figyelmét igényelte
Nagyon fáradt volt: minden
tagja fájt Ma nehéz napja
volt akár a tegnapi és a teg-napelőtti
Mindegyik nap ne-héz
volt és Sophie már nem
volt fiatal Két év múlva öt- -
venéves lesz Amennyire
vissza maou enueKezm min- - víí
„-v'Ill!'w'vrr-efc
íiv'?í — vv égre öoprue Mar azt
nen napja- - nem vuu
krumplis zsákokra gondolt
ameiyeKeuiaiun mmu gyer-mek'
cipelt Lassan nagyon
lassan ment a poros úton
zsákkal a hátán Még tíz lé
pés — megtette
Életbiztosítás
Betegség- - és táppénz-biztosítá- s
Tűz-- és- - autóbiztosítás
Hiteles fordítások
Hazai válóperek
1KKA ügynökség
L G ARVAY
N( TARY PUBIIC
391 BlOOR STREET WEST
( Bruniwlck urok )
TtlEFONi WA 3-12-
24
Bármilyen ügyben
legszakszerűbb út-mutatást
ad
Dr Pozel István
kanadai közjegyző
ált tájékoztatási
irodája
455 SPADINA AVENTJE
Room 205
Torontó Ontario
Tel: WA 2-88- 27'
Autóbaleseti ügyek Adó-bevallási
ivek kitöltése Vá-lóperek
Magyarországon
Hites bírósági tolmács
Vágott és cserepes
VSRAGOT
minden alkalomra
LOTUS FLORISTS
virágüzletében vásároljunk
802 BATHURST ST
(Bloor sarkán)
Telefon: LE 3-38- 84
LLUNSKY OPTIKA
aMra
Minden szemre a legmeg-felelőbb
szemüveget
készítjük el
Németül is beszélünk
470 COLLEGE STREET
Toronto Ont
Telefon: 'WA 1-39- 24
Felnézett a varrásból fe-jét
ide-od- a forgatta hunyor-gott
Fények színes foltok
táncoltak a szeme előtt: ami
mostanában Mintha fényes
sárga hernyó kúszott volna
látóterének jobb sarka felé
s bár mindig felfelé mozgott
mégis mindig ugyanazon a
helyen maradt Piros meg
zöld csillagok villantak fel
és halványultak el a hernyó
' körül Közte és a varrása
közt mozogtak akkor is ha
lehunyta a szemét De már-is
folytatta munkáját Mada-me
azt kívánta hogy holnap
reggelre kész legyen a javí-tással
De a hernyó miatt
nagyon rosszul látott
A lakás másik végében a
zaj felerősödött Kinyílt egy
ajtó szavakat hallott
— bien tort mon ami
si tu crois que je suis ton
esclave Je ferai ce que je
voudrai (Tévedsz barátom
ha azt hiszed hogy a rab-szolgád
vagyok Azt teszem
amit akarok)
— Mol aussi (Én is) Mon-sieur
nyersen fenyegetően
felnevetett Majd súlyos lép-tek
zaja hallatszott a folyo-sóról
az esernyőtartó meg-zörrent
Nagyot csattanva
csukódott a lakás ajtaja
Sophie újból a munkájára
nézett ö a hernyó a színes
csillagok a hasogató fáradt-ság
a tagjaiban! Ha csak egy
napig feküdhetne — egy
óriási meleg puha ágyban
egy teljes napig!
