Kanadai Magyarsag, March 18, 1967

              ''Vili 1'i&-vr-pfimrr-
{t
y-fT---v Kr-'- r -
J„™-- f- Jv_ — iu r Mfít"— ! "l[f3-fl?í- ' Jt'f-u- "' rwjy ~'$f'ifww55f§
il kaNADAI MAGYARSÁG
T967 MÁRCIUS 18 (II)' Az Ady Társaság Srodalmii melléklete w mm
miAr!ffi
t
ivrxmv
PP!' lkii
SZERKESZTI: KISJÓKAI ERZSÉBET
Kisjókai Erzsébet: Villámfény ben
Éppen az órát akarta felhúzni mikor
gyengeség elfogta
Ilvenkor este hat óra tájban szokta
(elhúzni a múlt századbeli bronz órát
jnely a kandalló párkányán áll Már utá-na
nyúlt de hirtelen elszorult a szíve
elakadt a lélegzete elsötétült körülötte
j világ- - Leroskadt az öblös bőrfotelba
feje hozzáiltödótt a támlához Ugy ma-ia- dt
aztán lecsüngő karral dagadt lá-bát
előrenyújtva kábultan
Néhány pillanat múlva már ismét hal-lotta
az óraketyegést a kandalló tüzé-ben
a nedves hasábfa sercegését Tudta
hogy most fel kellene állnia odamenni a
tálalóasztalhoz melyen a gyógyszeres do-bozka
áll be kellene vennie a pirulát
mert csak az mentheti meg A roham né-ha
csak futó pillanatig tart de van úgy
hogy tovább kínozza a szívdobogása le-lassul
alig kap levegőt
Az orvosság hamar segít
De olyan gyengeség jött rá hogy moz-dulni
sem tud
Ez a vég?
Senki sincs a házban Az inas-házasp- ár
félnapi szabadságot kért már kora
délután elutaztak Hágába a fiukhoz Oda-készítettek
mindent az ebédlőbe csak a
jégszekrényből kell behoznia a hideg
túltet Senki sincs a házban és itt ül te-hetetlenül
a reménytelenség kétségbe-ejtő
gondolatával hogy az újabb roham
égez vele ha be nem veszi a pirulát
Bele kell nyugodni? Van olyan ember
tki ezt nyugodtan fogadja? Lázadozás és
keserűség nélkül?
Hideg verejték verte ki a homlokát
őszes haja nedvesen összetapadt sze-derjes
arca felpuffadt Kékesre vált duz-ra- dt
szája reszketett amint levegő után
kapkodott
„Ria" motyogta alig hallhatóan
Ria"
A zóldselyem ernyős lámpa kísérteties
fényt vetett a tágas szobára Odakint vi-har
készült süvített a szél megrázta az
ablaktáblát
Ria nem jön soha tóbbé nem jón visz-c- a
Három évvel ezelőtt ment el bú-csúlevelében
vádakat szórt feléje Fej-ből
tudja még ma is néhány sorát: „A
magam éleiét akarom élni Eddig csak
hozzád alkalmazkodtam Nyomasztó itt a
légkör örömtelen az élet Rettenetes ez
t pontosság beosztott napirend zökkenő
nélküli egyformaság! Sorvasztó ez az
eseménytelen szürke "
Eseménytelen? Milyen igazságtalan
tolt Ria hiszen minden héten elmentek
ttinházba vagy hangversenyre Olykor
vacsorázni is valamelyik étterembe Min-denki
megcsodálta Ria ékszereit öltö-lék- ét
szörmekeppjét És persze dús sző-ke
haját is szép mozdulatait Mire vá-gyott
még Ria? Mindent megkapott amit
kart Nyugodtan éltek kényelemben
gondtalanul Varrónő fodrásznö járt a
házhoz francia bor került az asztalra
hétköznap is a személyzet megbízható
pontos figyelmes Kevés barátjuk volt
K igaz De ebben a kisvárosban? Miféle
