Magyar Elet, December 23, 1989

              r aa333S=3E3S3C23n
sokaság
hanem
szabad „ ™__ _ t nép tcsx
dolgokat
Indcjicwtat l BERZSENYI
"acasEscsssiaasssis
Vol 42 49 évfolyam 49 1989 december 23 szombat Ara: 75 cent 5&88éSS5í
tudják ezt de Kevesen a Mennyeknek
Országában van egy nap
mely minden más napnál
nevezetesebb: Karácsony
másodnapja Szent Ist-ván
vértanú ünnepe Ezt
a napot azoknak szentelts az
Egek Ura kik odalent a
földön hősi halált haltak a
szabadságért
Ennek a nevezetes nap-nak
a hajnalán angyalok öl-töztetik
aranyos díszruhába
a hősi halottakat Majd or-szágaik
szerint fölvonulnak
a mennyei főparancsnok
Gábriel arkangyal elé aki
katonásan számba őket
s megadja az engedélyt
hogy diszrnenetben fölvonu-lhassanak
az Ur elé
így volt ez már szokás-ban
sokezer esztendő óta s
a nevezetes ünnepség
lefolyásában sem volt
a legkisebb zavarkeltés sem
egészen az 56-- os esztendőig
De abban az évben szokat-lan
dolog történt A dísz-men- et
majdnem két órai
késéssel érkezett az Ur
elé ahol az aranytrónus
két oldalán fölsorakozva
vártak már napfelkelte óta
az Arkangyalok Foangya-lo- k
kisebb rendű angyalok
valamint az érdemes Szen-tek
Aprószentek és Jámbor
Kegyesek
Fél órával napkelte után
Gábriel Arkangyal kilépett
a parancsnokság kapuján de
a gyülekezési térségen még f
nem volt semn ívunuossze
a szárnysegédje állt ott a
lépcső egy fiatal angya-l-
kapitány
— Mi az? — mordult föl
Gábriel — Átaludtak a hő-sök
a reggelt?
A szárnysegéd zavartan
hebegett
— értem mi tör-tént
Az aranyos díszruhá-kat
rendes Időben kiutaltam
az angyaloknak Mikor köz-vetlen
napfelkelte vé-gigjöttem
a szállások utcá-ján
már kezdtek is gyüle-kezni
a csoportok Azóta
itt lehetnének
— Nocsak az ér-keznek
— bökött állá-val
Gábriel a térség bejára-ta
felé — ha nem csal
a szemem a lappföldiek
meg az Izlandiak
voltak Két kis
azok maroknyi csoport
foglalták el a
üres térségben a számukra
kijelölt helyet Röviddel utá-nuk
a kínalak érkeztek meg
tömött sorokban majd az
indiánok Rendre a
csoportok is beszállingóztak
zavart lassúsággal egyik a
másik után Érezni lehetett
a levegőben hogy valami
nem volt rendben
egy órás ké-sedelem
tűnt
mintha az aranyruhás dísz-sere-g
végre együtt lett
a térségen látszott
több érkező csoport
Gábriel végigjáratta rajtuk
a szemét s fejcsóválva mor-gott
oda a szárnysegédének
— Javíts ki ha téved
5nrownmw!wmiwwMi
WASS ALBERT:
ztrájkolnak az
nekem mintha legalább a
fele hiányozna Érthe-tetlen
ilyesmi még nem tör-tént
soha
ár emelte is a kezét
hogy megadja a jelt
a díszmenet indulására
amikor a térség 'bejáratá-nál
mozgás támadt Néma
zárt sorokban hatalmas lé-lekára-dat
hullámzott elő-re
lassan halottas csönd-ben
Többen voltak mint
a térségben levő valameny-nyie- n
együttvéve s aranyos
öltözet helyett véres rongyo-kat
viseltek
— Hát kicsodák? —
mordult föl Gábriel meg-rökönyödve
rtSSBS' mm mSűmm iP
— Az ott elől szigetvári
Zrínyi Miklós a magyar
csoport vezére súgta a
segédtiszt akinek jobb
volt az a sovány
mögötte az Kováts óbester
az amerikai csoportból Ott
látom Gábriel Farkast aki
meg a franciákhoz tarto-zik
A rongyos lélekáradat
némán hömpölygött be a
térségbe egyenesen Gáb-riel
elé háttérbe szorítva
a díszruhásokat Aztán Zrí-nyi
Miklós lépett
tisztelgő kezében villant a
széles pengéjű
Tisztelettel
hatszázhatvannyolcezerkét-száztizenhét
magyar lelket!