A csengő hangja felriasz-totta
Mindig megijedt ettől
a dühös darázsszerű berre-gést- ől
Felállt a varrást az
asztalra tette kötényét lesi-mította
megigazította fejkö-tőjét
és kilépett a folyosóra
A csengő újból dühösen ber-regett
Madame türelmetlen
volt
hittem soha rlem jön
Sophj'e nem%ző]t semmlt:
mit szólhatott volna Mada-me
a nyitott szekrény előtt
állt Egy nyaláb ruha lógott
a karjáról s még több he- -
Telekes L Lajos
KANADAI KÖZJEGYZŐ
Hivatalos órák: 10—8-i- g
Szombaton 10—2 óráig
271 COLLEGE STREET
(Spadina sarok) I emelet
WA U19S
WA 1-51- 94
WA 1-77- 43
Dr Martén Pál
fogorvos
345 BLOOR STREET W
WA 3-97- 88
PENNY HOUSE
601QueenStW
(Bathurst-Spadln- a közt)
Legjobb minőségű hasz-nált
ruhák:
Öltönyök $660-tó- l
Nadrágok -9- 9-től
Sportzakók 149-tő- l
Kabátok 149-tő- l
Női ruhák 199től
Speciális árak csomagkül-désnél
— Csak a legjobb
minőséget tartjuk
Fordításokat
csak elsőrendű
"szakemberrel
végeztessen
Dr J Sömjén
közjegyző
v budapesti
ügyvéd Kanada
egyetlen magyar
törvényszéki Ütés
tolmácsa
Hiteles irodalmi és tech-nikai
fordítások szabadalmi
leírások közjegyzői okira-tok
fotókópiák házassági
ügyek stb
467' Spadina Avel Torontó
Telefon: WA 1-71- 85
JwniimViM&tvto
vert halomban az ágyra dob-va
„Une beauté á la Rubens"
(Egy szépség á la Rubens)
így nevezte a férje szerelmes
hangulatában Szerette ezt az
erős ragyogó nagy darab
asszonyt Neki nem kellet-tek
a soványak egyszálbe-lűe- k
„Hélene Fourmont"-na- k
becézte
„Egyik nap" szokta mon-dani
Madame a barátnőinek
„igazán el kellene mennem a
Louvre-b- a hogy megnézzem
a portrémat Amit Rubens
festett tudjátok? Nem fur-csa
hogy az ember Párizs-ban
él és még nem volt a
Louvre-ban?- "
Ma este felülmúlta önma-gát
Orcái kipirultak: kék
szeme szokatlan fénnyel ra-gyogott
a hosszú pillák kö-zött:
rövid bronzvörös haja
vad fürtökre bomlott
— Holnap Sophie —
mondta drámaian — Rómá-ba
utazunk Holnap reggel
Még több ruhát akasztott ki
a szekrényből és az ágyra
dobta őket A heves mozdu-lattól
pongyolája szétnyílt
hogy láthatóvá vált drága
fehérneműje fehér húsa —
Azonnal csomagolnunk kell
— Mennyi időre Mada-me?
— Két hétre három hó- -
nyomtatványok
napra — mit tudómén?''
— Nagy különbség Máda
me
— Az a fontos hogy el-menjünk
innen Addig nem
térek vissza ebbe a házba
azok után amiket ma este
mondtak nekem amíg aláza-tosan
bocsánatot nem kér-nek
tőlem
Akkor legjobb lesz ha
a nagy bőröndöt visszük Ma-dame:
megyek és behozom
A gardrób szobának éme-lyítő
por-- és bőrszaga volt A
nagy bőrönd egy távoli sa-rokba
volt begyömöszölve
Meggörnyedve erejét meg-feszítve
rángatta elő A
a színes csillagok a sze-me
előtt táncoltak
mikor felegyenesedett
Segítek csomagolni So-phie
mondta Madame mi-kor
a cseléd visszajött maga
után vonszolva a nagy bőrön-dót
Mint a halál úgy néz
az öregasszony! Gyűlölte az
öregeket és csúnyákat maga
körül De Sophie olyan hasz-nálható
őrültség lenne ki-dobni
Ne fáradjon Madame
Sophie tudta hogy soha
nem lenne vége ha Madame
most kinyitogatná az összes
fiókokat és szétdobálná a
tartalmukat Jobban teszi
ha lefekszik késő van
Nem nem Úgysem tudna
aludni Ezek a férfiak M-ilyen
durvák! Nem a rabszo-lgájuk
így nem lehet bánni
vele
Sophie csomagolt Egész
Wass Albert:
és az első
harmadik napján
Az üzletet
tartaii és
lehúzott üdönyök
ízt a
'mejmaradt
redőnjí kagjain
sárgásokat
kint
Üteitís kitartással
„Méj betöri"
gykorlati érv
Irtózását
szemben
ellezdte a redőnyt
mfrt a döngetéstől
vot horpadva
vö'os kéz szintén
és így
térdmagasságig
a résben megjelent
egy borzas fej
egyenruha
Vrana Basil
félelmetes
kezdte Basil és
de ő maga
vodka ez
sincs tessék
mindent
„Á
orosz röhögve
vágta Vranát
Aztán
kövér hátát és
végig az üres
egy habverőn
és nézegetni
mintakinek
felkapott a
habverővel ütni
hangot adott a
kípe egyetlen
Diadalmasan
ide-od- a ingatta
ordította
és
falhoz
A kis göthös
a megvadult
olyasmi nincs a
mosópor és
aj orosz a
ki soha
a felesleges