barátokra lehet itt szert tenni? Az is
igaz hogy Ria húsz évvel fiatalabb mint
5 De hat esztendős házasságuk alatt so-ha
nem volt közöttük nézeteltérés bé-kességben
éltek Udvarias figyelmes volt
1 feleségéhez mindig Ez sem elég? Nehéz
megérteni az asszonyokat
A munka hiányzik mégis legjobban
Tavaly az első szívroham után hagyta
ibba a munkáját Bár az orvos szaván
nem lehet elmenni hol azt állítgatja
fc°gy nem komoly a baj hol meg szi-gorúan
eltiltja hegymászástól dohány-ától
alkoholtól
Egy évvel ezelőtt minden reggel kilenc
or száUt ki az autóból a banképület
dött A portás illemtudóan köszöntötte
& elkísérte a felvonóig A második eme-- #
folyosón egyenes tartással ment vé-E'- g
pontosan huszonegy lépés volt az
szobájáig nem sietős hanem kimért
Wgodt lépés Ahogy belépett a titkár
'ugrott lesegítette róla a kabátot már
ta is ki a pámázott ajtót s hozta per- ben belül a postát a legfontosabb ira-to- H
jelentést tett azután visszavonult
'ezöpálma állt a sarokban a padlón
fwakék szmirnaszönyeg az Íróasztalon
PéMás rend: kihegyezett ceruzák toll-íra- k
az ezüst kehelyben amit egyszer
gen lovasmérkőzésen nyert fekete bör-íede- lü
jegyzetfüzet fehér telefonkészü- -
delfti hamutartó mind arra vártak
°SV igénybe vegye szolgálataikat Déli
gettóig dolgozott akkor bezárta a
Peélszekrényt és hazament Kettőtől
"S megint Ott ült a hivatali s-mháiá-han
"inek vét?e TVai4„ „s- -j ~j a™
Keserűség szorította mind lassabban
°'bo"g£óz?szHfvaétniMncist écrélajavaégrtyeolmn?e Aazhaétlaelt-- --
Irgalmatlan sors Hiszen soha nem
-- U senkinek mégis bünteti Ugy érez- -
sziklatömb nehezül a mellkasára a-v- a
kétségbeesetten kapkodott levegő
íratlanul kinyílt az ajtó Az a kis aj- -
hJ)(niey a konyha félé vezet Fejét nem
mozdítani csak a szeme sarkából
látta hogy a küszöbön kisfiú áll Sötét-hajú
sápadtarcú sovány gyermek
Dadogva szólt a fiúra:
„Ott a dobozban" Szemével in-tett
a tálalóasztal felé
„Mi van ott kérem?"
„Hozd ide Orvosság Vizet is!"
A gyermek nem volt több hateszten-dősnél
Tétovázva állt kicsit csodálkoz-va
kicsit ijedten is vékonyka kezével
hátrasimította a homlokába hulló dús ha-ját
Az idős férfit elfutotta a méreg az
ingadozás láttán
„Hozd már !" Lihegő rekedt hangja
haragos kiáltásként támadt a gyermekre
Ugrott is a fiú felkapta a dobozt az
intésre kinyitotta tartalmát odaszórta a
perzsaterítövel letakart kis dohányzóasz-talra
A haragos tekintet gyors mozgás-ra
késztette szaladt is vissza színig ön-tötte
a poharat úgy hozta a tenyerén
hogy a vizet el is csurgatta a szőnyegre
A férfi bevette a gyógyszert ivott
utána aztán hátradőlt Tágranyílt szem-mel
bámult rá a kisfiú
„Porcukor " mormolta közben
„Nincs porcukrunk itthon Mama kéri
tessék kölcsönadni majd megadjuk ün-nep
után "
Sokáig tartott míg a szavak elértek
a beteg öntudatáig
„Miféle porcukorról beszélsz?"
