Kanadai Magyarsag, March 14, 1964

              t
i
4 ©Mai 1961 mára 14 X&Í KANADAI MACrZSESAG
BIÓRA FERENC
DIPLOMATÁK
Ugy volt az hogy a kecs-keméti
embernek yalaha
nem volt nagyobb mérge
mint ha a makói hagymát
emlegették előtte Ebből lát-szik
milyen régi történet le-het
ez — mikor még a nagy-kőrösi
uborka nem volt kita-lálva!
Mert ha ki lett volna
akkor bizonyosan emiatt et-te
volna a méreg a kecske-méti
embert a régi világban
A mostaniban már ntm
mert nem pörös atyafi már
egymással a két derék vá-ros
hanem édeslestvér A
Katona-centenáriumo- n sen-kinek
se volt akkora sikere
mint Nagykőrös literátus
polgármesterének Dezső
Kázmérnak Pedig csak eny-ny- it
mondott a síremlék
előtt:
— Kecskemét halhatatlan
fiának hódol a szomszéd vá-jo- s
Százvalahány beszéd közt
mindenki ezt találta talpra-esettebbn- ek
Meg is tapsol-ta
a nagykörösi polgármes-tert
az egész gyülekezet de
leglelkesebben Kecskemét
Hanem hát most az ánli-világr- ól
van szó mikor a
kecskeméti ember csak a
nyakát csavargatta ha a ke-f-ák
azzal ajánlgatták neki a
nagypiacon a buzogányfejnyi
hagymákból kötött koszor-údat:
— Ebből lessék jó ember
Imert ez az igazi makói hagy-m- a
Még a holt is megmozdul
Jennek a drága jó szagától
— Bolond beszéd — duru-izso- lt
a kecskeméti ember —
IHagyma: hagyma Egyik is a
' íőldben terem másik is Én
1 lugyan egyet se lépnék az is-tenadtáért
mikor- - nekem a
kecskeméti hagyma se ke-'nyer- em
— Hja nem is makai
hagyma ám az! Azt érdemes
volna a tövén is megnézni
imert olyant máshol nem ]át-n- i
Terem ott akkora hagy-m- a
is hogy cmbcríejjcl ve-tekszik
Jó volna ha Kecs--
'keméten akkorára nőne a
barack
De már ez szívén találta
a kecskeméti embert Azt
mondta rá ezt a csudát csak-ugyan
megnézi S ha csak a
fele igaz annak a híres hagy-mának
akkor ő megeszi a
saját fejét
Azzal se nap se óra meg-indult
a kecskeméti ember
Makóra hagymát látni de
úgy sietett hogy siettében
kifelejtette a tarisznyájából
a szalonna mellől a keny-eret
Az ám csakhogy ugyan-akkor
a makai ember meg
Harminc éve halt meg
Móra Ferenc a magyar iro-dalom
egyik legszebb hangú
elbeszélője a nagy szegedi
mesemondó
Kecskemét felé volt útban
mert neki meg a hires ba-rack
vette magát a begyébe
Mindig elöntötte a pulyka-méreg
mikor a nagy barack-hegyek
mögúl rákiabáltak a
gyümölcsös kofák
— Erre jöjjön atyafi itt
az igazi kecskeméti barack!
— Hát aztán? Mivel volna
az különb a makai barack
nál?
— De még a makai hagy-mánál
is különb! Jó volna
ha akkora volna Makón a
hagyma mint Kecskeméten
a barackmag!
Amire aztán a makai em-ber
is azt mondta hogy nem
áll meg Kecskemétig s ha a
fele is igaz annak a hires ba
racknak akkor 5 ott marad
kecskeméti embernek s reg-geltől
estig egyebet se tesz
csak barackmagot törógel
Azzai nekivágott a világ-nak
de a szegedi hídon
mégiscsak megállt falatoz-ni
Hát ahogy bontogatja a
tarisznyát akkor veszi ész-re
hogy kenyere van de a
szalonnáját otthon felejtet-te
Az volt a szerencséje
hogy a kecskeméti ember is
éppen akkor ért oda az jó- -
szívvel adott neki kenyérért
szalonnát De még jó szót is
adott mellé: — Hová igyek-szik
földi?