mozdulattal
mellől Aztán
Luise
ijedtiben felsikoltott
és néhány
amit bonban
sorsát Aztán be-- szakította Luise
utcai lövöldözés Mmt fphir
kezdte a sikoltozó
tovább apró
közben Luise
Vrana is ott
talmastermetű
azt ami történt Utáni aminek
(Tizenhetedik folytatás)
Aztán az egyik német rokont hirtelen
kivezényelték a frontra A másik is mind
szótlanabb és gondterheltebb lett s egy es-tén
aztán ő is csomagolt érzékeny búcsút
vett és elment 1944 novembert írtak ak-kor
Jegyre adták a szenet és a szénkeres-kedő
szappant kért a szappangyáros szeszt
a szesznagykereskedő kefét a keíegyáros
konyhaedényt az edényest újra 'szenet: az
élet kezdett túlkomplikálódni és ráadásul a
németek mindenütt házkutatásokat tartot-tak
és kíméletlenül összeszedték mindazt
ami még a raktárakban volt Luise egyre
nehezebbeket sóhajtgatott és Vrana Basil
lelkesedése kezdett alábbhagyni a németek
iránt Bosszantotta hogy minden kellemet-len
rendeletüket azzal indokolták meg: há-ború
van „Mit érdekel engem az ő hábo-rújuk?"
mondogatta olykor a vevőinek
„Én békés kereskedő vagyok kérem akit
a politika nem érdekel Azt csinálják nél-külem
Én élni akarok árut akarok és ve-vőket
akarok Engem nem lehet kifizetni
azzal hogy háború van Ne csináltak volna
háborút akkor nem lenne" így beszélt
Vrana a boltos és sértődötten nézett az
utcán menetelő németek után akik elzár-ták
eltiltották eltüntették az árut mo-gorvákká
és pénztelenekké tették a vevő-ket
beleszóltak a békés polgárok magán-életébe
és szemmel láthatólag belebuktak
egy üzletbe amit háborúnak neveztek „Aki
belebukik valamibe az ne kezdje el" Ez
volt Vranának a boltosnak a jelszava és
kezdte utálni a németeket '
Nehéz és csupa kellemetlenségekkel
megrakott tél következett Már magában
véve az is elszomorító volt hogy valahol
városokat bombáztak porrá és az emberek
tízezrei maradtak hajléktalanul egyik nap-ról
a másikra Elgondolni is szörnyűség
volt hogyha azokban a városokban élne
esetleg az ő feje fölött is porrábombázhat-nák
a szép új házát és a gyönyörű bolt-helyiséget
De az már végleg felháborító
volt hogy még feketén sem lehetett kará-csonytól
kezdve szenet kapni mert a né-metek
nem engedték be a szenesvonato-kat
Prágába és fűtetlen lakásban kellett
dideregni Hogy nem volt zsír nem volt
kenyér nem volt semmi Nem hát ez így
nem mehet tovább — mondogatta őszinte
felháborodással Vrana Basil és igaza is lett
Tavaszra véget ért a háború
A háború vége azzal kezdődött hogy
néhány napig nem lehetett az utcákon jár-ni
mert 'mindenféle emberek össze-vissz- a
lövöldöztek Időnként nagyokat dördült va-lami
hogy az ablakok is beleremegtek és
a gyerekek izgalommal újságolták hogy a
belvárosban most ez az épület ég most
amaz Martin a legidősebbik az ellenállási
mozgalomról beszélt lángoló szemekkel
hazafiak
kezükbe újra az ország
jöttek az oroszok és az
mostani
vödröt
kapott
csak éjszaka lehetett lövöldözést meg ki
abálást hallani amikor egy-eg- y csapat ré-szeg
kirgiz sorra törte a házak ajtaját és
pálinkát meg nőt keresett
Prága felszabadításának nevezték a vas- -
tagbetüs
rrtföy$iÍjtíÍ -- + -
J
—-
her-nyó
Szédült
—
—
—
—
—
—
a
'
a
&3 Ifi
':
iiCJ-l~fW- - J#j-t- f íjfci jr c
'tr Ti
— i{arÍJ)tATwB)j)„fujtJ1J HM fauíbcr'14 KANADAI MAGYARSÁG V fiTJ4tffl4
3 i
ki
és
és
napig feküdnillyéa 'óriási
puha ágyban mint milyen
Madame-- é Elbóbiskolna
felébredne egy pillanatra
elbóbiskolna
— A legjobb trükkje —
mondta Madame méltatlan-kodva
— hogy azt állítja
nincs pénze Ne vásároljak
ruhákat azt mondja Nevet-séges
Nem járhatok mezte-lenül
— Széttárta a karját
— Az pedig hogy nem telik
egyszerűen hazugság Igenis
telik Csakhogy aljas ször-nyen
aljas Vállalhatna vala-milyen
becsületes munkát
ahelyett hogy buta verseket
írogat és költségén ad-ja
ki őket Akkor lenne pén-ze
félre is tehetne — Föl-al- á
járkált a szobában —
Különben is — folytatta —
ott van az apja Mire való
az öreg szeretném tudni?