„Már becsukták a boltot Mama kéri
tessék porcukrot adni A süteményre
kell"
„Sütemény!"
Persze ennek a szedett-vede- tt népség-nek
sütemény is kell! Hat esztendeje
hogy ideköltöztek a házába Ezek voltak
az elsők akik a magyar szabadságharc
után a városba érkeztek Ria ötlete volt
hogy vegyék ide ezt a menekült családot
Csupa könny volt a szeme mikor róluk
beszélt Csak két gyerekről tudtak a
menekült magyar nem beszélt arról hogy
a felesége teherben van Aztán hogy be-költöztek
a ház mögötti kis kertészla-kásba
meglett ez a harmadik Utána
meg egy jött Most négy gyerekük van!
Kitenni sem lehet őket a törvény védi
az ilyen sokgyermekes családot
Nézte a fiút ellenséges szemmel Ma-gányának
minden keserűségét rá akarta
szórni kikergetni a szobából és utána
akart még kiáltani hogy nincs porcukor
semmi sincs egyenek egy tányér levest
az ilyen nincstelen menekültek honta-lan
senkik ne finom falatokon járjon
az eszük De a kis sovány arcból ijedt-komoly
szempár meredt rá
„Na Hogy hívnak?"
„Gábor Fazekas Gábor"
Csak legyintett A magyar nevet úgy-sem
tudja kimondani „Aztán minek nek-tek
a sütemény? Mi?"
A gyermek azt hihette tréfálnak vele
El is húzódott mosolyra a szája
„Hát hiszen karácsony van!"
Karácsony A papok most szajkózzák
amit évszázadok óta mondogatnak: a sze-retet
ünnepe Békesség a földön és jó-akarat
Rá akart acsarkodni a fiúra mérgesen
De nem ment A pirula teszi gúnyolta
önmagát az okozza ezt a mindennel ki-békülő
kellemes állapotot Olyan köny-ny- ü
derűs érzés fogja el így mint egy
pohár pezsgő után 'Pezsgő! Az egyetlen
ital amit nem tiltottak el tőle
„Gyere" intett a fiúnak mikor felállt
és megindult a konyha felé
A jégszekrény kitárt ajtaja előtt cso-dálkozva
állt a kisfiú Nézte a kékeres
kéz fürge mozdulatait ahogy a konzerve-ket
szedte elő lazac kaviár húsféle bor
vaj pezsgő került az asztalra
„Add csak azt a bevásárló kosarat te
Ott van nL"
A kosár megtelt bele sem fért minden
„De a porcukor" makacskodott a
gyermek „Mama azt mondta "
„Mit tudom én hol tartja a szakács-nő
a porcukrot Hívd át anyádat keres-se
meg Na fogd a kosarat vidd haza"
„Ezt? Mind?"
Persze ez a girhes gyerek nem bírja
Felnevetett Mert neki sem szabad emel-nie
semmit De most nem látja az orvos
Felkapta a kosarat a két üveget meg a
fiú kezébe nyomta
A kert sötét volt a konyhai lámpa
csak egy részét világította meg Villám-fény
hasított át az égen Hirtelen meg-állt
Kicsit elakadt a lélegzete megint
de nem a szívroham miatt hanem a hir'
telén rászakadó ismeretlen érzéstől
Micsoda igazságtalanság hogy ő eb-ben
a nagy házban él tizennégy szobás
házban egyedül ez a menekült család
meg ott szorong a négy gyermekkel a
kétszobás kertészlakásban! Az ö kamrája
zsúfolásig telt minden földi jóval ezek
meg Hiába titkolja önmaga előtt a
szakácsnő is említette hogy gonddal
küszködnek a férfi asztmás keveset ke-res
De elzárkózott előlük még a fejét
is elfordította ha a kertajtóban találko-zott
velük
Ki az oka hogy ö egyedül van? Hogy
az élete céltalan értelmetlen? Nem vál-lalta
a gyermekkel járó felelősséget csk
önmagára gondok mindig saját kényel-mére
Megeredt az eső Fürgébben lépkedtek
a sötét kerti úton De mikor kitárult az
ajtó és meglátta a feldíszített karácsony-fát
a sovány asszony csodálkozó arcát
Lajossy Sándor:
Kerestem az „Arany Szekeret"
A cordobai katedrálistól nem régen ol-vastam
és láttam néhány képet Közöt-tük
a híres "Arany Szekér" képét is be-mutatták
a narancs liget közepén Ha
jól emlékszem mór eredetű Valami fanto-m-
istent kocsikáztatbak egykor rajta
Ámde mikor a kereszténység birtokába
került szellemes átkeresztelés jegyében a
Szűz Anya szobrát helyezték a tetejére
Talán hogy megszentelje a közönséget!