— Elmék barackot látni
Kecskemétre Mert azt
mondják hallja ott akkora
barackok teremnek mint a
sütnivaló tök
— Micsoda? — kapta föl
a fejét a kecskeméti ember
— De bizony Tiszántúl a to-ronygomb
sincs akkora
mint mifelénk a barack
— Ejnye ejnye — álmél-kodott
a makói ember —
no holnapreggel majd föl
tekintem én azt
— Jaj jó ember csakhogy
elkésett ám kend — sóhaj-tott
nagyot a másik jó em-ber
— Ma egy hete mind le-hullott
a barack abban a
nagy szélben aztán akkora
lyukakat ütött a földbe
hogy létrán se lehet utánuk
mászni
— No akkor hát én haza-felé
is fordíthatom a szekér-rúd- at
— csattantotta be a
makai ember a bicskáját
— Hol az a haza földi?
— Makón ahol az a híres
hagyma terem
— No akkor együtt me-gyünk
— ugrott föl a kecs-keméti
ember — mert én
éppen oda tartok hagymát
csudálni Azt mondják em-berfej- jei
vetekszik kendtek- -
nél a hagyma
— Micsoda? — nevetett a
makai ember — Azt mon-dom
én kendnek bátya for-duljon
vissza mához három
hétre álljon ki a kisajtóba
akkorára olyan nagy lesz a
makói hagyma hogy ellát-szik
Kecskemétre
FIGYELJE KÖNYVOSZTÁLYUNK HIRDETÉSEIT
LAPUNK KÖNYVOSZTÁLYÁN KAPHATÓK:
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert „ $050
Bartha Kálmán: Trianoni átok Versek $150
Csaba István: Az elsüllyesztett háború $150
Csighy Sándor: Hangok a romok alól $200
Csighy Sándor: Mozaik kockák $150
Fáy Ferenc: Az irást egyszer megtalálják $150
Fáy Ferenc: Törlesztő ének $200
Füry Lajos: Árva Magyar János $180
Ghyczy Zsuzsanna: A város $300
Kenései F László: Járhatatlan utakon S200
Kenneth Claire: Holdfény Hawaiiban $280
Kerccseny János: A Világmegváltó Eszme I—IL $550
Kisjókai Erzsébet: A gyertyáknak égni kell $120
Kisjókai Erzsébet: Esti zsolozsma " $060
Kiskókai Erzsébet: Fénykép Album „ $060
Kisjókai Erzsébet Lázadás $200
Kisjókai Erzsébet: Tulipántos láda $060
Kisjókai Erzsébet: Ének Stuart Máriáról $080
Kostya Sándor: Édes anyanyelvünk „„ $100
Dr I Nádassy: Hotel Canada _' $190
Orbán Frigyes: Görbe Tükör $100 'Dr Padányi Viktor: Vérbulcsu $030
M Saint Clair: Ella néni meséi $100
Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán „ $050
Székely Molnár Imre: Hallod-- e Zsófi? $300
Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből I $200
Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből H $300
Wass Albert: Tizenhárom almafa $240
Zilahi Farnos Észten Zeng még a dal $100
Könyvosztályunk beszerez bármilyen maevar könwet
(
Minden könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk
utánvéttel könyveket nem szállitunk
Erre aztán észbe kapott a
kecskeméti ember is és meg-rázta
a kezét a makai em-bernek
— No komám kend se
bolond emberrel éteti ám a
szalonnát
— Nini — adta vissza a
makai ember a bókot — de
annak is van ám magához
való esze akibe kend töm-kö- di
a kenyeret
Azzal aztán az egyik is ha-zatérült
a másik is vissza-fordult
s azóta a kecskemé-ti
ember is nagy elismerés
sel van a makai hagyma
iránt a makai ember becsü-letben
tartja a kecskeméti
barackot
Most már hogy miért Diplo-maták
a cime ennek a törté-netnek?