„Büszke lehetsz hogy költő
a férjed" azt mondta —
öregesen reszkettette a
hangját — Majdnem az ar-cába
nevettem „És milyen
gyönyörű verseket ír Hégé-sipp- e
rólad! Mennyi szenve-dély!
Mennyi
Mialatt az öreg ember
idézte grimaszokat vá-gott
ingatta a fejét totyo-góit
— Ha arra gondolok
hogy szegény Hégésippe ko-pasz
és festi pár szál haját
ami még megmaradt! — Ne-vetett
— Amj pedig szen-vedélyt
illeti amiről annyit
fecseg azokban a nyavalyás
verseiben — újból nevetett
merő kitalálás De So- -
VVAVSAVVVVVMVVVVNAVVVVVVVVVVVVVSySVVVtfVVV
felszabadítóval a felszabadítás
találkoztak össze Vra-náé- k
már napok óta zárva kel-lett
Vrana Basil azon a napon
mögött rendezgette fe-leségével
kevés árut ami még a pol-cokon
Délelőtt volt tavasz a
besütött a napfény és
rajzolt a félhomályba Egy-szerrr'cs-ak
dörömbölni kezdett valaki
verték vasiedőnyt
ijedt meg Luise „hol ka-puik
világban új redőnyt? Ez a
hatott Vrana legyőzte term-észetes
az ilyen hívatlan dönge-tőlk- el
és kinyitotta az ajtót majd
felhúzni Nehezen ment
valószínűleg már be
valahol Kintről két nagy
belekapaszkodott a vasre-dőnjb- e
együttesen sikerült is vala-hogy
felhúzni Ekkor lent
előbb egy puska majd
vigyorgó arc és egy orosz
Hasoncsúszva bemászott ás rá-vigyorg- ott
Vranára „Vodka! Csász! Vod-ka!"
és Luise sápadtan mered-lek
idegenre „Pan sóidat"
nemcsak a hangja reszke-tett
is „katona úr itt nincs
vegyeskereskedés: Itt semmi
megnézni semmi ! A né-metek
elvittek ! Nemei zabr-arali!"
zabráli zabráli!" mondta az
és öklével kedélyesen oldal-ba
amitől az nekiesett a
jóakaratúan megpaskolta Luise
a kíváncsian járta
polcokat Hirtelen megakadt
Átmászott a pulton leakasz-totta
kezdte Majd hirtelen
világosság gyúlt az agyában
sarokból egy pléhvödröt és a
kezdte Valami éles
pléhvödör és az orosz vö-rös
nagy vigyorgás lett et-től
nézett Basilra és fejét
a habverő ütemére „Vod-ka!"
aztán minden átmenet nél-kül
meg habverőt egyetlen moz-dulattal
csapott „Vodka!"
Vrana izgatottan magyaráz-ta
embernek hogy sajnos
boltban csak seprű kefe
konyhaedény Hogy megértette-
-e cseh beszédet az nem
hirtelen csak megelé-gelte
szószaporitást és egyet-len
elsöpörte a boltost maga
nagy lapátkezével megmar-kolta
mellét és felröhögött Luise
Vrana meg a fejihez
idétlen szót dadogott
arról hogy a cseh most veszik lembe hanem
újból
saját
tűz!"
sza-vait
a
a
fal-nak
szeme
furcsa
de-rült
Mert
az orosz nem is vett íigye--
egyetlen derék rántással le- -
válláról a ruhát úgyhogy
húsa kitárulkozott a szeme
legalább is nappal megszűnt Azontúl már- - elé Ettől mégjobban megvadult és tépni
be
asszonyról a ruhákat
röfögésszerü hangokat adva
kétségbeesetten védekezett
tipegett halálsápadtan a ha--
orosz körül és próbálta esi--
-- az lett a következménye
Ve ml jutotteszébe? Miért
: tette be azt a csúf zöld ru--
hát?