Nos hiába kerestem ezt az „Arany
Szekeret" a gazdagon termő narancs li-getben
Hiába tettem tűvé a romantikus
külsejű pogány templomból lett keresz-tény
Szentélyt mert itt sem találtam
Érdeklődtem Senki sem tudott róla sem-mit
Aztán egy körszakállt viselt páter
— aki úgy törte az angolt mint én a
spanyolt — valami múzeumról beszélt
homályosan de bizonyosat ö sem mon-dott
róla
Végigjártam a múzeumokat Egyik sem
dicsekedett vele kiemelt helyen hét lakat
alatt
Ennek ellenére tudtam hogy ez az
öreg Ereklye nem veszhetett el Spanyol-országban
Ma is megvan valahol Talán
a nagy forradalom kitörésekor rejtették
Néhány évvel ezelőtt az a meglepetés
ért hogy saját szemeimmel láthattam a
költőt Megismerkedhettem a költővel
Azt akarom mondani ezzel hogy láttam
valakit és beszélhettem valakivel akinek
látása oz első pillanatban már megra-gadott
és belém sugallta egy léleknek
képét aki mintha kiváltképpen a költé-szet
számára lett volna alkotva ha
ugyan nem maga a költészet alakította
ilyenné
Szükségtelen mondanom hogy ötven
és egynéhány évem alatt ismertem egy
csomó embert akinek a Yersművészet
volt a kenyere Ismertem őket felkeres-tem
őket vagy másmódon találkoztunk
és nem egy közülük ritka értékekkel
büszkélkedhetett De egyiknek megjele-nése
sem sugározta lírai lényüknek mély-ségét
Elég gyakran találkoztam Leconte
de Lisle és Verlaine alakjaival szoros
kötelékek fűztek Mallarméhez gyakran
felkerestem otthonában Herediá-- t el-el-beszélg-ettem
a kávéházban Moréas-va- l
Henri de Régnier barátaim közé tarto-zott
és d'Annunzio meghívott otthonába
a Garda-t- ó partjára Ezek a különböző
arcú költők kétségtelenül jelentettek
számomra egyetmást már legelső szava-ik
is közöltek velem valamit alkotó ter-mészetüknek
csodálatos műhelyéből De
a társalgásunk többnyire valami feszé-lyezett
mesterkéltség légkörében folyt
Viszont alighogy Mécs László közelé-be
jutottam rögtön megragadott szemé-lyiségében
az a vibráló élénkség amely
olyan lényre vallott aki a szent szavak
az élőszó zenéjének dicsfényében él A
legelragadóbb és a legelőkelőbb jelenség
volt Nemes és megnyerő arcán tükröző-dött
a vágy hogy belső lényeg szerint
akar megérteni és megértetni Azonnal
győzelmet aratott azok felett akik a lel-ki
gyónásra és belső egybefonódásra ké-pesek
Hangja különösképpen meleg gaz-dag
a legkisebb árnyalatok kifejezésében
és rejtett mélységek felett is biztosan
jár Az én hangom fakó és gyenge: az
a benyomásom volt az egész idő alatt
mintha papírpénzt cserélnék ki az ö
aranyával
De ha Mécs Lászlóban költői minősé-ge
mindjárt az első pillanatban ki is üt-között
semmi sem mutatta kiötlőén szer-zetesi
és papi mivoltát Pedig Mécs Lász-ló
premontrei rendtag Szent Norbertnek
ez a fia mikoron én láttam nem viselte
rendjének fehér öltönyét az azúrkék öve-zettel