Hát azért mert ép-pen
most jutott eszembe
mikor napról-napr- a olva-som
hogy milyen nagy elis-meréssel
vannak egymás
iránt mindenféle nemzetisé-gű
diplomaták mióta a pá-rizsi
nagyhídon összetalál-koztak
A brüsszeli titkos rendőrség mesteri nyomozás után
megtalálta Rubens „Néger fejek" című világhírű ello-pott
festményét Letartóztatták Andre Beugnies 19 éves
fiatalembert aki egyik tagja volt a tolvajszövetkezetnek
Letartóztatása úgy sikerült hogy Beugnies telefonon
váltságdíjat követelt a képért a múzeum igazgatóságától
és sikerült a telefonáló személyazonosságát megállapí-tani
Wass Alherl:
(Harmincadik folytatás)
Az asszony valamit észrevehelett az ar-cán
mert puhán a karjára tette a kezét
„Fáradt vagy? Menjünk inkább haza?"
„Festeni akarok" felelte Kazimir reked-ten
és elfordította a fejét Este a hotel-szobában
megcsinálta az első vázlatot
Jobb szélen Heléne bal szélen Párizs
Szépek tiszták meztelenek és fiatalok
Köztük a kép közepén valamivel hátrább
Shylock Undorító torz vigyorral-hája- s ar-cán
sötét köpenybe burkolva testének
ocsmányságát Egyik kezében gyöngyök
drágakővek másik keze mohón begörbülő
karmokkal nyúl Heléna után Heléna már
nyújtaná Párizsnak az almát de kezének
mozdulata megtörik a gyöngeségen s az al-ma
Shylock felé hull Kétségbeesett iszo-nyattal
néz Párizsra a szája szót akar for-málni
de Shylock fekete karmai már csap-nak
le a gömölyű váll fehér húsára már
késő A kikívánkozó szóból talán egy halk
kis sikoly lesz csak talán az sem A fej
megadó mozdulattá] lefelé hajlik a másik
kéz esett védekező mozdulattal igyekszik
eltakarni a testet késő Az alma a gyön-gyök
és drágakövek felé hullott és Shylock
győztesen vigyorog
Ez volt az a kép amit félévre rá a szép-művészeti
múzeum megvett Heléna arca
Évára emlékeztetett Párizsban sokan Ka-zimi- rt vélték megtalálni Shylock püffedt
arcában mindenki ráismert Pohrisch Gott-fried- re
a délkelet-európ- ai bor-- és gyümölcs-konszern
vezérigazgatójára Néhány élclap
meg is emlékezett erről Ezeket a lapokat
megjelenésük után a Pohrisch-bankhá- z
sietett összevásárolni azonban ezzel csak
növelték a botrányt Egy félévig még be-széltek
a dologról aztán rendre megfeled-keztek
róla Egy év múlva aki a szépművé-szeti
múzeumban megállt a kép előtt már
nem is gondolt arra hogy létezik egy Poh-risch
Gottfried is ezen a földön Csak a ké-pet
látta és érezte hogy szép És döbbenve
érezte azt is hogy igaz
Madelaine figyelmeztette Kazimirt elő-ször
hogy rendkívüli hajlama van a port-réra
Hogy képeinek legerősebb oldala
mindig az arc és a jellem Kazimir kísérle-tezni
kezdett és hamarosan rájött hogy
Madelainenek igaza van Portréi kitűnően
sikerültek Mindaddig amíg maga válasz-totta
ki a modelljeit Mikor már divatba
jött és a közélet kiválóságai egymásután
keresték föl megrendeléseikkel valamint
azok is akiknek bőven volt pénzük arra
hogy a divat után futhassanak: gyakran
előfordult hogy egy-eg- y képe nem sikerült
De ezt csak ő és Madelaine tudták és talán
néhány műbíráló A divat után hóborodott
gazdag polgároknak mindegy volt csak
Lubovszki-portr- é legyen A sikert nem le-hetett
megállítani még a legkontárabb má-zolással
sem
Kazimir nagyon jól tudta hogy mindezt
Madelainenek köszönheti Az asszony mes
tere volt az adminisztrációnak Valami
mély hálás barátságot érzett iránta ami
nem volt egészen szerelem de több is le-hetett
annál Egyszerűen szüksége volt Ma-delain- ere mint a kenyérre a mindennapi
életben Természetesen akadtak azután is