dörgött a hangja végig a
nék de valahogy térségen akár az ágyúszó
ábriel mennyei főpa-rancsnok
összefonta
mellén a karját s szigorúan
kérdezte
Mi ez? csattant a
hangja Se díszruha se
pontosság se előírt menet-rend!
(Ml ez?
— Sztrájk! — dörögte
vissza Zrínyi úr keményen
Gábriel szája ma-radt
— Micsoda? — kérdezte
elnyújtva megrázta a
és a segédtisztje felé for-dult
— Te tudod mit jelent
ez a szó?
Hírét sem hallottam —
vonakodva — vallotta be a
" vt- ' -
Leonardo da Madonnája a
—
—
s
—
—
— —
—
kapitány-angy- al
" —
kifejezést a szabályzat történik — meg a
font nem ismer
Magyarázd meg mit
jelent — mordult Gábriel a
magyarok parancsnokára
öreg Zrínyi megvakarta
ezüstös üstökét a föveg
— Hát ami azt illeti —
ismerte be — én se haliam
még ezt a fránya szót
az újonnan érkezettek
— pöttömnyi legények —
ezek hozták magukkal a
földről Héj fiam!
— kiáltott hátra a sorok kö-zé
— Ugorj ide sza-porán
s el te magad
a főparancsnok hogy
mi ez újféle dolog Gyüsz-t-e
csak!
Hátulról az újonnan ér- -
és
lelkek soraiból elő-lépett
egy apró szöszlke kis
legény tizenöt esztendős
ha lehetett Előre jött s
odepeckelte magát bát-ran
Gábriel elé Arcába
csüngő borzas haja
villogva néztek föl a szemei
— Ez azt jelenti — fe-lelte
a fiú — hogy mi szer-vezetileg
nem csinálunk va-lamit
csinálnunk kel-lene
— Aha — bólintott Gáb-riel
— vagyis nem veszitek
fel az aranyos öltözetet s
nem jelentkeztek pontos idő-ben
Na már Má-sodik
kérdés: miért csele-kedtétek
ezt?
lm
világhirü Kisdeddel
jelentek
— ilyen Azért jogtiprás
ide- - szegte le
—
idáig
Palkó
mond
úrnak
az
kezett
gényke a nyakát
p ttől már igazán kimeredt
jpaz arkangyal
— Jogtiprás? Itt az ég-ben?
— itt hanem lent
a földön De azt is
igaz-e- ? —
okoskodott a fiú
— Hát ez — sóhaj-tott
Gábriel — nehéz kor-mányzás
nem tagadom
— Az a maguk gondja —
adta vissza Palkó a szót —
a mienk az hogy igazság lé-gyen
— Például hol? — érdek-lődött
Gábriel
— Például
iaiiiiiiiiiijsiajliji3ijiiiijjiiiiii1 — S ott meg ml a baj az igazság körül?
Magyar Élet szerkesztősége kiadóhivatala
nyomdai személyzete:
Boldog karácsonyi ünnepeket kíván
MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK!
:iitwiccicipWK'm'piw'wnnmprwKmiiicnm''S
égben
kormányozzák
Magyarorszá-gon
— Még azt se tudja? —
szörnyülködött el a legényke
— Hát nem ezeket itt?