amelyről olyan kedvestai írja terci-náiba- n
„Itt élek a hajdani magyar Felvidéken
Fehéren és kéken"
Azt írtam: szerzetes és pap Mert a
premontreiek szerzetesek akik lelkipász-tori
teendőket is végeznek a parókiá-kon
Tehát félig a világban félig a zár-dában
élnek Mécs a kóltő szerzetes és
lelkipásztor meglepő könnyedséggel és a
cselekvő szabadság rendkívüli egyszerű-ségével
ötvözi eggyé hivatásának hármas-ságát
A háromféle tevékenység a köl-tészet
szent kohójában összeolvad Az
Egészet fejezi ki minden porcikájában:
„est totus in totó et totus in quolibet
parte" Hite együttél bámulatosan érzé-keny
lelkiségében a szépség géniuszával
E földi élet erőit elővarázsolja és fel
valami hirtelen támadt meleg érzés szo-rította
el a torkát egyetlen szót sem tu-dott
elmondani abból amit tervezett
„Nincs porcukor " dadogta ügyefo-gyottan
De mosolygott hozzá és a sze-me
megtelt könnyel
el biztonságba és még nem jött el az
ideje hogy az árnyas narancsliget tra-dicionális
kincsét visszaállítsák Mert hi-szen
Böhle Kornél „A spanyol földön"
című könyve a húszas évek vége felé
még mint muzeális tárgyat említi A
könyv írója pedig látta is
így megkereséséről továbbra sem
mondtam le Cordobában Gondoltam
hogy segítségemre lesz ebben a felfe-dező
munkában a Cook's Travel Agent
helybeli igen szimpatikus kisasszonya
Ezért az első kínálkozó alkalommal hoz-zá
fordultam fontos kérdésemmel A kis-asszony
azonban nagy szemet nyitott
rám és titokzatos mosolyánál nem kap-tam
többet válaszul
Elutazásom előtt még néhány próbál-kozást
tettem angol turisták körében
Amikor azonban eszelős „bolond"-na- k
néztek felhagytam tudálékoskodásom-ma- i
S azóta sem értem a dolgot csak azt
tudom hogy Cordoba minden gazdagsága
ellenére is — szegényebb mint valaha
volt Az „Arany Szekér" hiányzik belő-le
Paul Vaiéry: TALÁLKOZTAM MÉCS LÁSZLÓVAL
ruházza a halhatatlan élet glóriájával Ez
az összhang szellemi arcát olyan össze-tetté
alakítja hogy mivel a mi orszá-gunkban
Franciaországban ehhez ha-sonló
példát nem találunk szinte nehe-zünkre
esik teljesen felfogni
Nálunk Franciaországban a 16-i- k szá-zad
óta nem volt egyházi férfiú aki ilyen
merész nyelvezettel és életszerűen bátor-kodott
írni Szent Bernát szavai ma bot-rányt
keltenének olyan vakmeröek Ko-rábban
egy másik szent Avitus akit én
nagy költőnek tartok az élet igazságát
még igazabban markolta' meg Ha ilyen
nyers ellentétek nincsenek is Mécs ver-seiben
de vannak mások így dalol pél-dául
a Milói Vénuszról:
„Mert nemcsak ottan vársz te a Louvrc
ölén
— minden Kor s ember álmai távolán
feltűnsz s a századok homályán
átragyog ős nevető szent arcod
Istennő! bort nyakalva a nyári hőn
öreg diófa lombja alatt: sötét
bús barbár bárd köszönti rád a
régi szerelmesek álom-kelyhét- !"