NÉHÁNY BÉCSI újság
azon a hűvös udvarképes
hangon amelyre talán még
báró Bollfrast őfelsége I Fe-re- n
József szárnysegéde
nevelte az újdondászokat fel
rótta Burgenland leggazda-gabb
emberének a legna-gyobb
magyar hitbizomány
hajdani urának Eszterházy
hercegnek azt a törekvését
hogy beláthatatlan birtokain
visszaállítsa a középkort
A hazai kommunista újság-írók
kéjjel ragadták meg a
történetet és siettek hazug
portrét festeni az Eszterházy
uradalom különös birtokosá-ról
A párttitkárok és tsz-elnök- ök
sötét butaságát nem
látják A bécsi udvarképes
hang helyett a pártirodák
durva szólamait kürtölik
Egy kis ízelítőt adunk eb-ből
a rosszindulatú hazugság-halmazból:
A földrajzi és időbeli tá-volság
amely elválaszt ben-nünket
a nyírott bajuszú ne-hézkes
járású s külső megje-lenésében
inkább egy fűsze-resre
emlékeztető földesúrtól
arra készlet hogy'héhány vo-nással
kiegészítsük a volt ma-gyar
főrend száz-- és százezer
hold urának arcképét Az
utolsó magyar nábob 1956-ba- n
hagyta el Magyarorszá
got feleségével Ottrubay Me-lindával
aki mindaddig az
Operaház első balerinája
volt amíg a hercegi nász le
3H P
kisebb-nagyob- b szerelmi fellángolásai fu-tó
kalandjai melyek könnyen botrányra
vezethettek volna Azonban Madelaine
mindannyiszor megtalálta a módját annak
hogy kellő tapintattal és ösztönös finom-sággal
áthidalja ezeket az epizódakadályo-kat
annyira hogy semmi bántó emlék nem
maradt vissza utánuk Madelaine okos asz-szo- ny
volt Volt türelme kivárni amíg egy-eg- y
ilyen eset után maga Kazimir tért visz-sz- a
hozzá enyhe lelkiismeretfurdalással
Ezeknek a fellángolásoknak egyedüli ma-radandó
nyoma minden esetben egy-eg- y
remekül sikerült kép vagy portré maradt
ami mind hozzájárult Kazimir hírnevének
emeléséhez Tizennégyévi házasságuk idő-szaka
— a Madelaine okos vezetése alatt —
egyetlen emelkedő ív volt Kazimir pályá-ján
Mikor Madelaine 1938-ba- n ötvennégy
éyes korában meghalt — rövid betegeske-dés
után váratlanul ízlésesen és szépen
méltón egész életéhez — Kazimir negyven-egy
éves volt még csak és Európa egyik leg-ismertebb
portréfestője A temetés decem-berben
volt és Kazimir Itáliából nászútjuk
helyéről hozatott egy repülőgépre való pi-ro- zs
rózsát amit kosárral szórtak a ravatal
köré és a sírra Beatrice asszony ugyancsak
repülőgépen jött le a temetésre Varsóból
ahol Lubovszki Taddeus halála óta egyedül
élt az öreg házban kutyái macskái és emlé-kei
között mint egy fehérhajú törékeny
kis rokokó-dám- a és amikor a temetés után
magukra maradtak a Rue Etienne-bel- i vil-lában
Kazimir az ő vállán sírta l'i bánatá-nak
első könnyeit Aztán összecsomagolta
fontosabb holmiját a villát lezáratta és
felköltözött az anyjához Varsóba
Néhány szép meghitt hangulatú hóna-pot
töltöttek el együtt anya és fia Kazi-mir
nem dolgozott azokban a hónapokban
Nagy sétákat tett néha felrándult pár
napra a hegyekbe de ecsetet nem vett a
kezébe így telt el a tavasz Nyár elején
megszállta hirtelen valami mohó nyugta-lanság
Párizsba utazott Onnan Olaszor-szágba
Onnan Bécsbe És ekkor találkozott
össze Reginával
Egészen hétköznapi módon kezdődött A
festőművészeti főiskola egy kis bankettet
rendezett a tiszteletére amiről a lapok is
megemlékeztek sőt néhányan közölték el-ső
díjnyertes festményének a fényképét
is a „Napozó leányt" amelyik a főiskola
halljában csüngött A bankett útin amikor
néhány professzor társaságában lefelé ha-ladt
a lépcsőn meglátott egy nőt aki a lép-cső
alatt állt mintha várt volna valakire