— mutatott kezével hátra a
rongyosok néma seregére
— itt magyarok
arkangyal úr s a sza-badságért
haltak meg S
mégsincsen szabadság Ma-gyarországon
Hát igazság
ez? Ha megszámlálja őket
kell hogy vegye maga
is hogy magyar adta
életét a szabadságért
valamennyi más nemzetbeli
együttvéve S mégis lás-sa
másoknak van szabadsá-guk
nekünk meg
Igazság ez?
— Lassan fiú lassan —
intette meg Gábriel türel-mesen
— először Is ezek
között a te rongyosaid kö-zött
mindenféle egyéb is van
nem csupán magyar
— Egyet mutasson ne-kem
aki nem magyar —
ágaskodott Palkó — egyet-len
egyet!
— Ott van egy mindjárt
mögötted — bökött oda Gáb-riel
a mutatóujjával Kováts
óbester felé — ez Amerika
szabadságáért hótt meg a-m- az
ott meg Franciaorszá-gért
ott a spanyolok
tartoznak amazok
meg az olaszok közé
— Magyarok
egy szálig! — fortyant föl
a gyerek
— ez? — nézett
Gábriel Kováts óbesterre
öreg bólintott 4z sokan a
sem tudtuk azoK-na- k
akikért harcoltunk —
ismerte be — akárcsak jó-magam
— No lássa! — hetykél-kede- tt
a gyerek
Gábriel megcsóválta a
fejét aztán sóhajtva aláné-zett
Palkóra
— S te fiam hogyan ke-rültél
ide a férfiak közé? —
kérdezte csöndesen
— Legéppuskáztak a
muszka komcsik Budapest
utcáján — felelte a fiú majd
büszkén — (két
tankjukat azért mégis ki-füstöltem
— Fiatal — jegyez-te
szomorúan a főan-gyal
— Fiatal? Hát akkor a
többlek akik velem jöttek
volt micsodák? Még olyan
Is van köztük aki nyolc évet
sem élt! Én pedig már ti-zenhatban
jártam!
Gábriel szomorú mosoly-lya- l
csóválta a aztán
sóhajtott
— Jól van na — mond-ta
végül — hát te csináltad
ezt a sztrájkot micso
dát? — mi
— Az lesz — felelte a
gyerek — hogy mi addig
se aranyos se sem-mit
föl nem veszünk se
semmiféle ünnepségre el
nem megyünk ameddig
azok a nációk mi
is segítettünk őket szabaddá
cserébe szabadsághoz
nem segítik a ml országun-kat
is odalent az már
semmiképpen sem igazság
— lássa — hogy annyi sok
magyar tudta adni az életét
a mások szabadságáért —
de mások még csak a kis-ujjukat
is restek megmoz-dítani
miérettünk amikor
segítség kellene!
— De nagyon Igazat
mondottál fiam —
mordult föl mögötte Zrínyi
Miklós a bajusza mögül —
védelmeztük is büszke
városát utolsó embe-rig
odalent Szigetvárott ezt
elfogadták tőlünk De ami
kor nekünk kellett a segít-ség
ígéretnél egyebet nem
kaptunk
futott végig a
rongyos magyarok
iMinaeiunneK volt
valami hozzátenni valója
Folytatás a 2-i- k oldalon
8 JÉZUS SZÜLETÉSE
A BBAN AZ IDŐBEN Augusztus császár rendeletet adott ki hogy
számlálják össze az egész földkerekséget Az népszámlálás
tyí Vuiriniusznak bzina helytartójának idejében történt Elment mindenki:
m a saját városába hogy följegyeztesse magát
W József Dávid házából és nemzetségéből származott Elment tehát
Jl(j Galilea Názáret nevű városából Dávid városába a júdeai Betlehembe!