Magyarország sokkal inkább mint
Franciaország a friss élmények ösztönös
világában él még: van még élő népzenéje
és népköltészete Zene és költészet amely
még igazán megérdemli e nevot és amely
tősgyökeresen népi amelyet még nem
silányított hitvánnyá és aljassá a modem
nagyvárasok zavaros tömegeinek fertö-zet- e
sem pedig nem devalvált egy vézna
és vérszegény eütréteg féltékenysége kul-turális
ínyencséggé A Romanticizmus
Franciaországban akart és tudatos sőt
mesterséges mozgalom volt a közvéle-mény
megrökönyödésének és meghökken-téséne- k
előidézésével zavaros irodalmi
tüntetés formájában Ellenben Magyar-országon
eredeti és gyökeres életforma
volt amely megegyezett a nemzet ter-mészetes
vérmérsékletével Mécs Lász-ló
is számomra ezt a temperamentumot
jelenti Azonkívül hazájának ősi pátriá-jának
izzó szeretete költői müveinek
egyik főgyókere Gyakran a politikai tett
közelébe jut költészete és cselekvő át-alakulásra
serkent
Minden kóltő végzete a nyelv amelybe
beleszületik Ez szabja meg hangjának
terjedelmét és közvetlen hatásának ha-tárait
Élő szavai csak e körzeten belül
juthatnak el emberi fülekig Az egyik köl-tő
eljuthat egy millió lélek otthonába
Egy másik kétszázszor annyit ejthet láz-ba
csodálatba könnyeztethet meg Az
egyik egy kis tartomány lantosa a másik
egy óriási birodalomra hagyja örökségét
Szomszédnépek is a legellentétesebb nyel-veket
beszélik Nem testvérek de még
csak nem is harmadfokú unokatestvérek
Társtalanok a nagyvilágban és csak ke-vesen
szerzik meg a kulcsot emely tit-kukat
hozzáférhetővé teszi Ilyen a ma-gyar
nyelv
Tehát elérkezünk a lefordítás tüskés
és fogas problémájához Van benne némi
tapasztalatom hiszen verseimnek egyre-szé- t
különböző nyelveken igyekeztek visz-szaad- ni
Ez a lélekvándorlás titokzatos
folyamatához hasonlít Általában mennél
költőibb egy alkotás annál többet veszít
az átültetés során Nem tudom ugyan
zivos ido
írta: Flórián Tibor
Esőben hóban horgas szélben leng szobám
mintha lengne egy mezőségi domb fokán
englewoodi házunk zendülő emeletén
hova olasz ácsok sarjadni emelték
Most őrzi multam tilnö drága titkait '
s fényre szomjas virágként ablakszirmait
az első fénylő tavaszi napra nyitja
s mint a rózsának harmatos lesz a szirma
Alatta idegen táj s idegen kertek
de bent még a tárgyak is ismernek engem
a régi ház emlékei körbe nőnek
hálából a bús gyüjtöcetö időnek
Mintha egy szálló léggömbben ülve lengnék
és lengne mellettem s velem ezer emlék
szobám egyre száll a táj lent ismeretlen
pihenni éber vágyam mégsem hagy engem
S ha napi utamra elindulok innen
multamat viszem vonszolva kezeimben
Ó szárnyaló szoba te vagy a gyerekkor
itt is látom hogy milyen szép voltál egykor
Tőled oly nehéz visszatérni a földre