Egyszerű kispolgáriasan öltözött nő volt
rövidlábú hízásra hajlamos típus úgy har-minc
és negyven között Mikor a lépcső al-jában
a professzoroktól elbúcsúzott a nő
néhány gyámoltalan lépést tett feléje „Ke-res
valakit?" kérdezte Kazimir jóindulatú
udvariassággal Az asszony elpirult és né-hány
gyors apró lépéssel közelebb jött
„Nem ismer meg Lubovszki úr?" Kazimir
figyelmesen összehúzott szemöldökkel
nézte néhány pillanatig aztán megrázta a
fejét „Ne haragudjon" „Regina va-gyok"
mondta az asszony és kicsit szomo
A gaioa§ö§ liercei
nem parancsolta a színpad-ról
A balerina-hercegn- é távo-zása
éppúgy parancsszóra tör-tént
mint minden a hercegi
udvarban amely különöskép-pen
nem a Várban nem is az
arisztokrácia Andrássy úti
vagy Múzeum utcai zárt tele-pülésén
terült el hanem a
kispolgári Józsefváros kellős
közepén a József körúton
ahol a herceg egyik bérháza
állt
ITT LAKOTT az Eszterházy
család szeniorja hatszobás la-kásban
akár egy jól kereső
ügyvéd A ház földszintjén
tágas csemegeüzlet működött
melyben a kapuvári hercegi
szalámigyár termékeit árusí-tották
ahol gyakran megje-lent
a herceg is személyesen
súlyos szempillái alól alatto-mos
borztekintettel ellenőriz-ve
a mérleget s a hátsó rak
tárba szólítva azt a segédet
aki egy csinosabb kis cseléd-lánynak
bővebben merte mér-ni
a parizert Olykor egy po-fon
is elcsattant a jégszek-rény
mögött Pál hercegre ak-kor
ragadt a név amely a Jó-zsef
körúttól terjengett s
gyűrűzve felérkezett a leg-magasabb
körökbe:
„A garasos herceg"
Ödön közgazdasági szak-könyvek
szerint nem elég a
vagyon alapjait lerakni a va-gyont
szüntelen munkálko-dással
óvni gyarapítani s dé
delgetni kell mint holmi me
-wwv -
legházi növényt A' garasos
herceg tökéletesen eleget tett
a klasszikus elvnek felmér-hetetlen
vagyonának minden
parányát megszállott éber-séggel
őrizte s szívósan gya-rapította
Dolgozószobájának
polcain kötegekben hevertek
a kompaszok pénzügyi folyó-iratok
közgazdasági tanulmá-nyok
A garasos herceg pon-tosan
tudta mikor milyen a
gyapjú árfolyama Liverpool
ban s mennyi a búza tonnája
Argentínában
Este felöltötte estélyi-ruháj- át
szórakozni ment s a pénzt
is szórta ha úgy adódott de
nappal úgy élt és dolgozott
mint egy kiskereskedő aki-nek
léte vagy nem léte fillé-res
tételeken múlik Birto-kain
elképesztő rend vasfe-gyelem
A POLITIKÁBAN tehet
ségtelen volt a pénzügyi mű-veletekben
szerencsés szor-galmas
és kicsinyes a közna-pi
életben gyanakvó rosszhi-szemű
és szertelenül gőgös
A mágnásoknak ahhoz a ré-tegéhez
tartozott amely Isten
kegyelméből valónak hitte
magát s megkövetelte a föl-döntúli
hatalomnak kijáró
tiszteletet Jellemében egy
jeruzsálemi lovag s egy kap-zsi
pópa vonásai keveredtek
A garasos herceg a sza-badságharc
napjaiban tűnt
ici isujci n magyal puiuii- - i
don beledugta érzé-- Inyait őrizzük
rúan elmosolyodott „a Klempnergasseból
ahol lakni tetszett a kis Regina ak-kor
még kis Regina voltam " Kazimir-na- k
felderült az arca „A kis Regina? Aki
ennivalót hozott mindig? Nahát ez igazán
kedves de régen is volt az Reginács-k- a
! A mama még most is annyit veszek-szik
a lakóival?" „A mama nem veszek-szik
már" felelte a nő csendesen „a mama
meghalt Hat éve már" „Bocsásson meg"
Néhány pillanatig hallgattak „Csak azért
jöttem" kezdte el egy idő múlva újra az
asszony „hogy lássam néhány percre Nem
akarom zavarni" „Dehogy zavar" felelte
Kazimir és megvillogtatta a fogait „jöjjön
üljünk be valahova és beszélgessünk! Meg-iszunk
hozzá egy üveg jó bort Jöjjön!