§1 hogy följegyeztesse magát Máriával feleségével együtt aki áldott P pótban Miközben ott tartózkodtak elérkezett Mária szülésének'
§ napja Megszülte szülött fiát pólyába takarta és jászolba fektette
Jl) mert nem kaptak helyet a szálláson
ífos Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éiszaka
lu őrizték a nyájukat Egyszerre ott állt előttük az Úr angyala és
Wj Ur dicsősége beragyogta őket: „Ne féljelek! Nagy örömet hirdetek]
íO nektek és az esész né bitek Ma született az üdvözítő Dávid városában rfŐa Messiás és az Úr Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva
ÍH aszolba fektetve
ÍV? Hirtelen natív mennvei sereu vette körül az anevalt Dicséretet
ím énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön
VJ-- i int Irnwnfi - — L n u _ I - _ 1 _
YA Szent Lukacs evangéliumából SíS!SaíBSÍBSWaSS!!SSS8SiSffia®5lgö
Akármilyen kicsinyek vagytok
Minden emberi nyomorúság között leg-kirívóbb
az eltompultság a közöny
a bün fenyegeti az embert
a veszedelemmel hogy belesüllyed a
megszokottságba a vétek teszi „gépies-sé"
az A Krisztussal való barát-ság
elszakítja azt a komor pórázt ami
az embert a bűnhöz köti
Maga Krisztus mondotta hogy tüzet
gyújtani jött a földre jött hogy ki-válasszon
Ne akarjatok kényelmet A szere-tet
nem pihen
Olyan korban amikor nem
rátalálni Krisztusra: magánossága
hozza őt szívetekhez
sokat követel: annyit fogad el
amennyit adtok neki Ugyanakkor azon-ban
az egész embert óhajtja bennetek
i Ennek a szeretetnek olyan a természe-te
hogy egyetlen gondolat egyetlen
tekintet a vágy egyetlen megmozdulása
hogy hűtlenné váljunk hozzá Nemcsak egy
bizonyos beállítottságot nem ájtatos-ság- i
formulákat kíván csupán tőlünk
szívet
Ha mélyen magunkba tekintünk pon-tosan
tudjuk mit kivan tőlünk Ismerjük
ti(tctetcieietc(cii(ticicicicttctetctct(i(tctctcic)tcetc)(itficietcicirc%!eicteieicicietetetc8tctctcifirifE
Mit mondjak gyerekeknek?
Tudom hogy a karácsonyfa állítás
nem magyar szokás nekem mégis a ke-resztény
karácsony elmaradhatatlan kel-léke
Ézsaiás próféta szavaivei: „Liba-non
ékessége hozzád megyén a jegenye-fa
a puszpáng és a fenyőfa egye-temben
az én helyemnek ékesííésé-re- "
És lesz a karácsonyfám alatt Beth-lehe- m
is ökörrel és szamárral a jászol
mert ugyanaz a próféta mondotta:
„Az ökör megismeri az ő urát és a sza-már
az ő urának jászlát"
És az én gyermekeimnek se
mondjon hazug meséket a vörössipkás
Christmasman-rő- l mert én a szín-tiszta
igazat fogom mondani Azt hogy az
Kisded leküldte a mennyből az
angyalt ' hogy megajándékozza őket
S tudom el fogják mint ahogy én
fciiciciieicicic'cc'cícieieicictíieiciwicieiíicicii:ií'et6'i'eie'e'c"€icte''ltlc1
megtorlás
Sortűz tüntető magyarokra
Ismeretes hogy Tőkés László temesvári
lelkészt költözésre „ítélték" amit az em
beri jogaiért küzdő pap nem vett és nem
vehetett tudomásul hiszen saját iiívelnek
védögyűríije óvta őt a deportálástól A nem-zetközi
média egyöntetű hírszolgáltatása
szerint Temesvárott és Aradon a főleg ma-gyarajkú
„Tőkésvédö" többszáz főnyi tö-meghez
német- - és románajkú polgárok is
a lelkészvédő
végülis diktatúra-ellene- s tünte-téssé
duzzadt
Szerintünk Ceausescu pro-vokálta