futok és elbukom az éles göröngybe
Emlékek gömbje benned élnék örökre
s mint ki visszanéz nem vágynék soha többre:
szállni hol kanyarog hazámban a Szamos
míg a szívós idő emlékké balzsamoz
Englcwood 1967 február 19
ellenőrizni Mécs verseinek francia fordí-tásait
az eredetivel való egybevetés út-ján
de több személyiség segítségükre
volt a fordítónak hogy francia olvasók-nak
lehetőleg hűen adják vissza Mécs
eredeti költészetét
Ez a költészet szabadon mozog az élet
minden síkján Mécs vándorol a városok-ban
kóborol a vidéken megáll falvakban
felszívja magába a dolgokat embereket
az egész teremtést Különös öröm tölti
el a szeretet kiáradása és a teremtmé-nyek
befogadása közben Nem kerüli el
éles szemét a konkoly sem De a költő
titokzatos szeme a szentség csodálatos
csiráit látja meg minden emberi szív
mélyén A legérdekesebb valóság és leg-nyerse- bb
legérzéketlenebb anyag is át-szellemül
az érzés sugarainak hatása
alatt Látható ez vándorlása közben
vagy a vendégfogadóban a boros pohár
mellett a gyár ajtajában bárhol ahol
megszólítja a szegény ember fiát Egy
gazdag lélek csodálatos kifejezöképea-ségév- el
lep meg mint például „Egysze-rű
találkozás" című költeményéljen:
„Csak ketten voltunk a munkás-íürdöbe- n
Két meztelen férfi semmi más
csak a csípőnkön csüngött a kis daróc- -
kötény
Bemutatkoztunk "
Beszélgetni kezdtek A két fürdőző
egyszerű szavakon és nagy hallgatásokon
keresztül megtalálja egymást
„Alltunk A csöndben csobogott a víz
Én legény vagyok Van anyám Egyetlen
Szeret Lccsókolja rólam az izzadságot
Lemossa rólam az álmatlanságot mint a
kormot
A szeretete tiszta krlstályf ürdő "
Aztán a két emberhez a költő-pa- p és a
mérnök emberpárhoz egyszerre bejön a
többi munkás:
„csapatosan jöttek a munkások
meztelenUl a kis daróc-köténny- el
Jöttek vének jöttek fiatalok
fáradtak kormosak betegek
bénák könnyűek kiütésesek"
És a víz mindnyájukat egyforma sze-retettel
tisztítja meg A piros-üveg- es
uszoda és csodatevő vize mintha a köl-tői
szeretet egybefoglaló medencéje vol-na
amely mindenkit összefoglal és tisz-tára
mos:
„Testvér ez a víz az emberszeretet
Érzed mily fehéren úszunk
Isten szerelmén nyíló lótuszok"
Ez a csodálatosan szép életkép és köl-temény
mintha Huymans néhány lapjára
és Rimbaud Bethesda -- tavára emlékez-tetne
e misztikus és igen megragadó köl-teményekre
Mécs László kiváltképpen Isten em-bere
Igaz ez nem az 6-testáme-ntumi
Is-ten
és nem a theológiák elvont Végső Ok
elvének analízise Az ö Istene élő akivel
állandóan összeköttetésben áll akinek fel-tárja
vallomásaiban mindazt ami átha-lad
szívén
Miként „az Isten játszik" című versé-ben
írja:
„Sürii Isten-szakál- la minden szála
fény-évnyi- re van egy a másikától
az Isten játszik
S mily babra kis dolgokkal bíbelődik!