Ezek a mütudósok mind antialkoholisták
az embernek kiszárad a torka közöttük!"
„Milyen szép hogy most is úgy tetszik
még nevetni mint akkor" mondta Regina
halkan és a szeme megkönnyesedett
Aztán ültek egy csöndes kis vendéglő
félreeső sarokasztalánál és néhány pohár
bortói az asszony nyelve megoldódott E-lmondta
hogy férjhez ment egy géplaka-toshoz
három gyermeke van az urának
nem megy valami jól mert beteges de
azért élnek elmondta hogy mennyit le-selkedett
a kulcslyukon amikor Kazimir
bent meztelen nőket festett hogy utálta
őket szerette volna a szemüket kikapar-ni
elmondta hogyan szedte föl a képet
azt a bizonyos képet az utcáról hogyan
dugdosta a szekrényében hogyan jöttek el
egy félév mindenféle úriemberek és
keresték és ő nem akarta elárulni hogy
nála van de Hertha a szomszédból a ba-rátnője
bosszúból megsúgta valakinek-d- e
ő nem akarta még akkor sem odaadni
csak amikor megmondták hogy ebből Lu-bovszki
úrnak nagy dicsősége lesz csak
akkor adta oda a képet de utána egész éj-szaka
sírt és hogy ne haragudjék
amiért ennyi butaságot beszél össze-vissz- a
de régi dolgok ezek és jól esik most ennyi
év után beszélni róluk
Kazimir nem haragudott Egy kis hal-vány
szomorú mosollyal a szája szélén hall-gatta
az asszony hangját és újra föltámad-tak
benne a régi bécsi emlékek Melanie
a műlovarnő a cirkusz a nyálascsó-k- ú
kis Margót a sajthéj reggelik az
éhezések a nagy ivások a Ro'sengasse és
Éva igen Éva
Hirtelen fölkapta a fejét és félbeszakí-totta
az asszonyt „Jöjjön" mondta „még el
kell menjünk valahova" Taxiba ültek
„Rosengasse" mondta a gépkocsivezetőnek
Az hátrafordult „Milyik szám?" „Egyik
sem Az utca elején álljon meg"-- „Várjon
itt" mondta amikor kiszálltak Első benyo-mása
az volt hogy semmi sem változott
Ugyanazok a házak álltak két oldalt ugyan-azok
a kerítések szegték a kerteket Meg-ismerte
a fákat Egy-eg- y erkélyt Különös
volt Mintha nem is telt volna el tizenhét
év Mintha „Nézze" súgta fojtottan és
megfogta a Regina kezét „itt kezdődött ö
ott bent teniszezett én itt álltam és néz-tem
Aztán füttyentettem így " A hang
kény húsos orrát a véres
zűrzavarba majd hozzálátott
a családi vagyon rehabilitá-ciós
munkálataihoz S itt ~b-be- n
a tragikomikus pillanat-ban
derült ki milyen találó
volt a név melyet a cseme-gésb- olt
segédei ragasztottak
rá
A garasos herceg nem a hit-bizomány
visszaszerzésével
kezdte — nyilván úgy számí-tott
hogy előbb-utób- b önma-gától
az ölébe hull — hanem
a József körúti bérház lakói-nak
nyilvántartó könyvét la-pozta
fel egy trafik lehúzott
redőnye mögött s számoló-cédulákon
egy dohányporos
pulton azt bogarászta kitől
mennyi elmaradt lakbért le-het
behajtani Csodálatos kép
lehetett Az utcán ropogtak a
fegyverek a redőny néha
megzörrent egy sorozattól s
benn a boltocska mélyén egy
őszülő úriember lakbérkülön-bözeleket
szorzott és osztott
elmebajos szorgalommal Ami-kor
hírül vette hogy vérmes
reményei szétfoszlottak a
számolócédulákat zsebre tet-te