Sophie szó nélkül kivette
a ruhát Miért éppen ma es-te
néz ki ilyen szörnyen ez
az asszony Az arca sárga a
fogai kékek Madame meg-borzongott
Ágyba kellene
küldeni De mi lesz a cso-magolással?
Mitévő légyen?
Egyre bosszúsabb lett
„Az élet szörnyű" Sóhajt-va
roskadt az ágy szélére A
rugók lágyan ringatták „Mi-csoda
egy férj! Nemsokára
megöregszem elhízok és
még egyszer sem csaltam
meg De lám így bánik ve-lem"
Üjból felállt Céltala-nul
bolyongott a szobában
„Nem tűröm" fakadt ki A
hosszú tükör előtt megálla-podott
hogy megcsodálja
nagyszerű tragikus alakját
Aki ránéz nem hinné hogy
már harmincéves elmúlt A
szép tragikus hősnő mögött
a tükörben megpillantotta
a bőrönd előtt kuporgó sár-ga
arcú kék fogú sovány
nyomorult öreg teremtést
Igazán nagyon kellemetlen
Sophie úgy nézett ki mint
azok a koldusasszonyok ki-ket
téli reggeleken mellék-utcákban
lehet látni Siessen
tovább mintha nem látná
őket vagy álljon meg nyis-sa
ki az erszényét adjon né-hány
fillért vagy akár két
frankot ha nincs aprópén-ze?
De bármit tesz megma-rad
a kényelmetlen bocsá-natkérő
érzése a bundája
a
miatt Ez a gyalogjárás kő- -'
vetkezménye Ha ellenben
lenne kocsijuk — ez megint
csak Hégésippe aljassága
hogy nincs — elhajtatna
mellettük felhúzott
anélkül hogy tudomást
venne róluk Elfordult a tü-körtől
— Nem tűröm — mondta
és megpróbált nem gondol-ni
a kék fogú sárga arcú
koldusasszonyra — Nem tű-röm
— Belevetette magát
egy székbe
De hogy gondoljon szere-tőre
ha előtte van ez a kék-egyenetlen
fogú sárga arcú
koldusasszony a
szemét megborzongott a
gondolattól Elég ha látja
hogy rosszul legyen tőle De
újból rá kellett nézni: Sophie
szeme zöldes-ólomszín- ű volt
élettelen Mitévő legyen? Az
asszony arca maga volt a
vád szemrehányás És a lát-ványától
beteg leszMég so-ha
nem érezte magát ennyire
erőtlennek
Sophie lassan nehezen fel-tápászkodott:
fájdalom kife-jezése
suhant át az arcán
Lassan a fiókos szekrényhez
lépett és lassan kivett belő-le
hat pár Újból
a bőrönd felé fordult Mint
egy járkáló holttest
— Az élet szörnyű — is-mételte
Madame meggyőző-déssel
— szörnyű szörnyű
szörnyű
Ágyba kellene küldeni ezt
az asszonyt De egymaga so-ha
nem végezne a csomago- -
golta hogy
Csehszlovákiában
jármából Később
néhány
Vrana
Egy napon
föl a boltban
és bent az
az új városi
és ezentúl
akik
Mivel
van — ó nem
egyelőre éppen
hát jó
bebizonyítaná
maradt a német
kollaborált
Ez azért
már a
melyek
azokban az
be a házába
volt velük
véletlenül
hogy üzletét
valamilyen
legjobb lenne
ha ennek a
elejét lehetne
például bediktálá
névsorát akikről
meg az igazságos
Szegény
a veríték ott a
is törte
mondani aki
„Édes
„én
egyszerű
én azt hogy
segítették s kik
soha
gondteltebben
mondták „az
egyet egyetlenegyet
lehessen a jó
hogy Vrana
Jan Hubelka
hátradőlve
gépkocsijában
mozdulat
pénzt
az asztalfiókba
amit akkor
új házra
jutott mindaz
az
megragadt
munka nélkül
a „penészvirág"
"
folyik a né- - szégyenítette
és azt újsá- -
hogy a muszka részben a boltos ldétlenke-désé- n
részben a számára ismeretlen és
bonyolult női ruhadarabok ellenállásán fel-bőszülve
felkapta a pult mellé támasztott
puskáját csőre töltött és ráordított Vraná-ra
miközben a fegyver csövével
belebökött a hasába: „Davaj! Davaj!"