ki a Tőkés-üg- y elmérgesedését és
súlyossá fordulását hogy aztán a magyar-ellenesség
nyergében megindítsa job-ban
mondva fokozza a csaknem 3
gyönge oldalainkat azokat amelyekben
meg kell majd változnunk A Kereszt
amit cipeltek — könnyű
— minden más ember kereszt-jétől
különbözik
Életetek legcsekélyebb viszonylatai-ban
is meghatározza magatartástokat az
ö barátsága Ne higgyétek hogy nélkü-le
bármilyen ügyeteket lebonyolíthatjátok
legyen az a legcsekélyebb A ke-resztény
ember számára különben sincse-nek
csekély ügyek minden beleszámit az
örökkévalóságba
Általa ismerhetitek fel világosan kik
vagytok — hogy halhatatlan lelketek nem
tengődik magában sokan veszik má-sok
akikre jó és rossz viszonylatban egy-ken
bennetek a szeretet erőforrása csök-ken
mindazokban is akiknek támasza
vagytok
Akármilyen kicsinyek vagytok Krisz-tussal
való barátságtok másokat is felhe-vít
a tűz sokakat megvilágosít Vét-keitek
sötétsége pedig megvakítja azokat
akiknek most világossága vagytok És azon
a napon amikor kialszik bennetek a sze-retet
sokan halnak fagyhalált
Francois Mautlac
Nobel-dija- B író
is elhittem amíg hét esztendős nem let-tem
S tudom azután ők is mosolyog-ni
fognak — mint ahogy én is mosolyog-tam
— mindaddig fel nem nőnek s
az élet meg nem tanítja őket mint
ahogy apjukat is megtanította a kará-csony
mélységes igazságára hogy embe-ri
nyomorúságok háborúk és vándorlások
között a karácsonyi gyertyák fényében
egymást boldogan és szeretettel átölelő
család egysége az ür különös ajándéka
Másnap ehetik a plum puddin-go- t
az angol karácsony leg-nagyobb
Dickens nyomán vigad-hatnak
bolondozhatnak De este az
angyal a mennyből fog lejönni s az este
olyan lesz mint azt az énekünk mondja:
„Csendes éj Szentséges éj "
Véres tankokkal és helikopterekkel!
csatlakoztakúgyhogy de-monstráció
éppen
milliós
családi
mestere
magyar kisebbségre nehezedő kulturális és
biológiai genocidum véres megtorlását
rendőri és katonai intézkedéseit
Nemrég frtuk: „Románia szabadságel-lenes
szigetté zsugorodott" A nemzetközi
közvélemény további nyomása sem volt
mindig a zsarnok hatalmának megtö-résére
Brassó Temesvár és újra
a magyar szabadságvágy kifejezésének to-vábbi
emlékezetes mérföldköjévé vált a
magyar jellemre oly jellemzően — nem
törődve a kíméletlen és kegyetlen következ-ményekkel
de ugyanakkor példát Ro-mánia
karámba népének legalább
arra hogy igazsága tudatában felemelje a
fejét
f1l#l
Nem
Lilék
csuda
Lúgot
fWdlnn WedJy
XLII szám
veszi
szine
nagy
soha
szí-ne
alatt
Nem
előtt
ré-gen
elsők
már
ezek
nagy
többi
Több mint
után úgy
vol-na
Nem
sehol
ezek
Vinci
fiatal
szeme
előre
kard
úgy tűnik
tátva
fe-jét
mert
alatt
Ezek
csak
A
nagy
közül
amit
most
szeme
Nem
innen
igaz
látja
Ezek mind
mind
észre
több
mint
nincs
Azok
közé
azok mind
Igaz
hadfi
még csak
tette hozzá
vagy
meg
fejét
újra
vagy
Most aztán lesz?
ruhát
többi kiket
tenni
Mert
most
mink
Bécs
oraj
sorain
első
álla- -
volt
első
csak az'
Csak azzal
életet
azért
tehát
soha
éltek ne-héz
közel
Nem
elég
belső
ha-nem
tiszta
a
mind
szent
kö-rül
senki
nekik
Isteni
hinni
azért
újra
akár akár ne-héz
akár
körül
mint
mig
míg
aztán
vagy
előző
a
cél-zó
elég
után Arad
adva
terelt
Bárd