felvett egy csomag olcsó
cigarettát és odaszólt a tra-fikosna- k:
— Ennek az árát majd le-vonásba
hozzuk
A hátsó ajtón távozott s az
ajtó csöndesen szárazon kat-tant
mint egy múzeumi tár
ló zára melyben a múlt ár--
Sietve
múlva
ijesztően hasított végig a csenden néhány
fa megborzongott tőle és halk sárga levelek
hulltak „Csakhogy akkor nyár volt Regi-nácsk- a
nyár "
Keserű őszi avarszag sűlyosodott a nyir-kos
levegőre levelek hulltak ősz volt A
teniszpálya üresen és gazdátlanul ásított és
látni lehetett hogy fű lepte be Régen
nem használta senki Fű nőtt ki az utak
kavicsa közül is a kert gondozatlan volt és
elhanyagolt A tizenhét év mégis eltelt
gondolta eltelt „Várjon itt egy percig"
mondta hirtelen „nem haragszik ugye?"
Az asszony szótlanul megrázta a fejét és a
tekintete fátylas lett
Kazimir benyitott a kerti kapun A ka-vics
csikorgott a lába alatt Egy-eg- y sárga
juharlevél keringve hullott alá a fákról
Gyomlepte ágyások szomorkodtak A csön-getésre
egy öreg szakácsnéforma asszony
nyitott ajtót Van itthon valaki?" Az asz-szon- y
bizalmatlanul mérte végig „Az úr
fent van" Elővette a névjegyét „Kérem
jelentsen be" Az asszony megtörölte ke
zét a kötényébe aztán átvette a névjegyet
„Tessék várni" mondta barátságtalanul és
bement a házba Egy idő múlva visszatért
„Tessék bejönni" Kazimir körülnézett az
ismerős házban Hogy megváltozott min-den
gondolta Minden megváltozott A bú-torok
kopottak voltak és öregek Por és
rendetlenség mindenütt „Tessék "
mondta az asszony és kinyitott egy ajtót
Magostámlájú karosszékben egy ráncos-arcú
kopasz öregúr ült Lötyögött rajta a
ruha ahogy sovány kezét feléje nyújtot-ta
„Kedves igazán kedves " motyogta
egy vértelen öreg száj „üljön le kérem
oda oda jaj tudja mikor az ember
megöregszik és egyedül marad az élet
már semmit sem ér semmit „És Éva?"
szakadt ki Kazimirből ijedten a kérdés Az
öregúr színtelen szemei döbbenve néztek
rá „Nem tudja? Szegény leányom
megölte volt magát lent Görögország-ban
sok éve már annak mikor is?
Tudja az ember már nem méri az időt
sem már az is csak telik és telik minek
is él az ilyen öregember még nem igaz?"
Nem tudta volna elmondani később
hogy' miről beszéltek még Talán mondott
egy-ké- t konvencionális szót de lehet hogy
azt sem Mikor kijött a házból úgy érezte
mintha maga is megöregedett volna hirte-len
Mintha valamit elvesztett volna vala-mit
ami nem volt az övé de mégis az övé
volt mert gondolni tudott reá emlékezni
Mintha az egész múlt és az egész Rosen-gasse
elsüllyedt volna valami feneketlen
mélységbe és ő csak a régi emlékezések
árnyképeit látná maga előtt a kertet a há-zat
a begyöpösödött teniszpályát ott lent
de mindezt olyan valószínűtlen messzeség-ből
mintha valójában nem is létezett vol-na
soha Éva gondolta görcsös rémülettel
Éva aki valamikor itt a teniszpályán ki-nyúlt
fiatal testtel szökött a fehér labda
után hogy ez az Éva jaj gondolta
jaj az a szép karcsú test ott a tenger-parton
(Folytatjuk)
I
t t