Vrana hátratántorodott a falhoz és be-hunyta
a szemét mert nem akarta látni
amikor a fegyver elsül Azonban a fegy-ver
nem sült el mivel Luise a tapasztalt
asszonyok éleslátásával azonnal a férje se-gítségére
sietett olymódon hogy két mez-telenné
lett kövér karjával beleakaszko-dot- t
az orosz nyakába és közben odakiál-tott
Vranára: „Menj ki! Menj ki! Ezt a
bölcs asszonyi tanácsot Vrana Basil ha
reszkető inakkal is de aránylag elég sebe-sen
megfogadta és a hátsó kisajtón egye-nesen
fölszaladt a lakásba ahol egy jó fél-óráig
sétált fel és alá mint a ketrecbe zárt
oroszlán amíg végül Luise megjelent dúl-ta- n
de győzelmesen Jelentve hogy az
orosz újra kibújt a rolló alatt és elment
Hát így kezdődött el Vranáék számára a
prágai fölszabadulás
Néhány nap múlva látniok kellett az ab-lakból
ahogy német hadifoglyokat tereltek
végig az utcán Az emberek nagyrésze se-besült
volt Véres rongyos támolygó em-berroncsok
vonultak ott a menetet néhány
orosz katona és egy nagy tömeg kiabáló ci-vil
kísérte A kiabáló civilek prágaiak vol-tak
akadt olyan is közöttük akiket Vra-náék
ismertek a boltból A tömeg botokkal
kövekkel és korbácsokkal ütlegelte az ut-ca
közepén vakon németeket
vad szitkok között az orosz katonák meg
olykor nagyokat röhögtek ezen Néha egy-eg- y
német összeesett Ilyenkor addig rúg-ták
amíg fölkelt vagy odament egy orosz
katona a földön vonagló véres emberroncs
fejéhez tartotta a puskája csövét és bele-lőtt
Luise elfutott az ablaktól letérdelt a
szoba sarkába sírt és imádkozott Vranát
a hideg rázta a látványtól „Ezek is embe-rek"
mondta sápadtan reszkető szájjal
„ezek is emberek!" És nem lehetett
tudni hogy a német hadifoglyokra gond-olt-
e vagy a cseh tömegre
A gyermekek tágrameredt szemmel néz-ték
a színjátékot és Martin a legidősebb
— tizenhatéves volt már akkor — gyűlö-lettől
izzó szemekkel mondta: „így kell ne-kik!
Mind meg kellene ölni őket! Minden
németet!" „De hiszen nem bántottak té-ged?!"
meredt rá reszkető szájszélekkel
Vrana a boltos „cukorkát adtak neked és
játékokat kaptál tőlük !" Azonban Mar-tin
meg se hallotta ezeket a szavakat Leg-szívesebben
maga is lerohant volna az ut-cára
késsel a kezében hogy legalább egy
német katonába beleszúrjon azonban Luise
iszonyodva állta el az útját: „Hiszen ben-ned
ismémet vér van fiam!" És összetet-te
a keze'it könyörgő kétségbeeséssel „Ha
tudnám hogy melyik eremben
kivágnám
vényével kabátján tért haza
ablakok-kal
Lehunyta
harisnyát
ezért
kegyetlen
néhány-szor
támolygó
lássaL Márpedig holnap reg- -
gel mindenképpen el kell
utaznia Megmondta Hégé- -
sippe-na- k hogy elmegy
ő egyszerűen kinevette nem
hitt neki most meglec-kézteti
Rómában majd vi-szontlátja
Luiginót Milyen
kedves ember és ráadásul
márki Talán De nem tu-dott
egyébre gondolni mint
Sophie arcára ólomszinű
szemére kék fogaira sárga
ráncos bőrére
— Sophie — várat-lanul
alig tudta megállni
hogy sikítson — nézze
csak az öltözőasztalomon
van egy doboz rúzs Dórin
24 Tegyen egy keveset az
arcára A jobboldali fiókban
talál szájrúzst is
Szándékosan lehunyva tar-totta
a szemét míg Sophie
felállt — közben milyen
szörnyen ropogtak az
— a tükörhöz ment ott
megállt halkan motozott
úgy tűnt egy örökkévalósá-gig
Majd a lassú léptek visz-szatért- ek
a bőröndhöz Ki-nyitotta
a szemét ö most
már sokkal jobb
— Köszönöm Sophie így
már nem látszik olyan fá-radtnak
— Élénken talpra-ugrott
— Most pedig sies-sünk
— Telve energiával a
szekrényhez futott
— Teremtőm —
fel kezét összecsapva — el-felejtette
betenni a fekte es-télyi
ruhámat Hogy lehetett
ilyen buta Sophie?