Nagy üggyel-bajj- al bábok billióit
dugdossa cinkék harkályok elöl "
És hogy vigyáz! milyen halálos gonddal
hogy gazra és csalánra csudafára
virág kerüljön s Isten-lényegéne- k
méztengcréböl játszi angyalujjak
csöppenlsenck virágba lány ajakra
anyák mellébe egy csipetnyi mézet"
Ebben az elragadó költeményben a ké-peknek
és eszméknek milyen gazdag özö-ne
vonul el szemünk előtt! Egyetlen nagy
alapgondolat körül forgatja a világmin-denséget
az egeket és csillagokat a kis
rovarkák az ásványvilág némasága az
emberi lelkek áradása mint egy kozmikus
képeskönyv megannyi lapjai forognak
előttünk Látunk de nem értünk mindent
ebben a nagy eposzban amely mögött
ott leselkedik a Sátán az emberi nem ős
ellensége Valóságos Daumicr kép
„A nyomor cslmborasszós csontgebéjén
talpig vörösben megy az Antikrisztus
Iszákjában hamis arany csörög
sötét szíve Iatcmamagikája
kenyér-é- s kalács-délibabok- at
veíít az égre s kéjesen röhög"
Főleg két eszköze van a költőnek lírai
világérzésének kifejezésére miközben
énekel ami nélkül minden költészet léha
hiábavalóság Az egyik a ritmus A má-sik
amit nehezebb meghatározni a ké-pek
szimbólumok eszmék bősége In-tenzitása
változatossága hűsége amely
átsüt a szavak takarékos rendjén
Mécs minden alkotása majdnem fizikai
erővel ragad meg Kozmikus Énnek ilyen
egyesülése a világmindenség panorámá-jával
ebben a leegyszerűsített eszmék-től
átitatott ritmikus rendben a szótár
szavainak új értelmet ád
Ez vissza vezet némileg önmagunkhoz
miközben igyekszem bemutatni ezt a
nagy költőt Nekem úgy tűnik fel hogy a
francia költészet a 16-i-k századtól fogva
túlzottan tisztán értelmi befolyások alatt
állott alávetve hideg kriticizmusnak
Ronsardt követték Malherbe és nemes
szigorú utódai akik ellen a mi romanti-cizmusun- k
majd ez ellen a Parnesse
költői csoportja végül a Szimbolizmus
sokfejű hidrája támadt fel Süldő poéta
koromban láttam a „verstechnikáknak"
folytonos átalakítását Leconte de Lislc
márványszerű verseitől Verlaine könnyed
szabadságán a jelenlegi forma — anar-chiáig
Ami engem illet szükségesnek
tartottam a visszatérést bizonyos vonat-kozásban
a mi „klaszikusaink" szűkebb
útjához azaz majdnem az ellenkező stí-lushoz
amit bámulok Mécs Lászlóban
Meg akartam zabolálni a túláradó lélek
bőségét bizonyos költői aszketizmust
gyakorolni a formában De ez nem aka-dályoz
meg abban hogy teljes örömö-met
ne leljem más úton haladó költők
alkotásaiban Visszaemlékszem azokra az
emlékezetes órákra amelyeket Rilkével
töltöttem el A köztünk fennállott kü-lönbség
csak fokozta rokonszenvünket
amely kedvét lelte a változatosság egy-ségében
Nem kevésbbé örültem Mécs
Lászlóval való rövid találkozásaimnak-é- s
nem fejezhetem be ezt az előszavamat
anélkül hogy meg nem mondanám neki
milyen szeretettel őrzöm együttlétünk
emlékét amikor szavaink lírai hangulata
együtt kavargott barátságos füstkarikák-kal
(Franciából forL Kardos Talbot Béla dr)
fis fiíi
WB'
K-BFí&AiK'- vi : ffi
i-- m' 1
mi:fh í !! '
C-1-
mma m? !' (
!""
Wlv ?!
v
'--
í
pl i -
S 3 5 '
n ím
:&
:
:?í
J v
!V { 4
4't
V Ji
3 %' K píí
H
'a f
A!
1 fi i
1
m
'i
ltí
uLn: ml
M
í-- á
fA : m
pl
V '
4
sít
ív-- m
'& JA
6í 4
w §-- ?
'(fi
' 4
t'm$
) I i&'¥' ff
í' 3
líi
' 1
tfl
fií
'1
- f 4 4
1
' !
íí 'W fÍS't5t"!-- -
Mm: SMB Ilii
AKIM
MSFtfl n'Mífvaa ' iíssíj' íSíiöaíív m