(Fordította: B E)
ezentúl rend lesz és igazság
mert a nagy Sztálin fel-szabadíto- ttta
a népet a németek és az urak
barátokat is hozott a ház-ba
magakorú fiatal fickót és sze-gény
Basil fejcsóválva hallgatta be-szédeiket
két karszalagos ember keres-te
Komoly arccal félrehívták
irodában elmondták neki hogy
tanács felülvizsgálja a kereske-dőket
csak azok kapnak enge-délyt
megbízható cseheknek számíta-nak
Vrana Basilnak német felesége
nincs ellene semmi kifogás
csak annyi hogy német —
lenne ha valamilyen cseleke-dettel
hogy valóban jó cseh
feleség ellenére is és nem
annak idején a megszálló ellen-séggel
is fontos lenne mivel ér-keztek
városi tanácshoz olyan sut-togások
szerint Vrana a boltos
időkben német katonákat foga-dott
és igen barátságos viszony-ban
Ez pedig ha igaznak bizo-nyulna
úgy elegendő lenne ah-hoz
elkobozzák és őt esetleg
munkatáborba vigyék Ezért
mondták a karszalagosok
mende-mondána- k „mindjárt
venni olyan módon hogy
most nekik azoknak a
tudja hogy valóban kol-laboráns- ok
voltak és így nem érdemlik
demokrácia támogatását
Vrana Basil homlokán kiütött
szűk kis irodában De akár-hogy
a fejét nem tudott senkit se
kollaborált volna az ellenség-gel
uraim" nyöszörögte kétségbe-esetten
csak egy kis boltos vagyok
üzletember Honnan tudhatnám
kik azok akik a németeket
nem Én nem törődtem po-litikával
" A két karszalagos egy-re
csóválta a fejét „Az baj"
bizony nagy baj Legalább
mondjon hogy látni
szándékot!" És ekkor történt
Basilnak hirtelen eszébe jutott
Eszébe jutott ahogy gőgösen
elsuhant mellette a nagy feke-te
eszébe jutott az a leki-csinylő
amivei a nehezen össze-kapart
csak úgy belökte számolatla-nul
eszébe jutott a szó
mondott az ő büszkeségére az
„Viskó" mondta akkor és eszé-be
ami Jan Hubelkával kap-csolatban
idők folyamán összegyűlt és
benne mint a bojtorján: a
elért sikerek a csúfolódások
az a dolog a gépíró-leánny- al
mindez egy pillanat alatt vé-gignyflal-lott
benne és újra érezte azt a ma-ró
keserűséget ami annyiszor
met vér magamból!" üvöltötte ta fol hirtelen
De
De
mondta
ne
ott
ízüle-tei!
kiáltott
és
meg Tudok egyet" kap--
a fejet és az arca kivörösö--
(Folytatjuk)
Martin az anyja szemébe mire Luise mama dött „Jan Hubelka az építész Nagy úr
nekitámaszkodott az ajtónak és sirva fa-- volt a németek alatt ez a Hubelka német
kadt gépkocsin járt a németeknek épített re- -
Martin másnap a kommunista párt jel- - pülőtereket nagy-ú- r volt mindig!"
re?" --T& WWV mj '"í?? £%
íiw (fettes- - "i" rV
iá— nihj L'&?MlM- -
( tmWt&&3flKBv wt!?5'T5?Sí~~"v - H
PMINttCf WdW4%rtVpffVP3ÍMNlb J '♦ }#% i''l'"JJJ-?Tg'''''-'tj!tgsg- '"
n
w rf
I
I